Csontritkulás (a Márkus-por története. XXI. századi kiegészítésekkel)

Kiskertünkben voltunk, amikor az egyik unokánk beszólt a szomszédasszonynak: “Hermina, ha kólát iszol, neked CSONTRIKULÁD lesz!” Ebből az emlékből táplálkozik az alábbi dolgozat.

A reform – vagy inkább természetes – táplálkozás a rendszerváltozás előtti években már bontogatta kezdeményeit. Létrejöttek irodalmi művek, dolgozatok. Az érdeklődők elkezdtek klubokba, szakkörökbe szerveződni. Az egyik ilyen „Életreform-klub” meghívott előadója, az annak idején már jelentős hírnévre szert tett Dr Márkus József professzor, élőszóban elhangzott előadása közreadásra került. Akkoriban még a legegyszerűbb „kiadási” formában: szamizdatként gépelve. A rendszerváltozás évében még azok az őskádári reflexek voltak érvényben, amik az óvatosság, a kiadványok engedélyezése terén a minden leütést engedéllyel…Szóval nem volt semmi az egészségről egyenesen beszélni.

A professzor előadásának lejegyzése után szerkesztette és közölte Dr Oláh Andor, a természetes életmód Magyarországi elterjedésének néhai szaktekintélye.
(Dénes Ottó)

A CSONTRITKULÁS GYÓGYÍTÁSA

Prof. Dr. Márkus Józsefnek az Életreform Klubban 1987. Február 29-én tartott előadása alapján. Életreform füzetek sorozatban közreadta Dr Oláh Andor.

Az Állatorvosi Főiskolán nagy hagyománya van a mészforgalom kutatásának. Wehrman Oszkár a múlt század utolsó éveiben kezdte, majd a tízes években folytatta, a világháborúval megszakadtak vizsgálatai, kutatásai, azután a harmincas évek közepéig sikerült befejeznie a sertés mész-anyagforgalmára vonatkozó vizsgálatsorozatot. A harmincas évekig kiszivárgott eredmények és az akkori kőbányai hizlalda igazgatóján kívül akadtak magyar mezőgazdák, szövetkeztek, akik mint gyakorlati emberek, meglátták, hogy-hogy lehet hasznosítani ezeket az eredményeket és átvitték a gyakorlatba.

E kutatások lényege az volt, hogy a sertést csak akkor lehet intenzíven takarmányozni, ha mész-kiegészítést kap Régen a mangalicát úgy hizlalták, hogy választás után legelőre került a malac és tizenegy hónapos koráig a legelőn kereste meg az élelmét, este a behajtáskor híg moslékot kapott, ami részben konyhai maradékokból adódott vagy korpás-írós volt, tehát egy nagyon híg, kevés tápláló anyagot tartalmazó kiegészítést jelentett csupán. Ilyen szűkös tartáson tizenegy hónapos korra a mangalica süldőknek kifejlődött a csontozata, akkor lehetett hízóra állítani.

A harmincas években, a gazdasági válság éveiben, nagyon nagy súllyal esett latba a minél olcsóbb termelés célja. Az állatnál ugyanis, ha nem termel, a puszta életben maradás, életbetartás a létfönntartó táplálóanyagok ára, értéke révén drága valami. Ezért az intenzív állattenyésztés arra törekszik, hogy minél rövidebb idő alatt elérje a végterméket. Ne legyen holt idő, amikor az állat nem termel, mert akkor a létfönntartás fölöslegesen terheli a költségeket. Egy hosszú, másfél évre kiterjedő hizlalási időszak az általánosan elfogadott és ő ezen próbált meg változtatni azzal, hogy intenzív módon és étvágy szerint etette a választási kortól kezdve a malacokat, de azoknak a takarmányát kiegészítette egy százalék mésszel. És ezzel az egyszerű módszerrel el tudta érni, hogy tizenegy hónapos korra kész voltak a hízói, holott korábban akkor állították be hízóba. Tehát fél év létfönntartó takarmányt meg tudott takarítani. Ez volt a mangalica expressz hizlalása.

Közben akkortájt kezdődött az egész világon tudatosan a baromfi takarmányának a mésszel kiegészítése is ott, ahol intenzíven darán tartották a baromfit. Azt mondhatjuk röviden, hogy kb. ötven éves, vagy még ennél is hosszabb múltra tekint vissza az, hogy az abrak-evő állatoknak, tehát az összes baromfifajnak és az abrak-evő sertésnek a takarmányát nap mint nap kiegészítjük mésszel. Ezért tudunk ilyen ütemben termelni minden nehézség nélkül, anélkül hogy angolkór vagy oszteoporózis (csontritkulás) mutatkozna az állatoknál. Persze előfordul ma is, hogy falun valaki tart egy új típusú hatalmas nagy kocát és elfeledkezik erről. A koca 10-12, vagy még több ivadékot nevel, megellik, utána a szoptatás során rengeteg tejet termel az állat, vagyis sok meszet veszít és bizony ilyenkor a csontritkulás előáll. Az a jele, hogy a koca leül a popsijára, nem tud fölkelni, nem tud elmenni a vályúig. Ez is előfordul – ritkán. De általánosan ma nem ez a helyzet. Azt lehet mondani, hogy mindenütt, ahol iparszerű termelés van, ott nap mint nap ez a kiegészítés feltétlenül megtörténik.

Az ember nem kap táplálékához kalcium pótlást. Ezért van az embernél súlyos baj ezen a téren. Hogy milyen mérvű? Most történt egy kisebb statisztikai felmérés és kiderült, hogy a rendelőintézetbe bármilyen okból – akár recept felírásra megjelent betegek – 80,5 százalékánál csontritkulásra utaló elváltozásokat lehetett kimutatni. Lehet, hogy még ennél is nagyobb az arány, hiszen tudjuk, hogy a tizenéves lányoknál is szkoliozis, gerincelferdülés jelentkezik. Igaz, hogy a közvetlen ok a nehéz táska, de az igazi ok az, hogy a gerinc nem elég szilárd, pedig eben a korban illene, hogy szilárd legyen. Nagyon általános, hogy idős korban – különösen nőknél – nagyon sok a combnyaktörés, ez a leggyakoribb közvetett halálok. Eltörik a combnyak, ma azt meg tudják szegecselni, de rossza a szervezet mészellátása, callus (csontpótlás) csak úgy tud képződni, hogy a környezetből veszik el a meszet, kiritkul a combfej, tönkremegy a porc fölötte, behorpad, tönkremegy a csípőízület. Nem kell folytatnom, nyilvánvaló, hogy az életre ez milyen végzetes kihatással van.

Nem csak nálunk ez a helyzet. Azt lehet mondani, hogy Európa szerte, ahol olyan életszinvonalon élnek, ahogy mi élünk, ott gyakorlatilag a gyógyítás terén hasonló, ugyanaz a helyzet mindenütt. Gátolja a terápiás előrehaladást az, hogy ezelőtt vagy 30 évvel megállapították, hogy nőknél a menopauza, tehát a nemi hormonok termelésének a megszűnte időszakától kezdve tömegesen fordulnak elő csontritkulásos megbetegedések. Az volt a konklúzió, hogy ennek hormonális okai vannak és döntő szerepük van benne a nemi hormonoknak. Idővel kiderült, hogy talán a férfi nemi hormon (az is előfordul a női szervezetben természetesen), jelenléte döntően a kalcitonin- termelést stimulálja. Erre azonban nincs feltétlenül hormonálisan szükség, mert ha meszet adunk a szervezetnek, akkor ebből automatikusan következik, hogy a kalcitónin – termelés normális szintet ér el. (Ma sem szabadultunk meg ettől a szemlélettől, úgyhogy ma is még például a kalcitónin adagolással akarnak segíteni a csontritkulásos betegeken, holott erre nincs szükség. Még visszatérek erre.)

A másik ok, ami miatt nem volt kielégítő előrehaladás, a meszesedéstől való laikus félelem. Az, hogy a gerincnek a mozgékony szakaszán, a nyaki és az ágyéki gerincalapon meszesedés jelentkezik, ez a csontritkulásnak, és nem mész-fölöslegnek a jele. Ugyanis ha kiritkult a csigolya-testnek az állománya, akkor a vékony kéregállomány nem bírja a terhet. A nyomás hatására apró fraktúrák, apró repedések keletkeznek rajta, aminek persze gyógyulni kell – ez be van programozva. Tovább ritkítja a csigolyatestet, mert az onnan elvett mésszel képződik a callus. Mintegy azonban minden nap újabb-újabb repedés keletkezik, ez a csont újszövet túlburjánzás folyamatosan fönnáll. Hatalmas csőrök keletkezhetnek a két csigolya összeér, össze is nő, de ez nem mész-fölöslegnek a jele, hanem ez a legbiztosabb jele a csontritkulásnak, a mészhiánynak, tehát hogy a csigolya nem elég szilárd.

Azután közrehatott az, hogy a kalcium-szükségletet is, éppúgy mint egyéb táplálóanyagok szükségletét tévesen ítélték meg. Volt idő, amikor 1200 milligramm volt a javasolt napi bevitel szükséglet, azután visszaugrottak 500 milligrammra – és valóban ezen a téren mi hátulról előzzük a többi országot, mert három évvel ezelőtt egy nemzetközi összehasonlítás során mintegy negyven-egynéhány ország közölte, hogy mit tart szükségesnek napi bevitelként. És mi egy Afrikai országgal együtt az utolsó helyet foglaltuk el, a legkevesebbet mi javasoltuk – 500 milligrammot. Ennél ma már mindenki többet javasol. Most illetékeseink arra hajlanak, hogy 800 milligrammot el lehet fogadni. Hát ez a mész-szükségletnek egészen téves megítélése, mert mészből csak annyi szívódik fel, amennyit a szervezet aktuálisan fel tud használni, amit nem tud felhasználni, az a széklettel távozik, tehát fölösleges mérni. Bőségesen, fölöslegben kell adni a meszet, persze azért bizonyos határok között, akkor van a szervezet jól ellátva.

Nagyon szomorú a helyzet. Azoknak, akik 25 éve ezen a területen kutatnak – második kiadásban jelenik meg a csontritkulásról szóló könyvük, azt lehet mondani, hogy az egész világirodalmat tüzetesen áttanulmányozták, mert az irodalomjegyzék hatszáznál több irodalmi műre hivatkozik – és az a konklúziójuk, hogy a csontritkulás ma sem gyógyítható betegség. És ezzel nem állnak egyedül, mert külföldön ugyanez a helyzet. Egy angol szakkönyvből idézek: „Nem találtak föl, nem dolgoztak ki módszert, mellyel, ha egyszer elveszett a csontállomány, tehát kiritkult a csont, helyre lehetne állítani az egyensúlyt.” Egy német szakkönyv szerint: „Nincs módszer, amivel a csontmasszát növelni lehet, vagy a csontritkulást meg lehet fordítani.”

Nem igaz! Van mód!

Elegendő meszet kell adni, annyit, amennyit a szervezet hasznosítani tud, tehát amennyi most, a ritkultság állapotában a szükséglet és nem szabad elfeledkezni arról, hogy a csontban a mész túlnyomó része foszforhoz kötött formában van, tehát a foszfor is megfelelő mennyiségben, arányban álljon rendelkezésre az adagolás során. Nem kell félni a mésztől.

Hogyan is történik a mész-anyagcsere szabályozása? Döntő szerepe van a szabályozásban a D vitaminnak. A D vitamin a bőrben a hét dehidrokoleszterinből, a napfény ultraibolya sugarai hatására keletkezik, abból alakul át D3 vitaminná. Ez a D3 vitamin, a cholekaloiferol nem hatásos vegyület. A májban egy hidroxiláz hatására a 25. szénatomon egy hidroxil gyök tapad meg és lesz 25 hidroxikaloiferol. Ez sem hatásos vegyület, ez a tárolási formája. A D vitamin, ahogy fokozatosan a besugárzás során keletkezik, ilyen formában raktározódik a vérben. Tetemes mennyiség halmozódhat fel a téli időszakra, amikor napfény nem ér bennünket. (Nem szükséges közvetlen napfény, a szűrt fény, a visszavert fény is aktivál.) Ebből fedezi folyamatosan szükségletét az állati és az emberi szervezet. Tehát ez sem hatásos vegyület.

Ez a vérrel a vesébe kerül és a vesében egy második hidroxiláz az első szénatomon is hidroxil gyököt tapaszt meg és lesz 1,25 di hidroxikalciferol. Ez már hormon hatású anyag. Ennek döntő szerepe van a kalcium felszívódásában. A vékonybél nyálkahártyájában egy kalcium-kötő fehérje, a kalcium-vindingprotein szintézisét stimulálja. Ez olyan albumin nagyságú fehérje. Ezek a molekulák megragadják a béltartalomban lévő ionizált állapotban levő kalciumot, tehát vízoldhatatlan állapotban levő kalciumionokat és egy aktív felszívódási folyamat keretében bejuttatják a véráramba. Ugyanezt a feladatot látja el a vese kanyarulatos csatornácskáiban, ott is a csatornácska nyálkahártyájában ilyen kalcium-kötő fehérje termelődik ennek a hormonnak a hatására, a vizelettel már kiürülőben levő kalcium-ionokat ragadja meg ez a fehérje és visszaszipkázza. Tehát a felszívódásban és a visszaszívódásban a reabszorpcióban van döntő szerepe.

Hozzáteszem, hogy ennek a hidroxiláznak az aktivitását a parathormon fokozza, tehát ha nagy a hiány és a parathormon szint emelkedett a vérben, akkor ennek az aktivitása nagyobb, akkor több ilyen hormonhatású változat keletkezik, tehát intenzívebb a felszívódás, mert hiány van. A további másik két hormon a mellék-pajzsmirigynek a hormonja és a pajzsmirigy úgynevezett C sejtjeinek a parafolliouláris elemeinek a termék, a kalcitónin. A mellék-pajzsmirigy négy apró, lencsényi nagyságú szerv, együttes súlyuk alig több, int egy-tized gramm, de óriási szerepet tölt be. Ha ugyanis a vérnek az ionos kalcium szintje valamilyen oknál fogva megugrik, akkor ez okozhatna a szervezet különböző részeiben mész-lerakódásokat. (A vérben fehérjéhez kötött állapotban keringő kalcium nem okozhat meszesedést.) Ha leesik a szabályozó ionos kalcium szint, akkor megemelkedik a parathormon termelés és ez, ezzel a harmadik metabolittal a dihidroxi-kalciferollal együttesen perceken belül tudják oldani a csontból a meszet és föltölteni a hiányt.

Sajnos ez a hormonális állapot – mondhatni – állandósult valamennyiünkben. Mert a táplálékunkban kevés a mész és sok a foszfor. Ez a kedvezőtlen arány teremt olyan helyzetet, hogy állandósul a parathormon túlsúly, tehát folyamatosan nap, mint nap 30 milligramm, 40 milligramm, 50 milligramm oldódik a csontból, mert csak így van egyensúly. Bár ez naponta kevés, de 10-15 év alatt vagy 20 év alatt több száz grammnyi kalcium-mennyiséget jelent és oda vezet, hogy a csontokban levő kalcium-készletnek 40-45-50, sőt kivételesen 60 százaléka is veszendőbe megy. Ez a 60 százalékos ritkultság már olyan állapot, hogy el sem kell esni valakinek, hogy combnyak eltörjön, elég ha fél lábra állva oldalt nyúl és felemel egy nehezebb korsót vagy tálat, ez a plusz megterhelés elegendő ahhoz, hogy a combnyak eltörjön.

Ez az általános. Kivételek az én betegeim, mert azok maximum mészadagot kapnak, naponta 6 gramm kalcium – bevitelben részesülnek, és ennek eredményeként a parathormon termelés nullára áll be és megemelkedik a másik hormonnak, a pajzsmirigy C sejtjei által termelt kalcitoninnak a szintje. A kalcitonin teljesen blokkolja a csontoldódást, fájdalomcsillapító hatása van – a központi idegrendszeren keresztül, tehát nem helyileg – s harmadik nagyon fontos szerepe, hogy csökkenti a gyomor-pepszin és a gyomor-sósav termelést, ezzel rontja a felszívódást.

Látjuk tehát, ha fölösleg van, akkor romlik a felszívódás, ha hiány van, akkor több ponton keresztül tud segíteni a szervezet a szabályozórendszer révén úgy, hogy kiegyenlítsen, tehát az elromlott helyzeten valamennyit korrigáljon.

Lássuk hogyan megy végbe a ritkulás? Legszembetűnőbben a szivacsos csontállományon észlelhető. Ilyen szivacsos állomány alkotja a csigolya-testet, ilyen van az összes lapos csontokban, a bordákban és a csöves csontoknak a végdarabjaiban. A ritkulás úgy következik be, hogy ezek a trabekulák, ezek a csont-lécek, amelyek itt a szerkezetet adják, a ritkulás nyomán elvékonyodnak, sőt teljesen fel is szívódnak, úgyhogy hézagok keletkeznek. Tehát ne úgy értelmezzük a csontritkulást, hogy van egy fehérje-természetű mátrix, egy szerves anyag, amibe a sók rakódnak, és ebből a sók oldódnak ki. A mátrix, a fehérje-természetű anyag is eltűnik, hézag keletkezik.

Ez röntgenképen néha úgy tűnik, mintha ott egy ciszta lenne, úgy is hívják, hogy ciszta-szerű felritkulás. Tehát egy kör alakú világosabb folt mutatkozik. Nem csak a lapos csontok szivacsos állománya megy tönkre. Óriási mértékben pusztulhat el például a csöves csontok végdarabjában, ez a velőüreg majdnem egészen a combfejig fölterjedhet, összefüggő üreg terjedhet egész föl. A diafizisen (a csont középső részében) vastag a kéregállomány, a kéregállomány adja a szilárdságot, de a végdarabokon vékony a kéregállomány, ott a szilárdságot a léces szerkezet adja. Ha ez eltűnik, vagy kiritkul, akkor ez a szilárdság rovására van. (A combnyak nem függőlegesen támaszt alá, mert akkor még jobban tudna alátámasztani, hanem ferdén áll. Ezért ennyire veszélyeztetett pont ez az emberi szervezetben.)

A csöves csontoknak a fődarabja tehát a vastag kéregállomány is ritkul, de a ritkulás úgy következik be, hogy a Havers-féle csatornáknak, amikben az erek futnak, a belső űrje terjed ki, tehát egyre tágabb lesz a csatorna és ezzel csökken a csontállomány. A csontritkulás nagyon jó kifejezés, mert a csont megőrzi eredeti méretét és formáját, kivéve akkor ha már összeroppan, mert szilárdságát vesztette és kompresszió következik be. Amíg ilyen változás nincs, addig csak a tömörségéből veszít. Ha a ritkultság 24-25 százalékos, ez még fiziológiás ez még semmi szilárdságcsökkenéssel nem jár. Ha ezen túlhalad, minél nagyobb mértékben halad túl ezen, annál súlyosabb a szilárdság csökkenés.
Említettem, hogy nagyon általános a 45-50 százalékos ritkultság, de kivételesen 60 százalékos is előfordul.

Hogy függ össze a meszesedéssel a csontritkulás?

Említettem, hogy a csigolyatestnek a szivacsos állománya megritkul, akkor nem bírja a terhet hordozni, ezért a kéregállományban repedések keletkeznek, és ezt a reaktív gyógyító szándékú meszesedés pótolja. Minthogy a gerincoszlopnak a két mozgékony szakasza, a nyaki és az ágyéki gerincszakasz van leginkább igénybe véve, azért itt jelentkezik elsősorban a meszesedés. Azért, mert amíg két csigolya egész felületével fölfekszik, a súly megoszlik, de ha elhajlítom a nyakamat vagy a derekamat, az elhajlás eredményeként túlterhelés következik be. Ezért ez a két szakasz az, amelyen ilyen meszesedés mutatkozik. Ugyanígy jelentkezik meszesedés az ízületeknek a peremén: a térdízület, a csípőízület peremén. (Magában az ízületben nem, mert ott állandó mozgás van.) És ez sem mész-fölösleg, ez is a mész-hiánynak a biztos jele.

Természetes velejárója a csontritkulásnak a porc-pusztulás.

Ha a csont elvesztette szilárdságát, akkor ez nem megfelelő alap, nem megfelelő háttér a porc számára, a porc is szenved. A csigolyák között porckorong van, melynek szerkezete olyan, hogy rostos gyűrű veszi körül a lágy, kocsonyás középső képletet. Ez a porcgyűrű köralakban az alsó és felső csigolya-szélekhez, peremekhez rögzül. A csigolyatest peremén körben ez a rostos porcgyűrű a károsodás eredményeként részben fölpuhul, de részben – és ez talán a jellemzőbb rá, mert rostos porc – felrostozódik, repedések keletkeznek rajta.

Ez az ütköző szerepét tölti be, a nyomás hatására ez a lágy képlet kitüremkedik, és ha ott egy ideggyök van, akkor arra nyomást fejt ki. Ez a discus sérv, a két csigolya közti porckorong-sérv. Ha az ágyék-tájon van egy ilyen porcsérv, akkor a lábujjakban érez zsibbadást az illető, ha súlyosbodik, akkor szúró fájdalmat érez, ez egyre följebb hatolhat. Ha a nyaki részen van ilyen porcsérve, akkor a kéz ujjaiban jelentkezik a zsibbadás, illetve egyre fokozódóan szúró fájdalom egész be a mellizomba.

Ezt nem tudják gyógyítani, mert alapvető feltétele lenne, hogy a csontot meg kell szilárdítani. Amíg a csont nem szilárd, addig a porc nem tud regenerálódni. (A porcnak amúgy is lassúbb a regenerálódása, mint a csontszöveté.) A lényeg az, hogy csak akkor indulhat meg a porc regenerálódás, ha a csontot megszilárdítottuk. Ha ez nem történik meg, így a porc nem tud regenerálódni. (Hogy erre meg van a remény, talán utalok Krompecher-nek a vizsgálataira.)
Ezzel az előbb említett meszesedéssel mit lehet kezdeni? El lehet távolítani tornával, a nyak mozgatásával és mágnes terápiával. A Szovjetunióban lehet olyan erős mágnest beszerezni, ami a vízcsapra szerelhető föl és rajta keresztülhaladó vizet megmágnesezi.

Az ebből főzött tea vagy étel alkalmas arra, hogy ezek az új csontképletek oldódjanak. De ultrahanggal és röntgenbesugárzással is el lehet távolítani, de nincs értelme addig, amíg a csontot meg nem szilárdítottuk. Tehát az első feltétel az, hogy szilárd legyen a csont, akkor térhetünk rá a meszesedés gyógyítására. Közben lehet tornázni, persze ennek semmi akadálya nincs, de mészpótlás is feltétlen szükséges.

Ennek mi a jelentősége? Hogy ha valaki csípőízületi protézist kap, mert tönkremegy a csípőízülete, lefűrészelik a combcsont fejét és helyette egy protézist ültetnek be. Azt cementtel rögzítik és értetlenül nézik orthoped szakorvosok, hogy nem tudják miért, de pár év múlva kilazul a protézis. Hallottam olyan véleményt, hogy azért, mert a cementnek a kötési hője 80 fok körül van, és ezen a hőfokon természetesen a csontsejtek elhalnak és ez okozza ritkulásokat. Ha ez igaz, akkor miért nem azonnal ritkul? Miért 3,5 vagy 7 év múlva ritkul ki?!

A másik nézet az, hogy azért lazul ki, mert a cement rugalmatlan valami, nem egyenletesen adja át a súlyt és a csontnak az a része nincs terhelve, a csont tehát elveszti strukturális és egyéb eredeti tulajdonságait.

Nem ezért lazul ki, hanem mert senkinek nem mondják meg a műtét után, hogy kiegészítésül egyen meszet, mert különben a ritkulás tovább tart. Tovább halad a ritkulás és bekövetkezik a csöves csontnak ebben a részében is a ritkulás, ezért lazul ki a protézis. Most már olyan protézist csinálnak, hogy bordázat van rajta. Az-az elmélet, hogy

nem kell cement, a csont ebbe belenő, és ha belenő a csont, akkor már nem fog kilazulni. Igen, de hogy belenőjön ahhoz a csontot jól el kellene látni mésszel.

Mert hogy jön létre a mészhiány? Azt is mondhatnám, hogy következményesen jön létre, nem közvetlenül. Az a helyzet, hogy a napi táplálékban van mintegy 1800 milligramm foszfor és 450-550milligramm kalcium. Bizony a foszforhoz viszonyítva kevés a kalcium a táplálékban. Talán 600-650 milligramm elég is lenne, attól függően, hogy hogyan él valaki, mekkora a termete és így tovább. A baj azonban ott van, hogy rossz a kalciumnak a foszforhoz való aránya.

Tudni kell, hogy a szervezet egész mész-készletének a 99 százaléka a csontokban van, egy százaléka van a vérben és a lágy szövetekben.

Ez az egy százalék rendkívül fontos. Hogy az minden körülmények között meglegyen akár van a táplálékban elég, akár nincs, erről gondoskodik ez a három hormonra épülő szabályozás. A 99 százalékot illetően, a csontokban a kalciumnak a foszforhoz való aránya 2:1. A napi bevitel során táplálékkal vagy kiegészítésként olyan arányban kell bevinni, ahogy a csontban van, 2:1 arányban.

A fölöslegben levő mész a széklettel ürül ki, csak annyi szívódik fel, amennyit a szervezet hasznosítani tud. De nem egyedül, vegyület formájában, trikálcium-foszfát formájában ürül. Ez azt jelenti, hogy a kiürülő mész fele annyi foszfort ragad magával ha a mész van fölöslegben, ha pedig a foszfor van fölöslegben, akkor a foszfor-fölösleg még egyszer annyi meszet ragad magával, mint amennyi a foszfor-fölösleg volt.

Ha a szervezet meszet kap, akkor az elveszett csontelemek újra épülnek, tehát a fölszívódott trabekulák helyett új trabekulák képződnek. (Trabekula = csontléc)

Mi ad erre lehetőséget? Az, hogy szervezetünk minden szövete állandó átépülésben van. Állandó a sejtelhalás, a sejtfelszívódás, és állandó az új sejtek termelődése. Némely szövetféleségben ez nagyon gyorsan zajlik le, például a bél nyálkahártyája 6-8 óra alatt regenerálódik. A mirigyes szerveknél is viszonylag gyorsan következik be az átépülés. A csontnál ez körülbelül fél év.

Tehát fél év múlva egyetlen csontsejt se olyan, mint fél évvel azelőtt. Ez az átépülés ad módot a szervezetnek arra, hogy alkalmazkodjék a változott feltételekhez.

Egy példával világíthatom meg, mit jelent ez: ha egy asztalos, aki eddig fűrészelésre, gyalulásra használata a karjának izomzatát, – átképeznek lakatossá – és reggeltől estig csavarhúzóval kell dolgozni, iszonyú fájdalmat és nagy fáradtságot fog érezni amíg az izomzat és a csontozat az új igénybevételnek, az új erőkifejtésnek megfelelően át nem alakul. Na, ez az átépülési készség, ez ad módot arra, hogy a szervezet ilyen vonatkozásban megújuljon, és ezeket a hibákat kiküszöbölje.

Egy skót Norbin nevű kutató vizsgálta azt, hogyan alakult a retenció, hogy ha növeli a napi foszforbevitelt 10 milligramm, 20 milligramm, 30, 40, 60, 80 milligramm – egy kilogramm élő tömegre naponta. Hogy ha napi 10 milligramm foszfort vitt be élő tömeg kilogrammhoz, akkor 75 százaléka a vesén keresztül ürült ki. Ha 15-öt vitt be, akkor már csak 55-56 százalék, és így tovább, jelezve azt, hogy a bevitel arányában nem nőtt a fölszívódás, egyre csökkenőbb értékben nőtt, tehát ez csak kiegyenlítő mechanizmus az emberi szervezetben.

Mi történik a mésszel a felszívódás tekintetében? Röviddel születés után óriási a felszívódás, majdnem száz százalék, mindenképpen 90 százalék fölött van, tehát a csecsemő gyomrába ami kerül mész, tejjel vagy egyéb módon, az majdnem mind fölszívódik. Ez azért fontos, mert mindenekelőtt kell egy szilárd váz, ha az biztosítva van, arra lehet lágy szöveteket fölrakni. Másképp úgy szoktam mondani, hogy a csontfejlődés, a csontnövekedés fázisosan megelőzi a lágy szöveteknek a növekedését.

Más szavakkal: kezdetben a napi súly gyarapodásban több a csont, több csont kell, hogy legyen, több mész szívódik fel és rakódik le és ahogy növekedik, a fejlődésben halad előre az ember, egyre kevesebb lesz. Felnőttkorra pedig beáll 45 százalékra, mert normális körülmények között ez a felszívódás biztosítja a napi veszteség pótlását. Igen ám, de a csontritkulás esetén láttuk, hogy a felszívódás biztosítja a napi veszteség pótlását. Igen ám, de a csontritkulás esetén láttuk, hogy a felszívódás mértékét a csontépítés igénye szabja meg. Kezdetben nagyon fontos a csontépítés ezért olyan jó a felszívódás. De a csontritkulásos szervezete is csontot épít.

Norbin rámutatott: döntő tényező a mészhiány a csontritkulás kialakulásában. Szerinte lehet, hogy a hormonoknak, a nemi hormonoknak van szerepük, de az biztos, hogy a csontritkulásos szervezet nagyon jól értékesíti a meszet, nagyon jó a retenció a csontritkulásos betegeknél. Számos mérlegvizsgálatot végzett, és mérte a beadott mészkiegészítés mennyiségeihez képest a vizelettel és a széklettel ürült mészmennyiséget. Volt amikor egy grammot adott, 2 grammot, 3, 4, majdnem 5 grammot is mert adni naponta kiegészítésként. Bármilyen meglepő is ez, ő biztos, hogy nem félt a mésztől. (Nálunk most hamarosan talán eljutunk oda, hogy mernek 800 milligrammot javasolni.) Ő sem vizsgálta a foszfort, azt, hogy az az illető beteg, aki mészkiegészítést kapta, egyébként mit evett, a napi tápláléknak mennyi volt a foszfortartalma. De a sok vizsgálat eredménye azért mégis hasznos, mert ezt az egy hibatényezőt, a sok számadat alapján ki lehet igazítani.

Nem tudom, hogy hogyan lehet ez Skóciában, de ha 1500 milligramm foszfor bevitelt vettem, akkor körülbelül pontosan a 3 gramm kalcium-bevitelnél mutatkozott a 2:1-es kalcium-foszfor arány. A legérdekesebb azonban az ő adataiból az, hogy volt olyan a csontritkulásos betegei között, akinél 73 százalék volt a retenció – visszatartás, visszafogás –  egy másiknál 68 százalék, illetve 67 százalék. Hát ezek az értékek, amik nekem nagyon tetszettek és alátámasztják az én igazamat, hogy a csontritkulásos szervezet is képes csontot építeni, nagyon jól értékesíti a meszet. Azt lehet mondani, hogy ha olyan mérvű a ritkultság, akkor azt egy 2 éves gyermek korába dobja vissza a kalcium értékesülése szempontjából. Tehát nincs ok aggodalomra, hogy nem szívódik föl. Tökéletesen fölszívódik.

Egy feltétele van: elegendő KÁLCIUMOT  adjunk és hozzá FOSZFORT is, mert ez a kettő együtt épül be.

Egy-két dolgot szeretnék még említeni annak bizonyságára, hogy a táplálkozás itt a döntő tényező a stressz és a mozgáshiány mellett, és ha már egyszer fájdalom van, akkor a fájdalom is mint csontritkulás okozó tényező járul hozzá a további romboláshoz. Nemrég végzett vizsgálatok alapján derül ki, hogy IV. Károly német-római császár és cseh király a XIV. század leghatalmasabb európai uralkodója is combnyaktörés következményei miatt fejezte be az életét. Nemrég olvastam valamelyik lapban, hogy 7 ezer éves sírokat tártak föl és ott is artrózisra utaló jeleket találtak a csontokon, olyan csontelváltozást, ami csontritkulásra utal.

Tavaly volt Toulonban egy nemzetközi konferencia, ahol megállapították, hogy az ősemberen is találtak ilyen elváltozásra utaló jeleket. Tehát mindig volt ilyen betegség, attól függően, hogy hogyan éltek az emberek. Most kezdenek hozzá a zsámbéki templom rekonstrukciójához, és ennek során egy vörösmárvány-lap alatt lévő kriptában olyan tetemeket, csontokat találtak, melyekről a legmodernebb vizsgálatokkal megállapították, hogy a génikus összetételük eltér a hazai, megszokott génállománytól, és egyezik a Franciaország középső részén Ile de France környékén élőknek a génikus összetételével.

A vizsgáló azt állapította meg, hogy biztos akklimatizációs oka van annak, hogy ezeken a női tetemeken következetesen mindenütt csontritkulásra utaló jeleket találtak, honosodási probléma volt. A sír egyébként annak a feleségének a sírja volt, akinek királyi adományként az a terület a XII. században birtokába jutott és nyilván ez a hölgy építtette a templomot és ilyen alapon jutott neki ott nyugvóhely.

A másik sírban talált férfi tetemeken, férfi csontokon egyetlen egyen sem mutatkozott károsodás, ezek szerzetesek voltak, akik szigorú étrend szerint éltek, nem úgy, mint a tulajdonosnő, birtokosnő. Böjtöltek, tehát a túltáplálás, a fehérje túlfogyasztás nem rontotta el a kalcium-foszfor arányt a napi táplálékban, ezért náluk nem következett be ritkulási folyamat.

Persze most fölteheti valaki a kérdést: hát ha a táplálék okozza, mit együnk? Összeállítottam egy táblázatot a legfőbb veszélytényezőkről, hogy mik azok az ételek, amik számunkra ebből a szempontból a legveszélyesebbek.

Mindenekelőtt a hús, mert a húst csont nélkül esszük, a csont a kutyának jut. Ebből adódik, hogy például 100 gramm, tehát 10 dkg májpástétomban 22 milligramm kalcium és 250 milligramm foszfor. A kalcium-foszfor arány 0,05, a másodiknál 0,04. Ezek a legrosszabbak. Még hasonló rossz a disznósajt, ott is 25 milligramm kalciumra 250 milligramm foszfor – 0,10. A többi húsféléknél 0,17-es arány, 0,28-as, 0,20-as, 0,29-es, de átlag olyan 0,22 körüli arány. Nagyon rossz. Hol van ez a 2:1-es aránytól? Tehát nagyon sok foszfor van fölöslegben, ez a székletben csak mészhez kötötten távozik.

Ha a táplálékban nincs elég mész, akkor nincs más lehetőség, a csontban lévő készletekhez nyúl. Ha nem első kézből, akkor áttételesen, de a csontot ritkítja a foszfor. Nagyon súlyos veszélyeztető tényezőt jelentenek az ömlesztett sajtok. A normális sajtban jó: 1,5-ös, 1,6-os az arány, tehát mindenképpen az 1 : 1-es és 2 : 1-es között van. Ezzel a szervezet játszi könnyedséggel tud boldogulni. Más a helyzet az ömlesztett sajtoknál, mert itt ömlesztő sóként foszfor sókat használnak, így lehet könnyen formálni, vághatóvá, kenhetővé tenni a sajtot. Igen ám, de ez elrontja a kalcium-foszfor arányt. Szinte több bennük a foszfor, mint a húsfélékben. 10 deka ömlesztett sajtban, például a Hóvirág sajtban vagy valamelyik dobozos sajtban 10 dekánként 950 vagy 1000 milligramm foszfor van, és ehhez képest 430-500 milligramm a kalcium-mennyiség. Tehát nagyon rossz: 0,5-ös, 0,45-ös a kalcium-foszfor arány.

A tojást héj nélkül esszük, és ez a baj. A tojás fehérjénél az arány még hagyján: 0,85, a tojás sárgájánál viszont: 0,14. Tehát aki 5 tojásból szereti a rántottát enni, hát az magára vessen!

A méznek, a virágméznek jó az aránya: 2:1-hez, még a szelídgesztenye is elmegy: 1,1-es az aránya, a máké 1,2.  a kakaó és a  főzőcsokoládé: 0,2. Mind-mind csontritkulást okozó termék.

A tej az jó, és a lyukacsos sajtok, tehát az oltós olvasztással készült sajtok, azok jók. A joghurt is jó, az aludttej is jó. Hát kérem, a zöldség és főzelékfélék közül a sütőtök  vezet 2:1-es aránnyal. Jók a vöröskáposzta: 1,9 – es és a petrezselyemgyökér meg a zöldje, szintén 1,9-es aránnyal, a cékla, a retek és a vöröshagyma aránya 1,2-es. A sóska, az egész jó: 1,6 és a zellergyökér is 1,1. A gyümölcsök segítenek. A birs 2,6-os, nagyon jó, a fekete ribizli 1,6, az eperfának a termése, a szeder 1,5, a cukordinnye 1,3, a piros ribizli 1,1, a banán 1,2, az alma 1,1.

Azt kell megállapítani, hogy nincs olyan étrend, ami mészkiegészítést ne igényelne. De ezt látjuk nap, mint nap. A tojótyúk leeszi a vakolatot. Egyszer jártam egy sertéstelepen, körülbelül két hónappal előtte vakolták az istállót, tehát még nem volt túlságosan megszilárdulva a vakolat, és a keverőüzemnek elfogyott a takarmánymesze, két hétig ezért olyan takarmányt kaptak az állatok, amibe nem volt mész bekeverve. Ameddig föl tudtak ágaskodni, csupasz téglafal volt látható, leették a vakolatot. Tehát a buta tyúk és a sertés tudja, hogy ha neki mészre van szüksége, hogy mit kell csinálnia. Az ember is tudja még a születése után.

Saját gyerekemen tapasztaltam, mikor a rácsos ágya ott volt a fal mellett, kezdte kapirgálni. Három nap múlva láttam, hogy megtalálta a két tégla közötti hézagot és mélyre behaladt. Nézem, és látom, hogy a szájába viszi a vakolatot. És télen, az éneklő madaraink mit esznek? Bogyót, magvakat, meg kukacokat esznek. Ez is koncentrált takarmányozás. A házam végében van egy gerendavázas faház, ahol alul beton-zokni van, fölötte ugye vakolva, odáig a madarak nem érnek föl. Na most jött a hó, odahordta a szél, volt egy olvasásos nap, leolvadt a vakolatnak egy darabja, ráhullott a hóra. Minden irányból száz madárcsapás vezetett oda a lehullott vakolathoz, ették a vakolatot. Nyáron semmi akadálya nincs, hogy ilyen apró kavicstörmelékeket, mészkő törmelékeket szedjenek föl. Télen el voltak zárva ettől. Ez az eset nagyon jó példát nyújtott nekem, hogy a madarak mennyire koncentráltan odafigyelnek, hogy amint lehet, azonnal kiegészítsék a táplálékukat mésszel.

Az ember sem lehet meg mész nélkül. Az ősembernél is a szerint, hogy mikor hogyan élt; ha jól élt, akkor következett be a csontritkulás. Sokkal kevésbé probléma ez Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, ahol éppen az életben maradáshoz van elég élelem az emberek számára. A mérlegvizsgálat azt bizonyította, hogy Ázsiában 200 milligramm kalcium elegendő az egyensúly fönntartásához, mert olyan kevés fehérjéhez jut az ember, hogy nincs foszfor, ami azzal konkurálna. A foszfor óriási romboló szerepet tölt be. Egy megoldás van; naponta meszet enni. Egyébként az, hogy a nagyon sok foszfort tartalmazó élelmiszerekből lehetőleg kevesebbet fogyasszunk, hiszen egyéb érvek is ellene szólnak az egészséges táplálkozás vonalán. Azt tanítom, hogy nem kell feltétlenül minden étkezéskor jóllaknunk. Van, akinek úgy ki van tágulva a gyomra, hogy kétszer annyit tud enni, mint a másik.

Ha én uralkodni tudok magamon és nem megyek odáig, hogy tágulni kezd, akkor ezzel szolgálom leghatékonyabban a csontritkulás elleni védelmet, mert ha nem nagyon eltérő az arány, akkor még tolerálni képes a szervezet, és inkább tud tolerálni akkor, ha abszolúte nem sok. Lehet, hogy rossz az arány, de abszolúte mégsem sok az a foszfor, ami naponta fölöslegként bejut. Ezzel a szervezet képes még a szabályozás folyamán megbirkózni.
A megoldás az lenne, hogy mindenki naponta egyék egy jól púpozott teáskanál kalcium-karbonikumot. De amíg nincs baj, az emberek többsége nem veszi komolyan a megelőzést. A megoldás valószínűleg az lesz, hogy a táplálékainkat kell úgy alakítani, hogy csontritkulást ne okozzanak. *A tejtermékekkel (aludttej, joghurt, kefir) kiegészített vegetárius étrend a csontritkulást megelőző étrend. (A szerk.megj.) Én terápiás módszeremet évek óta folytatom fiataloknál, időseknél egyaránt, mondhatom azt, hogy 80 éven felülieknél is. Számolni kell azzal, hogy idős korúaknál a terápiás időszak nem fél év, hanem azt meg kell hosszabbítani. Nem csak mész pótlásból áll a csontritkulás elleni kúra. Ha meszet viszünk be, akkor mindenekelőtt a vitaminellátás is tökéletes kell legyen.

Szükség van A vitaminra, mert A vitamin nélkül nincs új sejttermelés, és szükség van D vitaminra is az említett okok miatt. Ebből a kettőből egy Polivitaplex 8 drazsé fedezi a normális szükségletet. Ha nagy a hiány, tehát súlyos esetről van szó, akkor javasoljuk, hogy kettőt vegyünk be, mert a nagy sejtépítés fokozott igényt képvisel. Fontos, hogy E vitaminnal el legyen a szervezet látva, mert az E vitaminnak fontos antioxidáns szerepe van, védi a sejt-membránokat, a sejthártyákat és a finomabb sejt alkotórészeknek, a sejt organellumoknak a membránjait az oxidáció ellen. E membránok nagyon fontos szabályozó szerepet töltenek be, lipoidokat tartalmaznak, melyek az oxigénhiányra érzékenyek és ha oxidáció következik be, akkor a membrán rosszul működik, rosszul szabályozza, hogy a különböző elemek milyen mennyiségben, milyen ütemben haladjanak rajta keresztül. Természetesen fontos a C vitamin ellátás is.

A kalcium por patikában beváltható receptje: (Megjegyzésem: Akik szerették volna kiváltani ezt az összeállítást, tapasztalták, hogy a patikák nem vállalták az elkészítést. Alapanyag hiányra hivatkozva. De a Professzor iránti kegyeletből mégis leírtam. D.O.)
Rp. Calcii carbonici. Calcii phosphorici. ar gta centum (g 100.0)
Magnesii carbonici hydroxydati ** gta viginti (g 20.0)
Mf. pulvis DS. Kálciumpor. 3×1 tetézett teáskanállal.

**Márkus prof. szerint a kálciumhoz képest ilyen arányban kell legyen magnézium is a porban. Szerintem ilyen arányú magnézium bevitel egyeseknél a szervezet túlstimulálását, szívdobogást, szívműködés zavart okozhat, ezért csak 5 gramm magnézium hozzáadását javaslom a 200 gramm kalciumhoz. (Dr Oláh A.)
Magnesii carbonci hydroxydatigza quingue: (g 5,0)

A szedés módja csontritkulás esetén az, hogy ebből naponta 3×1 jól púpozott teáskanállal kell bevenni, másfél-két ujjnyi folyadékba belekeverni. Az oldószer mézes tea, malátakávé, tej lehet. Nem oldódik egyikben sem, a gyomor sósavban oldódik. Keverjük el úgy, hogy az apró szemcsék, amiből ez a por áll, lebegjenek. Fél éven keresztül kell ezt folytatni. A rátérés fokozatos legyen: két napig egy kanállal, mindegy, hogy reggel, délben, vagy este, két napig két kanállal és az ötödik naptól fél éven keresztül három kanállal. Ez körülbelül 20 grammnyi mennyiség. (Ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy papírlapot teszünk a konyhamérlegre, három kanállal rámérünk, és annak két dekát kell nyomnia.) A fél év alatt körülbelül 3 és fél kiló ilyen keveréket kell elfogyasztani. Ha szükség volt ilyen mennyiségű kalcium beépítésére, akkor ez módot ad akár 500 gramm kalcium visszavitelére is. Ha kevesebb, akkor rosszabb a felszívódás, akkor kevesebb épül be. Időseknél a féléves időszakot valószínűleg meg kell egy, esetleg két hónappal hosszabbítani.
A mész – akármilyen formában visszük be – oxidál, tehát székrekedést keltő hatású.

Ezt ki lehet védeni, nem hashajtóval – a hashajtónak ellensége vagyok -, mert fokozott emésztőnedv elválasztásra serkenti a szervezetet és ez elektrolit-veszteséggel jár, ez már nem szívódik fel, ez a széklettel elmegy, és nehéz ezt pótolni. A béltartalom keresztülhaladásának ütemét a rost mennyisége határozza meg. Körülbelül 3 jól púpozott evőkanálnyi mennyiségű (zab)korpa, az körülbelül napi 30 grammnak, 3 dekának felel meg – nagyon sok betegnél egyhamar megoldja a kérdést. De ajánlom, hogy tessék nyers, finomra reszelt sárgarépát, karalábét, céklát fogyasztani – ez igen nagy segítség arra, hogy a széklet rendben legyen. Ez az egész kúra kulcskérdése. Ahányan vagyunk, annyiféle megoldás van. Ezek csak ötletek, mindenkinek magának kell megtalálnia a módot, és van rá idő, mert hiszen öt nap az átmeneti idő. Tehát mindenkinek magának kell kitapasztalnia és megtalálnia a megoldást.

Egyet tudok ígérni – aki a kúrát végig csinálja, biztos, hogy segít rajta. Nem lehet megmondani, hogy mikortól, hogyan változnak a fájdalmai, hogyan javul az állapota, de aki meszet eszik, annak ez biztos, hogy hasznára válik. Én magam is naponta egy kanállal fogyasztok fenntartó adagot, ez biztosítja a foszfor fölösleg kiiktatását.

KÉRDÉS:
Többek nevében szeretném föltenni a kérdést, miszerint akik Szteroid gyógyszereket fogyasztanak – kényszerből -, mert ez a betegségükre kell, mert ez már eleve a csontritkulásra gyógyszer. Erről ha szólna egy pár szót.

FELELET:
Döntő szerepe kétségtelenül a táplálkozásnak van a csontritkulás előidézésében, de hasonló fontos szerepet tölt be a stressz. Stressz-körülmények között a mellékvesekéreg hormontermelése ugrik meg, ennek az a következménye, hogy a bélből a sók felszívódását rontja, és a veséken keresztül fokozza a kiürítésüket. Két pontos billen fel a jó egyensúly, és a kalcium tekintetében is ezt teszi. Vannak betegségek, elsősorban az autoimmun betegségek tartoznak ide, ahol rendszeresen, folyamatosan ilyen készítményt, kortizon készítményt adnak, például Prednisolont.

Aki Prednisolon készítményt éveken keresztül szed, az eleve fölkészülhet rá, hogy ez egymaga is csontritkulást okoz. A stressznek a mindennapi életben is igen nagy szerepe van, nagyon komolyan ható tényező. Van egy betegem, egy 24 éves kozmetikus nő, mind a két oldali csípőízülete tönkrement. Displasiás volt, tehát nem volt normálisan kifejlődött a vápa, de emiatt 24 éves koráig nem volt semmi különösebb problémája. Férjhez ment, úgy látszik nagyon szereti a férjét, a férjét behívták katonának 17 hónapra és ez alatt a tizenhét hónap alatt az izgalom – „Jaj mi történik ott, kimenője van, kivel van?” féltékeny volt rá – tönkretette mind a két csípőjét, úgyhogy protézisre van előjegyezve.

Mondok egy másik esetet: Egy öreg, 74 éves néni Miskolc mellett faluhelyen lakott, sertést, baromfit tartottak, normális falusi életet élt, mindent el tudott látni. Volt négy gyereke. A négy gyerek közül az egyik fiú papnak ment. Ezen a fiún csüngött, nagyon vallásos volt, szentül meg volt győződve, hogy ennek a fiúnak az érdemein keresztül fog ő üdvözülni. És ez a fiú máról-hónapra hirtelen meghalt. Három év alatt úgy kiritkult, hogy nem lehetett falun hagyni, föl kellett hozni a gyerekekhez Pestre. Amikor ott voltam náluk, akkor erőltetetten fölállították, hogy lássam, de föl sem állt még, már mondta: Jaj, hadd üljek le, jaj hadd üljek le! Teljesen kiritkult a stressz következtében. Társult hozzá a nem mozgás is, mert amint rosszabbodott, csak ültében töltötte az egész napot. Tehát a stressznek nagyon komoly hatása van. A másik tényező a mozgás hiánya. A nem jól működő vagy nem teljes aktivitással működő szövetekbe mész rakódik le. Például a tönkrement tüdőszövet részek elmeszesednek.

Ha valakinek meggörbült a háta, a belső oldalon lévő szalagok elvesztik a funkciójukat, az is mésszel telítődik. Idős korban különösen fokozatosan egyre kevesebbet mozognak az emberek. A sok ülés odavezet, hogy az izmokban is egyre több mész rakódik le. Ez egy embernél – van adat rá – 200 grammot tehet ki, tehát akár egyharmadát, vagy közel egyharmadát jelenti az egész mészkészletnek. És erre a táplálékban nincs fedezet. Ez csak úgy tud lerakódni, ha nap, mint nap egy keveset a csontból vesz el, és az biztosítja a lerakódást természetesen.

A fájdalom is csontritkulást okozó tényező. A fájdalom hatására a környezetben az erek összehúzódnak. Az összehúzódott érben a véráram meglassul. Ez az oka annak, hogy különösen bokasérülés, bokatörés nyomán helyi csontritkulás alakul ki az első végtagban, ahol amúgy is a vérkeringésnek nehezebb feladata van. Volt egy betegem Nagyváradon, csak levélben érintkeztünk, akinek 54-ben tört el a bokája; januárban elcsúszott a házuk előtt a járdán, eltört a bokája, 30 éven keresztül nem tudtak rajta segíteni. (Úgy tudott rendszerint csak ülni, hogy a lábát, amikor csak tudta föltette egy székre, éjjel kispárnát kellett a bokája alá tenni, mert akkor kevésbé fájt.) ’84 májusában kerültem vele levelezésbe és három hét múlva ezt írta nekem: „Nem akartam addig írni, amíg nincs konkrétum. Van. Terheléskor, járás közben sokkal kisebb fájdalmat érzek, pihentetve pedig semmi fájdalmat nem érzek. Nyugodtak az éjszakáim. És tizenegy hét múlva azt írja, hogy „minden néven nevezendő fájdalmam megszűnt.” Deformálódtak, kalapácsujj formát vettek fel a lábujjai, ezt érzi, tehát nem tud négy órát egyfolytában gyalogolni, de különben fájdalommentes. Azt írta: „csodálatos lelkiállapotban vagyok”. Egy 193 centi magas férfiről van szó. El lehet képzelni, hogy-hogy érezte magát tönkrement lábbal.

KÉRDÉS:
Vese, vagy epekőképződést, meszesedést nem idéz elő a mészfogyasztás?

FELELET:
A vesekő képződésének is helyi okai vannak. Úgy, ahogy mondtam, minden meszesedésnek helyi okai vannak. Tehát a vizeletben van bőven só, van bőven kalcium is, oxalát is van, de nem tud kikristályosodni, mert egy védő kolloid óvja a kristályosodás ellen. Ha vesemedence-gyulladás van hosszú időn keresztül, vagy a vese más része beteg, akkor ennek a védő-kolloidnak a termelésében csökkenés következik be, a PH viszonyok megváltoznak és ez a helyi megbetegedés, ez idéz elő olyan helyzetet, amikor ezután a sók kikristályosodnak. Mert akkor már elég egy levált hámképlet, ami köré azután körkörösen fokozatosan lerakódnak a sók. Az érelmeszesedés is, az intimának, az érfalon a belső falnak, bélésnek az elváltozása. Csak harmadrangú valami, hogy mész rakódik le abban. A mészbevitel ilyet nem produkál. Nagyobb mész bevitellel nem fokozódik az érelmeszesedés, mint ahogy nem lesz vese vagy epekő sem. Hiszen, mint már említettem, csak annyi szívódik fel, amennyi be tud épülni azokra a helyekre, ahol hiány van.

ÚTMUTATÓ A CSONTRITKULÁS MÉSZTERÁPIÁJÁHOZ

A csontritkulás a hiányzó csontállomány újjáépítésével, pótlásával gyógyítható. Új sejtek képződése kellő A-vitamin ellátás nélkül elképzelhetetlen. A kalcium bélből való felszívódása és a csontokba való beépülése elegendő C-vitamint kíván. E két vitamin bevitele végett naponta 1 polyvitaplex 8 drazsé fogyasztása szükséges, valamint 3 x 3 C-vitamin drazsé. Az E-vitamin szükséglet fedezésére naponta 1 evőkanálnyi búzacsíra és hetente 2 E-vitamin kapszula. A mészkúra megkezdése előtt tartsunk 3-4 napi vitaminkúrát az előbbi módon.

A recept szerinti összetételű íztelen, szagtalan, finom kristályos porkeverékből az első napon egy, majd a további két napon át 2, az ötödik naptól pedig napi 3 jól púpozott teáskanálnyi kalciumport keverjünk el egy deci vízben, mézes gyógyteában, vagy ásvány (gyógy)vízben, a bögrében jól körüllötyköljük, így isszuk meg. Ha jól elkevertük, a por apró kristályai lebegnek a folyadékban, s így iható. A keverékből csak napi 3 kanálnyi (2 dkg) mennyiség biztosítja a kellő ütemű mészpótlást, és ezt megszakítás nélkül fél éven át kell folytatni.

A csontritkulás megelőzése végett, vagy más célból naponta egy púpozott teáskanálnyi kálciumpor az adag, ugyanúgy vitaminok kíséretében. /Rp. Pulv. calcii carbonici gta ducenta /200.0/ DS. 1-teáskanál.

A mészkeverék esetleg székrekedés keltő hatású lehet. Ennek ellensúlyozására a naponkénti rendes széklelést elegendő rostos étel (zöldbab, zöldborsó, káposzta, retek, finomra reszelt nyers karalábé, sárgarépa, héjastól lereszelt vagy vékony szeletekre vágott alma, más héjas gyümölcs) és 3 tetézett evőkanálnyi étkezési búzakorpa fogyasztásával lehet biztosítani. (Nem egyszerre, hanem 3 x 1 evőkanállal) (Megjegyzésem a búzakorpára vonatkozóan: a vas felszívódást gátolja, ezért inkább a rostos ételeket, például gabonapelyheket, lenmagpelyhet is, (amit sok folyadékkal kötelező fogyasztani, hogy kifejthesse hatását és ne okozzon béldugulást, ha „szárazon” fogyasztjuk. D.O.)

Minden húsféle kizárandó az étrendből, mivel nagy foszfortartalma miatt kedvezőtlenül alakul a kalcium-foszfor aránya, elősegíti a csontritkulást.

Az ömlesztett sajtok, tojás, kakaó és csokoládé is kerülendő.

Méz, mák, joghurt, aludttej, sütőtök, vöröskáposzta, petrezselyemgyökér és zöldje, cékla, retek, vöröshagyma, sóska, zellergyökér, birs, fekete ribizli, szeder, cukordinnye, alma fogyasztása előnyös.

A kálcium port az étkezés elején vegyük be. Meszesedéstől, kőképződéstől nem kell tartanunk!
Dr. Márkus József szövege alapján összeállította Oláh Andor dr.

 

T A R T A L O M

PROF. DR. MÁRKUS JÓZSEF: A CSONTRITKULÁS GYÓGYÍTÁSA
Mész-kiegészítés és intenzív állattenyésztés /1/.
A gerincferdülés, csontritkulás, csonttörés gyakorisága /1/.
A kalciumszükséglet téves megítélése, a csontritkulás „gyógyíthatatlansága” /2/.
A mész-anyagcsere /2/.
A mészbevitel hatása /3/.
Csontritkulás és meszesedés /3/.
A meszesedés /spondilózis/ gyógyítása mész pótlással /4/.
Fokozott foszfor-, csökkent mészbevitel, csontritkulás /5/.
A táplálkozás szerepe /6/.
A szervezet mészigénye /7/.
A mészpótlás megoldása csontritkulásban és megelőzésként /8/.
Válasz kérdésekre: a szteroid gyógyszerek csontritkulást keltő hatása. A stressz és fájdalom hatása /9/.
Vese- vagy epekőképződést, meszesedést nem okoz /10/.
Útmutató a csontritkulás mészterápiájához /11/.

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?