Szabó László
Friedensau Adventista Egyetem
Missziói Kutató Intézet – ADIMIS
Bevezetés
Átalakuló egyház
Kedves Testvérek!
Aki az egyház helyzetének átfogó vizsgálatán gondolkodik, ami segítséget nyújt a tényleges helyzetünk felismerésében és a tervezésben.
Mivel hasonló témakörben eléggé átfogó kutatásokat végeztünk a missziós intézetünkben és a napokban érünk a végére, gondoltam egy-két megfigyelést közzé teszek, hátha valakit érdekel. Kb 45.000 Tag (Svájc, Ausztria és Németország) anonimizált adatainak tanulmányozása után a következő főbb erősségeket és gyengeségeket figyeltük meg. Ha van kérdés belemehetünk a részletekbe is vagy további információt is szívesen adok. Sok mindent talán mindenki megfigyelt már, a tanulmányunk talán abban nyújt többet, hogy részletekbe menően, helyi gyülekezeti szintre lebontva mutatjuk ki milyen tényezők jellemzik a gyülekezet életét és a jövőre kivetítve láthatóvá válik milyen lesz a gyülekezet helyzete 10 év múlva. Nem a problémákat keressük, hanem a lehetőségeket és ezekből is van még bőven. Csüggedésre szerintem semmi ok, de valamit tenni kell, ezt mindenki érzi.
Kivonat a tanulmányainkból
Erős, de nyugdíj felé tartó a középréteg – és többnyire „gyümölcstelen”
Az egyházunk még nincs elöregedve, a 45-65 évesek adják a gerincét. Jól keresnek, anyagi biztonságot adnak az egyháznak és fenntartják azt. Viszont többnyire sem a saját korosztályukat, se a saját gyermekeiket nem tudták eredményesen az evangélium ügyének megnyerni. Egy fogyasztói egyházba szocializálódtak és nem készítették fel őket a lélekmentésre, misszióra. Bár sokan motiváltak, de hiányzik a tapasztalat, a tudás, a képzettség. Egyik nagy kihívásunk, hogy ezt a generációt kiképezzük, felkészítsük, motiváljuk. Ha nyugdíjba mennek, az anyagi, működési és fenntarthatósági krízist hoz magával.
Az egyház létszáma kevésbé csökken, mint a nagyegyházaké.
Általános a veszteség szinte minden egyháznál, de az átlagnál kevésbé érinti az Adventista egyházat ez jelenleg, mint a nagyegyházakat. Ez azonban nem vigasztaló, mert a covid hatása, az elmaradók növekvő létszáma egyre inkább érezhető főként a leszakadó térségekben. A covid átlagosan 30%-os veszteséget hozott.
A veszteségeket nem ellensúlyozzák a csatlakozások: folyamatos csökkenés van ott, ahol külső tényezők (bevándorlás, Adventista költözések stb…) nem hoznak utánpótlást. Ezek egyre inkább csökkennek, így a folyamatos létszámcsökkenés fog bekövetkezni. Különösen igaz ez, ha az elöregedés miatti veszteség egyre erősödni fog. Egy “beváltnak tűnő stratégia” a gyülekezetek összevonása azonban még csak súlyosbítja a helyi gyülekezetek jövőképét. Az összevonás következtében sok helyen megszűnik a közösségünk jelenléte és eltávolodunk a társadalomtól. Ez felgyorsítja a lemorzsolódást is. Helyi, egyszerű megoldásokra van szükség. A generálkonferencia az elmúlt években sokat foglalkozott a házi gyülekezeti modellel és hivatalosan elfogadta azt.
Kilépések – nem leginkább hitelvi/hitéleti hanem integrációs problémákra vezethetők vissza
A fiatal felnőttek kb. 33%-a hagyja el az egyházat 4-8 évvel a keresztség után. Ez jelentős veszteség, hiszen így egész családokat veszít el az egyház. A fő ok nem a hitehagyás, hanem a beilleszkedési nehézség, elértéktelenedés, formaiság, passzivitás (nem tudnak hasznos szolgálatot találni). Külön figyelmet kell fordítani a fiatal felnőttek integrációjára, bevonására.
A nők aránya egyre növekszik – a felemás igások száma is, a férfiak elmaradnak
A férfiakat egyre nehezebben szólítja meg az egyház, a növekedő női jelenlét pedig magával hozza a szaporodó vegyes házasságokat. (nem találnak társat a gyülekezetben). A felemás igában élők alig kapnak valamilyen támogatást, veszélyeztetettek. Amennyiben sikerül az egyháznak őket megszólítani, családokat nyerhet meg. Milyen veszélyek leselkednek rájuk?
- Az adventi hit elhagyásának vagy felhígulásának veszélye,
- Kihívások a gyermeknevelés területén,
- a lelki élet ápolása nehezebbé válik,
- az egyházi tevékenységeken nem lehet szabadon részt venni,
- széthúzás a házasságban az eltérő elképzelések és értékrend miatt.
Növekszik az egyedülállók aránya
Minden korcsoportban növekszik az egyedülállók aránya, így ők külön figyelmet igényelnek. Nagyobb elvárással fordulnak a közösség felé, a közösségi alkalmak csökkenő száma őket súlyosan érinti. A közösségi élet minősége számukra létfontosságú. „social space”-re van szükségük, ha ezt nem találják meg az egyházon belül, akkor azon kívül fogják keresni. Ez természetesen eltávolodáshoz vezet.
A kis gyülekezetek gondozást és nagy figyelmet igényelnek
A csökkenő létszám miatt egyre növekszik a kis gyülekezetek száma. A hagyományos adventista liturgiát már nem tudják egészséges légkört teremtve fenntartani. (lelkészhiány, nincs zenész, a tanítás nehézsége, megszokottság…) Pásztori támogatásra, új liturgiára van szükség, ami nem prédikációközpontú, hanem közösségi jellegű. (social meetings a korai adventizmusban). Akármilyen kicsi a gyülekezet, joga és szüksége van arra, hogy az istentisztelet felemelő, jó légkörű legyen és öröme szerezzen. Ez a liturgiai kihívás.
A gyülekezetek terhe a létszám csökkenésével egyre növekszik
Úgy anyagilag, mint a szolgálatok terén egyre növekszik az aktív tagságon nyugvó teher. Ez a legaktívabbak túlterheléséhez vezet, akik belefáradva előbb-utóbb kivonulnak a szolgálatból. Amennyiben a gyülekezet nem kezeli időben ezt a problémát, a legfontosabb szolgálattevőket fogja elveszíteni. Strukturális átalakítással, az aktív szolgálók pihentetésével és folyamatos továbbképzésével, támogatásával lehet ezt ellensúlyozni. Ezen kívül a gyülekezeti struktúra átalakítása is segíthet.
A misszió krízise
Megállapítható, és ez szerintem Magyarországra is vonatkozik, hogy a missziónk sikere többnyire külső, kedvező fordulatokat hozó tényezőktől függött a múltban (rendszerváltás, gazdasági válság, ébredési mozgalmak…). Ezeken túl az egyház nem tudott tartós növekedést produkálni semmilyen körülmények között. A misszió újragondolására van szükség. Soha annyi eszköz, forrás, pénz nem állt rendelkezésre a misszióra, mint most, de soha ilyen jelentős nem volt a misszió krízise, mint ma. Ezen a területen mind a három vizsgált ország vezetősége azonnali reformokat, átcsoportosításokat hajtott végre.
A növekedő gyülekezetek többnyire a tagok vándorlásából profitálnak
Nagyon kevés (10% alatt) van azon gyülekezet száma, amelyek missziói tevékenység és keresztségek által növekszenek. A növekedés többnyire más gyülekezetek tagjainak csatlakozásából, időnként átcsábításából származik (jelentősebb projektek, több lehetőség, szebb imaház, jobb zenei élet stb…). Megfigyelhető időnként az egyházon belüli konkurenciaküzdelem is a tagságért. Az egyik gyülekezet növekedés a másik hanyatlását okozza. Egyes körzetekben a túlélés a tét.
A keresztségi kor kitolódása, beszűkülése
A fiatalok az adatok alapján úgy tűnik egyre később (kb átlagosan 2 évvel) hoznak keresztségi döntést. Ez talán azzal függ össze, hogy a mai fiatalok tovább tanulnak, később válnak érett felnőttekké, kereső emberekké. Hatással lehet erre a médiafogyasztás, de a gyülekezeti élet átalakulása is. A gond az, hogy ez a jelenség nem későbbre tolja a keresztségi döntések időszakát, hanem beszűkíti. Hozzávetőlegesen 2 évvel kevesebb az az időszak, amiben a fiatalok döntést hoznak. Kb. A 22. életév elérése után már alig döntenek a keresztség mellet és a későbbiekben is csak ritkán csatlakoznak az egyházunkhoz. Ez azt jelenti, hogy a 16-22 éves korosztály külön figyelmet érdemel és döntési segítségre van szüksége.
Az istentisztelet látogatottságának radikális csökkenése
Még a papíron növekedő gyülekezetekben is csökkenő jelenléti tendenciát mértünk. Ez az istentiszteleti kötődés átalakulását is jelzi. A covid után egyesek megmaradtak az otthoni online-prédikációhallgatás mellett. Számukra az Istentisztelet=prédikációval. Ez egy ekkléziológiai kihívás elé állítja a gyülekezetet. Milyen lépések vezetnek vissza az egészséges gyülekezeti működéshez, képhez?
A legfontosabb téma a gyülekezet egészséges működése
A helyi gyülekezetek számára már nem a növekedés a legégetőbb kérdés, hanem a gyülekezeti működés, légkör, közösség minősége. A gyülekezeti egészség kérdése növekvő nyomásként nehezedik a helyi közösségekre és megoldás után kiált.
Mi a megoldás?
Ausztriában 5 pontban fogalmaztam meg a javaslatomat úgy a helyi gyülekezeteknek, mint az uniónak.
- A lelkiség erősítése, intenzívebb közösségi élet. Kevesebb prédikáció, több képzés és közösségi élet. A hasonló helyzetben levő gyülekezetek/tagok fogjanak össze. Tapasztalatcsere, közös imádság és kutatás által több lehetőséget ismerhetnek fel, mint egyedül.
- Ami megtartható, azt tartsuk meg. Tudjuk, hogy kik számára különösen nehéz a közösségbe való beépülés, az itt maradás: fiatal felnőttek, egyedülállók, felemás házasságban (különböző vallásúak kapcsolata) élők, férfiak… Fordítsunk rájuk kiemelten figyelmet.
- A misszió újragondolása fontos. EGW azt mondta, hogy a misszió krízise az egész egyház krízise egyben. Át kell gondolni mit tehetünk különböző célcsoportokért, hogyan lehet a felnőtt tagságot hatékonyan felkészíteni a bizonyságtevésre, hogyan lehet a helyi gyülekezet ismét a misszió hatékony központja. Képzésekre, tapasztalatcserére, jó példákra van szükség.
- Optimálás, újra tervezés: kímélni a túlterhelt aktív tagokat, a tagság képzése és motiválása által újakat nyerni meg a szolgálatra, motiváló légkör és szolgálati lehetőségek teremtése, új gyülekezeti modellek kidolgozása (házi gyülekezet, kis gyülekezeti beszélgetős istentisztelet…, a kihalás felé tartó gyülekezetek pásztorális lelkigondozása.
- A kiemelten fontos területeken újabb felmérések végzése, tudatos tényekre épülő tervezés a hagyomány és intuitív tervezési és vezetési stílus helyett. Szakemberek bevonása és a legfontosabb kérdések alapos elemzése: a megtérések mai módja, hogyan lehet a lelki adományokat sokkal hatékonyabban feltárni és bevonni, az időszerű keresztény kommunikáció lehetőségei és módjai, a bibliaolvasás és lelki jellegű programok népszerűsítésének lehetőségei…
Két idézettel zárnám a gondolataimat:
”Adjatok nekem száz félelem nélküli férfit és nőt, akik semmi mástól sem félnek csak a bűntől és semmi más után nem vágyódnak, csak Isten után és én nem törődöm egy cseppet sem azzal, hogy képzettek vagy laikusok; mindez egyedül megrengeti a pokol kapuit és meghonosítja a mennyországot a földön. Isten semmi különöset nem tesz, csak az imádságokat válaszolja meg.” John Wesley
“Mihelyt egy gyülekezet meg lett szervezve, állítsa a lelkész a tagokat munkába. Szenteljen a lelkész több időt a tanításra mint a prédikálásra. Tanítsa meg az embereknek, hogy hogyan adhatják tovább azt a világosságot, amit nyertek. Mialatt az újonnan megtérteket megtanítjuk arra, hogy a tapasztaltaktól kérjenek tanácsot, azt is meg kell tanítani nekik, hogy ne helyezzék a lelkészt Isten helyére.” EGW 7T. 020.001