Ne legyen félreértés, ezért nem egyetlen egyház – mozgalom – közösség…irányából nézzük a címadó témát. Amióta kialakult egyénekből, csoportos összejöveteli állapot, azóta jelen van a vezető – irányító – tanító tisztsége/fogalma. Már János apostolnak is meg kellett küzdeni az alkalmas, vagy alkalmatlan – például önjelölt – presbiter DIOTREFESZ – akarnokságával. (János III. levele 1. 9-10)
A mai vallásos élet központi személye a pap. A KLÉRUS belőle – belőlük – tevődik össze. Nem lényeges, hogy miként nevezik a liturgiát kézben tartó személyt. Pópa,pap, imám, lelkész…stb. Ebben a grémiumban a tisztség hordozója a pap kulcsszereplő. A pozíció lényege a templom (imaház, mecset…stb) működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges „kellékek” (azaz az objektumot fenntartó tömeg) lelki gondozása, tanítása, az un. „szentségek” kiszolgáltatása…
Mi jelzi a pap alkalmasságát, vagy ennek ellenkezőjét?
A tanulmány szerzője (Mráz G.) úgy látta jónak, hogy elsőként az alkalmatlanság irányából nézzük a kérdést. (D.O.)
A rossz vezetők hibáiról
1./ A hívők kiskorúságban tartása.
„A törvény iskoláját is azért járjuk, hogy ránevelődjünk a hitbeli nagykorúságra, a Krisztusban való életre.
Nem követjük-e el egyházi szolgálatunkban azt a hibát, hogy kiskorúságban próbáljuk tartani a híveket, csak azért, mert félünk a nagykorúságra jutottak megnövekedett lelki igényeitől? Természetesen, ezt az ösztönös félelmet magunk előtt sem szoktuk bevallani.”
Református Jubileumi Kommentár Gal.3,23.24-hez.
2./ Távolságtartás
Amikor a „lelkész” (vagy vezető) nem hittestvére, hanem felettese híveinek vagy „alárendeltjeinek”. Önteltsége méltóságteljes fellépésben, külsőségek betartatásában, tekintélye hiú megóvásában nyilvánul meg. Ez a jellemhibája elszigetelődéséhez vezet.
3./ Környezetének megválogatása
Nem tűri a kritikát, nem fogad el tanácsokat, nem ismeri el a korrekciók jogosságát, így környezete elvtelen, szolgalelkű talpnyalókból áll, akik hódolva kiszolgálják hivataluk megtartása érdekében.
4 ./Uralkodik
és nem vezet. Kinyilatkoztat megbeszélések helyett. „Több szem többet lát” – mondja a közmondás. „Tanácsot kérve vesd latra terveidet,” – tanítja a Biblia. A rossz vezető mindent jobban tud mint más, tehát nem látja szükségét annak, hogy terveit másokkal megbeszélje. Ha esetleg megbeszélést tart, annak sincs jelentősége, hiszen úgyis azt valósítja meg amit ő akar, s nem azt amit mások érvként előtártak.
Amikor a hívők – balgatag módon – maguk szolgáltatják ki magukat az elnyomásnak, Isten őszinte gyermekei elutasítják maguktól ezt a kísértést. Ennek szép példáját láthatjuk az alábbi igehelyen:
„És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert … És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek! „Bír.8,22.23.
A hatalmaskodás, Isten helyetti uralkodás, idegen Isten őszinte gyermekeitől.
5./ Hamis helyzetképe van
Mivel nem hallgat meg és nem tűr kritikát, ezért nincs igazi valóságképe. Sokkal jobbnak látja az irányítása alatt álló intézmény állapotát, mint amilyen az a valóságban, de környezetében nem tűr és nem tűrt meg olyanokat, akik a valóságra rádöbbenthetnék.
6./ Egészségtelenül konzervatív.
„A tehetségtelen középszerűség mindig konzervatív. Az újat hozó tehetségben ellenséget lát, aki az ő létét veszélyezteti. Ezért gondosan ügyel arra, hogy elnyomja a tehetséget, és csak nálánál gyengébb képességű embereket enged érvényesülni. A folyamat azonban – ha tömeges jelenséggé válik – a társadalmilag igen káros negatív kiválasztódás (a kontraszelekció) láncreakcióját indíthatja el.”
(dr. Popper Péter: Az alkotó ember. Élet és tudomány 1988. V. 6.)
7./ Önérdekeit szolgálja.
„Azt hangoztatják, hogy a régi vezetők nem voltak eléggé képzettek. Bár ez igaz, de volt áldozatkész önzetlen, becsületes, harcos szívük, amit a mostaniak pótolni igyekeznek képzettségükkel, ami csak arra jó, hogy önérdeküket szolgálják. Szívesebben látnék kevésbé képzetteket a vezetésben, ha az párosulna szívvel, igazságszeretettel, széles látókörrel, és nem fölényes hatalomérzettel és önzéssel.
Hogyan lehet bizalom olyan vezetésben, akik tönkre tenni igyekeznek olyan személyeket, akik akkor álltak ki az igazságért, amikor életük kockáztatásával járt, és akik kitaposták azt az utat, amelyen most kényelmesen haladnak a kivívott eredmény tönkretételére?” Mráz András 1965.
8./ Az Istennek tetsző lelkület hiánya.
„Kerestem, hogy a lélek alázatosságát lássam, melyet úgy kell felölteniük prédikátorainknak, mint egy számukra megfelelő öltözetet – de nem láttam ilyesmit.
Körülnéztem, hogy lássam a lelkekért érzett mélységes szeretetet, melyet a Mester parancsa szerint bízniuk kellene – de hiányzott az.
Figyeltem, hogy halljam a könnyhullatással és a lélek fájdalmával mondott komoly imákat – saját családjaik, megtéretlen tagjaikért, és a gyülekezetekért – de nem hallottam olyanokat.
Hallgatóztam, hogy a Szentlélek megnyilvánulása által tett felhívásokat hallhassam, … de ezek is hiányoztak.
Figyeltem, hogy lássam a teher hordozókat, akiknek ilyen időben, amilyen e mostani is – sírniuk kellene az oltár és a tornác között mondván:
„Légy kegyelmes óh Uram, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet …” Jóel 2,17. „…de nem hallottam ilyen forró imákat.
Csak kevés komoly és alázatos lélek kereste az Urat. Míg egyesek a mázsás teher alatt roskadoztak, addig a prédikátorok nagyobb részének nem volt több fogalmuk munkájuk szentségéről – mint egy gyermeknek.” E. G. White: Biz. t. V. 165-166. old.