Misszió versus toborzás. Térítés, vagy vonzás? Reflexió Ferenc pápa enciklikáira.

A címben feltett kérdéseket nem söpörhetjük félre azzal a megszokott lenézően gyenge érveléssel, hogy ezek a „Nagy Babiloni Szajha” által mondottak. De ránk szerencsére nem érvényesek. Nos ez hamis és álságos érvelés. Nézzünk vissza APOKALIPTIKA című könyvünkbe és lássuk meg a ma már égetően súlyos kérdéseket, amikor a Római Katolikus Egyház lendületes hódításaira még nem született hatásos válaszunk.

George R. Knight könyvének gyászosan gyenge HAZAI fogadtatását látva nem tehetjük meg, hogy ne reagáljunk  Ferenc pápa 2023 január 11 és január 18-i  időpontokban  közzétett két evangélizáló célú enciklikájára. Annyira erőteljes és kihívó ránk a Nagy Küzdelem szemléletében fogant adventistákra nézve ez a hivatalos pápai közlés, hogy okvetlenül  választ kíván.

Néhány idézet George R. Knight: APOKALIPTIKA c. könyvéből. Megjelent az Advent kiadónál 2017-ben.https://denesotto.hu/2017/11/apokaliptika-george-r-knight-konyve/

Gondoljuk végig: nem azon munkálkodunk éppen, hogy felszámoljuk mindazt, ami közösségünket szükségessé és időszerűvé teszi.

Termékenységtől megfosztani.

A mű eredeti címe erőteljes, szinte horrorba illő képet használ: Az adventizmus kasztrálása. Micsoda visszás érzéseket kelt ez a kifejezés bennünk!

Értelmetlennek azonban korántsem nevezhetjük. Ez a szó ugyanis a termékenység elveszítését hivatott kifejezni.

Járjunk csak utána, hogy a protestáns liberalizmus miként hajtotta végre magán ezt a kellemetlen kimenetelű műveletet!

Figyeljük meg, hogyan kísértette meg az adventizmust is ugyanez a sors!

Ezt a rövid lélegzetű könyvet George Knight  pályafutásának legfontosabb eredményeként tartja számon: nem csupán felfedi benne az adventizmus jelenkori rákfenéit, eltorzulásait, hanem arra is rámutat, milyen égető szükséglet az apokaliptikus üzenet újjáélesztése, amely a kezünkbe adja a megújult tetterő kulcsát, miközben a világ s vele együtt az egyház is történelme végéhez közeledik. Ez a könyv arra szólít fel minket, hogy immár ne viszonyuljunk közömbös, nemtörődöm módon az Úrhoz és a nagy küzdelem ügyéhez, hanem foglalkozzunk végre azokkal az égető problémákkal, amelyek korunkat és környezetünket sújtják.

https://romkat.ro/2023/01/12/az-egyhaz-nem-teritessel-hanem-vonzassal-novekszik/?fbclid=IwAR3CWiUUZtdt_YJ4lUtkvFSaO3lLhVJA-8pIrfUOD15xvYaUD9lvB4QRpPk

Hazai adventista „missziónk” haldoklását fájlalva hasonlatként idézem gyermekkorom egyik máig ható emlékét. Egyenesben hallgattam  egy missziós páter előadás-sorozatát a Pécs, Ágoston téri Római Katolikus templomban 1949 telén. A páter kiváló szónok volt. Példatörténetében két, háborúban lábsérült betegről mesélt.

Amikor egyidejűleg masszázsra vitték őket, az egyik jajgatott kegyetlenül. A másik vicceket mesélt.

Idő múltával a jajgató megkérdezte társát: „Neked miért nem fáj, – amitől én csillagokat látok – hogy van erőd viccelődni?”

„Hja bajtársam én az egészséges lábamat nyújtom oda.”

Nem kell indoklás, hogy melyik gyógyult ki előbb.

A „lábfájós” kisegyházakat nem fogja megrázni ez a történet, sejtem.

Nem szeretem a szájbarágós tanulságlevonásokat. De mindenkiben, akinek becses Isten Műve, spontán felrémlik, hogy amikor – ameddig – a gyülekezetek heti összejöveteleit a ma még sehová nem vezető, semilyen határozott irányt nem mutató, jó esetben önostorozó „misék” lesznek jellemzők, addig ne várjunk sem ébredést, sem fejlődést.

A láb továbbra is fájni fog. Legfeljebb a másikat masszíroztatjuk.

Ébredés az alvó állapotból lehetséges? Ebben gyanítom, hogy nem lógunk ki a többi hasonló kisegyházból. Emlegetik, nehezményezik, de ez  a valódi ÉBREDÉSHEZ elég? Fejlődés!  Nos ebben talán akkor még lenne esély, ha a gyülekezetek élén nem az ügyvivői testületbe kínnal – szinte  lasszóval – beválasztott hivatalnokok, hanem nyüzsgő/lelkes missziós lények foglalnak helyet. Akikben egyetlen cél, irány, töltet lélegzik, élő szív dobog: a KÜLDETÉS. Akik nem csak fejüket ingatva olvassák, de meg is értik az Idők Jeleit.

Sőt! alkalmazni/aktualizálni is tudják a korra, a helyi és a nagyobb közösségre egyaránt.

Nem a hagyományos „babilonozással” akarják kihívni azokat, akik éhesek és szomjasak a valódi evangéliumra, hanem ….??

Nos ezek után lehet bírálni a pápát minden oldalról. De egyháza nézőpontjából kiváló,  valódi politikushoz méltó, jó  érzékkel ellátott  vezetőt lehet megfigyelni. Ebben mintha hiány lenne a kritikusoknál?

 

 

Mondja el a véleményét!