Orwelli csordaszellem (vallási – politikai elfogultság)

Magánvélemény a METAZIN  cikkéhez

Mindennemű sértő felhang, vagy kritikai él nélkül  nélkül megállapítható, hogy igaza van Adam Wakeling ausztrál történésznek, amikor ügyesen csomagolva (kérdés formájában) megállapította:  „Miért képesek egyébként észszerűen gondolkodó emberek is irracionálisan gondolkodni, ha politikáról van szó? – 

Ugyanezt a “kérdést” érdemes feltenni a vallások tekintetében is. Hova tűnik a racionalitás, ha az elfogult/bigottan merev (sokszor még a felekezeti szabályokat – törvényeket – is csak nagyjából ismerő) hívőnek érthetően ki kell(ene) fejteni, hogy mit és miért hisz, avagy megszokásból, netán tömegpszichózis hatására  követ.

Érdemes egy gondolatkísérlet erejéig az alábbi tanulmányban a politika szót behelyettesíteni a vallás szóval. Mindkettőnél a tömeglélektan szabályaival jól megfigyelhető tételeket fogunk találni. Lássuk a kibontást! (Dénes Ottó)

Orwelli csordaszellem

Ahogy mélyül a politikai táborok közti szakadék, egyre újabb magyarázatok születnek arról, hogy miért nem értik meg egymást a szembenállók. Pedig George Orwell már 1945-ben is elég sokat tudott erről. Sőt, a felvilágosodás előfutárai is találkoztak hasonló jelenséggel.

„Miért képesek egyébként észszerűen gondolkodó emberek is irracionálisan gondolkodni, ha politikáról van szó? – fogalmazza meg a Quilletben Adam Wakeling ausztrál történész a kérdést, melyet George Orwell, a szovjet kommunizmus klasszikus bírálója boncolgatott egy 1945-ös esszében.

A hetvenöt év előtti írás címe Jegyzetek a nacionalizmusról, de tartalma szerint jóval többről szól: a csoporthovatartozás többé-kevésbé fanatikus formájáról.

A csoport lehet a nemzet is, de ugyanígy lehet vallás, politikai párt vagy ideológia. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy elvakultság jellemzi-e a csoport tagjait.

Még negatív csoportszemlélet is létezik Orwellnél: ilyennek látta az antiszemitizmust. Itt csak az köti össze a csoport tagjait, hogy egy másik csoportot gyűlölnek. Az elvakult csoporttagokról megállapította, hogy az egyébként értelmes és észszerűen gondolkodó ember is irracionálisan reagál, ha csoportidentitását támadás éri. A „nacionalista” (valójában csoportja iránt az elvakultságig elfogult) gondolkodásnak Orwell négy egymással szorosan összefüggő jellemvonását elemezte:

az első a rögeszme, ami azt jelenti, hogy a tagok mindent ugyanazon az ideológiai szűrőn keresztül értelmeznek.

A második, az instabilitás annyit tesz, hogy fennakadás nélkül képesek követni a csoport változó véleményét.

A harmadik a valóság iránti közöny, vagyis az a magatartás, amely a csoport álláspontját tekinti érvényesnek, függetlenül a tényektől.

A negyedik pedig a „bevallhatatlan tények” jelensége: ha valami ellentmond a csoport nézeteinek, de általánosan elfogadott igazság, akkor arról nem vesznek tudomást.

A modern történelemben minderre számos tömeges példa van, márpedig ezzel a történelem ellentmond Arisztotelésznek, aki az embert racionális állatnak nevezte, olyannak, aki gyakorlás útján képes az észszerű és ezáltal boldog életre.  Francis Bacon már 1620-ban tudta, hogy ez nem így van. Novum Organumában megállapította, hogy hajlamosak vagyunk

azokat a tényeket tekinteni jelentőségteljesnek, amelyek alátámasztják nézeteinket, a nekik ellentmondókat viszont szeretjük jelentéktelennek látni.

A törzsi identitás tipikus példája az un. “szentlelkes betöltekezés” szuggesztív hatása.

Sőt, azt is megfigyelte, hogy téves nézeteinkhez még görcsösebben ragaszkodunk, ha tényszerű cáfolattal szembesítenek bennünket. Gondolkodásunkat ködképek szabályozzák, s témánk szempontjából a legfontosabb közülük a törzs ködképe,

amely, mint Bacon írja, az emberi faj természetéhez tartozik. Éppen ezért nehéz azonban követnünk Bacon tanácsát, aki empirikus alapú indukcióra, ma azt mondanánk, természettudományos tényekre épülő általánosításokra, következtetésekre biztat bennünket. Jó száz évvel később David Hume Tanulmány az emberi értelemről című művében azt írta, hogy az ész csak szolgálója lehet a szenvedélynek, s az evilági elmék, akárcsak az erődök falai, távol tartják az ellenséget, az pedig az ő esetükben nem más, mint a zavaró igazság.

Manapság mindezt társadalomlélektani kísérletek sokasága támasztja alá. Amerikában republikánus szavazók ugyanazt a népjóléti programot jellemzően akkor támogatják, ha azt hiszik, hogy az ő pártjuké – a demokraták szintúgy. Ami pedig a fegyvertartás korlátozásáról szóló érveket és ellenérveket illeti, a két párt hívei meg sem értik a másik fél álláspontja mellett felhozott érveket.

Orwell is tudta, hogy mindez független a csoporttagok értelmi képességeitől, sőt, némely abszurd szovjetbarát állításról maró gúnnyal azt írta, hogy az ilyesmihez jól képzett embernek kell lenni, az utca emberének ekkora képtelenség nem juthatna az eszébe. Meg is kapta, ami az önálló gondolkodás képviselőinek kijár. A jobboldaliak a kommunistát látták benne, a kommunisták az árulót. A hidegháborúban a jobboldal felkapta ugyan két nagy művét, az Állatfarmot és az 1984-et, de azért szélsőjobboldali csoportok a betiltását is követelték olykor. Amerikában újabban nőtt az eladott Orwell-könyvek példányszáma, a liberális sajtó szerint a Trump elnök elleni érzelmek hatására, akit ellenfelei diktátori hajlamokkal gyanúsítanak. Nem a független gondolkodók kezdték felvásárolni tehát. Wakeling mégis azt ajánlja, ha nem jár is érte jutalom, próbáljunk elfogulatlanul, vagy legalábbis saját elfogultságunkkal számolva gondolkodni.

Forrás: https://www.metazin.hu/index.php/item/3927-orwelli-csordaszellem

2020. augusztus 18.

Mondja el a véleményét!