Állj fel és járkálj!

Bizony sokan megmosolyogjuk a főleg távol-keleti, japán irodákban parancsszóra felálló és nyújtógyakorlatot végző stréber irodistákat. Pedig nekik van igazuk. Ha a sok képernyő előtt gubbasztó dolgozó csak néhány percre kikászálódna a székéből, számottevően csökkenne a szívbetegségek száma.

Egy az European Heart Journal nevű kardiológiai szaklapban közölt ausztrál tanulmány rámutatott arra, hogy a sok üléstől nemcsak elhízunk, és a gerincünk megy tönkre meg a szemünk rongálódik, de a szívünk és az ereink is károsodnak. Ám, ha munka közben, akár csak rövid időre is, de függőleges helyzetbe húzzuk magunkat, felállunk, ne adj isten, még mozgunk is egy kicsit, úgy szignifikánsan csökken az infarktus rizikója!

Az ausztráliai Herston városban működő University of Queensland kutatója, Genevieve Healy munkatársaival összesen 4800 önkéntest vont be a kísérletükbe. Az átlagosan 46,5 éves résztvevőknek egy héten át egy minden testmozgást és helyzet változást regisztráló, akcelerométer nevű műszert kellett a derekukon hordaniuk. A gép átlagosan tizennégy és fél óráig volt bekapcsolva, és ebből a kísérleti alanyok majd kilenc órát passzív ülő testhelyzetben töltöttek. A vérükben rendszeresen megmérték azoknak az anyagoknak a koncentrációját, melyek a szívbetegségek szempontjából kockázatot jelentettek: a vérzsírokat (koleszterint és trigliceridet), a cukor- és inzulinkoncentrációt, valamint a C reaktív fehérje (CRP) mennyiségét, mely egy úgynevezett gyulladásos paraméter: magasabb szintje bizonyítottan árt a szívnek és a véredényeknek. Ezenkívül mérték a vérnyomásukat, és összehasonlították a különböző mozgást végzők derékbőségét is.

Kiderült, hogy a munkaidőben meglepően rövid, néhány perces felállások, mozgások is jelentősen javították a laboratóriumi értékeket. Tehát aki pihenésképpen átszaladt egy kicsit beszélgetni a szomszéd szobába a kollégáival, ülő- helyett állókonferenciát tartott, vagy akárcsak állva telefonált, annak a leletei is jobbak voltak. Minél gyakrabban szakították meg az ülőmunkát, annál kedvezőbbek voltak a laboratóriumi eredmények.

A legaktívabbak dereka átlagosan 4,1 cm-rel bizonyult karcsúbbnak „leglustább” társaikhoz viszonyítva. Ez azért is érdekes, mert egy 2009-ben az Obesity (Elhízás) nevű szaklapban közölt felmérés szerint már egy centiméteres derékbőség-növekedés is kimutathatóan megemeli a korai szívhalál rizikóját, amely a fejlett országokban a vezető halálok.

Persze a kutatók ezzel nem azt állítják, hogy a rendszeres testmozgást, a sportot az ilyen apró helyzetváltozások is kiváltják – ám jól jelzik, hogy már az apró mozgások is kimutathatóan a hasznunkra lehetnek.

Forrás: Dr. Nemes János| Népszabadság

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük