A Magyar Hírlap cikke 1998 és 2002 közötti időben jelent meg, amikor a mostani (2010 december) KDNP törvényjavaslat ugyanúgy megpróbálja a vasárnapi nyugalomnap (pardon, pihenőnap) kötelezővé tételét, mint annak idején a római birodalom ura, Nagy Konstantin, vagy a mi László királyunk. A téma még sokszor vissza fog köszönni, hiszen ennek a felvetésnek nem csak a KDNP által forszírozott háttere van, hanem mélyen beleivódott a vallásos közéletbe, azáltal, hogy megosztotta a “bibliás” embereket. A megosztottság fő oka,hogy érvényes-e a tízparancsolat a maga teljes egészében, vagy kimazsolázhatunk belőle ami éppen az aktuális HATALOMNAK szívéhez, (érdekeihez) közel áll. (Dénes Ottó)
A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD”
Kertész Ákos
„ Eleink, a régi magyarok, egész
héten gürcöltek, vasárnap
a templom után meg elmentek
a vásárba, eladták, amit a héten
termeltek, és megvették, ami a jövő
hétre kell. Azóta nem telt el még
csak ezer év. Muszáj azzal
ünnepelni, hogy vasárnapra elveszik
tőlünk a vásárnapot? „
Gyorsan leülni és megírni, mielőtt a parlamenti szavazógép megszavazza ezt az újabb elmebajt, aminek a valószínűsége azért is nagy, mert a szocialisták egy része is „kormányszerű, nemzeti konstruktivitással” áll a kérdéshez.
Miképp csináljunk Magyarországból vasárnaponként halott régiót, hogyan vegyük el az egész héten robotolóktól egyetlen mozgásterüket, a vasárnapot, hogy vegyük el a munkanélküliektől a kis részmunka-lehetőséget, hogy a sz
olgáltatóiparban akkor szolgáltassanak a dolgozóknak, amikor azoknak pihenőnapjuk van!
Nem elég, hogy a hivatal csak munkaidőben fogad, nem elég, hogy péntek déltől hétfő reggelig heveny betegségbe esni kész életveszély, ugyanezen idő alatt levél, csomag az országban egy centimétert sem tesz meg; lehetőleg kenyeret se vásárolhasson vasárnap a dolgozó, frisset pláne ne, ruháról, egyéb iparcikkről nem is beszélve. Úgyis mindig jammerolnak ezek a nyavalyások, hogy kevés a dohány, legalább vasárnap ne költsék! Több marad!
Hogy mi, képviselő urak két hétig ráérünk válogatni, hogy a legjobbat a legkedvezőbb áron szerezzünk be, mivel csak háromhetenként ülésezünk, az igaz, mi éppen ezért vasárnap templomba járunk, hálát adunk az Istennek (nekünk van is miért), a többinek pedig megszavazzuk, hogy ők se vásárolhassanak vasárnap, ahogy mi sem vásárolunk. Elvégre azért vagyunk a nép képviselői, hogy példamutatásban is elöl járjunk, nem?
Na, most, kinek jó ez azon kívül, hogy mi megmutatjuk: itt az lesz, amit mi akarunk? Senkinek? Hogy ez még szavazatot sem hoz? Ne legyünk ebben olyan biztosak.
Egy bizonyos közíró már huszonötször leírta, hogy a bolsevista diktatúra következetlen volt. Szeretett az ártatlanokra is lesújtani, és nem véletlenül: a bolsevista biztonságpolitikának ez volt a koncepciója. Ha tudni lehet, mit szabad, mit nem, a diktatúra kiszámítható. Aki nem bűnös, az nem fél.
De ha a hatalom bárkire lesújthat következetlenül, bűnösre, ártatlanra, az a tökéletes módszer, mert akkor mindenki fél. Aki fél, azon könnyű uralkodni.
No, ennek analógiájára (hiszen az okos politikus a történelemből is tanul) az a jó kormány, amelyik következetlen. Nemcsak azt kell megszavaztatni a biztos koalíciós többséggel, ami jó, hanem azt is, ami nyilvánvalóan nem jó senkinek. Mert így megtanulja a nép, hogy itt egyetlen logika létezik: az történik, amit mi akarunk. Hogy ez nem hoz szavazatot? Már hogyne hozna! A gyönge mindig tiszteli az erőset. Ha megmutatjuk, hogy mi vagyunk az erősek, mindenki ránk szavaz, hiszen úgyis mindegy, nem? Még a szakszervezet is a mi nótánkat fújja. Arról dalol, hogy megalázó vasárnap dolgozni, amikor más pihen, a kereskedelmi dolgozó is ember, nem arról, hogy aki a szolgáltatóiparban kiszolgálja az éppen pihenő többi embert, azt tisztességesen meg kell fizetni!
A kereskedők és nagy bevásárlóközpontok képviselője viszont elmondja a televízióban, hogy a vasárnapi nyitva tartás jó a cégnek, jó a részmunkaidős dolgozóknak, növeli a foglalkoztatottságot, növeli a többi dolgozó keresetét, hiszen fizetésüknek majdnem a fele a forgalomtól függ…
Dehogyis függ, mondja a szakszervezet, ezt csak mondják, de nem tartják be; nosza, szakszervezet! Harcolj érte, hogy be is tartsák! Azt már nem, mondja a szakszervezet, inkább zárjanak be mindent vasárnap, és nekünk sem kell kiállnunk semmiért, a kiállásért úgysem kapunk külön prémiumot…
A főkereskedő elmondja, ha nő a forgalom, nő az APEH részesedése, az áfa, nőnek a biztosítások, a járulékok, növekszik az iparűzési adó. A vásárló is elmondja, hogy egész héten hajt, szombaton főz, takarít, különmunkát vállal (akármi…) a vasárnap az egyetlen, amikor bevásárolhat egész hétre; vagyis a vasárnapi nyitva tartás jó a tőkésnek, jó a dolgozónak, jó az államnak, jó az önkormányzatnak, jó a vásárlóknak… nem számít!
Ami mindenkinek jó, az eleve gyanús, mondja az uralkodó koalíció. A szüleiktől tanulták. A szüleik meg a Párttól. Azt mondta a Párt: ha az imperiali
sták dicsérnek, valamit elrontottunk; ha az imperialisták szidnak: biztos, hogy jó úton járunk.
Őry Csaba a Bibliára hivatkozik. Kár, hogy nem olvasta. Abban benne van, hogy a hetet is a zsidók találták ki az emberiség számára, nagy dolog! Ők találták ki, hogy az Úr hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent. Csak hogy a hetedik nap, a szombat volt. A sabbat. A sábesz (jiddisül).
A vasárnap, az éppen a mi őseink, a magyarok részére mindig is a vásár napja volt. Azért nevezték vásárnapnak. Abból lett mostanra a vasárnap. Bizony! Eleink, a régi magyarok, egész héten gürcöltek, vasárnap a templom utána meg elmentek a vásárba, eladták, ami a héten termeltek, és megvették, ami a jövő hétre kell. Azóta nem telt el még csak ezer év. Muszáj azzal ünnepelni, hogy vasárnapra elveszik tőlünk a vásárnapot?
A kereskedő is ember. Érdekes az orvos is ember. Az ápolónő nem ember? Az elektromos művek, gázművek, a távfűtő művek, a közlekedés, a színházak, a tévé- és rádióadók dolgozói nem emberek Nem úgy volna rendjén, hogy vasárnap ne legyen áram, gáz, fűtés tévé, rádió, mozi, színház, vendéglő, fürdő, uszoda, közlekedés, de még benzinkút se?! Üljünk reggeltői estig mindannyian a történelmi felekezetek templomaiban, és dicsérjük együtt – a kormányt.