A KORONAVÍRUS és kapcsolatos részei olyan, eddig még nem létezett jelenségeket hoztak a vallásos társadalomba, amikre a kenetteljes szokványszövegek már nem hatásosak. A gyülekezetek, templomok, egyéb összejöveteli helyek megnyítására irányuló imamalmok, zsolozsmák láthatóan – kevés kivétellel – nem tudtak sikerrel megküzdeni az évezredes múltból hagyományozott liturgikus alapozású kiüresedéssel.
Akik valóban keresik az Istennel való közösséget, már nem „vevők” a kizárólag templomban (egyéb hivatalos helyeken) történő un. „istentiszteletre” és egyéb papi tevékenységekre.
Egy protestáns ellenpólust olvastam, ami nagyon „megütött”. Kis szerkesztéssel, rövidítve adom át. A kiemelések egy hosszú gyülekezeti élet alatt kialakult saját véleményemet képezik. Az eredeti cikk linkje a poszt végén található.
MI VÁR A KIÜRESEDETT EGYHÁZAKRA?
Tomás Halík jezsuita szerzetes nagyon fontos gondolatokat fogalmazott meg az Egyház megújulásának szükségességéről.
Világunk beteg. Nem csak a koronavírus járvány miatt, hanem civilizációnk állapotára utalok, amit ez a globális jelenség felfedett. Bibliai szempontból ez az átfogó betegség
az idők jele.
A szokatlan nagyböjti időszak elején sokan azt gondoltuk, hogy ez a járvány egyfajta rövid távú áramszünetet, a társadalom szokásos működésének megakadását okozza, amelyet valahogy megszüntetünk és
hamarosan minden visszatérhet a régi kerékvágásba.
De az idő múlásával egyre világosabbá vált: nem lesz így. E globális tapasztalat után a világ nem lesz olyan, mint korábban, és valószínűleg nem is kell, hogy olyan legyen.—-
A globális világ sebezhetősége nyilvánvalóvá vált.
Milyen kihívást jelent ez a helyzet a kereszténység, a teológia és az egyház számára, aki az egyik első „globális szereplő”?
Az egyháznak „tábori kórháznak” kell lennie, … Az egyháznak nem szabad a világtól való elszigeteltségben maradnia, hanem meg kell szabadulnia korlátaitól és segítséget kell nyújtania ott, ahol az emberek fizikailag, szellemileg, társadalmilag is lesújtó állapotban vannak. A gyülekezet így bűnbánatot tarthat a képviselői által a közelmúltban legvédtelenebbeknek okozott sebekért. De próbáljunk mélyebben gondolkodni ezen a metaforán – és vigyük át a gyakorlatba.
Ahhoz, hogy az egyház tábori kórház lehessen, természetesen felajánlja az egészségügyi, társadalmi és jótékonysági ellátást, amelyet története hajnalától kínál. De az egyháznak más feladatokat is kell teljesítenie. Diagnosztikai szerepet játszik (azonosítja a „korszak jeleit”), megelőz („immunrendszert” hoz létre egy olyan társadalomban, amelyben elterjedtek a félelem, a gyűlölet, a populizmus és a nacionalizmus rosszindulatú vírusai) és segíti a felépülést.
Nem csoda, hogy a most kiüresedett egyházak ideje nem valamilyen óvatos látomás arról, hogy mi történhet a közeljövőben.
A tavalyi húsvét előtt a párizsi Notre-Dame-székesegyház leégett. Ebben az évben a böjti időszakban nem működtek a szolgálatok több ezer templomban, sem a zsinagógákban és a mecsetekben. Papként és teológusként ezekre az üres vagy zárt egyházakra gondolok, mint jel és kihívás az Istentől.—-
Nehéz most nem azt látni ebben a helyzetben, hogy
a kiüresedett egyházak ideje előképe annak, ami várhat ránk a közeljövőben.
Így nézhet ki néhány év múlva világunk nagy része. Egyre több egyház, kolostor és papi szeminárium ürül ki és zár be. Miért tulajdonítottuk ezt a fejleményt olyan régóta külső hatásoknak, ahelyett, hogy ráébrednénk, hogy
a kereszténység történetének egy fejezete zárul, és itt az ideje, hogy felkészüljünk egy újabbra?
…Lehet, hogy az üres templomok ebben az időben szimbolikusan leleplezik az egyházak rejtett ürességét és lehetséges jövőjét,
hacsak nem próbálják a kereszténység teljesen más arcát megmutatni a világnak. Nem egyszerűen javulás, hanem radikális átállás szükséges a statikus „keresztényekké válásról” a dinamikus „keresztényekké válásra”.
Amikor a középkori egyház büntetésként eltúlozta az ítéletet, és nem szolgáltatták ki a szentségeket, az emberek egyre inkább személyes kapcsolatot kerestek Istennel. A testvériség és a miszticizmus elterjedt. A miszticizmus előretörése határozottan előkészítette az utat a reformációhoz – nemcsak Luther és Kálvin, hanem …a reformáció számára is.
…Nagyobb teret kell adnunk az egyházi laikusok szolgálatának. Ne felejtsük el, hogy sok területen a templom papság nélkül élt egész évszázadokon keresztül.…
A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy a világban csökken a hívők, miközben növekszik a keresők száma. Emellett természetesen megnövekszik az „apatikusok” száma is, akik nem törődnek a vallási kérdésekkel vagy a rájuk adott tradicionális válaszokkal.
A fő elválasztó vonal már nem azok között van, akik hívőnek tartják magukat, és azok között, akik hitetleneknek tartják magukat. Vannak keresők a hívők között (akiknek a hit nem hagyaték, hanem út), és a nem hívők körében, akik elutasítják a körülöttük lévő vallási elképzeléseket, ám mégis vágyakoznak valamire, hogy kielégítsék az értelmi vágyukat.
Meg vagyok győződve arról, hogy a „mai Galilea”, ahol meg kell keresnünk Istent, aki túlélte a halált, a keresők világa.
…
El kell hagynunk sok Krisztusról szóló korábbi gondolatunkat. …
Nem azért lépünk be a keresők világába, hogy a lehető leggyorsabban átalakítsuk őket,
és betereljük egyházunk meglévő intézményi és mentális korlátai közé.
Jézus sem próbálta beterelni „Izrael házának elveszett juhait” a mai judaizmus szerkezetébe. Tudta, hogy új bort kell önteni az új tömlőkbe.
A hagyományok romjain a zsidók és a keresztények újból megtanultak elolvasni a törvényt és a prófétákat, és újból értelmezni őket. Napjainkban nem vagyunk hasonló helyzetben?
Ki kell vennünk új és régi dolgokat a rájuk bízott hagyományok kincstárából, és azokat a keresőkkel folytatott párbeszéd részévé kell tennünk, amelyből mi is tanulhatunk és amit meg kell tanulnunk egymástól. Meg kell tanulnunk radikálisan kibővíteni az egyház megértésének határait.….
A zsidók és pogányok korai egyháza a történelem küszöbén átélte a templom pusztulását,
amelyben Jézus imádkozott és tanítványait tanította. Az akkori zsidók bátor és kreatív megoldást találtak. A lebontott templom oltárát helyettesítették a zsidó család asztalával, az áldozatgyakorlást pedig a magán – és közösségi ima gyakorlásával. Az égőáldozatokat és a véráldozatokat felváltották, dicsérettel és a Szentírás tanulmányozásával helyettesítették.
Ugyanebben az időben a korai kereszténység, kiűzve a zsinagógából, új identitást keresett.
A civilizációs változások ideje a kortárs történelem új teológiáját és az egyház új megértését igényli.
Itt az ideje a … minden bizonnyal bátrabb Isten-kutatásnak.
Elfogadhatjuk az üres és csendes egyházakat, mint egy rövid, ideiglenes intézkedést, amelyet hamarosan elfelejtünk. Ugyanakkor használhatjuk ezt egy új identitás keresésére a kereszténység számára egy olyan világban, amely radikálisan átalakul a szemünk előtt.
A jelenlegi világjárvány minden bizonnyal nem az egyetlen globális fenyegetés, amellyel most és a jövőben a világunknak szembe kell néznie.….
Tomás Halík
Forrás:american magazine https://szemlelek.net/2020/05/07/krisztus_atment_az_ajton_amelyet_bezartunk_a_masoktol_valo_felelem_miatt