Jó kérdés! De vajon mikor következett be ez a mostani „kiüresedés? Felületesen és gyors válaszként a KORONAVIRUS az oka a templomok (imaházak, zsinagógák,mecsetek…) tagjaiktól, látogatóiktól történt kiüresedésének.
Merőben máshol is van hiteles válasz. Elsődleges elemzés kínálkozik az egyháztörténelmet ismerők számára.
Történelmi évszám: 313-ban adta ki a római császár az un. Milánói (Mediolanumi) ediktumot. Ezzel egycsapásra leállt a római birodalom egészét (jobban annak keleti felét) kitevő területen tíz éven át dühöngő, tébolyult keresztényellenes terror. A pogány hitet véresen komolyan védő Diocletianus császár és kollégáinak „hitvédő” akciója.
Az említett évszám – mint fordulópont – lett azután az üldözésből a császári trón magasságába felemelt szekta máig (?) tartó diadalmenete. Lényegében ettől a dátumtól számítható az a lejtmenet, ami a szekularizáció és ezen belül az ateizmus későbbi elterjedése előtt meghatározta a vallás és a politika összebútorozása révén kialakult állapotokat.
Azonban ma már világosan látható, hogy a vallást elutasító magatartásnak – azaz a politika/vallás keveréknek – az az igazi arca, amikor hol egyik, hol másik tényező akarta a maga nézeteit (törvényeit, szokásrendszerét…) ráerőltetni a másikra, sikerrel kiűzött rengeteg istenre vágyakozó, keresőt abból az akolból, ahol elurakodtak a lelkeket béklyóba kötő enciklikák, paragrafusok.
Azt azonban kis eséllyel fogja bármelyik egyháznak (és változatainak) vezető grémiuma beismerni, hogy az egyre jobban kitisztuló lelki horizont, magukat a híveket taszította a virusmagány ideje alatti kényszerű kutatások (internetes és egyéb „konzerv” bibliaforrások) irányába.
A kiüresedett (néma) szószékek nem most, és nem hirtelen lettek azzá, amivé az elkényelmesedett klérus nagy magabiztossággal, és a dogmatikai letéteményekhez való ragaszkodást feltételező önteltséggel remélte.
A SZEMLÉLEK blog jezsuita szerzője a téma nyelét ragadta meg. A következő posztban fogom közölni és kommentelni. Addig is jó gondolkodást kívánok: Dénes Ottó