Vitaindító – gondolatébresztő – rögeszmecsere.
Egy „valláskárosult” szösszenete, a mai egyházi élet és kapcsolódó hírei nyomán.
Különös tekintettel a “keresztény misszió” világméretű kiterjedésére és történelmére. Nem hagyva ki a Názáreti Jézus “nagy misszióparancsát” sem a képből. (Máté 24. Márk 13. Lukács 21)
A minden napunkon uralkodó hírözön egyik kevés figyelmet kapott posztja nagyon elgondolkodtathat minden olyan lényt, aki templomi (imaházi – közösségi…) térben élte/éli napjait.
“Több mint 80 ezer muszlim tért át a keresztény hitre az elmúlt években? Az iszlám papság olyan aggasztónak tartja a keresztények számának növekedését, hogy 2006-ben törvényt fogadtak el, ami megtiltja a muszlimoknak a keresztény hitre való áttérést, de még azt is, hogy megismerjék a kereszténység tanait, emellett megtiltja a keresztényeknek, hogy állami engedély nélkül összegyűljenek.”
A hír tömör lényege, hogy az Iszlám tanrendszerének követői között miként terjedt el a jézusi üzenet. A téma fókusza, hogy ezek az emberek – Mohamed követői és hasonló “pogányok” – vajon mekkora eséllyel indulnak az örök üdvösség felé, ha (téves) alapelv, hogy csak azok mehetnek be a mennybe, akik a kereszténység bibliai tanrendszerét követik.
Ez a poszt egy nagyon különös állítással lepte meg olvasóit. Az eddigi keresztény missziók csak a jéghegy csúcsai lehetnének, hiszen a népesség exponenciális szaporodása és a hit „keresztény” verziója közti olló nyílása már régen meghaladta azt az állapotot, ami szerint (Jézus un. “Nagy misszióparancsa” értelmében) a mai misszionáriusok a világ összes lakójához elvitték – elvihették – volna az Örök evangéliumot.
Ha istennek mégis van (van!) megoldása erre a gordiuszi csomóra, akkor az alcímben tagolt “Hármasságra” (Templom – klérus – egyházi adó) nem sokáig lesz szükség!
Vegyük szemügyre egyenként ezt a sorrendet. Mint említettem a VILÁGMISSZIÓ szempontjából. Első tétel a TEMPLOM. Benne foglalva az EGYHÁZ, mint ami az eszmét, a tartalmat és a működtetés kellékeit hordozza.
Többféle álláspontot szemlézzünk. Sorrendben: Katolikus – Protestáns – Muszlim – “világi” (szekularizált) nyilatkozatokat.
Emberek kisebb-nagyobb csoportja, az egészen kicsi közösségektől a megagyülekezetekig terjedő skálán arra szocializálják tagjaikat, környezetüket, hogy amit ŐK hirdetnek, az a biztos belépőjegy a mennyek országába. E célból jöttek létre ezekben a formációkban a belső szabályok (gyülekezeti kézikönyv. Káté, dogmagyűjtemény…stb) amikkel tudtul adják a miheztartás mikéntjeit, hogyanjait. Hatalmas fóliánsok, kisebb füzetek, szépen kötött könyvek hordozzák a tudnivalókat.
Egyáltalán a Biblia Istenének volt-e szándéka – utasítása – csoportba rendezni és vezetőkkel ellátni az Őt követő embereket? Alapított-e a Názáreti Jézus EGYHÁZAT?
Egy eléggé “eretnek” – gondolkodású R.Kat. főpap (Hans Küng) egyháztörténelméből idézek.
A kérdés: a Názáreti Jézus alapított-e egyházat?
Részlet Hans Küng: A katolikus egyház rövid története c. könyvéből. (EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2005)
I. A kezdetek egyháza
1. Jézus alapította az egyházat?
“Az evangéliumok tanúsága szerint a názáreti ács gyakorlatilag soha nem ejtette ki ezt a szót: „egyház”. Nem ismeretes Jézusnak egyetlen olyan, a nyilvánosságnak szánt kijelentése sem, amelyben a kiválasztottak gyülekezetének vagy egy egyháznak a megalapítására hívott volna fel. A bibliatudomány egyetért az alábbi kérdésben: Jézus nem egyházat és nem is önmagát hirdette meg, hanem Isten országát.
Áthatva attól a tudattól, hogy a végső időkben él, Jézus Isten eljövendő országát és uralkodását akarja hirdetni, méghozzá az ember üdvét szem előtt tartva. Nem csupán Isten parancsolatainak külsődleges megtartását követeli meg, hanem a felebarát iránti elkötelezettségben való betöltésüket, ami konkrét esetben önzetlen és rangtól független szolgálatot is jelenthet, sőt akár az ellenszolgáltatásról való lemondást vagy akár a határok nélküli megbocsátást is. Azaz röviden olyan jóakaratú szeretetet, ami kiterjed az ellenfélre, sőt az ellenségre is.
Olyan Isten iránti és felebaráti szeretetet, amelynek mértéke az önmagunk iránti szeretet („mint saját magadat”), ahogyan azt már a héber Biblia is megköveteli….
Az ájtatosok és ortodoxok bosszúságára meghívja Isten országába a más hitűeket (szamaritánusokat), a politikailag kompromittáltakat (vámosokat), az erkölcsileg elbukottakat (házasságtörőket) és a szexuálisan kizsákmányoltakat (prostituáltakat) is. A felebaráti szeretethez képest a törvény bizonyos előírásai, mindenekelőtt az étkezési, a tisztasági és a szombat ünnepével kapcsolatos előírások, másodrangúak.
A szombat ünnepének és a parancsolatoknak az embert kell szolgálniuk. Jézus a prófétai provokáció embere, aki kritikusan viszonyul a Templomhoz, aki harcosan és tüntetően szembeszáll az ott tobzódó üzleteléssel. Bár nem politikai forradalmár, szavai és tettei folytán hamarosan halálos konfliktusba kerül a politikai-vallási rendszerrel. …
De meglepően rövid …. működése alatt nem akart a zsidókétól elkülönülő közösséget, kultuszt alapítani és nem kívánt olyan szervezetet létrehozni, amelynek alkotmánya és tisztségei vannak, valamiféle nagyszabású vallási képződményről nem is beszélve. Nem, minden azt tanúsítja, hogy Jézus nem akart életében egyházat alapítani.
Ám ehhez rögtön hozzá kell fűzni: Jézus halálát követően nyomban létrejön az EGYHÁZ, mint a zsidóktól elkülönülő vallásos közösség. Erre a feltámadás és a Szentlélek kitöltése ad indítékot. …
Ez tehát a felelet a kérdésre: az egyházat bár nem Jézus alapította, de a rá, a megfeszítettre és élőre való hivatkozással jött létre, akiben a hívő ember számára már eljött Isten országa. Az egyház kezdetben az eszkatologikus jézusi mozgalom folytatása, az alapja egyelőre nem valamely önálló, saját kultusz,
nincs saját alkotmánya, nincs saját szervezete sem meghatározott hivatalokkal.
Alapja a Jézusban, a Messiásban, a Krisztusban való hit egyszerű megvallása, amit megpecsétel a Jézus nevében való keresztség, valamint a Jézus emlékére elfogyasztott eucharisztikus lakoma, így alakul ki már a kezdetekben az egyház.”
Szerkesztve. Forrás: https://denesotto.hu/2017/03/az-egyhaz-lenyegenek-meghatarozasa-hans-kung-katolikus-tortenetiro-nezopontjabol/
Mivel a KATOLIKUS elnevezést sok egyházi szervezet tekinti magáénak, az Ortodoxok (és elágazásaik) egyenkénti álláspontját erről a kérdésről az egyszerűség kedvéért ez alkalommal nem tárgyalom. De további tanulmányozás céljából áttekintő listát mellékelek: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ortodox_kereszt%C3%A9nys%C3%A9g
Evangelizálási szempontból sajnos mint az üdvösséget saját magában – azaz kizárólagosan – árusító, egyházhoz hasonló képződményt nem tudom elfogadni. Tagjaiban ugyan létezhet – és tudom, hogy létezik is – a keresők lelkisége, de “Egyedül Üdvözítő Anyaszentegyház”-ként nem hiteles.
Folytatás. A PROTESTÁNS egyházfogalom.
Az előbbiekben egy katolikus tudós munkájának egy részét idéztem az EGYHÁZ fogalmának a meghatározásáról.
A PROTESTÁNS választ egy irodalomtörténész (dr Reisinger János) munkájában keressük.
Nem a “Történelmi” egyházak között tallózok, hanem egy másik “eretneket” idézek. A “Nagyokat” az elbizakodottság és a múltba révedő, kőkonzervatív magatartás miatt csak egyedeiben tudom elfogadni.