Miért kell templomra villámhárító, ha ott lakik az, aki a természet erőinek szuverén Ura? Akinek egy szavára leül a vihar?
Aki képes halottat támasztani? Akiben örök élet lakik? ….

Vannak minden bizonnyal nem csak bennem kérdések, kérdések, amikre logikus választ kellene adni. Vagy talán az egész templomosdi csak egy látványos, de haszontalan, és nagyon drága objektum? Benne a klérust és a fenntartáshoz szükséges apparátust is „leltárban” tartó hívek önkéntesen adott támogatásaival…?
Cinikus vagyok, vagy csupán sokakhoz hasonlóan logikusan gondolkodok? (Dénes Ottó)
Ágoston László írása
Egyszerűen imádom ezt a dilemmát, mindig mosolygok rajta.
Angolul a természeti csapást úgy is mondják: „act of God” , azaz Isten cselekedete. Arra utalnak ezzel, hogy Istenen kívül senki másnak nincsen rá hatása, senki sem tudja kivédeni ezeket.
A kérdés, amin mindig nevetek ezek után, hogy kell-e vajon biztosítani egy templomot Isten tette ellen?
Teológiailag nyilván értelmetlen a kérdés, hiszen Isten a szívekben lakik, nem egy kőhalomban. Ahogyan a villámmal sújtó istenség képe is megmosolyogtató.
De egy fontos igazság azért felsejlik e mögött: hatalmas hiba, ha fizikaiban gondolkodunk szellemi-lelki helyett.
Ha előbb építünk stadiont, mint utánpótlás focit.
Ha előbb újítjuk fel a Zeneakadémiát, mint a benne zajló képzést.
Ha előbb költünk pénzt a városokra, mint a bennük élő emberekre.
Ha előbb veszünk eszközt, mint konszolidáljuk a dolgozók helyzetét.
Így ezek csak „kívülről meszelt falak lesznek, belülről telve rothadással”, ahogy Jézus mondta.
Isten tette ellen azért kell biztosítást kötni, és azért kell villámhárító a templomra, mert az nem több, mint egy szabályosan rendezett kőhalom. A kérdés, hogy mi van, mi történik benne. Ha pedig Isten törődik valamivel, az bizonyosan az utóbbi.
Persze ez nem látványos – ahogyan a többi említett esetben sem. Viszont egyedül ez lenne fontos.
Kőhalmokat rendezgetni és újrarendezgetni, ha beléje csapott a villám, mindig lehet. De csak ha van mögötte emberi, szellemi, lelki minőség.
Különben értelme sincs.