Hitelesen, vagy modern tudósok módjára hisszük az adventizmus teológiai alapjait?

A Duna Biblia Konferencia ellentétes hullám-mozgásait érdeklődéssel figyeltem. Volt benne a klasszikus és mondhatni eredeti hittételekkel előadott, világos és hiteles előadás egy Erdélyből jött teológiai professzortól.

Volt másik, doktori magasságokat (értsd mai modern protestáns értelmezéseket felvonultató) előadó, aki majdnem minden olyan bibliaverset átírt, és áthelyezett a “másként értendő” kategóriába, amiket valaha – még nem is régen 1997-ben – az adventista teológiai főiskola diákjai élő és vizsgatétellel lebiztosított tananyagként vettek magukhoz.

A vitatott tétel a Jelenések könyve 14: 12. verse. Ezt merészen kiiktatta az előadó az un. “Hármas Angyali Üzenet” eddig még  egybefüggő rendszeréből. (lásd a kép harmadik bekezdését).

Nézzünk bele egy-két mondat erejéig egy másik vitatott/irritáló előadás közepébe.

Részletek Szilvási András előadásából:

“Ami a mostani témánknak az alapja a 14. rész 12.verse. Azt olvassuk, hogy „…megtartják az isten parancsait és Jézus hitét,..” mint ami a végidők maradékának a jellemzője és nagyon könnyen lehet egy ilyen rövidzárlatos magyarázatot adni erre, hogy a szombat ünneplő adventhívők a végidei igaz keresztények, mert ők szombaton járnak istentiszteletre. (44:47”) Nem úgy mint a többiek…

A 12. vers így hangzik: „itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét.”

Mielőtt néhány fontos kifejezésre összpontosítanánk ebben a versben, vessünk egy pillantást a 12. vers helyére a közvetlen szövegösszefüggés szerint. Townsend szerint a 12. vers az nem a harmadik angyal szavait tartalmazza. Az véget ér a 11. verssel, hanem az apostolnak az inspirált magyarázatát… (51:00”) megtartják az Isten parancsait és Jézus hitét. TÉVEDÉS arra gondolni hogy itt egy 10 parancsolat megtartó, kvázi szombat-tartó egyházra történik utalás. Ehelyett felszabadító világosságban találkozunk itt egy nagyon nagyon különös és nagyon alapvető újszövetségi bibliai gondolattal, az üdvösség alapjával.

A Hit és a cselekedeteknek az összhangjával és elválaszthatatlanságával…”

Ennyiből már lehetne látni a merőben másféle értelmezés jelenlévő igézetét. Hangsúlyosan kérem, hogy akinek bármiféle aggodalma lenne az előadás itt látható részletének torzított (tipikus vád szerint: összefüggéséből kiemelt) mivoltáról, az legyen szíves az egész előadást meghallgatni ITT.

Folytassuk egy ideillő másik forrás tanulmányozásával. 2019 évi első negyedéves SZOMBATISKOLAI tanulmány mit mondott a másik izgalmas kifejezés BABILON értelmezéséről:

Dr Tokics Imre az ókori BABILON precíz ismertetése során elegánsan elkerülte minden olyan értelmezés kísértését, ami bármilyen összefügésben lehetne a próféciákban jól körülírt vallási zűrzavarral.

Nem jártunk jobban az újszövetségi BABILON témáját felvázoló Kormos tanár úrral sem. Mindenféle érdekes és mellékes szómagyarázatot – ügyes nyelvészkedést – hallhattunk, de az a végső időkben feléledt vallási összefonódások/ökumenikus átértelmezésekkel telített eszmék tobzódása véletlenül sem került terítékre.

Dr Kormos Erik: Babilon motívuma az Újszövetségben 

4:00-tól ”….nagyon nagy hiba vagy hiba lenne hogyha a száz évvel ezelőtti véleményeinket nem módosítanánk, nem gondolnánk végig, amikor direkt módon is képviseltünk egyes kijelentéseket, illetve mondtunk protestánsként Babilonnal kapcsolatosan…”

28:08-tól a végéig „…a mi esetünkben ez azt jelenti, hogy János apostol korából a jövő felé mutató értelmet kell megtalálnunk a jelenben.

De ne feledjük el hogy ami János apostolnak jövő volt ez nekünk jelen. Sokszor beszélnek úgy, hogy majd, ha leomlik Babilon. És, ha ez éppen most van? És ha éppen a szemünk előtt játszódik le?

Én nem mondom, hogy így van, de tegyük fel magunknak a kérdést…

Egy motívum mindig képeket ragad meg és azokat közvetíti tovább. Nem szabad annyira konkrétnak lenni egy jelentést illetően, hogy az általános üzenetről megfeledkezzünk és azt mondjam, hogy szerintem Babilon egyenlő ezzel, és azzal. És utána nem mondom a többit, hogy volt már ilyen,vagy lehet is. Ugyanakkor az is hiba, hogyha túl általánosságokat mondok és nem közelítem a hallgatót arra hogy bármire is asszociáljon.

Hát én ez utóbbit próbáltam, hogy asszociáljunk arra, amire gondolunk és aztán mondja ki mindenki magának, vagy magában fogalmazza meg hogy mit ért tulajdonképpen a mai Babilon fogalmán…”

Összegezném. A bizonytalanság világában dagonyázva, mondjuk ki ezek után, hogy ebben a témában mindenkinek lehetősége nyílik az egyéni értelmezésre. Akinek a régészeti feltárásokkal van kedve foglalkozni az arra asszociál. Aki a hitéletet keresi az óriásira duzzadt egyházi/vallási leltárral megvert világhelyzetben, az megtalálhat, vagy feltalálhat egyéni értelmezéseket és akármekkora butaságokat is, ha úri kedve – és ismeretei – arra késztetik. A Biblia – és az adventista elődök magyarázatai – ebben a modern teológiai világban már egyáltalán nem játszanak szerepet.

Keserű szívvel mondom, – mint, akinek 1950-től kezdődött a bibliai próféciákkal megtelt és szeretett hitvilága, – hogy a jövő nem lesz egy lineáris vonalon mozgó adventista életforma, amit bátran mernék ajánlani az érdeklődőknek. Az az erózió, ami a közelmúlt évtizedei alatt ide vezette az adventista lelkészképzést – és nem mellékesen a hívők ismereteinek átprogramozását – nem élhető. Általam már  nem továbbítható.

Végignézve a három dátumot 1997 – 2019 – 2021 fenti feldolgozását, akkora el és lecsúszást látok, hogy ennek a tanfejlődésnek a végén csak a hitéleti lejtő alján lévő ökumenikus pocsolya képe rémlik föl, mint végállomás.

 

 

 

sai

Mondja el a véleményét!