Mi lenne kifogásolható egy ilyen barátságos, nyitottságot sugárzó pápai imaszándékban?
Nem kellene-e a szavak elsődleges jelentését elfogadni és a szándék szellemében eljárni?
Néha – mint most is – visszagondolok a történelem előző századaira és egybevetem az olvasottakat és a megtörténteket egymással. Ha csupán a szavak szépen csengő és lendületesen hömpölygő áradatát nézem, úgy majdnem hatalmába kerít egy ellenállhatatlan(nak tetsző) érzés. A Nagy Francia Forradalom hármas jelszava és annak mai katolikus utóélete.
Liberté-Egalité-Fraternité. A képet nézve mintha maga az egyenlőség és a testvériség tekintene ránk. Afrikai útján a pápa Nairobiban beszédet intézett az ökumenikus és vallásközi találkozó résztvevőihez 2015-ben. Szinte már hallani vélem Beethoven IX. szimfóniájának nevezetes örömódáját, a minden emberi közösség egybeforrt és egyenlő létéről. „Freude, schöner Götterfunken…”
A mostani elemzésben a pápai uralom élén regnáló JEZSUITA pápa szervezési és ideológiai alapjait vesszük vázlatosan szemügyre. Fontos, hogy ne csak azt a kedvezőre hangolódott állapotot lássuk, amit a mai katolicizmus előző pápái, világot át-meg átjáró útjaikon, mint erkölcsi tőkét felhalmoztak. Hanem nézzünk bele az egyre népszerűbbé váló pápa – és intézménye – valós céljaiba is.
A Római Katolikus Egyház élcsapata – a JEZSUITÁK – létrejöttük óta mesterien használták a meggyőzés művészetének a létező legmagasabb szintjeit. Alapelvükben és a tanítványaik képzésében első helyen állt az ellenfél meg, vagy legyőzésének végső célja: egyházuk elsőbbségének és felsőbbségének minden eszközzel és módon való bizonyítása. Érdemes legalább egy kis időt szentelni a Rend alapszabályának és alkalmazásának megismerésébe. Minek köszönhető, hogy az ebből a tanrendszerből kikerült pápa – aki az első jezsuita Péter székében – ilyen nagy és dicsőséges hírnévre tett szert, aránylag rövid idő alatt? A KÉK kiemelésre kattintva megnyílik az idézett könyv részlete.
Részlet a Jezsuiták tegnap és ma c. könyvből.
„…A jezsuita módszerekhez tartozik még az is, hogy minden provinciának van egy olyan – mindenki előtt ismeretlen – tagja, aki a generális külön parancsa alapján közvetlenül köteles jelentést adni a helyi vezetők tevékenységéről, a provinciában történtekről. Erről a megbízatásról az illető még a gyónás pecsétje alatt sem szólhat. Így megbízatásuk teljes titokban marad, és egy vezető sem tudhatja, mikor és hol ki figyeli, jelentést téve minden lépéséről. Ugyanilyen „beépítési” módszert alkalmaznak a provinciálisok a házfőnökökkel, a házfőnökök pedig a páterekkel kapcsolatban. A csúcstól a legutolsó kis telepig kiépített „információs” belső kémrendszer századok óta a legnagyobb titkossággal és hatékonysággal működik.
Főként a jezsuiták soraiban találhatók az egyház legértékesebb emberei, maga a rend az egyház egyik leghatékonyabb eszköze a katolicizmus terjesztéséért, az egyház befolyásának növeléséért vívott küzdelemben. Napjainkban különösen fontos szerephez jutottak a vallás általános válságának, a szervezetek gyorsuló felbomlása és a laicizálódási folyamatok feltartóztatásának érdekében végzett akciókban.
Soraikban ott találjuk a legkiemelkedőbb katolikus gondolkodókat, a különféle egyházi „tudományágak” művelőit, de megtalálhatók közöttük a polgári természet- és társadalomtudományok neves képviselői, a szociológiában, a lélektanban, a közgazdasági és nyelvtudományokban, az etnográfiában és sok-sok más részterületen kitűnt tudósok is. Az a tény, hogy a katolikus szervezetek között a legcéltudatosabb és legjobban koncentrált szervezet a Jézus Társaság, nem valamely véletlen következménye, hanem a céltudatos, fegyelmezett, ugyanakkor más egyházi szervezetékkel össze sem hasonlíthatóan magas fokú, másfél évtizedes, legapróbb részletekig kidolgozott nevelési rendszeré. Minden jezsuitának kivétel nélkül keresztül kell esnie a legkeményebb próbatételeken. A gyengék pedig könyörtelen kihullanak a tizenöt év rostáján…”
„A jezsuitának, mint egy holttestnek, úgy kell engedelmeskednie, akivel bármit lehet tenni. . . úgy kell átengednünk magunkat feletteseinknek, mint egy viaszdarabkának, amely formálni engedi magát akarat és ellenállás nélkül, mint egy holttestnek, mint egy kis feszületnek, amelyet egyik oldalról áttesznek a másikra. .. így kell mindig kéznél lennünk, hogy a rendet szolgáljuk,.. A jezsuitákat ellenségeik és barátaik egyaránt az ecclesia militans, a harcos egyház legjobban kiképzett rohamcsapatának, a „pápák könnyű lovasságának” tartották…”
Ez a kis részlet is egyelőre elég, hogy megértsük a pápaság élcsapatának is az élén álló pápa végtelenül ügyes és előretekintő stratégiáját. A fő célt soha nem adta föl sem Ferenc pápa, sem egyetlen elődje.
Mi az a cél, amit ma még nem ért el a katolicizmus?
A bibliai próféciákat ismerve nem lehet kétséges és bizonytalan annak a hatalomnak a motivációja, „aki” nem lankadó erővel és ehhez a mai „demokratikus” világrendszerhez idomulóan ügyesen taktikázik. Ma ugyanis az a kettősség, amit Róma alkalmazott céljai (az abszolut uralom) elérése terén nem változtak, „csak” váltogatva működnek: a KIIRTÁS, vagy az ELTERELÉS kettős lehetősége közül ma az előzőt nem tudja használni.
Mi marad ez után? Az ELTERELÉS.
Ezt persze nem az ajtóstól betóduló és lerohanó módon műveli. Nem is lenne sikeres. Ma az a finoman adagolt verbális technika a sikk, amiben az imaszándék nem is nagyon rejtetten kivillan az alábbi sorok közül.
Mi tehát a módszer? A MINDEN VALLÁST és minden szellemi-lelki irányzatot magába a római egyházba beintegráló – keblére ölelő – ÖKUMENIZMUS. 
Ezzel a szépen adagolt (ima)szándékkal már majdnem kész az az imádat, ami elegendő a világot uralni akaró, egyetlen főben megtestesült egyházi képlet létének értelmet adó pápasághoz. Ne tévesszen meg senkit sem a fogalmazás szépsége és korrektsége. Nézzünk át a sorokon és lássuk meg az ŐSELLENSÉG mosolyát, amint már majdnem maga alá gyűrte az összes egyházi-lelki-közösségi…létformának a vezetőjét.
———————————————
Ferenc pápa 2021 első hónapjában a következő szándékra kér imákat:
„Istenhez imádkozva és Jézust követve testvérként csatlakozunk azokhoz, akik más kultúrához, hagyományhoz és vallásokhoz tartoznak. Testvérek vagyunk, akik imádkoznak. A testvériség arra késztet bennünket, hogy megnyíljunk mindenki Atyja előtt és, hogy a másikban egy testvért lássunk, akivel osztozhatunk az életben vagy akivel támogathatjuk egymást, hogy szeressük és megismerjük egymást.
Az egyház értékeli Isten cselekedeteit más vallásokban, anélkül, hogy megfeledkezne arról, hogy nekünk keresztényeknek az emberi méltóság és testvériség forrása Jézus Krisztus evangéliumában található. Nekünk, hívőknek vissza kell térnünk forrásainkhoz és arra kell összpontosítanunk, ami lényeges. Hitünk lényege Isten imádása és a felebaráti szeretet. Imádkozzunk azért, hogy az Úr megadja nekünk a kegyelmet, hogy teljes testvériségben éljünk más vallásokhoz tartozó testvéreinkkel, veszekedés nélkül, egymásért imádkozva, mindenki felé nyitottan” – kéri Ferenc pápa januári imaszándékában. (kiemelések D.O)
Folytatása következik