Kis szubjektív előzetesem „egy tudós állításához”.
Svájci túránkon az a gleccser, ami tavaly még a jégfolyam végénél épült kávézónak a második lépcsőjéig ért, ma már szinte az épület alapjáig elfogyott. A jég felszíne recseg-ropog lépteink alatt. A kásás jégben egyre-másra nyílnak a kisebb-nagyobb rianások, patakocskák. A csoport vezetője nagyon kritikusan és vészjóslóan beszélt az évről-évre rövidülő gleccserekről, amiket több évtizedes utaztató foglalkozásainál észlelve – főleg a nyári hónapokban – mintha egy láthatatlan kéz vagdosna egyre rövidebbre.
A jégfolyamok vastagsága az utóbbi évtizedekben métereket vékonyodott. Az eltűnés(ek) esélyeit latolgatva az édesvízkészletek, a hegyi patakok, az ezekből táplálkozó folyók, tavak és az emberi fogyasztásra alkalmas iható vizek mennyisége és minősége – illetve ezek radikális csökkenése – apokaliptikus víziókat generál a gondolkodó lényekben. (Dénes Ottó)
Egy tudós állítja: tényleg nem véletlenül volt ilyen meleg a nyár
Bár a köznyelv minden szélsőséges időjárási körülményt a klímaváltozásnak igyekszik tulajdonítani, erre az átalakulásra semmilyen bizonyítékot nem találtak a tudósok – egészen eddig.
A korábbiakhoz képest is szokatlanul meleg idő köszöntött be idén júliusban és augusztus elején, több helyen olyan hőmérsékleti értékeket produkálva, amelyekre korábban még nem volt példa. Ilyen volt, mikor a portugálok 41 fokos hőségben izzadtak, az abnormális értékek okozta anomáliák miatt a világ más részén pedig többen belehaltak a forróságba.
A tudósok eddig nagyon óvatosan fogalmaztak, ha valamilyen szélsőséges időjárási körülményről volt szó. A hétköznapi ember már ennyire nem körültekintő, a köznyelvben ugyanis előszeretettel használjuk a klímaváltozásra utaló szavakat – annak ellenére, hogy nem találtak rá közvetlen bizonyítékot a területet behatóan ismerő szakemberek. Ezen a téren történt most fontos változás: a Wired beszámolója szerint Friederike Otto, az Oxfordi Egyetem Környezetvédelmi Intézetének (ECI) igazgatóhelyettese saját elemzéseit használva bizonyítható kapcsolatot vélt felfedezni a szokatlan nyári forróságot okozó hőmérsékleti értékek, valamint a klímaváltozás között.
Ehhez Otto több száz szimulációt futtatott le két éghajlati modellen. Ilyen modellekkel szokták az időjárás-jelentésekben szereplő becsléseket is megadni. Ezekben sokféle változó szerepel – például légnyomás, csapadék, szél, hőmérséklet –, és egy változó értékének átírása végül mindent befolyásol. A tudós egyik modellje a jelenlegi viszonyainkat mutatja, a másikban pedig csak egyetlen változóhoz nyúlt hozzá: az üvegházhatású gázok koncentrációját úgy állította be, mintha nem növekedett volna az 1900-as évektől kezdve. A két modellel több száz évet leszimuláltak, hogy megnézzék, milyen az időjárásunk a klímaváltozás hatásaival és milyen lenne nélküle.
© Friederike Otto
A Európa északi részét sújtó hőhullám kapcsán igen egyértelmű eredmény született:
az emberek által okozott globális felmelegedés hatására az elmúlt időszakban mért extrém hőmérsékleti viszonyok előfordulásának esélye duplájára ugrott.
A klímaváltozás nélküli világban tehát feleekkora eséllyel lenne ilyen extrém az időjárás. A valószínűség pedig minden egyes tizedesfoknyi felmelegedés hatására tovább emelkedik.
A szakember a számításainak gyakorlati eredményét és lényegét a dohányzásról és a rákról szóló tanulmányokhoz hasonlította. Mint írta, azt nem mondhatjuk, hogy a tüdőrák egyedüli okozója a cigarettázás, de a folyamatos dohányzás és a betegség kialakulásának valószínűsége között biztosan van kapcsolat.
Kapcsolód hír, hogy a tudósok nemrég fedezték fel, hogy megrepedt az Északi-sark egyik legvastagabb egybefüggő jégtáblája.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
2018. augusztus. 27. 21:30 TECH szerző:hvg.hu