FIGYELEM! Az etelreformer posztjain nem különlegességet hajszoló, vagy az ortodox orvosi módszerekkel mindenáron ellentétes leírásokat közlök. Napi életünkben láthatatlanul is jelen vannak azok a nem „hivatalos” gyógytechnikák, amiket idők folyamán vagy a múltból, vagy nem a kimondottan nyugati terápiás gyakorlatokból „ástak elő” és alkalmaznak változó sikerrel. Személyes ismeretségi körömből említek egyet.
Egy húsfeldolgozó – töltelékárú készítő – hentes ismerősöm állt át egyik napról, a másikra – diagnosztizált hererákja okán – az alternatív terápiára. Nem ismertetem, mert okkal sejtem, hogy beindulhatnak a kérdések, amikkel nem szeretnék a botcsinálta gyógyító kétes szerepében feltűnni. Az alternatív terápia eredményes volt. Végül pedig – több évtizedes túlélés után – a hirtelen megállt szíve „vitte el”.
Saját tapasztalataimat már ezen blog hasábjain ismertettem.
Mindenesetre az az életmód-váltás, amit alább olvashatnak T. látogatóim, nem tartalmaz semmi olyan eljárást, módszert…amit tiltani kellene. Azt az orvoslási alaptételt, amit Hippokratésznek tulajdonítanak
- Csak nem ártani (Primum non nocere) ezzel a Dr Gerson-féle élet és étel reformálással teljes mértékben elfogadottnak lehet tekinteni és ajánlani. Végül az ugyancsak Hippokratészi ajánlás:
- Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered (Dénes Ottó)
- —————————————————————————————
Bevezetésképpen szeretnék röviden magamról szólni, hogy megmagyarázzam: milyen alapon tartok ismertetést a rákkezelés alternatív módjairól. Nem vagyok orvos, pszichoterápiával foglalkozom. A rákkal való kapcsolatom viszont személyes és igen közeli: 1979-ben kiderült, hogy melanómám van, ez a bőrrák legsúlyosabb formája. Megoperáltak, méghozzá drasztikusan. A sebész a jobb lábamból egy nagy darabot kivágott, és bőrátültetést is végzett. Azzal biztatott, hogy most már minden rendben lesz. A rák egy év múlva mégis kiújult a nyirokrendszeremben. Addigra már tüzetesen áttanulmányoztam a melanóma szakirodalmát. Tudtam: nagy bajban vagyok. Amint a melanóma terjedni kezd, a hivatalos becslés szerint a rövid távú életben maradás esélye is csak húsz százalék. Jómagam nem tudok senkiről, aki az ortodox kezelés mellett akár két évig élt volna ezzel a betegséggel.
Mindezzel tisztában voltam. Orvosaim kizárólag újabb sebészeti beavatkozást tudtak ajánlani. Úgy döntöttem, ha az első műtét nem oldotta meg a problémát, akkor a második operációtól sem várhatok sokat. Ezért más megoldás után néztem.
A sors különös gondviselése folytán nagyon rövid időn belül tudomást szereztem egy bizonyos alternatív terápiáról – a Gerson gyógymódról -, amelyet rövidesen ismertetni fogok.
Akkor, 1981 elején tehát búcsút mondtam orvosaimnak, és elhatároztam, hogy saját kezembe veszem sorsomat és életemet. Ha rossz utat választok, legalább nem megcsonkítva megyek a sírba; ha pedig helyesen döntök, meggyógyulok. Orvosaim szerint 1981 nyarán kellett volna meghalnom, minthogy nem követtem tanácsaikat. Csaknem egy évtizeddel később már nyugodtan kijelenthetem: jól választottam.
A betegség és a hosszadalmas gyógyulási folyamat alapvető, teljes életemet átalakító tapasztalatommá vált. Amikor már tudtam, hogy győztem és életben maradok, újra nekifogtam a munkának. A klienseim, kőzött egyre nagyobb számban jelentkeztek rákbetegek, volt úgy, hogy ez pszichoterápiái praxisomnak felét jelentette.
Akkoriban értettem meg igazán azt a József Attila verset, amelyet gyerekkorom óta nagyon szeretek:
„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni,
Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.”
Akkor jöttem rá, hogy képletesen nekem is pokolra kellett mennem a rákkal kapcsolatban. Ennek az élménynek köszönhetem, hogy azonos nyelvet beszélek a rákbetegekkel, és valóban megértem őket. Tudom, hogy milyen érzés az, ha az embernek megmondják: rákja van, a kilátás nem valami kecsegtető, és ha nem operáltatja meg magát, akkor már csak rövid ideje van hátra ezen a világon. Ez a megtapasztalt közös megrázkódtatás megkönnyíti a párbeszédet a beteggel, és elősegíti a gyógyító munkát.
Ha bármi jogom van ahhoz, hogy erről a témáról beszéljek, akkor ez a személyes tapasztalat joga. Idestova kilenc éve végzem ezt a munkát megújult szemléletemmel. Nagyon sokat tanultam a pácienseimtől. Nagyon remélem, hogy ők is tőlem.
Munkám két fő területe a pszichoterápia és a diétával kapcsolatos tanácsadás. A legtöbb esetben párhuzamosan mindkettő.
Mindkét szó – a terápia és a diéta – görög eredetű. „Therapsz”, a terápia szó gyökere azt jelenti: kísérő, szolgáló. Ez szép és pontos, hiszen a terapeuta feladata az, hogy kísérje és szolgálja klienseit. A „diéta” szó pedig nem csupán étrendet jelent, hanem életmódot is – vagyis a táplálkozástól az életfilozófiáig mindent, ami létünket meghatározza.
A teljes művet itt olvashatja: Beáta Bishop: A Gerson-diéta és a pszichoterápia a rákgyógyítás szolgálatában. További könyvekért és írásokért látogassa meg keresztény könyvtárunkat!