Kedves Hallgatóink a Bibliai látomások című sorozatunkat három plusz témával zárjuk le.
Végigtekintettük a Mózes könyveitől fogva a Jelenések könyvéig azokat a hatalmas látomásokat, amelyek a Bibliában találhatók. Az álmok mellett a látomások és a gondolat ihletések azok, amelyeken keresztül Isten az akaratát kinyilvánította, és a mai korhoz érkezve, három nagy témát nagyítunk ki. Különböző látomások szólnak ezekről, több látomás is. A mai alkalommal vesszük a globalizációról szóló látomásokat, két hét múlva az ökumenizmusról szóló látomásokat, és hat hét múlva pedig összefoglaló jelleggel – talán úgy hirdethetném azt az előadást –, hogy „ami előttünk áll” látomásokat.
„Ami a történelmünkben előttünk áll” témakörébe tartozó látomásokat ismertetném.
Két héttel ezelőtt eljutottunk odáig, hogy az Egyesült Államokról szóló látomásokig érkeztünk el, Jelenések könyve 12. és 13. fejezete alapján.
A mai előadásban szeretném áttekinteni az Egyesült Államokra vonatkozó látomásnak a második részét, Jelenések könyve 13. fejezetének 11. versétől a 18. verséig, és az Európára vonatkozó, és az európai egységesülésére vonatkozó látomásokat Dániel könyve 2, 7. és Jelenések könyve 17. és 18. fejezeteiben.
Szeretnék kitérni majd egy külön látomásra a Jelenések könyve 10. fejezetében, és ami előttünk áll, ezzel ezt el is mondtam.
De nem térnék rögtön ezekre a látomásokra, hanem magát ezt a kifejezést szeretném egy kicsit körbejárni: Mi a globalizáció?
Természetesen ilyen kifejezés a Bibliában nincsen. Maga ez a műszó pár évvel ezelőtt röppent föl, talán 20-30 évvel ezelőtt még azt se tudtuk volna, hogy ez miről is szól. Ha lefordítjuk magyarra ezt a szót, hogy globalizáció, vagyis az egész glóbuszunkat érintő folyamatokról van szó, akkor talán magyarra ezzel az összetett szóval fordítanám le, hogy világegyesítés, vagy világegységesülés. Vagyis egy olyan folyamatnak vagyunk most szemtanúi, hogy az egész világ egységesülni kíván, és az egész világot egyesíteni kívánják. Ha lefordítom ezt a szót, hogy globalizáció, tehát egységesítés, egységesülés, világegyesítés, világegységesülés, akkor így már, mint témáról a Biblia is tud, méghozzá az első könyvétől fogva, Mózes 1. könyve 11. fejezetétől fogva.
A bibliai műszó erre a Bábel.
De ennek a bibliai kifejezésnek két formája is van, hiszen ha valaki elolvassa Mózes 1. könyve 11. fejezetét, ezt az első nagy világegységesítési törekvést, ami az özönvíz után jött létre. Az özönvíz után Isten újra kifejezte az akaratát, amikor azt mondta az emberiségnek, hogy szaporodjatok, sokasodjatok. De nem azt mondta, hogy szaporodjatok, sokasodjatok, és egy helyre gyűljetek össze, hanem éppen ellenkezőleg, az volt az Isten akarata a teremtésnél is, de az özönvíz után ezt újra megismételte, hogy széledjetek szét az egész föld színén. Hogy népesítsétek be a földet. Ezzel ellentétben az emberiség nem szétszéledt, hanem ahogy Noé utódai az Ararát hegyéről lejöttek, és a mostani Mezopotámia területére értek, ott kiválasztottak maguknak egy helyet, ahol egy nagy tornyot akartak építeni.
Rendkívül rövid a leírás Mózes 1. könyvében, de azért kivehető belőle, hogy ezt a nagy tornyot miért akarták építeni. Nem pusztán azért, hogy egységesülni akartak, hanem úgy gondolták ezek az emberek, hogy néhány nemzedékkel az özönvíz után, hogy bizony az ő erkölcseik is annyira megromlottak, hogy jöhetne egy újabb özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. Persze Isten megígérte, hogy nem lesz újabb özönvíz, de ők ezt hallatlanra vették, és egy újabb özönvíztől való félelmükben építettek egy nagy tornyot. Ennek a toronyépítésnek ez volt az elsődleges indítóoka, hogy ők nagyon is tudták, hogy az emberiség eltorzult, újra a lejtő útjára lépett. És ha jön egy újabb özönvíz, – amit Isten megígért, hogy nem jön – de a lázadó embernek mindig ez a fő tulajdonsága, hogy egyvalamit mindig hallatlanra vesz a lázadó ember: az Isten szavát, az Isten ígéreteit. Ha jönne egy újabb özönvíz, ezzel majd túléljük.
Ezen felül pedig azt is mondták, ezt szövegszerűen is megörökíti a mózesi leírás, hogy építsünk egy nagy tornyot, amely az egeket érje, és azért nevezzük el ezt a tornyot eredeti nevén Báb-ilinek, – a Báb-ili annyit jelent, hogy a menny kapuja.
A menny kapuja. Olyan magas tornyot, hogy az egeket érje, és a mennybe lássunk be. Hát ez is egy dőre dolog volt, ugyanolyan dőre dolog, mint az özönvizet túlélni, ami nem is fog eljönni. Hát a mennybe belátni egy toronyból… Nekik is voltak bizonyos kozmogóniai ismereteik, hogy azért a menny az sokkal távolabbra van. Isten, amikor ott összezavarta a nyelveket, és egy újabb nevet adott, az előző névhez hasonló hangzású nevet. A Báb-ili név, az egyébként sumér-akkád név, a Bábel kifejezés, az héber kifejezés.
És ezután, amikor ezt a nevet már a görög kultúra nevezte meg, mint Babilont, és a Biblia ezután már, mint Babilont fogja használni, mert ugye az Újszövetség iratai görög nyelvűek. Tehát ez ugyanazt jelenti Kedves Hallgatók.
Báb-ili, Bábel, Babilon ez ugyanazt a helyet jelenti, csak azért van három kifejezés, mert más a minősítés. Az emberek Báb-ilinek nevezték, a menny kapujának, Isten pedig Bábelnek nevezte, ami annyit jelent, hogy zűrzavar. Micsoda nagy különbség! Amikor az ember egységesülni akar az Isten akaratától eltérően, azt a menny kapujának, a vágyai netovábbjának nevezi. Mert az egység önmagában persze nagyon sok pozitívumot hordoz. Nem minden egység rossz, és ha kimondom egység, ez nem önmagában egy rossz kategória. Az egységet meg lehet tölteni jó tartalommal is, meg meg lehet tölteni rossz tartalommal is. Az az egység, ami az Isten akaratával ellentétes egység, nyilván ez rossz tartalmat hordoz, de az emberek mégis a menny kapujának nevezik. Isten viszont Bábelnek, tehát zűrzavarnak nevezi.
Ma is így van ez. Az emberek a mai egység törekvéseket valami nagyon szép jövő körvonalainak nevezik, hogy az egység az csodálatos lesz Európában, a világon is, az Isten viszont a Jelenések könyvében nem véletlenül használja erre újra ezt a kifejezést, hogy Bábel vagy most már így, hogy Babilon. Mert az Isten viszont azt mondja, hogy ez zűrzavarhoz fog vezetni. Amit az Isten nélkül próbál tenni az ember és az emberiség, az mindig zűrzavarhoz szokott vezetni, tehát itt egy óriási értékrendbeli különbség van.
Egyszer egy idős emberrel beszélgettem. Ez az idős ember azt mondta ott nekünk, hogy tudjátok, én a Bibliából azt értettem meg, hogy ahogy igaz az, hogy amit az Isten egybeszerkesztett, azt az ember szét ne válassza, ugyanúgy igaz az is, hogy amit az Isten szétválasztott, azt az ember egybe ne szerkessze.
Az Isten szétválasztotta az emberiséget Bábelnél, mert még mindig jobb egy széttagolt emberiség, Isten azért lépett közbe ott Bábelnél, azért zavarta össze ott az addig egységes nyelvet, hogy az emberek ne tudjanak egységesülni a rosszban. Tehát a Bábelnek az az értelme, hogy Isten ott nem engedte azt a toronyépítkezést, hogy folytatódjék, mert még mindig a kisebb rossz, ha széttagolt az emberiség, ha nemzetek jönnek létre, országok, országhatárok, az még mindig a kisebb rossz, minthogy a nagyobb rossz, hogyha a rossz emberiség, az önző emberiség egységesül. Még egyszer elismétlem: Ahogy igaz az, hogy amit az Isten egybeszerkesztett, azt az ember szét ne válassza, ugyanúgy igaz az is, hogy amit az Isten szétválasztott, tehát, hogy az Isten hozta létre a nemzeteket, a nyelveket, a nyelvcsaládokat és az egyes országokat, azt az ember nehogy össze akarja forrasztani.
Ez nemcsak Bábelnél igaz. Izrael történetében is megtörtént, hogy maga az Isten mondta azt Salamon halála után, hogy itt az Izrael 12 törzse váljon szét. Az északi tíz törzsre és a déli két törzsre. Kialakult a Júda és az Izrael. Több évszázadon keresztül a zsidó nép ebben a széttagoltságban létezett, ebben a különválásban létezett. De ezt is az Isten hozta létre, mert még a kisebb rossz volt szétválasztani az országot. És megmaradt egy hívő maradék itt Jeruzsálem körül, sajnos az északi országrész teljes bálványimádásba süllyedt, és az asszírok deportálták is a zsidókat a VIII. sz. végén. Tehát az Isten kettéválasztotta a zsidóknak a nemzetét és országát. Próbálták ezt is egységesíteni. Próféták is próbálták. Isten nem engedte meg.
Nagyon vigyázni kell azzal, hogy az egység az nem önmagában pozitív dolog, hanem attól függ, hogy milyen tartalommal töltjük meg.
A Biblia szerint kétféle egység van.
Az egyik egység
, ami az igazságnak van alávetve, tehát van az igazság, és az igazságban való egység. Ezért imádkozott Jézus János evangéliuma 17. fejezete szerint a főpapi imájában. Az igazán közösen gondolkozó, közös hittel rendelkező emberek közötti egység. Van az igazság, ha az igazságot mindenki megismeri, és elfogadja, ilyen emberek között létrejöhet az egység. Az igazságnak van alárendelve az egység.
A másikfajta egység az, amikor az egységnek van alárendelve az igazság.
Amikor azt mondják, hogy most egységet fogunk létrehozni, aki akar, belép, aki akar nem, de jobb, hogyha mondjuk, mindenki belép. Az egység a mindenekfölött elérendő cél.
És hát az igazság? Az igazságról nem fogunk beszélni.
A fő dolog az egység. Már eleget beszéltünk az igazságról, az mindig megosztja az embereket, ne beszéljünk az igazságról, az egységről beszéljünk, mert az a világ problémáinak a megoldása. Ez ugye 180 fokkal eltérő két felfogás.
Igazságnak alárendelt egység, vagy egységnek alárendelt igazság. A Biblia az előzőt tanítja. És ezért mondta Jézus azt, hogyha ketten vagy hárman egybegyűlnek az ő nevében, ő már két-három ember között ilyen egységet létesít, de nem több között. Nem több között. Sajnos a világunk annyira rossz állapotban van, hogy örülni lehet két-három ember közötti egységnek, de hogy milliókat egyesítsenek? Milliárdnyi embertömegeket egyesítenek?
Ha ebbe egy kicsit jobban belegondol az ember, akkor azt mondja, hogy hol van itt az emberek szabadsága?
Hol van itt az igazság keresése?
Hol van itt egyáltalán az igazság?
Egy kicsit támasszuk alá az utóbbi gondolatot Szabó Lőrincnek egy nagy versével. A vers valóban nagy vers, és a magyar irodalomban más ilyen nagy vers nincs is, ami nem az amerikai vagy az európai kultúrtörténetből veszi a témáját, hanem egy kínai történetből. Amit Szabó Lőrinc megír a Vang-An-Si című versében… Vang-An-Si egy kínai bölcselő volt a XII. században, aki fölajánlotta a kínai császárnak, hogy ő majd egységbe forrasztja Kínát, ezt a hatalmas birodalmat, ő majd véget vet a korrupciónak, véget vet a lopásoknak, a csalásoknak, adják az ő kezébe az országot. Ne a katonák kezében legyen az ország, ne a politikusok irányítsák az országot, a bölcsek irányítsák. Ez a kínai történet kicsiben, de kísértetiesen hasonló módon megismétlődött az európai kultúra történetében, amikor Platón ajánlotta fel Siracusában szolgálatait az ottani királynak, hogy ne a király irányítsa az országot, ne a kereskedők, ne a pénzemberek, hanem a bölcsek.
Szegény Platón alig tudta kihúzni a lábát, majdnem ott halt meg ebben a nagyszabású törekvésben. Mindig voltak ilyen törekvések a történelmünkben, hogy egységesíteni, egységesíteni, és megszüntetni mindazt a rosszat, amitől nyög és sóhajtozik az emberiség. A bűn világában, az önzés világában felülről egységet létrehozni, ez olyan veszélyes dolog, aminél nem veszélyesebb dolog tüzet gyújtani a szénakazal mellett. Hallgassuk meg a verset, és utána térünk rá a látomásainkra.
Szabó Lőrinc: Vang-An-Si
– Hiába! – hallotta ezerszer
Sen-Tszung, a sárkánytrón ura.
– Nincs remény! – és ijedten nézett
a remete Vang An Si-ra.
– Jobb nem tudnod, hogy mi van ott kint! –
dörögte három ezredév
és a Tanácsban csak a szent bölcs,
Vang-An-Si rázta a fejét.
Fejét rázta és így kiáltott:
– De! tudd meg! s ne felejtsd soha!
Én, Vang-An-Si, neveltelek föl,
én és a filozófia;
most tied a trón: megcsináljuk,
mit még senki se mert, akart,
az Isten Országát a földön,
én, a gondolat, s te, a kard! –
– Császár, ne akarj tudni semmit! –
könyörgött a rémült Tanács.
– Sen-Tszung, – könyörgött a szent, – tárd ki
varázstornyod négy ablakát!
– Ne, császár, ne hallgass a népre!
– Császár, hallgasd meg népedet!
És szólt Sen-Tszung, az ifjú császár:
– Vang-An-si, én neked hiszek!
A torony négyfelé kitárult,
a Tanács meghajtá fejét
és Sen-Tszung, mit császár sohsem tett,
hallgatta, miért sír a nép;
a négy ablak négyfelé tárult,
és begyűjtötte mind a kínt,
mit fél Ázsia szíve néma
viharként döngött odakint.
S a vihar feljajdult Keletről:
– Császár nincs munka, nincs kenyér!
Kifoszt az uzsorás, a kalmár! –
sírt a milliótorkú Dél.
– A bér! a tőke! – zúgta Észak
és Nyugat zúgta: – A papok!
Sápadtan hallgatta a császár
a négy beszélő ablakot.
Sápadtan hallgatta a császár,
amit még nem hallott soha:
hogy a szabadság nem szabadság,
a jog az őserdők joga,
hogy a szegényt a fenevad pénz,
mint a tigris a nyulat, eszi,
s a világ csak nézi a gyengét
és legfeljebb megkönnyezi.
Irtózva hallgatta a császár,
hogy átkozódtak a szívek,
hogy elsírták mind, amit szemébe
nem mondtak volna soha meg;
irtózva hallgatta a néma
mennydörgést, amit a kulik
kétszázmillió szíve vert és
az imát: – Ég Fia, segíts! –
Az ablak bezárult. – Hiába!
Nincs remény! – mondta a Tanács.
De van! – tört ki Vang-An-Si, – császár,
akard s itt lesz az új világ!
– Akarom! – szólt és megölelte
szent bölcsét Sen-Tszung: – Akarom!
Tanítóm voltál, most is az vagy,
Kezedben minden hatalom! –
És Vang-An-Si dolgozni kezdett
és dolgozott tíz éven át.
Védte a gyengét, tőrbe csalta
a tigrist és a banditát.
– Pénz, műhely s bolt: az államé mind,
– hirdette, – én kereskedem,
s mit agy és kéz, mint munka termel,
elosztom becsületesen! –
Tíz évig dolgozott a szent bölcs,
büszkén, hogy amit most csinál,
ezer év múlva is csak álom
lesz más népek fiainál;
békét hirdetett s ölt nyugodtan,
ha ölnie kellett neki,
angyalok voltak a katonái
s angyalok a hóhérai.
Tíz évig dolgozott Vang-An-Si
és dolgozott mindenkiért,
kétszázmillió szíve volt és
a vén világ arcot cserélt;
látta: roppant számok és tervek
bölcs kényszerben hogy építik
szerencse, önzés, bűn s örök harc
fölé az ész és rend álmait.
Tíz év… S a szent hívta a császárt
és a Tanácsot. – Kész vagyok,
itt a művem! – s az új világra
kitárta a négy ablakot.
Boldogan hajolt ki a császár,
Vang-An-Si boldogan figyelt:
köröttük a birodalomnak
kétszázmillió szíve vert.
Csend volt, mint mindig, titok és csend,
de hatni kezdett a varázs,
megszólalt kétszázmillió szív
s a titokból lett vallomás:
– Öld meg! – zúgta egy hang. Utána
égig csapott a düh s a vád:
– Öld meg! – Kit? – kérdezte a császár.
– Vang-An-Sit, a pokol fiát!
– A bölcsek bölcsét? – A bolondot!
– A szentet? – Ördög szentje volt!
– Hallod? – nézett a bölcsre Sen-Tszung.
– Öld meg: mindenkit kirabolt!
Öld meg! – az átok mint a tenger
özönlött a császár felé.
– Őrültek! – kiáltott Vang-An-Si
és kilépett a nép elé.
– Őrültek! Elűztem a kalmárt!…
– A tied éppúgy becsapott!
– Bankpénz helyett… – De katonákkal
Hajtottad be a kamatot!
– Az úri tőke… – Spicliké lett!
– A papok… – Azért nincs eső!
– Munkahadsereg… – Mint a börtön!
– Jövőtök… – Ma kell, nem jövő!
És már megint égig csapott
a vihar, tombolt az új világ:
– Most remény sincs meggazdagodni!
Császár, öld meg a bestiát!
– Őrültek! – suttogta a császár
s becsukta a négy ablakot,
s elnémult kétszázmillió szív
s az önzés újra hallgatott.
Elnémult kétszázmillió szív,
csak kettő beszélt odabent.
– Hiába! – sóhajtott a császár.
– Nincs remény! – sóhajtott a szent.
– Úgy-e, mégis a régi rend jobb?! –
tapsolt a győzelmes Tanács.
És Vang-An-Si befalaztatta
a szent torony négy ablakát.
Kedves Hallgatók, nem bibliai versnek készült ez a Vang-An-Si, de mégis igen nagy bibliai igazságokra jut el. Nem lehet egységet létrehozni itt a földön, mert vagy kényszerrel hozzák létre a valakik által elképzelt jót.
De a jót kényszeríteni? Ez sem megoldás. Vagy eleve nem is jót hoznak létre, de meglesz az egység, na de akkor hol van a jó? A Biblia ezért tanítja azt, hogy Isten, aki tiszteli a szabadságot, és aki mindenkit jó életre hív, ő maga is, az Isten is csak úgy tud létrehozni egységet ezen a földön, hogy a történelemben néhány ember között.
Ahogy mondta Jézus, hogy ne félj, te kicsiny nyáj… És majd lesz egy nagy egység, de az már az újjáteremtett földön. A történelemben isteni egység soha nagy és látható nem volt, és nem is lesz. Csak kis egység, két-három között, vagy kis közösségek, kis csoportok között. De azok, akik az emberek szabadságát tisztelik, de ugyanakkor következetesen a jóhoz ragaszkodnak, majd számukra lesz egy új világ, és lesz egy újjáteremtett világ, ahol majd lesz egység azok számára, akik tényleg az életet, az élet törvényeit és a szeretetet választották.
Az emberiség legnagyobb illúziója, legnagyobb önbecsapása az, hogy egységet fog létrehozni, nem mai keletű. Bábel innen visszaszámítva már több mint 4000 éves történet. És ha én most elkezdem a mai egységnél, és a mai egység törekvésnél, a Jelenések könyve 13. fejezetében levő látomások ismertetését, akkor majd ugyanezt fogom tenni, hogy vissza fogok menni a régmúlt idők egység törekvéseire, rámutatva arra, hogy semmi új nincs a nap alatt, amit ma a Jelenések könyve 13. fejezetében megjelölt hatalom tesz. Tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint az eddigi világhatalmak, amelyeket látunk majd Dániel könyve 2. és 7. fejezetében, mint Babilónia, mint Médo-Perzsia, mint Görögország és Róma.
Ma a világ első számú hatalma az Egyesült Államok. Ugyanazt teszi, mint a bibliai próféciák szerint a régmúlt idők világhatalmai és nagy hatalmai is tettek. Ugyanaz ismétlődik a történelemben. De a biblia nem csak egy ilyen banális, lapos esetet akar elénk állítani, hanem sokkal mélyebben szeretné bemutatni ezt a folyamatot, rámutatni arra, hogy mire megy ki itt ez az egység. Milyen célt akar elérni ez az egység. Ma az egységtörekvések időszakában mindenki a gazdasági egységről beszél, a társadalmi, a kulturális szempontokról ejt szót.
A vallási szempontok részletesebb elemzését meghagyom a következő előadásra, de már most jelzem, ahogy felolvasom az Amerikára vonatkozó látomást, hogy minden erre megy ki. Nem a gazdasági, társadalmi, kulturális egység itt a fontos, hanem egyszer majd kibújik a szög a zsákból, már most is eléggé mocorog, de egyszer majd nyilvánvalóan kibukik, hogy itt eszmei dolgok összeütközése fog bekövetkezni, és itt a vallás, és az igaz vallás és az igaz vallás nagy küzdelme lesz majd a tét ezeknek az egység törekvéseknek az előre haladtával.
Azok számára, akik talán nem voltak itt az előző előadáson, vagy egyáltalán nem ismerik az Amerikára vonatkozó látomásokat, csak nagyon röviden szeretném megjegyezni, hogy az Egyesült Államokról szóló látomások megértéséhez két bibliai fejezetet kell komolyan venni: ez a Jelenések könyve 12. és 13. fejezete. A12. fejezet elmondja a napba öltözött asszony történetét. A napba öltözött asszony mindig az igaz egyháznak, az igazi kereszténységnek a jelképe a Bibliában. És amikor ezt a napba öltözött, tiszta asszonyt üldözi a sárkány, – a sárkány Sátánnak a jelképe a Bibliában, – és Európában nem tudja megsemmisíteni a kereszténységet, holott 1260 évig tartó teljhatalmat kap a középkorban.
És amikor a pusztába kiüldözött, a társadalom peremvidékére kiüldözött kereszténység, – (itt a középkori keresztény csoportokra, ún. eretnek mozgalmakra gondoljunk, amelyek a Biblia beállításában nem eretnek mozgalmak. A fönnálló politikai rend és a fönnálló egyházi rend beállításában azok csak).
Tehát amikor a pusztába kiüldözés ott sem tudja őket megsemmisíteni, akkor folyóvizet bocsát utána, hogy azzal nyelje el, hogy azzal fullassza meg, de ezzel sem sikerül, mert a 12. fejezet 16. versében azt olvassuk, hogy a folyóvízzel elragadtatni kívánt asszonynak,
segítségül lett a föld az asszonynak, megnyitotta a föld az ő száját, elnyelte a folyóvizet, melyet a Sárkány az ő szájából bocsátott az asszonyra.
Itt egy új föld jön be a történelem színpadára. Említettem a múltkori előadásban, hogy nem véletlen, hogy Amerikát 1492-ben és szinte emberi megfogalmazás szerint véletlenül fedezte fel Kolumbusz Kristóf. Véletlenek persze nincsenek. Azért nyílt meg ez az új föld, hogy csakhamar a XVI. és XVII. században befogadja az európai üldözött keresztényeket. Ezek az üldözött keresztények Angliából, Hollandiából, de Európa más országaiból is elsősorban üldözött reformátusok voltak, főleg a puritánokat üldözték.
Nemcsak a középkori pápai egyház üldözött már ekkor, hanem a protestáns államegyházakká vált hatalmi szervezetek is pl. Hollandiában vagy Angliában.
De a föld segítségül lett az asszonynak. Amerika földje befogadta az üldözött európai protestánsokat, és ezen a földön, Amerikában egy egész másfajta államalakulat jött létre, mint amilyenek az európai államok voltak. A protestánsoknak köszönhetően, akik a munka szeretetét, a szabadság és a lelkiismereti szabadság tiszteletét vitték át az új világba. De azt mondja a 17. vers, hogy mikor látta a sárkány, azaz Sátán, hogy nem tudja megsemmisíteni a kereszténységet, és ez az új föld befogadta az asszonyt,
megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal,
szó szerint a magvának a maradékával. És itt megjelöli a 17. vers, hogy az Istenhez igazán ragaszkodók azok, akik az Isten parancsolatainak megőrzői, és akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele. És állt,- mármint a sárkány, a Sátán – a tengernek fövenyére. Átmegy Amerikába is, és nézi, hogy mikor torzíthatja el Amerikát, mikor válik majd ez a föld, amelyik befogadta az igazi kereszténységet, majd az ő játékszerévé, és ahogy az elmúlt előadáson már erre is hivatkoztam, hogy a következő 13. fejezet 11. versében ugyanabból a földből, amely befogadta az asszonyt, hogy olvassuk a 13:11-ben?
Mit látott János apostol?
Azután láttam más fenevadat feljönni abból a földből. Amerika eltorzul. Hogy a szabadság és a munka szeretet Amerikájából lesz a szabadosság és lesz a könyörtelen pénz uralmának Amerikája. Ezt a Biblia egyetlenegy versben érzékelteti ezt a fordulatot. Amit behelyettesíthetünk, hogy Amerika történelme, ameddig szép, az kb. a XVII. sz. XVIII. sz. és mondjuk a XIX. sz. közepe. Észak és Dél háborúja, azután jön a XX. sz., a két világháború, Amerika fokozódó szerepvállalása a világ irányításában, és erre mondja azt a Biblia, hogy most ebből a földből, aminek a története olyan szépnek indult, befogadta az európai üldözötteket, egy egész más állam jön létre. Le is körözi az európai államokat a fejlődésben mindenféle szempontból, ebből a földből olyan fenevadat lát feljönni János apostol, akinek
két szarva volt a Bárányhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány.
Erre mondtam Önöknek, hogy olyan megdöbbentő, hogy a Biblia egy félmondattal tud jelezni évszázadokat is átfogó változásokat.
Hogy Amerika, az üldözötteket befogadó Amerika egy ilyen kétszínű Amerika lesz a történelemben. Fokról fokra eltorzul az állapota, hogy olyan, mint a Bárány, de úgy szól, mint a sárkány. A Bárány Krisztusnak a jelképe, a sárkány Sátán jelképe. Tehát úgy tűnik, mintha olyan nagyon jó és kívánatos szerepet töltene be a világ irányításában, de a valóságban démoni hatásoknak a kelepcéjébe kerül, de ez fokról fokra valósul meg, ez nem egy ilyen látványos változás. Ez valahol a XX. sz. és most már mondhatjuk a XXI. sz. folyamán lépésről lépésre történik meg, hogy van egy világhatalom, amely olyan, mint a Bárány, és ezt is hirdeti önmagáról, hogy ő a szabadság letéteményese, ő biztosítja a földön a polgári demokráciát és egyáltalán a fejlődést, de úgy szól, mint a sárkány.
Két dolgot szeretnék kiemeln
i az ez után következő versekből, hiszen az Egyesült Államokról szóló próféciát, a látomást itt nem elemezhetem. Azt is elmondtam, hogy 10 évvel ezelőtt itt a jogi karon volt egy tizenöt részes sorozat, ott külön egy előadás csak erről szólt, a Jelenések 13:11- 13:18-ig tartozó részeiről.
Én, ami két dolgot szeretnék kiemelni, mert egyrészt ezt állítja a középpontba ez a látomás is, Amerikáról, a mai Amerikáról szól ez a két dolog.
Az egyik: Amerika hiába vezető hatalma a világnak ma katonailag, politikailag, gazdaságilag, ezen a világon, aki átütő erővel vezető állam akar lenni, annak kell valami eszmei alátámasztást szerezni, kell valami erkölcsi és vallási legitimációt szerezni. És ezért, ahogy János apostol látja a földből kijönni ezt a Bárányhoz hasonló, de sárkány módra szóló fenevadat, rögtön ahogy látja ezt a látomást, a következővel folytatja:
És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte, és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, melynek halálos sebe meggyógyult. És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, melyek adattak néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett, de megelevenedett. És adatott néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét megölessenek. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Ez az egész látomás egyébként, és ezzel be is fejeződik a látomás, ezt kell megértenünk, ha valamit meg akarunk érteni a mai korból. Tehát van egy földből feljövő fenevad, de önmagában ez nem képes az egész földet vezetni, hanem rögtön egy másik fenevadra esik János apostol tekintete a látomásban, hogy egy előző fenevadnak cselekszi minden hatalmasságát, és egy előző fenevaddal lép szövetségre.
Ki ez az előző fenevad?
A Jelenések könyvének a 13. fejezete elején egy tengerből feljövő fenevadról van szó. És utána a 11. verstől erről a földből feljövő fenevadról. Megint a Biblia egyszerűségét csodáljuk meg! A tenger a népek jelképe. A viharzó tenger is a népek jelképe, amiből feljön a fenevad, a vadállatok. az a történelmi háborúk, viszontagságok jelképe.
A föld, amiből feljön a második fenevad, Amerika is naggyá nő, ez a nyugalomnak és a fejlődésnek a jelképe. Micsoda különbség van a két fenevad között? A tengerből feljövő fenevad, amelynek nagyon hosszú múltja van a történelemben, Amerikához képest legalábbis rettenetes hosszú, a történelmi viszontagságok és háborúk nyomán növekedett föl.
Amerika nem háborúkban szerezte a világhatalmát. Amerika a munkával, a technikai fejlődéssel körözte le Európát és a világot, és lett világhatalom. Ki ez a földből feljövő fenevad melletti, ez a tengerből feljövő fenevad, akivel szövetségre kell, hogy lépjen Amerika? Ez a tengerből feljövő fenevad halálos sebet kapott, de a halálos sebe meggyógyult, és Amerika ennek a tengerből feljövő fenevadnak a képét akarja megalkotni és ráerőltetni az egész föld lakosságára, és teljesen nyilvánvaló, hogy itt egy szövetség van a két fenevad között.
A látomás azzal fejeződik be, hogy aki itt nyitná ki a Bibliát, az se tévesztheti el, hogy ki ez a tengerből feljövő fenevad, mert azt mondja, hogy
Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg, – adja össze a tengerből feljövő – fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
De én gondolok azért olyanokra is, akik nem itt nyitják fel a Bibliát, – veszélyes a Bibliát az utolsó oldalaknál felnyitni.- ez esetben itt kapunk egy támpontot. De ha valaki a Bibliát a D
ániel könyve 7. fejezeténél nyitja föl, attól a pillanattól fogva ezzel a tengerből feljövő fenevaddal találkozhat. A Bibliának olyan jelképe ez a tengerből feljövő fenevad, amelyről a Biblia 15-20 ismertetőjelet elmond, az már csak az i-n a pont, amikor a hatszázhatvanhatot elmondja.
Ezért csodálkozom azon, hogy ezzel a hatszázhatvanhattal mit össze nem mesterkednek túl a falragaszokon meg a banális bemutatásokon. Könyvek jelennek meg, hogy ez a 666 ez mi, és hogy hogyan lesz. 1612-ben egy berlini professzornak a könyve, egy bizonyos Andreas Helvigiusnak vagy Andreas Helwignek a könyve, amely latinul így hangzott: Antichristus Romanus, vagyis a Római Antikrisztus. Mire alapította Andreas Helwig, hogy ez a tengerből feljövő hatalom Rómával, de nem egy politikai vagy pogány Rómával, hanem az egyházi Rómával azonos?
Ez a könyv, ami a 666-ról szól,- Wittenbergben jelent meg 1612-ben – először magyarázta el egyszerűen, világosan és cáfolhatatlanul, hogy itt valóban kiről van szó. Nos, hát, ha a Bibliát valóban felnyitjuk a Dániel könyve 7. fejezeténél, akkor is tudjuk már, hogy a tengerből feljövő fenevad Róma.
Miért? Mert a tengerből először feljön egy oroszlán, az oroszlán után feljön egy medve, a medve után feljön egy párduc, és a párduc után jön fel a tengerből feljövő fenevad. Az első három hatalmat már Dániel könyve azonosítja. Ugye, a tengerből feljövő oroszlán ez Babilónia.
A tengerből feljövő medve ez Médo-Perzsia.
És a tengerből feljövő párduc ez pedig Nagy Sándor Görögországa. Mi jött a hellenizmus bukása után? Mi jött észrevétlenül, de annál tartósabban föl a történelem színpadára?
Róma. Egy fenevad jön ki a tengerből, de Rómát az előző hatalomhoz képest két részre bontja már Dániel könyve 7. fejezete. Úgy két részre, hogy a fenevad fejéből egy szarv is kijön. Tehát van a fenevad teste, ez az egyik rész, és van tíz szarv, ami kijön a fejéből, de a tíz szarv közül hirtelen arra lesz figyelmes Dániel próféta, hogy egy kis szarv kezd növekedni, méghozzá úgy, hogy három másik szarvat kiszakít, és az a kis szarv kicsiből naggyá növekszik.
Okos szemei vannak, nagyokat szóló szája, hát ez már megrendítő. A szarv a Bibliában a hatalom jelképe. A hatalom általában vak szokott lenni, és a hatalom kemény és kérlelhetetlen, de ez egy másik fajta hatalom, jelzi a bölcsességgel és jelzi az ékesszólással. Dániel könyve 7. fejezetében már olyan sokat elmond, mert ugye Dániel is megrendül ezen a látomáson, erről beszéltünk már. És amikor többet akar tudni erről a fenevadról, a tíz szarvról és a kis szarvról, akkor Dániel könyve 7. fejezetében láthatjuk, hogy maga a fenevad az Róma, az ókori Róma. Az ókori Róma, amikor elesik, elbukik 476-ban, kinőnek az európai államok a testéből, tehát a tíz szarv az európai államok jelképe.
És az európai államokat ki forrasztotta össze? Ki készített először egységes Európát, vagy ha úgy tetszik európai uniót?
Róma. Róma, de már az egyházi Róma, amely császári és királyi koronákat osztogatott, és a középkorban ezeket az európai nemzetállamokat egy egységes Európává akarta felfejleszteni. Mégpedig úgy, hogy Róma mindig a legerősebb európai állam szövetségét kereste, amikor a frankok voltak az erősek, akkor kialakult mondjuk a Róma-Párizs tengely. Nagy Károly uralkodására gondoljunk, akit 800-ban maga a Római Pápa koronázott császárrá. Amikor a frankok visszahanyatlottak, ez már a IX. sz. vége, már a X. sz. ez már a német Ottó császárok kora, a magyarok bejövetele is ekkorra esik. Ekkor mi magyarok már egy olyan Európát találtunk magunk előtt, hogy ott már Róma-Németország tengely alakult ki, az ún. Német-Római Császárság, ami formálisan az I. világháborúig fennmaradt.
Róma mindig tudta, nagyon okos volt, nagyon bölcs volt és nagyon jól beszélt, és nagyon jól meggyőzött mindenkit, hogy az ő hatalma kell, hogy érvényesüljön. Róma olyan hatalom, ami egyszerre politikai hatalom és egyszerre vallási hatalom. Egyszerre szolgál világi érdekeket, de ugyanakkor nevezi magát a menny és a kulcsok hatalma letéteményesének is. Egyszerre potestas, tehát világi potentát, egyszerre autoritas, ahogy Gelasius pápa fel is állította ezt az ideológiát, hogy tulajdonképpen azért Róma a világ ura, azért vezet minden út Rómába, mert Róma dönti el, hogy mi történjék Európában, de Róma dönti el azt is, hogy ki kerüljön a mennybe. Ég és föld ura Róma.
Ezt már Dániel könyve 7. fejezete világosan közli, és az a kijelentés, amit ehhez hozzátesz a Jelenések könyve az csak az, hogy a Jelenések könyve írja le a 13. fejezet elején, hogy ez a Róma a története során halálos sebet fog kapni. De a halálos sebe meggyógyul, és eztán az egész föld csodálva fogja követni újra. Ez a Bibliának egy nagyon sokszor előforduló próféciájában, az 1260 évről szóló próféciában van megörökítve, amely a bibliai iratokban hétszer fordul elő.
Nem kevés. Ilyen jelenséggel nem találkozunk a Bibliában, hogy egy hatalom teljhatalmának az idejét hét alkalommal is megadja, Dániel könyvében kétszer, Jelenések könyvében ötször. Ha valaki ezek után ezt eltéveszti, az valami egész nagy katasztrófa. Az nem olvasta el ezeket a részeket. Tehát ez eltéveszthetetlen dolog, hogy kap hatalmat Róma akkor, amikor a Nyugat-Római Birodalom 476-ban elbukik, ezt mindannyian tudjuk a történelem tanulmányainkból. De a Nyugat-Római Birodalom bukása után fennmarad a Bizánci Császárság, és a bizánci császár Róma püspökét, vagyis a későbbi pápát bízza meg i. sz. 538-ban, hogy Európa fölött a teljhatalmat gyakorolja.
Persze nem tudja gyakorolni Európa fölött a teljhatalmat, hiszen Bizánc egyre gyengül. Elég, hogy önmagát megtartja, az 1450-es évekig fogja magát megtartani, a török invázió idejéig, és ekkor adja Belizár, a bizánci császár hadvezére Róma püspökének, (akkor még pápának nem nagyon nevezték,) hiszen a pápa elnevezés a papa szóból származik, és a kora keresztény századokban még minden keresztény vezetőt még atyának, azaz papának neveztek. Csak a XI. században sajátítja ki ezt a kedveskedő familiáris elnevezést Róma püspöke, mondván, hogy Konstantinápoly papája már nem papa, vagy Alexandria papája már nem papa, én vagyok egyedül a pápa.
Ekkor már persze hatalma van, mert jogköri hatalom után a tényleges hatalom is a kezébe kerül. Tehát előbb említettem, hogy 800-ban már ő tesz koronát Nagy Károly fejére, akkor, amikor Bizáncban is létezik a császár. Már olyan nagy hatalma van, hogy a politikai uralkodókat is ő nevezi ki. Európa császárává Nagy Károlyt teszi. Amikor mi magyarok is bejövünk , választani lehet, hogy most Bizáncból fogadjuk el a koronát, vagy Rómából fogadjuk el a koronát. Tudjuk, hogy István király még habozik, zarándokházat épített Bizáncban is, és zarándokházat épített Rómában is, de hát a történelmi fejlemények arra vezetnek, hogy tanácsosabb nyugathoz tartozni, mint kelethez.
Kelet csillagzata leáldozik. Az európai államok észrevétlenül, lassan Róma kezébe kerülnek, tehát ez a kis szarvnak milyen tökéletes bemutatása. A kis szarv a tíz szarvnak a körében él. Három szarvat kiszakaszt, ezt is pontosan tudjuk azonosítani, és egy francia történész ezt meg is írta, ezt kb. 12 éve fordítottam le, Jean Flori a Francia Tudományos Akadémia keretében működő tudós. Ott egy kicsit más az akadémia, mint nálunk, és ő írt egy tanulmányt „És három királyt fog megalázni” címmel arról, hogy Róma évszázadról évszázadra hogyan építi a hatalmát úgy is, hogy politikai hatalmakat megaláz. És nem karddal, nem hatalommal, hanem a szemek és a száj, a gondolkodás és az ékesszólás fegyvereivel térdre kényszeríti az európai államokat.
Ezt a három királyt is pontosan tudjuk azonosítani, a VIII. sz. utolsó Meroving uralkodója III. Childerich és két longobárd király az, Aistulf és Desiderius, akit döbbenetes módon letesz a trónról. Róma már a VIII. sz-ban azt tesz Európával, amit akar. De számunkra a másik időpont a fontos, hiszen Jelenések könyve 13. fejezete azt mondja, hogy halálos sebet fog kapni 1260 év után. Halálos sebet kap. Kitől?
Nagyon egyszerű a bibliai bemutatás, itt a legerősebb európai nemzettől kapja a megbízatást, ez a Bizánci császárság a VI. sz-ban. Itt, ha hozzászámítjuk, egyszerű matematikai művelet, tessék csak 538-hoz hozzáadni az 1260 évet, akkor kijön végeredményként 1798. 1798-ban szerény történelmi ismereteink melyik volt a legerősebb európai hatalom? A Francia Köztársaság, amelynek a csapatai behatoltak Rómába, megfosztották trónjától a pápát, és Berthier tábornok Franciaországba vitte a pápát.
Mindenki azt hitte, hogy a középkori pápai hatalomnak vége. Ezt mondja úgy a Biblia, hogy halálos sebet kap. De nem lett vége, mert a halálos seb begyógyult, és a XIX-XX. sz. Rómának és a Római Pápaságnak nagyon erőteljes felívelését hozza magával. Elérkezünk a mi korunkba, most kb. itt vagyunk a bibliai történelemszemlélet alapján, és a mi korunkra nézve azt mondja a Jelenések könyve 13. fejezete, hogy ember, lássál csodát, a protestáns Amerika és a katolikus Róma szövetsége fogja a globalizációnak, a világ egységesítésének az alapját megteremteni.
Ez első hallásra hihetetlen. Protestáns – katolikus egységesülés, Amerika és Róma egysége?
Hiszen egészen a legutóbbi hetekig is, az Iraki háborúban elfoglalt álláspontig is úgy látszott, hogy azért ellentétes a vélemény. Amerika akarta a háborút, a Vatikán kérlelte Amerikát, hogy ne legyen háború. De tessenek a fő folyamatokra figyelni. Hogy mi van a kulisszák mögött, erről a Biblia nem szól. Mi sem tudjuk meg. A Biblia arról szól, ami a fő csapásként be fog következni, ami teljesedni fog.
Hogy a földből feljövő fenevad önmagában gyenge a föld irányítására, kell az ő számára egy másik hatalom, amely őt legitimálja, és ezért forr össze ez a két hatalom:
Az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi, és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai – tehát itt érzékelteti a látomás, hogy az egész föld egységesítéséről van szó – imádják az első fenevadat, melynek halálos sebe meggyógyíttaték.
Magyarán és egyszerűen az Amerikai Egyesült Államok fog a legtöbbet tenni azért, hogy a római vallás, a Római Pápaság jellegzetes vallása, amivel az Egyesült Államok élesen szemben állt egykor a története során, de már nem most napjainkban, a római vallás legyen általános, elfogadott és mindenki számára kötelező vallás.
És hogy ezt milyen egyszerű megtenni, azt biztos tudja az az ember, aki egy kicsit a mélyére nézett pl. annak, hogy tulajdonképpen mi a római vallásnak a lényege. Az ókori római vallásnak is, és a középkori római vallásnak is a lényege egy mondatban a következő: a vallás az elsősorban nem személyes hit, gondolkozás, keresés, meggyőződés eredménye, hanem a vallás az szokás és hagyomány.
Fogadjátok el emberek a szokást és a hagyományt. A föld tele van mindenféle újsütetű eszmékkel, tele van felekezetekkel, szektákkal, mindenki másképp magyaráz mindent, hát, de egy 2000 éves hagyomány, hát ez már csak valami. El kell fogadni egy régi, egy ősi hagyományt, mert hát ez tudta elérni azt, hogy a föld megmaradjon. Persze volt inkvizíció, meg volt kerékbetörés, meg volt kiátkozás, na de hát… És az ateizmus mit csinált? A kommunizmus mit csinált? Ott meg haláltáborok voltak. Felejtsük azt el… A fő dolog az, hogy az ateizmus nem bírt ki 70 évet sem, mint hatalom, a rómaiság pedig, hogyha mindent összeszámítunk, már 2200 éves.
Ha csak a keresztény részét számítjuk, az is több mint, 1600 éves. Hát az emberiséget a tradíció, a hagyomány, a gyökerek, a pápista gyökerek tudják megtartani. Így szoktam én ezt a Kedves Hallgatóimnak mondani a főiskolánkon: csak egy szót jegyezzünk meg vagy tanuljunk meg a latin nyelvből, ez a religio. Ez a vallás kifejezése. Mit tartott az ókori Római és a középkori Róma vallásnak? A religio annyit jelent, ez az etimológiája ennek a szónak, hogy valami szokáshoz, hagyományhoz aggályosan ragaszkodni.
Ne azt kérdezd, hogy ez most igaz vagy nem igaz. Az a fő, hogy már az apád, nagyapád, ükapád is ezt követte. A szokás, a hagyomány. A vallásból ne csináljunk gondolkozási problémát, ott ne szembesítsünk dolgokat, hogy ez igaz vagy nem igaz, a vallás szent dolog. A vallás titok, a vallás misztérium. Hát az fontos, hogy a szüleid, a nagyszüleid, a családod milyen felekezetű, ehhez kötődjél. Különben aztán gondolkozni lehet a pénzen, lehet gondolkozni a tehetségen, lehet a tudományon, a valláson ne gondolkozzunk. Ezt fogadjuk el úgy, ahogy van. Ne firtassuk. Kb. az, amit Luther Mártonnak mondtak. Tudjuk Luther életrajzából, hogy szerzetes volt, és mindig kiszaladt a szünetekben a Bibliát olvasni, és egyszer a gvardián rászólt, hogy te mit csinálsz itt Luther testvér a könyvtárban? A Bibliát olvasom. A Bibliát? Ne olvasd te Luther testvér a Bibliát, mert ez a Biblia hozott minden rosszat a világra. Ez hozott létre eretnek mozgalmakat, forradalmakat, huszitizmust, lollardizmust, minden mást. Ne a Bibliát olvassad, az egyház hagyományait olvassad. Szent Bonaventurát, Szent Ágostont, Szent Tamást.
Kiszürcsölték már a Bibliát, szépen, a hagyományban ideállították elénk, és nekünk elég már ezt tudni. Hát csak nem Luther testvér fogja megérteni a Bibliát? Elszégyellte magát Luther, újra visszament a terembe, hallgatta ezeket a neves skolasztikus előadásokat, de azért a szíve mégis arra gondolt, hogy a Biblia más. A Biblia gondolkozni tanít. A Biblia az Isten megismerésére tanít. A Biblia az vezet előre. És Luther aztán nem tudta lefojtani magában ezt.
Tíz évig küszködött 1517. előtt, mielőtt meghirdette volna a reformációt. Őrajta is rajta ült ez, hogy szokás, hagyomány, szent misztériumok sokasága, csodálatos az egyház liturgiája, az építészete. Hát felbúg az orgona, hát nézd meg, körül gyönyörű üvegablakok, és a mise. A mise a legtökéletesebb dráma, előadás, színház, minden. Mindent elibéd teszünk, ehhez megadjuk azt, ami kell. Csodálatos, elzsongít mindent. Gondolkozni nem kell. Csak élvezd, legyél közönség.
Kedves Hallgatók, az emberi természetnek mi kell? A született emberi természetünk az az igazságkeresésre van beállítva? Vagy pedig arra van beállítva, ami a kényelem, ami a megszokás. Ha majd lesz erre lehetőség, azt a könyvet is szeretném megjelentetni. Egy angol szerző a XIX. sz-ban egyszer írt egy könyvet arról, hogy az emberiség legszentebb vallása a római katolicizmus. Ha nem lenne, ki kellene találni, ha nem lenne, úgyis kitalálták volna, mert ez az emberi természet vallása. Ami kell az emberi természetnek, azt mind megadja.
A Biblia, a protestantizmus, a gondolkodás, meg hit, meg küzdelem, ez az emberi természetnek nem kell. Az emberi természet a kényelemre, a megszokásra, a jólétre – majd mondják meg mások, hogy miben kell hinnem, – ez sokkal nagyobb tömegeket vonz, mint az, hogy… Ember! Már Jézus azt tanította, hogy aki keres, az talál, aki kér, az kap, és a zörgetőnek megnyittatik.
Már Salamon is azt írta le a Biblia lapjain, hogy akik szorgalmasan keresnek, megtalálnak. De aki szokást, hagyományt követ, nem fogja az Istent megtalálni. Mert még a katolikus rotterdami Erasmus is mit mondott? Hogy a mi Urunk Jézus Krisztus nem szokás által, hanem igazság által ismerszik.
Hát ezért lett Róma vallása nagyon kézenfekvő, és könnyen elterjeszthető mindenki számára. Tulajdonképpen a muzulmán vallás nem római vallás? Hát dehogynem. Az is a szokásra és a tradícióra alapul. Hát ki teszi fel a kérdést, hogy ez a Mohamed tulajdonképpen mit is látott? Mi is ez a Korán? Mi volt ez a kinyilatkoztatás? Száz és ezer ponton miért más, mint a Biblia? Nem érdekes. A fontos.
Miért, hát a Buddhizmus meg a többi vallás nem mindig a hagyományt mondja? És a törzsi vallások? Meg bármi más vallások? Hát az egész vallástörténet tulajdonképpen egy római vallástörténet. Csak most még úgy tetszik, mintha nagyon széttagolt lenne. Kell egy karmester, aki a sok-sok szólamot egy varázsütésre egybeszerkeszti. Hogy kérem szépen, ide figyeljenek, most együtt játsszuk el ezt a dallamot. Hát mindegyik ugyanazt játssza, csak külön-külön. Milyen probléma lesz ezt egybe eljátszani?
De hogy teljes legyen a kép Kedves Hallgatók, és itt térek az utolsó gondolathoz, Amerika és Róma még mindig kevés. Kell még, még valami kell. És itt jönnek be az európai államok.
Itt jön be az Európáról szóló három prófécia, a Dániel könyve 2, 7 és Jelenések könyve 17. fejezetében. Ne felejtsük el, hogy Rómának a hatalmat a középkorban is az európai hatalmak adták, és a mai időszakban is az lesz a helyzet, hogy az Európai Unió szükségszerű velejárója a globalizációnak.
Meg kellett tanulnunk az utóbbi időben egy érdekes idegen szópárosítást. Bizonyára Önök is megtanulták. Euro-Atlanti Integráció.
Ez három idegen szó. Fordítsuk le. Tehát Európa, Amerika Egységesülése. Mert Amerika még így is kevés Rómával együtt. Rómának kell a régi bázis, kell, hogy még Európa is felsorakozzék, kell, hogy beteljesedjék Dániel könyve 2. fejezetének próféciája, a nagy szobor látomás. Hogy van az aranyfej, az ezüst karok, a réz oldal és has, a vas lábszár, ami Róma.
Na, és mi az a tíz lábujj? Az a tíz lábujj, mint a tíz szarv. Az európai államok jelképe Dániel könyve 2. fejezetében a tíz lábujj, ami vasból és cserépből áll. És addig fog egyesülni Európa, amíg a vas és a cserép fog egyesülni. Szerény kémiai ismereteket feltételez itt a Biblia. Mert a vas és a cserép meddig egyesül? Bizonyos ideig egyesül, mert a vasra az agyagot rátapasztják, utána az kiszárad, leszárad és le fog pattogni. Európa ezt a játékot egyszer már eljátszotta, ez volt a középkor, elég hosszú ideig történtek meg a dolgok, míg szét nem ment az egész középkori berendezkedés.
De most Európa újra ezt akarja. A vas és a cserép egyesülése a Biblia szerint két dolgot tett. Az egyik, hogy az európai államok kivétel nélkül a rómaiság jegyében alakultak ki.
A római politika, a római diplomácia, a római jog, főleg a római jog, nagyon büszkék rá. Pedig elég lesújtó a római jog, ha a Biblia mellé tesszük, nem állja ki az emberiesség próbáját. Az európai államok a római jogra nagyon büszkék. És hát persze a római vallás. A vas és a cserép egyesülése jelzi először is azt, hogy a rómaiság és az Ázsiából hozott kultúra egyesülése. Minden európai állam, minden európai nemzet valahogy Ázsiából jött a népvándorlás hullámai során. Tehát jegyezzük ezt meg, hogy a rómaiság és az ázsiaiság. A vas és a cserép egyesülése.
Egy másik dolgot is jegyezzünk meg. Hogy az államnak és az egyháznak az egyesülése.
Az állam és az egyház egységesülése jegyében köszöntött be a középkor Európába, és hozta létre az emberi történelem legfélelmetesebb időszakát. Ennél félelmetesebb időszak az egész emberi történelemben nincs. A tatárok története vagy a kínaiak története vagy a pápuák vagy az afrikai legvadabb törzsek története nem ilyen lesújtó, mint az európai középkor. Először is azért, mert 13 évszázadig tartott, másodsorban pedig azért, mert az állam és az egyház egységesülésével lényegileg az emberi gondolkodást, keresést megfojtották.
Kíméletlenül eretneknek nyilvánították a fönnálló hatalmi berendezkedéssel szemben álló embereket. Egyszer egyik tanárom mondta vigasztalásul nekem a 80-as években az egyetemen, amikor ki akartak dobni az egyetemről, mert bátorkodtam megmondani, hogy nem vagyok marxista. Akkor azt mondta, hogy kedves fiatalember, ne búsuljon, hogy ki akarták dobni az egyetemről a marxizmus nevében, mert a marxizmus is csak onnan tanulta ezeket a szörnyűségeket, ahonnan lehetett, vagyis a középkortól. Engem ott nagyon mellbe vágott a dolog, mert én a marxizmust tartottam és az egész proletárdiktatúrát az emberiség legnagyobb szégyenének, de ez a tanár föleszméltetett, hogy valóban így van, hogy a történelmi diktatúrák azok mindig az előző diktatúrákból vették az arzenált.
Az arzenálból vették az eszközeiket. Tehát tulajdonképpen a középkorban az volt a rettenetes, hogy az állam és az egyház masszív szövetséget képezett mindenféle gondolkodás, keresés, lelkiismereti és vallásszabadság, és egyáltalán minden szabadság és gondolkodásjoggal szemben. Egy bibliai könyveket magyarázó szerző az emberiség gutaütésének nevezte ezt a korszakot, és ezzel száz százalékosan egyet tudok érteni. Még akkor is, ha ma a középkort szeretnénk nagyon szép színben feltüntetni. Ez egy borzalmas dolog volt. Nos, hát az európai államok újra ezt akarják ma, ami szemünk láttára és fülünk hallatára történik, hogy bekerüljön Isten az európai alkotmányba.
Hogy Isten neve s
zerepeljen a keresztény gyökerekre való hivatkozással. Ó milyen szép keresztény gyökerek! Csak valaki meg ne nézze a gyökereket. Áll egy fa, és annak milyen gyökerei vannak. Egy-két ásónyomot csak le ne menjen, hogy megnézze, milyen gyökerei is vannak ennek a középkornak. Mindig eszembe jut Bulányi György neves piarista szerzetes nagyon szemléletes és nagyon egyszerű kijelentése, amikor a pápát merte rendreutasítani. Azt a pápát,- II. János Pált,- aki az európai rendszerváltozások után bejelentette, hogy Európát újra kell evangelizálni. Tudomásom szerint egyetlen egy pap szólalt fel ez ellen, Bulányi György, aki azt mondta: Téved a pápa, Európát nem újra kell evangelizálni, Európát evangelizálni kell.
Mert Európának nincsenek keresztény gyökerei, Európára rákényszerítették a vallást, rákényszerítették a kereszténységet. Európa csak egy hatalmi kereszténységet ismert meg, az európai keresztény gyökerek csak egy politikai-hatalmi kereszténység gyökerei. A Bibliát nem is ismerték a középkorban, tiltották még a Bibliának még a puszta lefordítását is, terjesztését is. Ezt egy római katolikus pap 1993-ban jó tíz évvel ezelőtt, – ilyen évfordulókat szeretnék én megünnepelni – tíz évvel ezelőtt valaki kimondta az igazságot. Európát nem újra kell evangelizálni, Európát evangelizálni kell.
Meg kell ismertetni Európával az evangéliumot.
A harmadik Európára vonatkozó 
kijelentés a Dániel könyve 2. és 7. fejezet után a Jelenések könyve 17. fejezete, amit már csak felolvasok Önöknek, hogy csak tessék füllel hallgatni, és a legegyszerűbb értelemmel mindenki önmagának magyarázhatja. A Jelenések könyve 17. fejezet 12. versétől olvasok három verset:
A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, – tehát mondom a tíz szarv és a tíz lábujj mindig az európai államok – olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; Persze, hogy birodalmat nem kaptak, mert az európai államok hátrébb szorultak. Európa helyett Amerika vette át a vezető szerepet, a föld irányítását. A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak, mint királyok egy óráig a fenevaddal. Tehát az európai államok és Róma szövetsége is itt dereng a látomásban, és most jön a döntő dolog, amit szerintem Önök, és minden ember, aki egyszerűen nyelvtanilag megért valamit, meg fogja érteni: Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak. Tetszenek látni? A Bárány ellen viaskodnak
Ennyire nincs Európának keresztény gyökere, meg most sincs keresztény jellege, ezért ajánlom a szíves figyelmükbe ezt a most megjelent két kiadványt, ez nem véletlen, hogy ezt felmutattam az előadás elején. Szabó Pál: A globalizációs Európa integrációja és Sipos Ete Álmos: Európai unió keresztény szemmel. Ezek a derék református emberek, az egyik lelkész, a másik egyháztag, ki merik mondani azt, hogy Európának milyen keresztény gyökere, vagy most milyen keresztény jellege van. Az égvilágon nincs semmilyen keresztény gyökere.
Miféle ferdítés ez a keresztény jelleg? Ezeknek egyetlen a szándékuk: erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják és a Bárány ellen viaskodnak. És az is benne van itt a látomásban a 14. versben, hogy senki nem fogja legyőzni sem az Európai sem az Euro-Atlanti Integrációt, hanem egyedül az, aki ellen viaskodnak. Nincs emberi erő ezek semlegesítésére és legyőzésére.
Ezek a Bárány ellen viaskodnak, de a Bárány legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.
Persze lesznek, akik győznek ezen a szövetségen és ezen a globalizált világon. Azok, akik a Bárányhoz ragaszkodnak, akik nem adják meg magukat ezeknek a vallási és politikai szólamoknak, hitetéseknek és hamisságoknak. És itt legeslegutoljára befejezésül szeretnék Önöknek hivatkozni arra, amit egyetlenegy kihagyott fejezet közöl, és ez a Jelenések könyve 10. fejezete. A Jelenések könyve 10. fejezetében előttünk áll Krisztus látomásban, egyik lábát a tengerre, a másik lábát a szárazföldre helyezi Krisztus. Ezzel jelzi, hogy az egész föld az övé, hiszen ő meghalt minden emberért, ő ezt a földet megváltotta és visszavásárolta, visszavette Sátán hatalmától, de még nem érvényesíti a föld feletti hatalmát. Még Jézus vár, és hogy mutatkozzék meg, hogy az emberiség hová vinné ezt a földet. De akkor, amikor az emberiség már odaviszi ennek a földnek a történelmét, hogy már Jézus nem várhat, akkor a Jelenések könyve 10. fejezetében akkor látjuk Jézust, egyik lábát a tengerre, a másik lábát a szárazföldre helyezve, és az egyik kezében egy megnyílt kis könyvecske van. És erre a könyvecskére Krisztus megesküszik, hogy több idő nincs.
Az emberi történelem a leges legvégső szakaszába ért, több idő nincs. Mi ez a könyvecske, megnyílt könyvecske? A Bibliában egy könyvről olvassuk, hogy bezárt, bepecsételt könyv, olvassuk ezt Dániel könyve 8. és 12. fejezetében. Dániel könyve az, amit csak az emberi történelem végén értenek meg, és Dániel könyvének az a nevezetes próféciája foglal helyet a 8. fejezetben, ami a Bibliának a leghosszabb próféciája, a 2300 éves prófécia. Ez tulajdonképpen majdnem kétszer olyan hosszú, mint a középkort előre megjövendölő 1260 éves prófécia. A megnyílt könyvecske tehát Dániel könyve, amit most fognak majd megérteni mindazok az emberek, akik gondolkodnak.
Aki gondolkodik, aki keres, aki a Bibliából és Isten szavából szeretné elnyerni az élete vezetését, és Istennel akar együtt élni. Tehát aki mondjuk, nem római módon gondolkodik. A szokás, a hagyomány az minden. Jön, ami jön, én ilyen vallású, ilyen felekezetű vagyok, ezen ne is rágódjunk és erről ne is beszéljünk sokat. Hanem azok az emberek, akik tényleg keresnek, akik az életükben nem maguknak hisznek, nem is a hagyománynak hisznek, hanem Istennek hisznek. Megnyílik a könyv, a megnyílt könyv Dániel könyve, és megnyílik a 2300 éves jövendölés úgy, ahogy erről már néhány hónappal ezelőtt már beszéltem, mert Amerika földjéről a XIX. sz-ban, mint egy utolsó lobbanás, még valami jó származott a világra.
Egy mozgalom a 20-as, 30-as években, a Miller-mozgalom, ami az amerikai felekezeteket felrázó mozgalom, elsősorban baptista, de református, evangélikus, katolikus, kvéker, mindenféle zsidó stb. mindenféle felekezetű ember részt vett ebben a mozgalomban. Akkor Amerika lakossága 20 millió volt az 1820-as évek körül, és kb. nyolcszázezer ember vett részt ebben a mozgalomban, amelynek során megnyílik a könyv. Hogy az emberiség a végső történelmi szakaszba érkezik, ez nyilvánvalóvá válik. Nyilvánvalóvá válik, mert ennek a 2300 éves jövendölésnek egy másik nagy prófécia által adva van a kezdőpontja, mert ebből a jövendölésből szabatik le az a 480 éves jövendölés, ami Jézus első eljövetelére vonatkozó jövendölés volt.
Isten egy próféciát adott a Bibliában, mindenkit megnyugtatok, tehát nem kettőt, nem hármat, nem tízet, nem százat, egyet kell megismernünk Kedves Hallgatók. Egy idői próféciát adott a Bibliában, amellyel egybekötötte Jézus első eljövetelét. Napra pontosan megmondta az Isten, hogy mikor fog meghalni Krisztus, és egybekötötte a második eljövetelt, amelyre nézve ide egy óriási kérdőjelet kell tennem, mert a második eljövetel időpontját nem tudjuk. De amikor a világ beérkezik az utolsó történelmi szakaszába, amire maga Krisztus esküszik meg, hogy több idő nincs. Ezt is kijelentette az Isten. Tehát ez egy döbbenetes egyszerű prófécia, Isten adott Dánielnek egy 2300 éves jövendölést, és utána ebből a jövendölésből egy második jövendöléssel rányitotta a szemét a zsidó népnek arra, hogy ebből a hatalmas nagy időtávból egy 490 éves jövendölés vonatkozik a zsidó népre, Isten ezt a 490 éves jövendölést egy, kettő, három részre bontotta fel. Elmondta, hogy a Jeruzsálemi Templom mikor fog felépülni, és Jeruzsálem városa mikor fog felépülni, elmondta, hogy egy hosszú béke időszak fog bekövetkezni a Messiás eljöveteléig, de a hangsúlyt a Messiás első eljövetelére helyezi.
Megadta Jézus fellépésének időpontját: 27 időszámításunk szerint. Megadta Jézus halálának időpontját: 31, tehát három és fél évig fog tanítani 27 őszétől 31 tavaszáig, megadta a napját és óráját, hogy a páska bárány ünnepe előtti napon fogja Krisztus meghozni az áldozatát. És utána még három és fél évig az apostolok, akik ugyanolyan zsidó emberek voltak, az ugyanolyan zsidó embereknek hirdetni fogják az evangéliumot. Nem fogadtátok el Krisztust, de a róla szóló evangéliumot talán elfogadjátok. Amikor nem fogadta el a nép, mint nép, 34-ben lejárt a zsidó nép kiválasztottsága, és a kereszténység története kezdődik el.
Egy ilyen próféciához, ami szóról szóra beteljesedett, köti Isten a másik próféciát. Ennek a próféciának 457 a kezdete, ezt is megadja Dániel könyve 9. fejezet, és úgy jönnek ki itt az évek 27-re, 31-re, 34-re. És ha ebből a 457-ből kivonjuk a 2300 évet, akkor kapunk egy olyan időpontot, ami az 1798 utáni 45. évre, tehát 1843-44-re esik, amikor lejár a 2300 éves prófécia. Ennek lejárta egyszerre jelez egy mennyei eseményt, hogy Jézus előkészíti az eljövetelét, elkezdi az ítéletet a mennyben, és egyszerre jelez egy földi eseményt, a Miller-mozgalomnak, mint a végső idők egyházzá váló mozgalmának a megszületését.
Ez a bibliai egyszerű, egy idői prófécián alapuló jövendölés alapján mondhatjuk azt Kedves Hallgatók, hogy sokkal többet tudhatunk a saját korunkról, mint azt általában hisszük, vagy ahogy hirdetik. A korunkról a Biblia alapján közel mindent tudhatunk, ami szükséges ahhoz, hogy mi emberek és hívő emberek legyünk.
Babits Mihálynak 1930-ban írott nagy versével szeretném lezárni a mai előadást. És azért ezzel a verssel, mert ez a vers rendkívüli pontossággal megmutatja, hogy mit mondhatunk ma magunknak és az embereknek, ha nem ismerjük a Bibliát, és mit mondhatunk ma magunknak és az embereknek, ha ismerjük a Bibliát. Európa akkor is egységesült, ugye létrehozták a háborús Európát, hatalmas egységet és tömbök jöttek létre. És Babits elkezd ezen gondolkodni, hogy mi felé halad ez a világ, és mit tud ő mondani. Különben Babits ebben az időben kezdi el írni az Európai Irodalom Történetét, akinek mindene az európai kultúra.
És Babits elkezd gondolkodni, hogy mit tudok én mondani az embereknek. Mi jön most a világra? Mi fog következni? Hatalmas nagy sorok vannak ebben az alapjában szabad versben, de vannak tiszta hexameterek is, daktilusi lejtésű hatalmas nagy rapszódia ez a Mint különös hírmondó. Az eredeti címe, ahogy megjelent 1930-ban, az Őszi misszió. Ezt adta Babits első címnek: Őszi misszió. Aztán meghagyta az első sorát: Mint különös hírmondó. Mit tudok én mondani az embereknek? Pl. Egy ilyen verssorra hadd hívjam fel a figyelmüket: Balga az emberi faj.
Balga az emberi faj, elrontja a jót is. Százakon át épít, s aztán egy gyermeki civakodásért újra ledönti. Mi ez az egész emberi történet? A zűrzavar? Az építés és rombolás? Újrakezdés? Újra rombolás? Újra építés és újra rombolás. Mit tudok én mondani? Nem tudok… Egyvalamit tudok mondani emberek, hogy ősz van. Babits nem ismerte ezt a próféciát. Azt mondja ősz van. Vége felé járunk fajunk történelmének. Nem bírjuk már. A föld már nem bírja ezt, ami itt történik. Ősz van. Talán az állatok fognak megmaradni? Talán majd kijön az őserdőből az oroszlán, a párduc ruganyos lépteivel. Ezzel fejeződik be a vers.
És eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében. És tán ember majd nem lesz már. Tudjuk jól, hogy költőtársa az I. Világháború után írt ilyen verset, Tóth Árpád az ember utáni csendről. Akkor lesz majd itt igazi világ, ha nem lesz ember ezen a földön. És Babits a maga hitvallását mondja el, de azért helyeztem, mondom, az előadás végére, hogy tessenek felmérni. Egy becsületes, erkölcsös, gondolkodó költő ennyit tud mondani. Micsoda hatalmas kincs van a kezünkben, a Biblia, a Szentírás. Amit persze a középkorban el akartak némítani, most már nem tudják úgy elnémítani, mert most már muszáj, hogy az emberek kezébe kerüljön a Biblia, de most meg annyi elméletet mondanak, és annyi előítélettel veszik körül a Bibliát, hogy véletlenül se olvassák az emberek, vagy legalábbis gondolkodva ne olvassák, vagy legalábbis úgy ne olvassák, hogy abból valami képet is nyerjenek, hogy milyen világban élünk.
De én abban a hitben és reményben vagyok, hogy egyre több ember fog Ámos könyve 8. fejezetének próféciája alapján fordulni a Bibliához. Mit mond ez, Ámos könyvének 8. fejezete?
Hogy majd szerez az Isten éhséget és szomjúságot erre a földre, nem kenyér és víz után való szomjúságot, hanem az ő igéjének hallgatása után.
Ez már azért kibontakozó félben van. Az emberek azért keresnek valamit, valami tiszta beszédet, valami világos szót, hogy hát az Istennek mi a véleménye erről az egész világról. A mi véleményünket száz és ezer hírközlő szerv ontja minden nap, és sulykolja az emberekbe, az isteni hang most még gyenge hang. De erős hang lehet azokban, akik valóban keresik azt, hogy Isten mit mond erről a világról. A Biblia által mond az Isten valamit erről a világról, nem valami újabb csoda által. A Bibliában bent van a nagy csoda, hogy a világunk teljes képe kikerekedik ezekből a látomásokból. Nos, hát Kedves Hallgatók, hallgassuk csak megrendülve Babitsnak ezt az elégiából tragédiába torkolló versét:
Babits Mihály: Mint különös hírmondó…
Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot
mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket
sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál
s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy motor a síma Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
vernek lenn kőmivesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl
gépfegyvert próbál – oly mindegy volt neki! tudta,
balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
százakon át épít, s egy gyermeki civakodásért
ujra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves
jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
a konok isteneket vakítva lobogjon az égig
szellem és szerelem – jól tudta ezt a hegyi hírnök
s elbútt, messze a hírektől; de ha megjön a füttyös,
korbácsos korhely, a szél, s ha kegyetlen a távolodó nap
kéjes mosollyal nézi, hogy sápadnak érte öngyilkos
bánatban elhagyott szeretői, a lombok és ingnak,
mint beteg táncoslány aki holtan hull ki a táncból:
akkor a hírnök föláll, veszi botját, s megindul a népes
völgyek felé mint akit nagy hír kerget le hegyéről
és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!
nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van!
úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több
forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem
úgy feszűl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit
bánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak
versenyt az évekkel, évek a századokkal, az őrült
népek nyugtalanok: mit számít? én csak az őszre
nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor
állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb
tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké –
óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa – mily kicsi minden
emberi történés! a tél puha lépteit hallom,
jő a fehér tigris, majd elnyujtózik a tájon,
csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha
tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,
megy s eltűnik az új tavasz illatos dzsungelében.
Kedves Hallgatók, viszont látásra!