A pár éve sugárzott Frei dosszié egy kis részlete, amiben – mintegy a mai magyar állapotokat előrevetítve – láthatjuk mindazt a veszélyt és rémséget, ami egy országban egyáltalán előfordulhat. Például a bankrendszer teljes csődjét, benne a kisemberek bennragadt pénzével. Az ellehetetlenült gazdaságot,a tömegeket érdeklő (elbűvölő?)populizmust, a bűnözések napi fenyegetését….Szóval érdemes végignézni, nem hosszú, de a lényeg a bejátszás végére mondja ki mindazt, amitől MA ITT félni lehet.
Kéne 3 suszter (Az ÉS cikke 2011 dec.22)
Amiben most vagyunk, az a mentális államcsőd stádiuma.
Nem előzmények nélkül való ez se, valamit sejteni lehetett már korábban is, például tavaly júniusban, amikor Kósának és Szijjártónak pár mondattal sikerült bedöntenie a tőzsdét olyannyira, hogy Budapest költségvetése állítólag egyetlen nap leforgása alatt bukott tizenkétmilliárdot, a globális befektetési termékek értéke pedig ezermilliárdokkal zuhant. Utóbbi adat a Financial Times Kontárok Budapesten című korabeli kommentárjából való, a „kontárok” szó pedig nyilvánvaló understatement.
Mentális államcsőd akkor áll elő, amikor a kormányzat a józan észhez fűződő valamennyi kapcsolatát egyoldalúan és véglegesen felmondja, hogy a továbbiakban minden zavaró körülménytől mentesen indulhasson a téboly lidércfényektől villódzó mocsarának kellős közepe felé.
El fog merülni, ez nyilvánvaló, sajnos azonban az ország is merül vele.
Hogy a valóságos, materiális államcsőd miben is áll, azt különféle okos emberek már többször elmagyarázták, lévén ez most a legaktuálisabb topikok egyike, de azért csak vegyük át még egyszer. Avval kezdődik, hogy az állam nem tud fizetni, azaz nincs nyugdíj, a közalkalmazottak nem kapnak fizetést, nincsenek segélyek, nincs tömegközlekedés, közvilágítás, az iskolákban nincs tanítás. Infláció az egekben, a bankbetéteket az állam befagyasztja, hiába dugdossuk a bankkártyáinkat különféle automatákba, pénzt nem kapunk. Megtakarításunk, ha volt, odavész.
Rezsinket nem fizetjük, mert nincs miből, a szolgáltatók idővel leállnak, nem lesz villany, gáz, később esetleg víz se, a nagyvárosok sötét, bűzlő pöcegödrökké változnak, utcáikon rablóbandák portyáznak szeméthegyek és temetetlenül heverő halottak között.
Nyájas olvasóm most azt hiszi, hogy ez túlzás, és lehet, hogy csakugyan az, de nem biztos. Tíz évvel ezelőtt valami ilyesmi történt Argentínában, pedig az elég méretes ország, harmincszor akkora, mint a mienk, bőségesen vannak természeti erőforrásai, földgáz- és olajexportőr, ipara fejlett, a világ ötödik legfontosabb bortermelője, dús legelőin barmok számlálhatatlan sokasága legelészik. Nálunk leginkább csak barmok vannak, úgyhogy különösebben optimisták ne legyünk, már csak azért se, mert Orbán láthatólag föl se fogja, mi a tét. Nyilván úgy véli, hogy ha beüt a csőd, majd azt is rákeni a világpiacra, a banktőkére, az elmúlt nyolc évre és mindenekelőtt Gyurcsányra, az ő népe pedig ezt is beveszi. Nem kizárt, hogy ebben bizonyos fokig igaza van.
A teljes cikk ITT olvasható
http://www.es.hu/vancsa_istvan;kene_harom_suszter;2011-12-27.html