Cölibátus–még mindig téma?

 Mi legyen a papi cölibátussal?

„Az ősegyházban többnyire nős emberek voltak a papok. Szent Pál csupán azt tartotta fontosnak, hogy a püspök legfeljebb egyszer váljon el” – írta Kasza László Pápánk és kora című cikkében.
Pál arról ír, hogy az „episzkoposz” (felügyelő, a tisztség a „preszbüterosz”/presbiter váltófogalma; hierarchikus értelemben vett püspök nem szerepel az Újszövetségben) „egyetlen feleségű” legyen (1Tim 3,2, Tit 1,6). Ezen egyesek a többnejű, mások az özvegyként újranősült papok alkalmatlanságát értik e tisztségre. Semmiképpen nem vonatkozik azonban a szóban forgó kijelentés a válásra, amitől annyira óv mindenekelőtt Jézus tanítása (Mt 19,3–9). (A cikk szerzője valószínűleg azért gondolta, hogy „legfeljebb egyszer elvált” kívánalomról lenne itt szó, mivel az 1973-ban kiadott új katolikus fordítás „egyszer nősült”-nek fordítja az eredeti kifejezést.)

Anglikán miseruha
Azt is említi cikkében Kasza László, hogy „a cölibátus nem dogma a római katolikus egyházban”, noha kötelezővé tétele a közelmúltbeli vitatások ellenére máig fenntartott. Érdemes ezzel kapcsolatban is idézni Pál apostolt: „Nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?” (1Kor 9,5 a Károlyi-fordítás szerint) Az eredeti szövegben szereplő „adelfén günaika” kifejezést egyes római katolikus tanítások „asszonytestvér”-ként adják vissza, megfordítva a két szó sorrendjét. A görög szöveg azonban az adott szövegösszefüggésben azt jelenti, hogy bármely apostol magával viheti misszióútjaira „[keresztény] testvér feleségét” – azaz vele hitben azonos, azt méltón képviselő feleségét –, és jogosult arra, hogy ennek költségét a gyülekezet fedezze. Pál hivatkozik arra, hogy ez a gyakorlat érvényesült többek között Kéfás (Péter apostol arám neve) esetében is. E szerint Péter apostolnak – akinek a római katolikus hit szerint a pápák az utódai – felesége volt. Pál tehát – bár maga nőtlen maradt – helyénvalónak tartotta apostoltársai házas voltát.
A reformok, köztük a cölibátus feloldásának bevezetését egyébként nem csupán a pápák magas átlagéletkora teszi valószerűtlenné, hanem a csalatkozhatatlanságnak az I. vatikáni zsinaton (1870-ben) kimondott dogmája is.
Dr. Vankó Zsuzsanna
teológiai főiskolai tanár

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük