A Vatikán a nemzetközi pénzügyi és monetáris rendszerek reformját javasolja. A hétfőn közzétett 18 oldalas dokumentum szerint szükség lenne egy államoktól független és „etikus” központi jegybank létrehozására, továbbá javasolja a pénzügyi tranzakciók megadóztatását.
A pápai állam Igazság és Béke Tanácsának dokumentuma szerint a jelenleg működő pénzügyi intézmények elavultak és gyakran nem elég hatékonyak a válságok kezelésében. A szöveg elítéli a „piac bálványozását” és a „neoliberális gondolkodást”, amely csak technikai megoldásokat keres a gazdasági nehézségekre.
A jelentés sürgeti, hogy a világgazdaság fogadjon el „szolidaritási etikát” a gazdag és a szegény államok között. „A válság felszínre hozta azt, hogy mennyire elterjedt az olyan viselkedés, mint az önzés, a kollektív kapzsiság és a javak felhalmozása” – áll a dokumentumban. A Vatikán arra figyelmeztet, hogy ha nem sikerül időben megoldást találni az „igazságtalanság különböző formáira”, akkor olyan ellenségesség, sőt erőszak szabadulhat fel a társadalmakban, amelyek „még a legstabilabbnak tartott demokratikus intézmények alapjait is alááshatják”.
Emiatt sürgetik egy világméretű jogosítványokkal rendelkező „legfelsőbb hatóság” létrehozását, amely dönthetne a globális gazdasági kérdésekben. A Vatikán javaslata szerint ez az intézmény kezdetben az ENSZ keretei között jönne létre, de később függetlenné válhatna. Ennek feladata lenne többek között biztosítani azt, hogy a fejlett országok ne éljenek vissza a gyenge államokkal szembeni túlerejükkel.
A dokumentum egyik fejezete név szerint bírálja a Nemzetközi Valutaalapot, amely „nem képes többé stabilizálni a világ pénzügyi rendszerét, és nem tudja féken tartani a rendszerben felgyülemlő adósságkockázatot”. Ezért lenne szükség egy olyan új, erős intézményre, amely meg tud valósítani egyfajta globális monetáris szabályozást. Ez a testület a dokumentum szerint egyfajta „központi világbank” lenne, amely a nemzeti bankokhoz hasonlóan világméretekben szabályozná a forgalomban lévő pénzmennyiségét és a monetáris forgalmat.
A Vatikán közleménye leszögezi: tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen lépés az egyes nemzetállamok hatalmának „fokozatos, és kiegyensúlyozott átadásával járna a világ és regionális hatalmi szervek számára”, de a pápai állam képviselői szerint erre „szükség van, különösen, hogy az emberi társadalom, a gazdaság és a technológia gyors változásai átlépnek a nemzeti határokon, amelyeket a globalizált világ már amúgy is nagyon meggyengített”.
A CNBC televízió értékelése szerint a vatikáni dokumentum „édes muzsika” a világméretű Wall Street-ellenes mozgalmak számára, amelyek szintén a nagybankok megregulázását és a pénzmozgások megadóztatását követelik.
A közlemény nem tér ki arra, hogy ki finanszírozná az új központi világbank felállítását. Ebben akár a Vatikán is szerepet vállalhat, hiszen a pápai állam a világ egyik, ha nem éppen a legerősebb gazdasági szereplője. A Time magazin már 1965-ben mintegy 10-15 milliárd dollár értékűre becsülte a Vatikán likvid (a felbecsülhetetlen értékű ingatlanokat és szépművészeti alkotásokat nem tartalmazó) vagyonát.
Ez az összeg ma, közel fél évszázaddal később egyes becslések szerint elérheti a 2000 milliárd dollárt. Ez az összeg – amelynek része a világ legnagyobb aranykészletének számító vatikáni kincstár tartaléka is – megfelel az Európai Unió teljes GDP-jének 10 százalékának. Nagyságrendjére jellemző, hogy már a feléből fedezni lehetne az eurózóna valamennyi eladósodott államának rendbetételét.
HVG.HU GAZDASÁG 2011. október 24 Szerző: hvg.hu
Kommentár:
A vatikáni múzeumok teljes hossza 7 kilométer, ahol a világ műkincseinek (becslések szerint) mintegy 40 %-át őrzik. Az értékük pénzbeli értéke felbecsülhetetlen. Gondoljuk el, hogy mérhető-e pénzben a Laokoon szoborcsoport, vagy a Diszkoszvető szobra,az antik görög-római művészet ezernyi remeke, a faliszőnyegek, amiknek a létrehozásában szőnyegszövő nők csapata dolgozott évek hosszú során át. Van olyan vélemény, mely szerint szerint egy életen át is ugyanazt a szőnyeget varrogatta egyik-másik női munkás.
Ez az anyagi bázis, melyet az infláció, a hullámzó tőzsdei befektetések, vagy az arany árának hektikus mozgása sem zavarhat meg értékmérő szerepében, adja – egyfelől – azt az öntudatot, amit a világ vezető bankházai csak irigykedve szemlélhetnek, de soha fel nem nőnek magaslatáig.
Amikor erre és a történelemben egyedülálló – mára már világméretűre duzzadt – tekintélyében sütkérezve tesz fenti javaslatot a pápai udvar, annak valós súlyát e pillanatban felbecsülni még nem tudjuk.Amennyiben a mai, egyre inkább devalválódó és szétesni látszó nemzeti (nemzetközi?) valuták, vagy a vezető tőzsdéken forgó értékpapírok az emberek szemében elvesztik befektetési szerepüket, súlytalanná válva a jövőt bizonytalanságba és zavarba taszítják, árgus szemekkel keresve mit nézhet egy ártatlan civil lélek? A ma (még) nemzeti kormányok? Mi mást, mint egy egy megbízható és erős tekintélyt, aki hatalmi szóval markában tarthatja akár az egész világot is.
Ezt netán meg lehetne találni a pápaság intézményében és mindenkori vezetőjében? Ha az erkölcsi súlyhoz még hozzájön(ne) az anyagi vezetés is, mi kell még egy VILÁGKORMÁNY formájú, hatalmi bázishoz?
Ha a bibliában megjövendölt EGYPÓLUSU hatalom ténykedését képzelem el, annak ki kell terjedni az emberi egzisztenciák, és a gondolkozás feletti feltétlen uralomra is.Valami ahhoz hasonló lenne a ténykedés hatóköre, amint azt a Jelenések könyvének szerzője írta, vagyis a pénzügyek és a gondolatok feletti uralom egyaránt hatalmának jele lenne .
Jel 13.16-17
Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát,
és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
Ha nem tud(ná) az emberi létnek ezt a két alapvetően fontos szegmensét (az anyagi és a szellemi szférát)birtokolni, nem is lenne tényleges világuralmi tényező! (Dénes Ottó)