A történet több,mint harminc évvel ezelőtt lejátszódott élő valóság. Barátom, feleségével együtt disznóölésen vett részt a hölgy szüleinél. A kismama akkor négy hónapos terhes volt. A húsfeldolgozás során kóstolgatta a nyers hússal készült töltelékeket és javasolta, hogy “ebbe még tennék egy kis borsot, ebbe a só kevés”…. stb.
Nem sok idő múlva rosszul lett. Nagy nehezen kiderült, hogy toxoplazmózis fertőzés történt a féreggel fertőzött, nyers hús fogyasztása miatt. Budapesten a László-kórházban töltött kb négy hónapot. Hatalmas küzdelem árán az életét rendbe hozták, de a születő kisgyermeket már nem lehetett megmenteni a toxoplazma-fertőzés következményeitől.
Gyermekotthonban éli “életét”. Már, ha ez egyáltalán annak nevezhető, hiszen az agyveleje egyszerűen nem fejlődött ki. Körülbelül a terhesség első TRIMESZTE
RÉNEK (3. hónapjának) megfelelő méretű az agyveleje.
Az agyvízben “úszkáló” képletek, csak jelentéktelen kis csomócskák, amik az önálló élethez szükséges tevékenységekhez sohasem lesznek elegendők. Már felnőttnek lenne nevezhető, életkora okán, ha az “életét” nem kellene állandó felügyelet mellett élni, abban a speciális otthonban. Szülei időnként meglátogatják, de semmit sem érzékel a családi kapcsolatból, vagy az emberi közegben eltöltött idő tartalmi részéből. Bambaság és teljes közöny jellemzi a szegény fiút. Ez a valódi, szavakkal le nem írható tragédia, ami a szülőket, amíg élnek “arra a disznóölésre” emlékezteti. (Dénes Ottó)
A lakásban tartott állatok különféle betegségek kórokozóit (vírusokat, baktériumokat, férgeket stb.) terjeszthetik. (Erről az Élet és Tudomány 1989. évi 13. számában részletesen olvashatunk. — A szerk.) Ezeknek egy része az anya testéből a magzatba is átjuthat, és megzavarhatja a méhbeli fejlődését. A Családtervezési Tanácsadó teratológiai telefonszolgálatát (632-229) felhívó terhes nők és hozzátartozóik gyakran érdeklődnek arról, hogy a lakásban és a ház körül élő állatok milyen veszélyt jelenthetnek a magzat fejlődésére. Tapasztalataink szerint a toxoplazmózis nyugtalanítja leginkább a közvéleményt, ezért összefoglaljuk a vele kapcsolatos tudnivalókat, az esetleges fertőződést „elkerülendő.
Két gazdája van
A toxoplazmózis kórokozója a Toxoplazma gondii nevű, sarló alakú, egysejtű parazita, amely a spórások osztályának Coccidiomor-pha rendjébe tartozik. Szaporodásában ivaros és ivartalan szakaszok váltakoznak. A parazita kifejlődéséhez két gazdafajra, van szükség, ebből egyik a macska, a másik lehet az ember is.
A macska vékonybél-nyálkahártyájának hámsejtjeiben megy végbe a toxoplazma fejlődésének egyik szakasza. Itt, többszöri osztódás . (schizogonia) után fejlődnek ki a női és a hím ivarsejtek. A megtermékenyítéssel kezdődik a szaporodás ivaros folyamata. A macska ürülékével jutnak a külvilágba a burokkal körülvett kis ivarsejttömlők. Ezek rövid idő múltán — szobahőmérsékleten néhány nap alatt — spórás tömlőkké érnek. Ezek a táplálékot beszennyező spórák fertőzik meg azután a közti gazdát A megfertőzött emberben elsősorban az izomszövetben, az agyban és a szem ideghártyájában bújnak meg a spórás tömlők.
A toxoplazmás fertőződés az emberek nagy többségében tünetmentesen zajlik le, ezért ezt az egysejtűt fakultatív parazitának nevezzük. Nemcsak a falusi, hanem a budapesti lakosok 50-60 százaléka is átesik a felnőttkorig ilyen fertőzésen. A toxoplazmózis általában akkor fejlődik ki, ha a védekezési rendszer valamilyen ok miatt elégtelenül működik. A betegségnek olykor annyira enyhék a tünetei (az étvágytalanság, a láz, a nyirokcsomó duzzanata, a fejfájás, a felső légúti hurut stb.), hogy ezekre oda sem figyel az ember, vagy más bajnak tulajdonítja ókét.
A fertőződés után ellenanyag-termelés indul meg a szervezetben. Az ellenanyagok egyrészt óvják az embert az újabb fertőzés okozta betegséggel szemben, s általában részt vesznek a parazita elpusztításában, másrészt: kimutatásukkal feltárható a friss, vagy a régebbi fertőződés.
Előnyös a szűrés
Miképp fertőződhet meg az ember a toxoplazmával ? A macska székletével, a nyers vagy a félig sült hússal és az anya vérével a méhlepényen át. De csak akkor, ha az említett anyagokban benne van a parazita. Elsősorban a méhbeli fertőződésnek van gyakorlati jelentősége. Eszményi az volna, ha a teherbe esés előtt a nők meggyőződnének arról, hogy átestek-e már toxoplazmás fertőződésen. Ha a szűrés pozitív eredményt ad, az anya „védett”-nek számít, hiszen a vérében toxoplazma elleni ellenanyagok vannak, s így a magzat egészséges fejlődése nincs veszélyben. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert jelenleg a pozitív eredményű terheseknek is ajánlják időnként a terhesség-megszakítást, illetőleg elég drasztikus hatású gyógyszerekkel kezelik a terheseket. Ez teljesen indokolatlan!
A toxoplazmás fertőződés elsősorban a terhesség negyedik hónapjától járhat veszéllyel. Ezt megelőzően ugyanis a parazita nem tud áthatolni a méhlepényen, s így a szervek kialakulásának a legkritikusabb időszakában, a 2-8. hét között nem is okozhat fejlődésbeli rendellenességet. Némelyek szerint a korai terhességben bekövetkező friss fertőzés spontán vetélést idézhet elő. A szakemberek java része azonban ezt kétségbe vonja.
A kép illusztráció az internetről.
Ha a parazita átjut a méhlepényen, gyulladások támadhatnak a magzatban. A toxoplazma jobbára az idegszövetet támadja meg, s agyvelő- meg recehártya-gyulladást kelt Ennek következtében az agy és a szem maradandóan károsodhat. Az előbbi esetben a kisfejűség és a vízfejűség, az utóbbiban a kisszeműség elég gyakori. Mindezek e szervek működési zavarára mutató értelmi
fogyatékosságon, mozgáskárosodáson, epilepszián és vakságon, illetőleg csökkent látáson is lemérhetők. Jellegzetes elváltozás az agy röntgenfölvételén látható meszesedés is. (A gyulladást követően kialakuló hegszövetbe ugyanis kalcium rakódik le.)
Vérvizsgálat, megelőzés
A szerencsére ritka „vele született” toxoplazmózis-ra általában csak a születés után derül fény. A terhes nő fertőződése ugyanis klinikai tünetekkel rendszerint nem jár. A friss fertőződést egy, legföljebb két vérvizsgálattal lehetne biztosan földeríteni. Az elsőt még a terhesség előtt kellene végezni. Ha az pozitív, akkor – mondottuk – terhességre nem leselkedik veszély. Ha ellenben az anya „még'”nem fertőződött toxoplazmával, azaz fogékony reá, s a terhesség alatt megismételt vérvizsgálat során magas ellenanyag-szintet találnak, az friss fertőződésre utal. Ilyenkor gyógyszeres kezeléssel csökkenthető az esetleges magzati károsodás mértéke.
A fogékony terhesek nagy gondot fordítsanak a megelőzésre, a higiénia szabályainak a betartására. Kerüljék, a kóbor és a gondozatlan macskákat, de nem tanácsos simogatniuk, ölbe venniük, puszilgatniuk ismerőseik házi „kedvenceit” sem. A saját macska kevésbé veszélyes, mert ha toxoplazmával fertőződött, minden bizonnyal a gazdáját is megfertőzte, azaz védetté tette. A húsban lévő parazitát a sütés és a főzés elpusztítja. Óvakodjunk viszont a nyers hús fogyasztásától és főzés vagy sütés közbeni kóstolgatásától. A fertőzött nyers hús a hűtőszekrényben tartva is fertőző marad. De ha valakinek tatárbifsztek a kedvenc étele, nem kell lemondania róla, mert három napi mínusz 13—20 Celsius-fokos mélyfagyasztás hatására a toxoplazma biztosan elpusztul.
Lőkös Márta, a Családtervezési Tanácsadó munkatársa