A fokhagyma gyógyhatásai

A fokhagymát táplálékként és gyógyszerként már évezredek óta használják. Azoknál a népeknél, melyek a fokhagymát nagy mennyiségben fogyasztják, viszonylag több az egészséges és az idős ember. Az oroszok és a bolgárok nagy fokhagyma- és vöröshagymaevők, de »fokhagymamérgezésről« sohasem számoltak be. A Szovjetunióban élő százesztendősök kitűnő egészségüket és hosszú életüket a fokhagyma és vöröshagymaevésnek tulajdonítják.

Az Ótestamentum szerint Izrael fiai a pusztai vándorlás idején azon keseregtek, hogy elfogyott a fokhagymájuk. Az ókori egyiptomi írások arról számolnak be, hogy a piramisok építőinek fejadagja a fokhagymát is magába foglalta. Ha a piramisépítők a nagy erőfeszítések miatt az építkezést ott akarták hagyni, ezt a problémát a fokhagymaadag növelésével mindenkor meg tudták oldani. A Kheopsz piramis építésénél is így volt. A vikingek és a föníciaiak hosszú tengeri utazásaikra mindig vittek magukkal fokhagymát.


A fokhagyma gyógyhatásáról már az i. e. 3000 évtől vannak babilóniai, kínai, egyiptomi, görög és római írásos emlékeink. Nemcsak az ókori orvosok (Plinius, Dioszkoridész, Hippokrátész és Galenus), hanem a maiak (Are Verland, Werner Zabéi, Albert Schweitzer, Bircher-Benner és még sokan mások) is felhasználták a fokhagymát bélfertőzés, gyulladás, magas vérnyomás, érelmeszesedés és impotencia kezelésére.

Plinius 61 betegség gyógykezelésére ajánlja. »A fokhagyma olyan hatásos, hogy már a szaga is elűzi a kígyókat és a skorpiókat.” Azt állítja, hogy a tüdő megbetegedéseinél és a gümőkóros fertőzéseknél is hatásos.

A zsidók szent könyve, a Talmud fokhagymát ajánl »az éhség csillapítására, a kedélyállapot és vérkeringés javítására, a testhőmérséklet állandósítására és a bélféregűzésre.« A rómaiak azért adták a kétkezi munkásoknak, hogy »kitartóbbak« legyenek, a katonáknak pedig, hogy bennük »bátorságot keltsenek.*

Az írek, dánok, és oroszok a fokhagymát évszázadokon keresztül a köhögés és a megfázás egyedüli gyógyszereként használták. Az ír népi gyógyászat a tüdőbetegségeknél is alkalmazta. A Meals Medicináiban, egy régi orvosi könyvben B.T. Férni azt állítja a fokhagymáról, hogy gyógyhatása a szamárköhögésnél és a gümőkórnál is kedvező, és hogy egy fej fokhagyma elpusztítja a gyermek fonalférgeit.” Egy orvoskollégája jó tapasztalatokat szerzett vele az epebántalmak gyógyításában.
Az I. világháborúban az angol katonaorvosok a fokhagymát a sebfertőzés megakadályozására használták. A fokhagyma levét vízzel hígították, és az ezzel átitatott gézt a sebre tették, hogy a seb gyorsan gyógyuljon. Ezt a módszert a II. világháborúban a szovjet orvosok is alkalmazták. A fokhagymát és a vöröshagymát a fertőzésekkel szembeni ellenálló-képesség fokozására is használták.

A fokhagyma hatásosságának korszerű vizsgálatai. A modern orvostudományi kutatások igazolják, amit az ősi orvostudomány és a népi gyógyászat állít a fokhagyma gyógyító és betegség megelőző hatásáról.

A magas vérnyomás. Ez az egyik a sok állapot közül, melynél a fokhagyma hatása szembetűnő és gyors. Saját praxisomból tudom, hogy a legtöbb hipertóniás beteg vérnyomása már egy heti nagyobb mennyiségű fogyasztása után 20—30 Hgmm-rel csökkent. A genfi egyetemen működő F.G. Piotrowsky a nagyon magas vérnyomású betegeket kezelte fokhagymával és kitűnő eredményt ért el, mert a fokhagyma tágítja a vérereket. Vizsgálatait száz betegen végezte el. Már egy heti kezelés után 40%-uk vérnyomása 20 Hgmm-rel csökkent, és a szédülés, a szívtáji fájdalom, a fej meg a hátfájás 3—5 nap múlva enyhült.

A már ismertetett diétám fontos tartozéka a fokhagyma. Napi adagja kettő gerezd, a fokhagymapréssel szétnyomva.
Az indiai Dessai és More egy tanulmányukban azt írják, hogy a fokhagyma és a vöröshagyma gátolja az érelmeszesedést.

Debray és Loeper fokhagymakivonattal végzett állatkísérleteken bizonyította, és azután az embereken és kipróbálta, hogy a vérnyomás minden esetben csökkent.
Ilyen kísérletekről számol be a németországi gyógyszerészeti hetilapban V. Petkov. 0,05 g fokhagymakivonatot (mely 0,20 g fokhagymának felel meg) 0,9-os NaCl-oldatban a macskák visszerébe fecskendezett. Ezzel 50 Hgmm-es vérnyomáscsökkenést ért el. A kutyákon kísérletileg előidézett magas vérnyomást, különösen a szisztolés nyomást jelentősen csökkentette. A klinikai vizsgálatokba 114 magas vérnyomásos és érelmeszesedéses beteget vont be. A fokhagyma hatására szisztolés nyomásuk 8—33 Hgmm-rel, a diasztolés 4—20 Ghmm-rel csökkent.

AZ ÉRELMESZESEDÉS ÉS A SZÍVBETEGSÉGEK
R. C. Jain, a bengázi Kórtani Intézet munkatársa állatkísérletekkel kimutatta, hogy a fokhagyma gátolja a zsírok felrakodását a verőérfalban, és ezáltal lassítja az érelmeszesedést meg a szívbetegségek kifejlődését.
Két indiai kutató, Árun Bordia és H. C. Bansal a Lancet című angol orvosi folyóiratban közölte, hogy a fokhagymaolaj hatására csökken a vér koleszterinje és trigliceridjei. Öt pácienssel egyszerre megetettek 125 g vajat. Ahogy várható is volt, 3 óra múlva vérük átlagos koleszterinszintje 221,4 mg %-ról 237,4 mg %-ra emelkedett. Ha megismételték, de velük még 50 g fokhagymalét is megitattak, 3 óra elteltével a vérzsírszint nemhogy emelkedett, hanem 228,7 mg %-ról 212,7 mg %-ra csökkent.
A szintén indiai K. T. Augusti és P. T. Matthew, a keralai egyetem Biokémiai Intézetében végzett patkánykísérleteinek eredményeiről számol be. Az egészséges állatokat két hónapig allicinnal,
a fokhagyma aktív hatóanyagával etették. Ennek hatására jelentősen csökkent a lipidek (zsírszerű anyagok) szintje a vérben és a májszövetben.
Ha azokkal a betegekkel, kiknél a vér koleszterinszintje magas volt, hosszabb időn keresztül naponta 0,5 ml fokhagymakivonatot itattak, koleszterin tartalmuk

jelentősen csökkent.
A már említett Dr. Augusti allicines kísérletei bizonyították, hogy a fokhagyma a lipidek szintézisét és lebontását a májban jelentősen befolyásolja, és ennek következtében csökken a lipidek mennyisége a vérben. Az érelmeszesedés gátlásával a fokhagyma a szív megbetegedéseinek kifejlődését megakadályozza. Ti. a lipidek (zsírszerű anyagok, mint a koleszterin és a trigliceridek) felrakodása a verőerek falában váltja ki az érelmeszesedést, a szív koszorúsereinek beszűkülését és a szívrohamot.

A VÉRSZEGÉNYSÉG
K. Holvecs ausztráliai orvos egyik értekezésében bizonyítja, hogy a fokhagyma folyékony és szagtalan kivonata, a kyolic a vérszegénységet jótékonyan befolyásolja. Kísérleteibe ló vérszegény beteget vont be, és 8 hétig kezelte őket. Ez alatt a vörösvértestek festékanyaga megszaporodott. Az ellenőrző csoport ló betegénél, akik semmiféle kezelést sem kaptak, a vérfesték-tartalom nem változott. Azonban meg kell említeni, hogy a nagy mennyiségű nyers fokhagyma, folyékony kivonatával ellentétben, nemhogy csökkenti, de a vérszegénységet elő is idézheti. Ezért a vérszegények csak fokhagymakivonatot, esetleg főtt fokhagymát egyenek.

A REUMÁS BETEGSÉGEK
Japánban, a Fukujama katonakórházban a derékfájásban és íz
ületi gyulladásban szenvedő betegeknél is alkalmazták a kyolic nevű fokhagymakivonatot. A kezelés 86%-ban volt kedvező hatású, és semmiféle kellemetlen mellékhatást sem észleltek. A patkánykísérletekben a fokhagyma gátolta a mesterségesen kiváltott ízületi gyulladás kifejlődését. Ezeket a vizsgálatokat a fokhagymából előállított készítménnyel, az Allisotinnal végezték.

A CUKORBETEGSÉG
Sok vizsgálat bizonyította, hogy a fokhagyma hatása természetes és ártalmatlan, sőt a cukorbetegség gyógyítására is alkalmas. Három indiai orvos, Jain, Vias és Mahatma a Lancetben közzétette, hogy azokat a nyulakat, melyeknél a cukorbajt mesterségesen váltották ki, fokhagymával és vöröshagymával etették. Határozottan magas vércukorszintjük jelentősen csökkent. Ez előtt is végeztek hasonló kísérleteket, amikor számos kutató az előbbieknek megfelelő eredményről számolt be.

AZ ALACSONY VÉRCUKORSZINT
A hipoglikémia, vagyis a vércukorérték csökkenése a hiperglikémiával, a megnövekedett vércukorértékkel ellentétes állapot. Úgy látszik, hogy a fokhagyma az alacsony vércukorszintnél is. előnyös.
A fokhagymaként tartalmazó anyagai azokra a tényezőkre hatnak, melyek szabályozzák az anyagcserét, és ezáltal a vércukorszint normális határok között tartható. Ez az anyagcserére tett kedvező hatás egyúttal a salakanyagok kiválasztását is fokozza, a máj és az idegrendszer működésére meg a vérkeringésre pedig ösztönzően hat. A fokhagyma a szervezet ellenálló képességét is fokozza azokkal az allergénekkel (túlérzékenységet kiváltó anyagok) szemben, melyek az élelemmel jutnak emésztőcsatornánkba.

AZ ANTIBIOTIKUMOKÉHOZ HA­SONLÍTHATÓ HATÁSA
Gurvics szovjet tudós kimutatta, hogy a fokhagymának különleges tulajdonsága van, egyfajta ibolyántúli, un. mitogenetikus sugárzás. Ez a sugárzás, melyet azóta Gurvics sugaraknak neveznek, a sejtek növekedését és működését ösztönzi és a szervezet működésére serkentőleg hat.
Orosz tudósok a fokhagymának az antibiotikumokéhoz hasonlítható hatását is kimutatták. A Szovjet klinikákon és kórházi osztályokon szívesen használják a fokhagyma illóolajat tartalmazó kivonatait permetként belélegeztetésre. A szovjet orvosok egészségügyi felvilágosító tevékenységük keretében a fokhagyma és a vöröshagyma rendszeres fogyasztását tanácsolják, mivel egészséges és betegségmegelőző a hatása. Tehát ne csodálkozzunk azon, hogy az oroszok úgy eszik a vöröshagymát, mint mi az almát. Az antibiotikumokéhoz hasonló hatását úgy vizsgálták, hogy 30 tengeri malac sebfertőzését fokhagymakivonattal kezelték. Az ilyen kezelés hatására a dezoxiribonukleinsav termelése fokozódott, a baktériumok szaporodása jelentősen lelassult, és a seb gyorsan begyógyult.

BAKTÉRIUMELLENES HATÁSA
Számos közleményben olvasható, hogy a fokhagyma leve baktériumellenes hatása mellett a betegséget előidéző gombák szaporodását is gátolja. A Nobel-díjas Arthur Stol a 40-es években kimutatta, hogy ez a hatás egy ként tartalmazó aminosavnak tulajdonítható.
D. B. Dubova és E. P. Leszkinov kísérleteikkel be tudták bizonyítani, hogy bizonyos gombás fertőzések a fokhagyma levével gyógyíthatók. A szovjet tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a fokhagymakivonat az idült bél- és a gyomorhurutnál, az influenzánál és a szamárköhögésnél előnyös hatású. Indiában végzett kutatásaikkal Data és munkatársai kimutatták, hogy a fokhagyma aktív hatóanyaga az allistatin I és allistatin II erősen gátolja a staphylococcus és a kólibaktérium szaporodását.
A középen látható betokozódott daganat nem szövi át a mell zsír és mirigyszövet állományát, tehát elvileg “jóindulatúnak” is mondható.

A FOKHAGYMA RÁKELLENES HATÁSA
A rákos betegekre tett esetleges gyógyító hatását még kutatják. Weisberger és Pansky a Science című folyóiratban beszámoltak egyik kísérletükről, melyet 1957-ben a Western egyetemen végeztek. Egereket ráksejtekkel fertőztek, és azok 16 napon belül kimúltak. Ám ha előzőleg fokhagymakivonattal kezelt ráksejteket fecskendeztek be az állatokba, az egerek 6 hónapnál tovább éltek. Egyik-másik kísérletükben a nőstényegeret nyers fokhagymával etették, ezért az emlőrákot nem tudták kiváltani.
Szovjet vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a fokhagymakivonat a rák kifejlődését nemcsak az állatoknál, de az embernél is gátolja.

A GERMÁNIUM ÉS A RÁK
A Rákellenes Egyesület Los Angeles-i értekezletén K. Asai japán orvos azt állította, hogy a germánium (a természetben csak nyomokban található) rákellenes gyógyító és megelőző hatással rendelkezik. A fokhagymában sok a germánium. Ezek szerint amellett, hogy a fokhagyma sok gyógyhatású anyagot tartalmaz, még rákellenes hatása is van, mely a germániumnak köszönhető. Ezt az állítást az is alátámasztja, hogy a kínaiak és a koreaiak között, akik rendszeresen eszik a fokhagymát, a rákos megbetegedések aránylag ritkán fordulnak elő. A tokiói orvosi egyetem Közegészségtani Intézetében végzett vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a fokhagymának jelentős szerepe van a rák megelőzésében. A vizsgálatokat a kísérleti patkányok két csoportján végezték el. Az állatokba rákos sejteket juttattak be. A kísérleti csoport táplálékához fokhagymát kevertek, a kontroll csoportéhoz viszont nem. A rák a kísérleti csoportban nem fejlődött ki, kontroll csoportban azonban jelentkezett.

A FOKHAGYMA CSODÁLATOS HATÁSÚ SZER
Amint azt az eddigiekből láthattuk, a fokhagymának tényleg nagyszerű betegségmegelőző és gyógyító hatása van. A következőkben azokat a betegségeket soroljuk fel, melyeket a fokhagyma és kivonatai eredményesen gyógyítanak:
– a magas vérnyomást és az érelmeszesedést,
– a gümőkóros fertőzést (tuberkulózist),
– a cukorbajt,
– az ízületi gyulladást és a rákot,
– emeli az alacsony vércukorszintet
– a hörgőhurutot és az asztmát,
– a szamárköhögést, a tüdőgyulladást és az influenzát,
– a túlérzékenységet,
– a bélférgességet.
– akadályozza a rothadási folyamatokat a bélben és a bélgáz képződést,
– akadályozza a hasmenést a parazitás fertőzéseknél és a vérhast
– akadályozza az álmatlanságot.

A felsorolt megbetegedéseket a természetgyógyászat fokhagymával kezeli. Egymagában vagy más élelemmel meg biológiai hatóanyaggal társítva alkalmazzák. Személyes tapasztalatom is bizonyítja, hogy a fokhagyma nagyon eredményesen használható az emésztési zavaroknál, bélférgességnél, vérhasnál, asztmánál és a magas vérnyomásnál. Alkalmazásával kitűnő eredményt tudtam elérni az influenzának annál a formájánál, mely torokgyulladással jár. Ilyenkor a beteg egy cikk fokhagymát felébe hasít és a nyelvére teszi.
Dr. P. A.  Élet és Egészség folyóirat
Dénes Ottó

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?