*Apám egy autót szerettem volna, nem Bibliát*

Egy fiatal férfi felkészül arra, hogy  diplomát szerez. Hónapokig csodálta a gyönyörű sport autót egy kereskedő bemutatótermében, és tudván, apja is megengedheti magának, azt mondta neki, hogy ezt szeretné,ez minden, amit akar.     Az érettségi közeledtével a fiatalember várta hogy az apja megvásárolja az autót. Végül reggel az érettségi napján, az apja szólította őt a dolgozószobájába. Mondta […]

Olvass tovább

Megbocsátás a gyakorlatban

Csak emlékeztetés céljából említem, hogy ez a látszólag csekély tétel, mekkora súlyt jelenthet akkor, amikor az a bizonyos isteni mondat  “megmérettél a mérlegen és híjával találtattál” kínos pontossággal elhangzik. Mennyi minden eszünkbe fog jutni azokból a meg nem bocsátott, de inkább jól bevésett, elraktározott dolgainkból, amiket mi könnyen veszünk , de azon a bizonyos mérlegen […]

Olvass tovább

Gyakoroljunk önuralmat

Gyakoroljunk önuralmat — ZÁVÁRT TESZEK AZ ÉN SZÁMRA “Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3.) Talán egy oly hiba sincs, amely felett fiatal és öreg könnyebben napi rendre térne, mint az elsietett, türelmetlen beszéd. Elegendő mentségnek gondolják ezt az érvet: „Kijöttem a sodromból és nem gondoltam igazán azt, amit […]

Olvass tovább

A boldogság forrása

„Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható, Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, […]

Olvass tovább

Örkény István: Nincs bocsánat (Temetői anziksz Október ürügyén)

Örkény István: Nincs bocsánat Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem […]

Olvass tovább

Örkény István: Nincs bocsánat (Októberi anziksz a temetőből)

 Örkény István: Nincs bocsánat Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem […]

Olvass tovább

Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van! (Márk 11:25)

Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: ,,Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy […]

Olvass tovább

Azokról, akiknek igazuk van (Márai S.)

Márai, Füveskönyv 179 Azokról, akiknek igazuk van Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta őket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó, vagy aljas vagy kegyetlen emberek. Ezeknek az embereknek igazuk van, s úgy járnak a világban, mint a lángoló fáklya, vörhenyes vésztüzet hordoznak […]

Olvass tovább

Isten a “kisgyerek”, aki köztünk élt

*Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.* *Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott…* * Szia!”   mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.* *Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. […]

Olvass tovább

Mindenleves

Mi a fontos?

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit: „Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz. Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint […]

Olvass tovább

A szeretethimnusz mai nyelven

Ma már (2012 dec.28) elmúltak a karácsonnyal kapcsolatos szokványok/ajándékozási görcsök, de amit ezeken a napokon annyiszor emlegettek: a szeretet vajon mekkora részt kapott ebben az un. civilizált (?) álvallásos kultúrában? Aggódok, hogy ez is csak egy volt a mesterségesen gerjesztett “ünnepek”-ből. Ha Isten lakik bennünk, akkor az alanti felsorolás forrásának nyomán  (I. Korintus 13) életünk […]

Olvass tovább

A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: – Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának: – Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, […]

Olvass tovább

Halottak napja és az emberi lélek

Kimentünk a temetőbe, hogy emlékezzünk a két mamáról.A nejem és a magam édesanyjáról. Meg rendbe rakni a sírokat.  Közben agyalok a témáról. Mit érnek az ilyen – kampányra épülő – mesterségesen gerjesztett érzelmek, memoárok, elérzékenyülés és egyéb hasonlóan lelki indulatok? Eszembe jut egy régi-régi majdnem barátom, (köztünk jelentős korkülönbség volt, de nagyon jó és eleven […]

Olvass tovább

Miért kiabálnak egymással,akik dühösek?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte: – Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek? A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt: – Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk. – De miért kell kiabálni, amikor az, akihez […]

Olvass tovább

Hiszel Istenben?

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki: Prof: Hiszel Istenben? Diák: Teljes mértékben, uram. Prof: Jó-e Isten? Diák: Természetesen. Prof: Mindenható-e Isten? Diák: Igen. Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy […]

Olvass tovább

Mi az öregség?

Sík Sándor: A legszebb művészet A legszebb művészet tudod mi, Derült szívvel megöregedni. Pihenni, hol tenni vágyok, Szó nélkül tűrni, ha van ki vádol.Nem lenni bús, reményevesztett, Csendben viselni el a keresztet, Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit. Kezed letenni ölbe S hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen, Bevallani nyugodtan, […]

Olvass tovább

ANYÁM SZAVAI

Elküldöm nektek az egyik legkedvesebb versemet. Csoóri Sándor írta, 1986-ban jelent meg a “Szép versek” antológiában /abban az évben halt meg az anyukám/.Olvassátok el figyelmesen. Szerintem ilyen szépen kevesen írtak a gyermekéért aggódó édesanyjukról az irodalomban!Tudom, hogy manapság nem “trendi” Csoórit olvasni, de én még ma sem tudom végigolvasni könnyek nélkül. Eddig a levél, amit […]

Olvass tovább