A szétesett világkép áldozatai I.rész

Egy nagypapa naplójából (2020 szeptember 05)

Ma átmentünk az unokáinkhoz egy kis vizitációra. Már több hete nem láttuk őket, mert nyaraltak, biciklitúráztak…Szóval élték ifjú életüket.

A megpillantás utáni első mozdulat volt, hogy az anyuka rögtön letiltotta az érintéseket – ölelés, puszi nuku! Jól van, megértettük és tudomásul vehető, hogy tele van a világ a félelem és a vigyázás különböző ágaival, mozdulataival, illetve ezek visszafogott variánsaival. Elsősorban az öregeket óvják, a fiatalok szerteszét szóródott mozgásaik/kapcsolataik és ebből fakadó – néha nagyon meggondolatlan – ügyeik (buli, pia, illetve egyéb kis sulistiklik) okán.

Még jó, hogy beszélgetni azért lehet. Bár ahogyan kinéz a jelen pillanatban (a jövőről nem is beszélve!) még így-úgy létező kapcsolatok milliónyi apró részleteit nem aprózva, hogy ahogyan megy előre a virusfrásszal terhelt élet, máris elértünk egy olyan állapotot, ahol már mindenki gyanús lett, aki él és mozog.

Gondolataimban idézgetve lassan-lassan igazolódni látom Lukács evangélista (illetve  az Úr Jézus) jövendölését, amikor előrejelzésképpen írta: ” Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek...” (Lukács 21,26)

Vegyük szemügyre a lukácsi idézetet mértéktartóan elaprózva:

“az emberek elhalnak a félelem miatt…”

Volt-e valaha ehhez hasonlóan minden apró kis helységbe, régióba…elhatoló félelem, ami át-meg átjárta volna a glóbuszt?

Mondhatnánk, hogy a világháborúk igenis világméretű félelmet hoztak létre. Az utólag kiderült haláltáborok, gulágok, népirtások, atombomba és utódaik…Nos? Ezek nem voltak világméretű félelmek?

Dehogynem! Azonban voltak a földön még eldugott lakószigetek, országok…ahol az említett eseményeket nem érzékelték, nem élték át sehogyan sem. Tehát korántsem mondható, hogy GLOBÁLIS elterjedésű volt a félelem.

Ma viszont valódi GLOBÁLIS méretű állapotot (és ennek lelki-testi hatásait) vagyunk kénytelenek elhordozni. Mintha láthatatlan erők birkóznának a háttérben miattunk, és értünk küzdve?

De mivel tudnánk némi biztos információhoz jutni ebben a hírözönben fuldokló médiatúltengésben? A politika, a gazdasági élet prominensei, a vallási világ sokrétűre duzzadt elágazásai…által küldött bizonyságok, nyugtatások mennyire hatnak rám és környezetemre?

Nehéz kérdésre bizonytalan a válasz.

Ajánlatom az az egyetlen biztos pont, ahol a történelem eddigi menetének során – már ugye, akik hitték és élték a bibliai próféciák leírásait – még nem csalódtak soha.

Erre lehetne rákérdezni,hogy mi a  bizonyíték arra, hogy a múltban leírtak valóban isteni előrejelzések voltak? A választ a következő részre tartogatom.

Továbbiakban pedig: van még ezen a bolygón bárki, aki bátor, vakmerő,  nem fél semmitől sem, ahol kicsit is megfertőződhet? Vagy legalábbis karantént kénytelen megélni két hétig?

Persze, hogy van. De izgalmasan  láttuk, hogy – mintegy erre való kádenciaképpen – pont azokon a tagadókon tört ki a koronavírus, akik “dacoltak” vele. Vagy közismertertségük kapcsán a figyelem fókuszába kerültek.  Bolsonaro brazil elnök, Berlusconi, Hollik István,Boris Johnson angol miniszterelnök, Julia Timosenko…stb.

Nem érezzük, hogy szinte betű szerinti beteljesedést élünk meg a mostani világméretűre duzzadt apróság (egy miniatűr kis vírusocska) ügyesen működő tevékenysége miatt? A családi – baráti – munkahelyi  kapcsolatokat is megtépázta a járványtól való félelem. Lazulni látszanak a valaha még legerősebb kötelékek  is?

Folytatás a II. részben. A lukácsi mondat egyéb téren is izgalmas vonatkozásokat tartogat.

 

Mondja el a véleményét!