Armageddon versus az elfogyó rovarok rémképei

Bosszantó, hogy bármi történik, ami nehezen érthető, szinte azonnal az ARMAGEDDONT emlegetnek. Az a téma, amit János apostol látott nem a földi uralmak és események mindent leegyszerűsítő képletével érthető meg. Csak emlékül: Reagan elnök minden beszédében ARMAGEDDONT emlegetett.  De azóta szinte minden rémisztő eseményre ráhúzzák ezt a héber szót. Ha odaillik, ha nem.

“Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.”Jel.16,16 

Itt a földi történelem lezárulásának valóban drámai képe rajzolódik ki. Emberi ésszel nem fölfogható és magyarázható utolsó összecsapást vizionál  az isteni és a sátáni erők között.  Tény,  hogy azokat a jelenségeket, amiket ember hozott létre, már csak efféle különlegesen drámai kifejezésekkel tudnak leírni. (historia@denesotto.hu kommentje)

Észrevette, hogy mostanában kevesebb rovar tapad a szélvédőjére? Ez nagyobb baj, mint hinné

Veszélyben a beporzás, nem lesz elég ennivaló – a klímaváltozáshoz fogható veszélyre megtalálták az első értékelhető bizonyítékot.
Kevesebb bogár tapad nyaranta a szélvédőkre – vették észre az utóbbi években az autósok, és ezzel nem voltak sokkal tájékozatlanabbak, mint maguk a tudósok. Egészen mostanáig, amikor szokatlan szakmai publikáció rázta meg a biológusok és a környezetvédők világát. Annyira, hogy már-már a globális felmelegedéshez hasonló katasztrófaként beszélnek a váratlanul nagynak tűnő, rejtélyes rovarpusztulásról.

Egyenesen az Armageddont, a bibliai világvégét emlegette Dave Goulson, az angliai Sussexi Egyetem professzora. Igaz, nem teljesen elfogulatlanul: ő a nagy port kavaró októberi publikáció egyik szerzője. Akik a felmelegedéshez hasonlítják a jelenséget, abban látnak erős párhuzamot, hogy eleinte keveseknek tűnik fel, ami zajlik, vita is folyhat a dolog jelentőségéről – ám mire évtizedek elteltével megszületnek a meggyőző tudományos eredmények, már késő lehet, de legalábbis nehéz visszafordítani a folyamatot.

Pedig a szóban forgó kutatás első pillantásra unalmasnak és helyi érdekűnek tűnhet

A krefeldi entomológiai egyesület, azaz amatőr biológusok egy csoportja 63 rovarcsapdát állított föl Németország több vidékén, természetvédelmi területeken. Német, holland és brit egyetemi tudósok támogatásával 1989 óta kitartóan méricskélték, mennyi rovar esik foglyul a sátorszerű Malaise-csapdákban. Bár ez csak szúrópróbának tekinthető, a Plos One című folyóiratban közzétett, valóban meghökkentő eredmény az, hogy negyedszázad alatt átlagosan 76 százalékkal csökkent a repülő rovarok mennyisége, szakszerűbben szólva a csapdákban maradó biomassza tömege.

Bármilyen furcsa is, ez a munka az első a maga nemében. Világszerte nem volt eddig ehhez fogható bizonyítéka az amúgy már sejtett rovarpusztulásnak. A 27 évnyi mérlegelés jelentősége, hogy ezzel kizárható a szokásos – és nem is csekély – rövid távú ingadozások hatása.

A rovarok élete aligha a mérések helyszínén, a természetvédelmi területeken van nagy veszélyben. Valószínűleg az történik, hogy egyre több egyed nem tér vissza a környező mezőgazdasági vidékekről. Bár az okokról egyelőre csak spekulálni lehet, feltehető, hogy ezúttal nem a globális felmelegedés a bűnös, elvégre a melegebb nyarak éppen hogy kedveznének a rovaroknak, a létszámcsökkenés pedig több helyen éppen nyaranta volt vészesebb.

Malaise-csapda egy erdőben. Jön az Armageddon © AFP / BIosphoto / Christophe Sidamon-Pesson Rovarvész, politikai tehetetlenkedéssel súlyosbítva

A további kutatásokat követelő gyanú most inkább a mezőgazdasági tömegtermelés módszereire, főképpen a vegyszerekre terelődik. Például olyan nitrogénvegyületekre, amelyek a műtrágyákból – meg persze a kipufogókból és a gyárkéményekből – kerülnek a levegőbe. Nem kevésbé gyanúsak a növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok, amelyek idegméregként hatnak az állatokra, és amelyeket már évek óta összefüggésbe hoznak a méhek több országban tapasztalt pusztulásával.

A felmelegedéssel vont párhuzam nemcsak azért helytálló, mert mindkét esetben évtizedekbe telik, amíg a gyanú tudományos bizonyossággá válik, hanem azért is, mert a rovarpusztulás is vészterhes következményekkel járhat. A vadon élő növények nagyjából 80 százalékát rovarok porozzák be. A madárfajok körülbelül 60 százaléka rovarokkal táplálkozik. A mostani kutatás egyik holland résztvevője, Hans de Kroon, a Radboud Egyetem munkatársa szerint a vizsgálódásuk új fényben tünteti fel azt, hogy világszerte több helyen megfigyelték a rovarevő madarak és emlősök megfogyatkozását.

Csakhogy: a német–holland–angol kutatás sem tud biztosat a pusztulás okairól. Amíg pusztán a gyanú él, aligha akad kormány vagy nemzetközi szervezet, amely korlátozná vagy betiltaná valamelyik vegyszert. Még az is lehet, hogy amire hosszú távú kutatásokkal pontosan megállapítják a pusztulás okát, jóformán elfogynak a rovarok a Földön – latolgatta a hamburgi Die Zeit hetilap, amely nemrég címlapsztorit szentelt a rovarvész körüli politikai tehetetlenkedésnek.

Mindenesetre kormányközi testületet – a klímakonferencia mintájára – erre is létrehoztak már. 2012-ben alapították, központja Bonnban van. Illetékessége a biodiverzitás, megjegyezhetetlen angol nevének rövidítése IPBES. Tavaly tavasszal tette közzé első jelentését, benne azt a figyelmeztetést, hogy a növények beporzóit egyre nagyobb veszélybe sodorják az emberek, leginkább a mezőgazdasági vegyszerek féktelen alkalmazásával. Ehhez szolgáltattak most váratlanul csattanós bizonyítékot a krefeldi rovarfigyelő hobbisták.

2017. november. 18. 20:00 TECH

Forrás: http://hvg.hu/tudomany/201746__rovarpusztulas_azujabb_vilagkatasztrofa__27_evig_mertek__elmergesedes__allati_szerencsetlenseg

Mondja el a véleményét!