Gerson-diéta

Beáta Bishop: A Gerson-diéta és a pszichoterápia a rákgyógyítás szolgálatában

FIGYELEM! Az etelreformer posztjain nem különlegességet hajszoló, vagy az ortodox  orvosi módszerekkel mindenáron  ellentétes  leírásokat közlök. Napi életünkben láthatatlanul is jelen vannak azok a nem “hivatalos” gyógytechnikák, amiket idők folyamán vagy a múltból, vagy nem a kimondottan nyugati terápiás gyakorlatokból “ástak elő” és alkalmaznak változó sikerrel. Személyes ismeretségi körömből említek egyet.

Egy húsfeldolgozó –  töltelékárú készítő – hentes ismerősöm állt át egyik napról, a másikra – diagnosztizált hererákja okán – az alternatív terápiára. Nem ismertetem, mert okkal sejtem, hogy beindulhatnak a kérdések, amikkel nem szeretnék a botcsinálta gyógyító kétes szerepében feltűnni. Az alternatív terápia  eredményes volt. Végül pedig – több évtizedes túlélés után – a hirtelen megállt  szíve “vitte el”.

Saját tapasztalataimat már ezen blog hasábjain ismertettem.

Mindenesetre az az életmód-váltás, amit alább olvashatnak T. látogatóim, nem tartalmaz semmi olyan eljárást, módszert…amit tiltani kellene. Azt az orvoslási alaptételt, amit  Hippokratésznek tulajdonítanak

  • Csak nem ártani (Primum non nocere) ezzel a Dr Gerson-féle élet és étel reformálással teljes mértékben elfogadottnak lehet tekinteni és ajánlani. Végül az ugyancsak Hippokratészi ajánlás:
  • Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered (Dénes Ottó)
  • —————————————————————————————

Bevezetésképpen szeretnék röviden magamról szólni, hogy megmagya­rázzam: milyen alapon tartok ismertetést a rákkezelés alternatív mód­jairól. Nem vagyok orvos, pszichoterápiával foglalkozom. A rákkal va­ló kapcsolatom viszont személyes és igen közeli: 1979-ben kiderült, hogy melanómám van, ez a bőrrák legsúlyosabb formája. Megoperál­tak, méghozzá drasztikusan. A sebész a jobb lábamból egy nagy dara­bot kivágott, és bőrátültetést is végzett. Azzal biztatott, hogy most már minden rendben lesz. A rák egy év múlva mégis kiújult a nyirokrend­szeremben. Addigra már tüzetesen áttanulmányoztam a melanóma szakirodalmát. Tudtam: nagy bajban vagyok. Amint a melanóma ter­jedni kezd, a hivatalos becslés szerint a rövid távú életben maradás esé­lye is csak húsz százalék. Jómagam nem tudok senkiről, aki az ortodox kezelés mellett akár két évig élt volna ezzel a betegséggel.

Mindezzel tisztában voltam. Orvosaim kizárólag újabb sebészeti be­avatkozást tudtak ajánlani. Úgy döntöttem, ha az első műtét nem ol­dotta meg a problémát, akkor a második operációtól sem várhatok so­kat. Ezért más megoldás után néztem.

A sors különös gondviselése folytán nagyon rövid időn belül tudomást szereztem egy bizonyos alternatív terápiáról – a Gerson gyógymódról -, amelyet rövidesen ismertetni fogok.

Akkor, 1981 elején tehát búcsút mondtam orvosaimnak, és elhatároz­tam, hogy saját kezembe veszem sorsomat és életemet. Ha rossz utat választok, legalább nem megcsonkítva megyek a sírba; ha pedig helye­sen döntök, meggyógyulok. Orvosaim szerint 1981 nyarán kellett volna meghalnom, minthogy nem követtem tanácsaikat. Csaknem egy évti­zeddel később már nyugodtan kijelenthetem: jól választottam.

A betegség és a hosszadalmas gyógyulási folyamat alapvető, teljes éle­temet átalakító tapasztalatommá vált. Amikor már tudtam, hogy győz­tem és életben maradok, újra nekifogtam a munkának. A klienseim, kőzött egyre nagyobb számban jelentkeztek rákbetegek, volt úgy, hogy ez pszichoterápiái praxisomnak felét jelentette.

Akkoriban értettem meg igazán azt a József Attila verset, amelyet gyerekkorom óta nagyon sze­retek:

“Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni,
Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni.”

Akkor jöttem rá, hogy képletesen nekem is pokolra kellett mennem a rákkal kapcsolatban. Ennek az élménynek köszönhetem, hogy azonos nyelvet beszélek a rákbetegekkel, és valóban megértem őket. Tudom, hogy milyen érzés az, ha az embernek megmondják: rákja van, a kilá­tás nem valami kecsegtető, és ha nem operáltatja meg magát, akkor már csak rövid ideje van hátra ezen a világon. Ez a megtapasztalt kö­zös megrázkódtatás megkönnyíti a párbeszédet a beteggel, és elősegíti a gyógyító munkát.

Ha bármi jogom van ahhoz, hogy erről a témáról beszéljek, akkor ez a személyes tapasztalat joga. Idestova kilenc éve végzem ezt a munkát megújult szemléletemmel. Nagyon sokat tanultam a pácienseimtől. Na­gyon remélem, hogy ők is tőlem.

Munkám két fő területe a pszichoterápia és a diétával kapcsolatos ta­nácsadás. A legtöbb esetben párhuzamosan mindkettő.

Mindkét szó – a terápia és a diéta – görög eredetű. “Therapsz”, a terápia szó gyökere azt jelenti: kísérő, szolgáló. Ez szép és pontos, hiszen a terapeuta feladata az, hogy kísérje és szolgálja klienseit. A “diéta” szó pedig nem csupán étrendet jelent, hanem életmódot is – vagyis a táp­lálkozástól az életfilozófiáig mindent, ami létünket meghatározza.

A teljes művet itt olvashatja: Beáta Bishop: A Gerson-diéta és a pszichoterápia a rákgyógyítás szolgálatában. További könyvekért és írásokért látogassa meg keresztény könyvtárunkat!

Mondja el a véleményét!