A magyar kormány „jó keresztényt” akar nevelni a diákokból
Lázár János azt mondta, mindent ennek rendelnek alá, és az egyházi iskolák az oktatás legfontosabb szereplői.
A mai magyar áll
am meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények – jelentette ki Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pénteken Mezőtúron, amikor átadta a református kollégium felújított könyvtárát.
Lázár azt mondta:
a kormány meggyőződése szerint a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle.
Ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját – tette hozzá a miniszter. A kormány ehhez a nevelési elvhez remél szövetségest a történelmi egyházakban, ennek rendeli alá az új nemzeti alaptantervet és a magyar oktatáspolitika megszervezését – szögezte le Lázár. (MTI)
Kommentem: Jókora ismerethiányt (?) látni a miniszter úr kijelentésében. Úgy a világi, mint a vele párhuzamosan folydogált egyházi történelem ezt a fajta átprogramozást, a nép fiainak átnevelését, a mindenkori kormánnyal – oktatási téren szinkronban folyó munkálkodást a Nagy Francia Forradalomig bezárólag – csakis állami erőszak árán tudta megvalósítani. Lásd inkvizíció és az állami szervek – kényszerű – együttműködése.
Ha azokat a sze
mélyeket, mozgalmakat, akik ezt a törekvést alapból ellenezték, sorba vesszük, és a sorsukat végigkísérjük egészen a börtönök, a hóhérbárd, a tűzhalál, vagy egyéb állami/egyházi finomságok nyomán, egy szinte végtelen sorra tekinthetünk. Mint olyanokra, akik a lelkiismereti szabadság és társai (szólás, gyülekezés…) védelmében adták magukat az önkény – az átnevelés – elé állva, mint aprócska akadályok, szilánkok egy mammut-gépezet elleni alattvalói engedetlenség előhírnökei.
Elemezzük a miniszter úr címadó mondatát! Ki az egész elképzelés gazdája? „A magyar kormány”! Ez egy – elvileg – szekularizált felállás (állam és egyház elválasztva működik). Mit keres az erőszakszervezetek (az államok) kezében a VALLÁS? Talán csak nem azt szeretné, hogy a kiszemelt grémiumok (az un. „történelmi egyházak”) bedarálják a maguk aklába azokat a még, vagy már nem Istenhívőket? Mi ez, ha az alkotmányok nézőpontjából nézzük,
A magyar alkotmány- alaptörvény – az ÁLLAM és EGYHÁZ tekintetében az elválasztást nem tökéletesen vette tudomásul.
Idézet:”Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.„
Visszatekintve erre a „szilárd alap”-ra, az bizony az erőszakos vallástérítést tartalmazta. Olykor kis ólomöntéssel a fülbe, vagy egyéb állami indítású kényszerrel, ami nem annak a stílusa, aki országát a szeretetre építette. Követői készek voltak Érette meghalni. Nem állami parancsra, hanem önként!
Más: „Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.” (Kiemelések D.O.)
Hát ezt a miniszter úr nem vette komolyan. A részrehajlás láthatóan azzal már megvalósul(na), ha az un. „történelmi egyházak” lennének a kivételezettek, akik az „átnevelő táborokat” működtetnék. Ez már kimerítheti az államegyházi státusz fogalmát. Bár – látszólag – többen vannak, akik aspirálnának a munkára, de nyilvánvaló, hogy a legnagyobb taglétszámú lenne a listavezető. Az állam és az egyház szövetsége még sohasem hozott létre olyan szerkezetet, amiben igazság és békesség egymás mellett helyezkedtek el. Az adógaras példázata ezt kiválóan elmondja. (Lukács 20, 20-26) Illetve az Szentistváni törvények is betekintést nyújtanak abba a mintavilágba.
Itt van egy kis baj! Amikor állam és egyházak bármiféle téren szövetségbe tömörülnek, legyen az jól körülhatárolhatóan karitatív, vagy oktatási…stb azzal máris megnyílik az út egy jövőbeli lelkiismereti elnyomásra. A középkori Euró
pa képe és az ellenzéki mozgalmak (a kisegyházi szervezkedések, Valdensek, husziták, Lollardok…) története jó minta lehetne minden idők állami/egyházi kísérletei számára?
Rossz példa lenne Észak-Korea? Kuba? A náci Németország? Az Olasz fasizmus? Államilag leszabályozott gondolkodás (?) és nevelési rendszer? Minden területen ellenőrzött polgárok?
A szabad gondolkodás – amennyiben az a célja egy államnak – az oktatásnál kezdődhetne, ha ezt utópia gyanánt, vágyálomként mernénk mondani, de mintha az ellenkezője valósulna meg mindenhol?
„Egyik neves fizikus nemrégiben a tűzoltócsőből való itatáshoz hasonlította a mai oktatást. Túl sokat akarunk adni, ezért adunk nagyon keveset.” Ugyanott még egy pár sor. Max Planck mondta:”Kevésbé fontos, hogy mit tanulnak az iskolában, mint az, hogy hogyan tanulják. …Mert az iskola ne nyújtson szakszerű rutint, hanem következetes módszeres gondolkodást.” (Berényi Dénes. Ember és tudomány a XX. század utolsó évtizedeiben 42. oldal.)
Nos ezt a „módszeres gondolkodásra” (?) nevelő tevékenységet akarja a magyar állam átadni egyházi kezekbe. Fából – vaskarika! Az egyházaknak sohasem volt célja az önállóan gondolkodó egyed kinevelése. Abszolúte megelégedtek az engedelmes, jogaikat nem követelő, jól fizető, néha imádkozgató, zsolozsmázó hívő sereggel. Ez az arctalan tömeg a mindenkori vezetők biztos ágyútölteléke és szekértolója lehet. Ezért kell(ene) a jól bevált, bizonyított szervezetek kezébe adni a jövő kulcsát jelentő nemzedékeket?
http://24.hu/kozelet/2016/11/25/a-magyar-kormany-jo-keresztenyt-akar-nevelni-a-diakokbol/
Medvegy Gábor
HÍRSZERKESZTŐ. 2016. 11. 25.