Amerikai elnökválasztás és a katolikusok

Ferenc pápa politikai prédikációja lehet a kulcs az Elnökké váláshoz

Christopher J. Hale @chrisjollyhale  24 július 2015

Hale ügyvezető igazgatója a Közjó Érdekében létrehozott Katolikusok Szövetségének, és társ alapítója a Millenium elnevezésű szervezetnek

Több jelölt is — nem csak katolikus — keresi a módot ahhoz, hogy elkötelezze magát a pápa jövőképe mellett

Ahhoz, hogy 1960-ban megválasszák, John F. Kennedynek, aki egyébként katolikus volt, ki kellett jelentenie a nemzet előtt, hogy nem fog utasításokat elfogadni a pápától. 2016-ban ilyen elhatárolódásra már nincs szükség. Rekord számú katolikus pályázik az elnöki posztra, és a széles körben népszerű Ferenc pápa ezen őszön meglátogatja az amerikai nemzetet. Mindemellett sok jelölt—katolikusok vagy sem—keresi a módot arra, hogy elkötelezze magát az argentin pápa küldetése és jövőképe mellett.

Az idők megváltoztak. Egy katolikus alelnökkel, hat katolikus bíróval a Legfelsőbb Bíróságban, a Fehérház egy katolikus szóvivőjével és nagyszámú katolikus Kongresszusi képviselővel, az amerikai politikában elérkezett a katolicizmus aranykora. Ez elképzelhetetlen lett volna akár csak néhány évtizeddel ezelőtt is. Kennedy volt az első katolikus elnök. Az ír-katolikus vallású Al Smith valószínűleg a vallása miatt veszítette el az elnökválasztási kampányt 1928-ban.

A katolikusok befolyása az amerikai politika élvonalára, csak Ferenc pápa úttörő jellegű pápaságának köszönhetően gyorsult így fel. A pápa szeptemberi látogatása az Egyesült Államokba a 2016-os elnöki előválasztásoknak a fő eseménye lesz. (megtörtént 2016. 09.24-én!)

A politikusok és elnökjelöltek nagyon valószínűen terveket szőnek arra, hogy hogyan tudnák a legjobban kihasználni a pápa első utazását az Egyesült Államokba annak érdekében, hogy ezzel a saját személyes programjukat juttassák előre. Ferenc pápa utazása nem a politikáról szól, de naivak lennénk, ha figyelmen kívül hagynánk egy ilyen látogatás politikai vonatkozásait, amely alatt várhatóan felemeli szavát a legutóbbi enciklikájában szereplő következő témákkal kapcsolatban: Isten teremtése, a vallásos elkötelezettség annak érdekében, hogy megvédje a bevándorlók, a szegények, a meg nem született gyermekek méltóságát, és az erkölcsi botrány a társadalmi egyenlőtlenségek és a gyilkos gazdaság miatt.feherhaz-es-vatikan

Utazásának politikai csúcspontja a Kongresszus előtt mondott beszéde lesz szeptember 24-én. Ha a pápa legutóbbi bolíviai útja tartalmaz bármilyen jelzést, a 2016-os elnökjelöltek jobban teszik, ha ennek figyelmet szentelnek. Ferenc pápa hivatalba lépésének kezdete óta kéri világszerte a politikusokat, hogy változtassanak a tárgyalásaik témáján, térjenek át a lóversenyszerű politikai kérdésekről az olyan alapvető kérdésekre, mint pl. a közjó: “Kérem az Urat, hogy adjon nekünk több olyan politikust, akiket valóban zavar a társadalom, az emberek, a szegények életének az állapota! Létfontosságú, hogy a kormányzati vezetők és a pénzügyi vezetők vigyázzanak és szélesítsék a látókörüket.”

Ez egy olyan üzenet lesz, ami arra fogja késztetni az elnökjelölteket minden politikai irányzatból, hogy kifogásolják pártjaik azon politikai ideológiáit, amelyek túl gyakran gyökereznek a radikális individualizmusban. “A pápa egy olyan üzenetet kínál, ami egyszerre buzdító és kihívást jelentő,” mondja John Gehring, a Hit a Közéletben nevű szervezet katolikus program igazgatója és egy Ferenc pápáról szóló, hamarosan megjelenő könyv szerzője. “A pápa újra feleleveníti azt, amit egy ősi vallás tanít a közös jóról egy olyan korban, amikor politikánkat és kultúránkat mind a bal, mind a jobb oldalon a libertarianizmus formálja.” (lásd az alábbi elemzést a  libertarianizmus-ról)

Ha a csütörtökön kibocsátott közvélemény-kutatási adatok Ferenc pápa üzenetének támogatását mutatják bármilyen szinten, akkor Ferenc pápa módszerének követése nemcsak a mennyországba lesz belépőjegy, hanem talán a Pennsylvania Avenue 1600 (ez a Fehér Ház, az elnöki rezidencia postai címe) szám alá is.

http://time.com/3970300/presidential-election-pope-francis-politics/

„Liberté, Égalité, Fraternité” ( „Szabadság, egyenlőség, testvériség”)

A Francia Köztársaságnak az alkotmány 2. pontjába foglalt nemzeti mottója, amely a francia forradalom Liberté, égalité, fraternité, ou la mort! („Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!”) jelmondatából származik. Okvetlen szükséges ezt a hármas jelszót elsőnek beidézni, mert ebből fakad az az örömteli megállapítás, amit John Gehring, a Hit a Közéletben nevű szervezet katolikus program igazgatója és egy Ferenc pápáról szóló, hamarosan megjelenő könyv szerzője önkéntelenül is kijelentett. (Lásd fenti cikk)

image_thumb2
Réztábla Firenze főterén. Itt állt Savonarola és társai máglyája.

“A pápa újra feleleveníti azt, amit egy ősi vallás tanít a közös jóról egy olyan korban, amikor politikánkat és kultúránkat mind a bal, mind a jobb oldalon a libertarianizmus formálja.”

Első tétel. mi a közös jó fogalma? Ki határozza meg annak tartalmát, lényegét? Mi az abszolút mérce ebben az annyira sokféleképpen érthető szóban? A történelemben sok visszaélés forrása volt, hogy azok határozták meg a közös jó fogalmát, alkalmazták és diktálták, akik a hatalmat birtokolták. Néha elég furcsa “jók” jöttek ebből ki a tömeg felé. Lásd autokraták sora: pl.Néró, Diocletianus, Mussolini, Hitler, Sztálin, Rákosi…stb.

Második tétel: miért örül(ne) a  libertarianizmus eltűnésének, vagy jelentéktelenné válásának Ferenc pápa életrajz írója?

Könnyű ezt a kifejezést  lenyomni az örömujjongásban elmerült tömegek torkán, amikor többségük nem is érti mit mond John Gehring, (a Hit a Közéletben nevű szervezet katolikus program igazgatója).

Azonban aki akár csak általános iskolai alapozással rendelkezik is, azonnal “kapcsol”! A francia köztársasági jelmondat első szava, a liberté (szabadság), eredetileg abszolút liberális értelemben fogant. Az a váradalom, aminek örülnek katolikus potentátok, hogy a liberalizmusból kinőtt eszmerendszer már nem fogja zavarni a felső köröket. A leendő hatalmi berendezkedés amerikai urait. Tehát a következtetés lényege egy mondatban:

“…az amerikai politikában elérkezett a katolicizmus aranykora.”

Nem kellene kicsit elgondolkodni az ARANYKOR mibenlétén? Biztosan sokaknak sorozatban jönnek elő az ebben az “aranykorban” megölt, megkínzott és eltüntetett lelkek árnyai. Az eretnekmozgalmak névtelenjei, a Valdensek, Lollardok, Husziták és társaik. A images-4neves tudósok, akiket elhallgattatott az inkvizíciós önkény. Giordano Bruno, Kopernikusz, Galilei, és sokan mások. “Aranykori” áldozatokkal lesz tele a mennyek országa.

Idézzünk föl a katolicizmusra nézve egy hasonlóan “aranykort” a történelemben. A bibliai jövendölésekben erre 7 alkalommal is találunk utalást. Mindegyikben egy határozott szám jön ki: 1260 éves időszak. 538-1798-ig.

Ezen időszak alatt abszolutista módon sikerült megerősíteni azt a lelki hatalmat, aminek során hol felívelően, hol háttérbe húzódva, taktikai visszavonulással, vagy egyéb módon tudtak a pápák császárok, országok, és az emberek lelkiismerete fölött uralkodni. Csak egyetlen idézet mint cseppben a tenger közli a lényeget. A francia parlamentben mondta egy francia szocialista – Jules Guesde -, a katolikus tábor képviselőihez fordulva 1896. június 15-én:

“A múlt teljesen és kizárólag az önöké volt. S mit tettek önök, keresztény urak? Tizennyolc évszázadon át uralták a világot. …Az önök pápája keresztülgázolt királyokon és császárokon. Tizenhárom évszázadon át azt csinálhattak az emberiséggel, amit akartak, s nemcsak, hogy nem szabadították fel, de a végzetszerűen rázúduló válságoktól sem tudták megszabadítani…Üres kézzel állnak itt…Tehetetlen pártot alkotnak! Az egész történelem ezt panaszolja…”(J.R.Grigulevics: Pápaság a XX. században 11. o.)

Nos, azt hiszem ez az aranykor nem hoz tűzbe-lázba senkit sem, akinek mindazon vívmányok, amiket a címben látunk, becsesek és értékesek. Mert az alapvető EMBERI JOGOK és szabadságjogok a Nagy Francia Forradalom óta ismeretesek és – bár kivételekkel, – de még működnek.

A libertariánus ellentéte az autoritarizmus. Más szóval az abszolutizmus. Erre tartana a világ? A pápai életrajz írója – John Gehring – szerint igen! Idézet a Jelenések könyvéből, mintegy tömören jellemezve a középkori állapotokat: “…És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak…” (Jelenések 13,17.)

Libertarianizmus (a Wikipédiából)

A libertarianizmus vagy libertarizmus…nézetek szerint az egyén minden tekintetben megelőzi az államot, vagy emberek bármilyen csoportját…A libertarianizmus szó az autoritarizmus szó ellentéte….A nemzetállam legitimációs válságát hangsúlyozzák, hiszen az egy olyan bürokratikus és centralizált gépezet, mely minden egyes tagját elidegeníti egymástól, ellehetetlenítve magának a politikának, a kollektív önszerveződő életnek a lehetőségét is.

Története során a nemzetállam egyszerre gyarmatosított és összpontosított – az identitás (elsősorban a nemzeti identitás) kanonizált narratívái és nyilvános emlékezőünnepeinek folyamatos ismétlése által. Szimbolikussá, azaz elképzeltté téve így az egységes politikai közösséget és intézményeit.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Libertarianizmus

Mondja el a véleményét!