Elhullott állat

A széttépett és elhullott állatok elfogyasztása (avagy az Ezékieli probléma)

CSAK FELNŐTTEKNEK !

Mi a gond az elhullott, vagy széttépett állatokkal ? Miért “reklamált” a próféta, mintegy magát mentegetve, az ilyen állatok megevésének puszta gondolatától is irtózva ? Elegendőnek látom, ha utalok a vágóhídi tapasztalatomra. Ami ott egy állat “lelkében” lejátszódik, azt csak sejthetjük, de soha meg nem értjük.Megkockáztatom, hogy a melegvérű emlősökben az alapvető idegi berendezkedés működése meglehetősen hasonló alapvetéseket hordoz.Az állati érzések, indulatok összessége megnyilvánulásaiban -szerintem – körülbelül ugyanaz, mint az emberben, amikor érzi a vég közeledtét.

A halál felé menetelés öntudatosan, felemelt fejjel, lassú, kimért lépésekkel valószínűleg csak a VÖRÖS ÉS FEKETE  Stendhal regény romantikus fordulata. Láttam – gyerekoromban filmen – amint Julien Sorel a kivégzéséhez ballag. Szépen, lassan, zenei aláfestéssel…. Gerard Philippe ragyogóan formálta meg a regényhőst. De ez csak regény, a valóság kegyetlen és brutális. Egyszer a magyar televízióban valamelyik akkori  műsorszerkesztő a halálbüntetésekről készített műsort.2010 RAB 129 Ennek keretében lejátszották egy ember felakasztásának filmfelvételét. Lengyelországban készült a film.

Az elítéltet hozták a közreműködők, aki a levegőben mintegy úszva, a fejek fölött “utazott”.A lába messziről sem érte a földet. Közben a szerencsétlen rettenetesen visított, artikulátlan hangon üvöltött, egyáltalán nem emberi hangokat hallatva. Borzalmas volt hallgatni. Amikor a kötélhurokhoz értek vele, amúgy vízszintesen csak belecsúsztatták a fejét és elengedték. Egy utolsó hörgés sem hallatszott, amikor megszorult a hurok és  a dráma befejeződött.
Stefan Zweig a GRISA ŐRMESTER – ben írta a főhős kivégzése utáni megjegyzést egy katona szájába adva: “a katona jó golyófogó, a civilek rendetlenek, kiabálnak,összevissza mozognak.”

A magyar történelem legutóbbi gyásztörténetének (1956-nak) a részleteiben Fónai Jenő, Mécs Imre és több elítélt, de a kivégzést végül is túlélt hős mesélhetne hasonlókat, amit amíg élnek soha elfelejteni nem  fognak. Az akasztófa alatti/előtti utolsó pillanatok, akár saját magáról, akár a másik bajtársról legyen szó, elmondva is borzalmasak.

A vitrinben egy POMPEJI halott testének gipszöntvénye, utolsó pillanatainak rögzült merevségében

P1030073 A történelemben kevés igazán méltóságteljesen befejeződött élet történetét olvasni. Giordano Bruno nagyon különleges halálát más alkalommal elemzem az inkvizíció történetének és technikáinak kapcsán.  Most csak egy kiragadott példát említek, amit biztos forrásból tudunk. A Danton és társainak peréről, illetve annak végéről leírt hiteles beszámolót a naplót író hóhér – Sanson – hagyta ránk. Dantont hagyta utoljára a “zsarnok” Robespierre. Danton hidegvérrel nézte végig társai kivégzését. Amikor rá került a sor, a hóhér beszámolója szerint végtelen nyugalommal állt. Arcán semmi jele sem volt a halálfélelemnek. Mindössze ennyit mondott: “Mutasd meg fejemet a népnek. Méltó rá ! “Ez az “adrenalin nélküli” vég, valószinűleg keveseknek adatik meg.
       A vértanúk történetei között lehet hasonlókat olvasni,

máglya 
                                 de ez egy másik tanulmány lenne, ezért inkább a főtémához térek vissza.

A képen VI. Pál pápa síremlékének részlete: HOMO MEMENTO MORI a homokóra üzenete.

P1040269 Nos itt a probléma fókusza. Azt a hatalmas STRESSZ felhalmozódást, amit a halál előtti percek, pillanatok hoznak össze az élő szervezetekben – így az állatban is  – a sejtekben létrejövő, és óriásira feldúsuló  MÉREGANYAGOK  miatt kell komolyan venni. Amikor egy állat úgy pusztul el, hogy “tudatosul benne” a vég elérkezte, mindez,- az adrenalinszint hatalmasra duzzadása -nano-piko- mikrogarammnyi  pontossággal lejátszódik.  Az ilyen állatból készült ételben mindezen –akár laboratóriumban mérhető, kimutatható MÉRGEK – maradéktalanul megmaradnak, mivelhogy az élő szervezetekben egyébként működő MÉREGTELENÍTŐ apparátus nem tudja semlegesíteni a mérgező vegyületeket.

Az Isteni gondviselés, – amit az étkezési szabályokra,ezen belül az állatok leölésére nézve a ZSIDÓK közvetítésével  hagyott ránk, – jól megérthető a mai biokémiai ismeretek birtokában.

A széttépett állatokra a fenti leírás (a halál előtti mérgekről) ugyanúgy jellemző,mint a vágóhídi leölésben.

A kivéreztetés problémáját előzőleg már elemeztem egy zsidó könyvből idézve.
Az állatvilágban naponta lejátszódó drámák hatása, a halál előtti jelenetekben ugyanazt hozza ki az állatokból, a méreganyagok  felhalmozódását ! Ezt akarja Isten kihagyni az életünkből, tudva a káros hatások hatalmas sorát, amit bennünk előidézhetnek.

Csoda-e, ha a rákbetegségek az állati termékeket gyakran fogyasztó, de gyenge méregtelenítő apparátussal  rendelkező emberekben annyira aratnak? Mondok egy példát. (A hasonlóság csupán a véletlen műve,senki ne gondoljon rosszra !)cinkedülő 058   Kutyatartók igazolhatják ezt a jelenséget. Amikor egy kutya, akit rendesen a készen kapható konzervhúsokkal etetnek közeledik életének a vége felé – szinte biztosra vehető, hogy valamilyen belsőszervi rákot hordoz magában, ami hamarabb végez vele, minthogy a fajtájára egyébként jellemző élettartamot kifutná. A mi legutóbb megélt történetünk a LEONBERGI “családtag” halála. Az ilyen állatok élettartama kb max 15 év. A mi kutyánk 10 évet élt.  Az egész belső része el volt rákosodva. Az állatorvos, amikor megtapogatta a hasát,végig  a mellkastól a szügyéig, azt mondta, hogy mindenhol érezhető a daganatok jelenléte.

Elgyengült, tántorogva ment néhány lépést, nem evett már, csak kínlódott, így az elaltatás volt az irgalom, a minden bizonnyal hosszúra elnyúló éhhaláltól mentve meg azt a lényt, akit a gyerekek és mi is annyira szerettünk. Egy másik hasonló példa: a lányunk Német juhásza. Akkora daganata volt a hasából kitüremkedve, hogy már cipelni is alig tudta.

Szenvedett, de próbálta tartani magát és mozgott, ment, de futni, ugrani rég nem tudott, miközben a daganat egyre nagyobb lett. Ő is injekcióval ment át a kutyák örök vadászmezejére.

P1020357Mi a közös a kutyák és  az emberek élete és halála  között, és mi okozhatja a sok hasonlóságot elsősorban a rákbetegségek tekintetében  ??? Morbid, de sajnos lehet benne valami !! A TÁPLÁLÉKOK  hasonlósága !! Azt hallottam,  hogy a levágott  állatok feldolgozása közben észrevett rákos részeket kivágják és az állateleség gyártóknak eladják. Ezt eszik a kutyák-macskák. A szemmel láthatóan “egészséges” húsrészeket eszik az emberek. Szúrópróba szerűen mikroszkópos vizsgálatot végeznek, elsősorban a TRICHINÓZIS miatt.

Kommentáljam ?? Magyarázzam ?? Minek ? A sietség,……..stb amivel a húsokat kivágják, feldolgozzák, sok hentest elriaszt attól, hogy a keze munkáját fogyassza. Lásd: Egy hentes levele c. blogbejegyzést.

Így érthető meg jobban a KÓSER húsfeldolgozás miértje. Az állat KÍMÉLETES  leölésének az emberre nézve hozott szabálya. Bár a TÓRA UTÁNI utáni kor foglalta írásba, de hiszem, hogy e téren (is) mi keresztények  tanulhatunk a zsidóktól.

Boldogult emlékezetű Oláh Andor, a magyar természetgyógyászat, illetve a természetes életmód nagy embere írt egy kis füzetet: MIÉRT KÁROS A HÚSEVÉS címmel. Parafrázisnak gondolom csupán: Miért RÁKOS  a húsevés ?
A folytatásban az Ezékieli lepény témája még hagy néhány feldolgozásra váró tételt.
Dénes Ottó

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.