A hamuban sült pogácsa IV. rész. Ezékiel étele és itala

Az EZÉKIEL lepénykenyér hazai születésnapja 2000, 04,05. A  HATÁROZAT
Ha Ha tényleg igaz lenne, hogy az ókori zsidóknak a biokémiai, biofizikai és anatómiai ismeretei  a „modern” ember nagyképűségével nézve messze alattunk voltak, (lásd antiszemitizmus és az ebből kifejlesztett elméletek), akkor mivel lehet megmagyarázni, hogy a napi ételmennyiséget és a folyadékbevitelnek az Ezékiel próféta által leírt adagját szinte a mostani (XXI. szd) MINIMUMSZINTEN beállítva olvashatjuk a próféta könyvében? Vagyis az itt olvasható receptek és adagok emberi, vagy Isteni forrásból keletkeztek!

Kissé részletezem.
Az ókori zsidóság mértékegységeit ismerve a lepény egy napi adagja 20 SÉKEL súlyú volt.
Egy SÉKEL = 11.4 gramm. Ez szorozva hússzal= 228 gramm.
Tehát egynapi étel ebből a teljesen KOMPLETTÁLT keverékből, – hiszen Ezékiel sem méricskélte egy patikamérlegen – kerekítve mintegy 230 – 250 gramm volt.

Az Ezékiel adag 236 gramm.Ez a mennyiség a saját étkezésemben az egyéb ételekkel együtt már soknak számít. Kb a fele bőven elég a diétám témájából másutt már bemutatott  főzelékekkel kiegészítve.

Ha a mai KENYÉRHEZ HASONLÓ tárgyat fogyasztotta volna a próféta, szerintem ezt a rendkívül laza napi programot sem élte volna túl, hanem hamarosan a székrekedés és a mai kor ABC-ből „táplálkozó” embereire jellemző degenerációs betegségek valamelyikében szenvedve rohant volna orvostól-orvosig.

Szerencsére erre nem került sor, hiszen a bibliai leírásból biztosan nem egy túlsúlyos,beteges, de sokkal inkább egy szívós ember képe rajzolódik ki.

Ha ehhez a képhez elmondom egy néhai festőművész barátom esetét, hát jobban megértjük az igazi szegénység és egyszerűség étkezését
Anjou Károly nápolyi kastélya. Castel Nuovo,
Történt, hogy festőművész barátom és felesége Olaszországi útjuk során Nápolyba vetődtek. A pályaudvaron kívül egy ember feküdt a fa alatt. A sapka szemére húzva.Szemmel látható volt,hogy sziesztázott.

A festő megszólította: Uram, vinné-e a bőröndömet ? Válasz: köszönöm, ma már ettem!
Ez jól adja vissza az Ezékieli történetnek a táplálékra vonatkozó részét.

A napi egyszeri étkezés általában elegendő, HA az elfogyasztott étel táplál, lassan felszívódó és energiát adó alapanyagokból tevődik össze !

A magam tapasztalata a napi kétszeri étkezés, esetleg LEGFELJEBB háromszori. A testtömegemet kedvező súlyban tartani ezzel tudom.
Egy másik történet, amit egy kutya folyóiratban olvastam.

Tevetúra Tunéziában volt az úti beszámoló címe.
A bérelhető tevegelés a megrendelő kívánsága szerint akár több napi sivatagi jövés-menést is magában foglalt. Az esti program az evés volt, lepény formájában, amit a bediun vezető maga készített el. Gallyakat, kórót, vagy ha volt elhullajtott tevetrágya,mindezt összegyűjtve tüzet rakott. Ezután elkészítette a KESZRA nevű lepényt, amit amikor a tűz már csak parázslott,az előkészített, kinyújtott tésztát ráborította a parázsra és kis idő után megfordítva, kisütötte.
Ez volt a naponkénti vacsora az EGYSZERI főétkezés!!

Napközben, déltájban csak folyadékot –például levest- készített a vezető.
Amikor egy több európai országot érintő utunk során néhány haláltábort is meglátogattunk családommal, láttuk a foglyok saját készítésű mérlegeit, amivel elosztották a napi kenyéradagot.
Egy fa rudacska, aminek a közepén egy madzag, a két végén szintén madzagon lógott egy-egy kihegyezett kis fapálcika.

Erre szúrták föl a feldarabolt kenyéradagot és próbálták igazságosan elosztani.
A hitleri tudományosság gondosan kiszámította az életben maradáshoz még éppen elégséges kalóriamennyiséget és azt sötétbarna, tömör állagú, szinte fekete kenyér formájában adta a foglyoknak. Nem fehér, púpos, laza bélzetü kenyér volt !!! Csontig lesoványodva, mégis sokan ezen az ételen kihúzták több évig is. Sokakat a felszabadítók találtak meg épphogy élőnek nevezhető állapotban. De mégiscsak továbbvitték az életet és bár nagyon lefogyva, de életben maradtak.

Ne gondoljunk most arra, hogy ezt, mint követendő mintát ajánlom. Mindenesetre a „Kevesebb kalória, hosszabb élet” címü blogbejegyzést olvassuk el még egyszer.(2010 02, 07 az archivumban megtalálható)

Nézzük a folyadékfogyasztásra vonatkozó utasítást. „Egyhatod hint ..” kellett elfogyasztani az oldalán fekvő prófétának.

Egy HIN = 7.5 LITER. Ennek hatod része = 1.25 liter.
Ha a mai ajánlásokat olvassuk, ez az a vízmennyiség, aminél kevesebbet nem volna szabad inni, figyelembe véve az izzadsággal, lehelettel, vizelettel… stb eltávozó folyadékot, mint veszteséget.
A forró égövi ember munka közben éppúgy izzad, mint a mérsékelt égövön vagy másutt dolgozó. Azonban Ezékielnek könnyű munkája volt, ehhez igazodott a vízmennyiség is. Ha munkája valóságos és fáradságos lett volna, biztosan a vízfogyasztása is jócskán több lett volna. De ennyi egy oldalán fekvő embernek biztosan elég volt.

Mi ezt csak mint a napi vízbeviteli utasítás MINIMUMÁT olvassuk, illetve fogadjuk meg.
Egyébként ez a prófétának adott Isteni rendelkezés az életfenntartó minimum szabályozásának a pedagógiáján messze túlmutatott.

Török lepény, többféle töltelékkel készülhet.
A zsidó néppel Isten a próféta élőképszerü bemutatóján keresztül előre tudatta, hogy, ha továbbra is süket és vak lesz a neki adott feladat tekintetében – a környező népeknek bemutatni a Teremtő Istent –  a szülőhazától távoli fogság keserűségét nem fogja elkerülni. És úgy lett.
A 70 éves babiloni fogságról másutt már említést tettem, de még szó lesz róla.

Az igencsak takarékos étel és a szintén kevés víz minden tekintetben a fogságban élőknek a szomorú étkezését és italát kellett a különös prófétai makettel és viselkedéssel elővételezni.
Következik: a lepény elkészítési módja, a tüzelőanyag, a kenyér botja.

A videoklip bemutatja az Ezékiel lepénykenyér elkészítésének folyamatát, sivatagi – tehát szinte eredeti – körülmények között. Az összetevők semmivel sem bonyolultabbak, mint Ezékiel próféta idejében voltak,mindössze a  komplettálás helyett a házi malommal előállított, teljes kiőrlésű liszt a termék alapja, vízzel, sóval megkeverve.

 

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?