Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van! (Márk 11:25)

Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: ,,Túl késő. Már imádkoztam esőért.”

Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy hölgy ezt írja: ,,Olyan dühös voltam, hogy éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam kikövetelni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy jogosan megilletnek, olyan emberektől, akiknek semmi közük nem volt a fájdalmamhoz. Végül Isten felismertette velem, hogy olyan adósságot próbálok behajtani a férjemen, amivel nem is tartozik. Amikor ezt elfogadtam, Isten elkezdett megáldani, sokkal bőségesebben, mint amit valaha is el tudtam képzelni.”
Három dolog az életben
Egy este, miután a megbocsátásról prédikált, Corrie Ten Boom felismerte, hogy a felé közeledő férfi őr volt a ravensbrücki náci koncentrációs táborban, ahol őt megkínozták, a nővére, Betsie pedig éhenhalt.

Amikor a férfi kérte, hogy bocsásson meg neki, Corrie-nak Betsie jutott eszébe, és úgy érezte, képtelen megbocsátani. Ámde tudta, hogy ha nem teszi meg, minden, amiről prédikált, értelmét veszti. Ezért azt mondta Istennek: ,,A kezemet ki tudom nyújtani, ennyit meg tudok tenni, de az érzelmeket Neked kell adnod hozzá.” Amint megfogta a férfi kezét, érezte, hogy Isten ereje átáramlik rajta, és képessé teszi rá, hogy teljes szívből ki tudja mondani: ,,megbocsátok neked, testvérem”.

Corrie sosem tapasztalta Isten szeretetét olyan intenzíven, mint akkor este. Bár nagyon megkínozták, hagyta, hogy Isten meggyógyítsa őt, majd továbblépett, és segített másokon. Az az igazság, hogy a megbocsátás az egyetlen út a békességhez!

A nap gondolata:
Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel.

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.