A tiltott prófécia és a Messiás fellépésének pontos ideje

Részlet Bryan Ball: „Még mindig hihetünk a bibliának?” c. könyvéből.
A NÁZÁRETI JÉZUS

Messiás vagy bolond?PDVD_131
C. S. Lewis, a keresztény tudós és író mondta, hogy ha Jézus nem az volt, akinek mondta magát – Isten Fia és Messiás akkor valószínűleg bolond volt. Lewis érvelése valahogy így folytatódott: mert csak olyan ember állítja magáról, hogy ő Isten Fia, sőt, hogy ő Isten maga, aki vagy tudatában van annak, amit mond, vagy teljesen őrült. Az olyan ember, aki azt tudja mondani, amit Jé­zus, és olyan dolgokat tanított, amit ő, ugyanakkor azt állította ma­gáról, hogy ő Isten Fia, az vagy nagyon is az eszénél van, vagy, ahogy Lewis mondja: „tényleg Isten Fia vagy egy őrült”.1
Lee Strobel újságíró és egykori kételkedő, aki a legújabb Jézusról szóló könyvek közül az egyik legmeggyőzőbbnek a szerzője, egy keresztény pszichológussal beszélt erről a témáról. „Vajon Jézus őrült volt?” — tette fel a velős kérdést dr. Gary Collinsnak, aki szintén tömören felelt: „A rövid válaszom, hogy nem.”2

Strobel följegyzi, hogy mikor egy hosszas beszélgetést követően hazaért, ismét átolvasta Jézus újszövetségi szavait. „Semmi jelét nem találtam a tébolynak vagy a paranoiának. Ellenkezőleg, ismét megren­ditett mélységes bölcsessége, megfoghatatlan emberismerete, kiváló szónoki képessége és mélységes könyörületessége.”3képeink 051_thumb_thumb

Napjainkban alig akad valaki, aki Jézust kiegyensúlyozatlan és szellemileg instabil személynek állítaná be. Akárhányszor merül fel ilyen okoskodás, mindannyiszor meg is dől az újabb kísérlet. John Stott, a tekintélyes egyházférfi jó megjegyzést tesz ezzel kapcsolatban: „A csaló emberek senkit nem csapnak be, csak magukat, ellenben Jézus milliókat győzött meg.”4 Sokakat megtévesztenek ma az ún. tudósok a Krisztussal kapcsolatos félrevezető írásaikkal.
_________________
C. S. Lewis: Mere Christianity, Fortuna, 1955, 52-53.
2 Lee Strobel: The Casefor Christ, Zondervan, 1998, 195.
3 I. m” 206.
4 John Stott: Christian Basics, Baker Book House, 1984, 66.
Azonban a Megváltó maga nem volt csaló. Dr. Paul Barnett erről ír meggyőző módon a The Truth About Jesus (Az igazság Jézusról) című kitűnő könyvében.
Tehát Krisztus valóban az volt, akinek állította magát, aminek tanít­ványai is tartották, és aminek a keresztények is hitték évszázadokon keresztül? Valóban Isten Fia volt, a megígért és régen várt Messiás? A válasz – legalábbis annak jelentős része — szintén a próféciában ta­lálható.
Az előző fejezetben szándékosan kihagytunk minden ószövetségi utalást a próféciákban a Messiásra, akinek el kellett jönnie, hogy megszabadítsa a népét. Azonban egy megbízható forrás szerint nem kevesebb, mint 21 ószövetségi könyv tartalmaz próféciákat vagy pro­fetikus utalásokat az eljövendő Messiásról.5 Most érkezett el annak az ideje, hogy megvizsgáljuk néhányukat, és megnézzük, vajon be­teljesedtek-e Jézus személyében és életében. Ha pedig megvalósultak, akkor hogyan és mikor. Ezek további bizonyítékát adják annak, hogy a Biblia képes dolgokat pontosan előre kijelenteni, és hogy a Szentírás isteni eredetű.
Prófécia az eljövendő Messiásról
A Messiás héber szó jelentése: egy Isten által különleges céllal felkent személy. A zsidó nép századokon keresztül várta a Messiás érkezését, azt, aki beteljesíti Isten azon ígéretét, hogy általa fogja megszabadí­tani népét az ellenségtől. Egy királyt ígért nekik, aki megmentőjük is lenne. Ez a hit a zsidó írásokból ered, amit mi Ótestamentumnak nevezünk. Az alapos Biblia-tanulmányozók szerint több mint 300 messiási prófécia található az Ószövetségben. Ez viszonylag megkönnyíti a döntést, hogy vajon a Messiás eljött-e már, és ha eljött, ki ő.
A keresztények hite szerint a messiási próféciák Jézusban teljesed­tek be. Jövendöltek születéséről, életéről, haláláról és feltámadásáról is. A keresztények abban is hisznek, hogy némely messiási próféciák Jézus első eljövetelével nem teljesültek be, hanem második visszaté­rése alkalmával válnak valóra. Ez azért lehet, mert az ótestamentumi próféták gyakran úgy beszélnek a Megváltó két eljöveteléről, mintha egyetlen nagyszerű eseményről szólnának – a „Krisztus-eseményről”, ahogy manapság utalnak rá. Többet beszélnek arról, hogy mit valósít meg, mit visz véghez a Messiás, mint arról, hogy mikor fognak azok bekövetkezni.
________________
5 J. Barton Payne: Encyclopedia of Biblical Prophecy, Hodder&Stoughton, 1973, 665-672.
Tehát vajon a keresztények helyesen gondolkoznak, mikor elhiszik, hogy Jézusban teljesedtek be az Ószövetség messiási próféciái? Vajon ő tényleg a megígért Messiás volt? Milyen erő ez a bizonyíték?
Mielőtt megkísérlünk válaszolni ezekre a lényeges kérdésekre, meg kell jegyeznünk, hogy a keresztény magyarázat kritikusai azzal pró­bálták meg az érveket gyengíteni, hogy több ószövetségi próféciát sokkal később írtak, mint ahogy azt eredetileg gondolták. Még ha ezeknek a könyveknek, megállapításoknak igazuk is lenne, akkor is értelmetlen volna vitába bocsátkozni azokkal. Ahogy Boice is rámu­tat, hogy a nemrég napvilágot látott legradikálisabb kritikusok adatai szerint is a messiási próféciák Krisztus születése előtt mintegy száz évvel láttak napvilágot.6
Valójában minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy Jézus sze­mélyében és életében beteljesedtek a messiási próféciák. Túl sok és túl erős bizonyítékai vannak ennek. Bár e fejezetben csak a meglévő bizonyítékok töredékét tudjuk áttekinteni, mégis olyan érvvel szolgál, amit nem lehet elutasítani vagy figyelmen kívül hagyni.
Egy Mózeshez hasonló próféta
Az egyik legrégebbi prófécia az eljövendő Messiásról Mózestől származik Kr. e. 1400-ból:
„Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyat, mint én, őreá hallgassatok!… Akkor az Úr így szólt hoz­zám: Jól mondották. Prófétát támasztok nekik atyjuk­fiai közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.” (5Mózes 18:15, 17-18)
Ebben a szakaszban két helyen is világos utalást találunk arra, hogy az eljövendő próféta olyan lesz, mint Mózes. Ez egy a sok ószövetségi prófécia közül, melynek kettős jelentése van; először is Izrael köze­lebbi történelmére utal, majd ugyanez a közelgő Messiásra is mutat.
De miért pont Mózes? Miért nem valamelyik másik nagyszerű pró­féta az ószövetségi időkből? Miért Mózes, akire általában nem prófé­taként gondolunk, hanem mint Isten népe vezetőjére, aki kivitte őket Egyiptomból? Két okból. Az első, hogy Mózes próféta volt a szó mind­két értelmében: Isten nevében szólt a néphez, illetve jövőbeli esemé­nyekről jövendölt.
_______________
6 J. M. Boice: Standing on the Rock, Hodder&Stoughton, 1984, 62.
A fenti szakaszban a Messiásról beszélt. Másodsorban az eljövendő Messiásnak Mózeshez hasonlónak kellett lennie, mert Mózes élete és munkája nagyon sok vonásban Jézus életét és munkás­ságát szimbolizálta, jobban, mint bármelyik más ószövetségi próféta életútja. Tehát a Messiás, akiről Mózes prédikált, hozzá hasonló volt.
H. L. Hastings: Will the Old Book Stands? (Vajon megállja a helyét a régi Könyv?) című Bibliáról írt művében világosan és érthetően fogalmaz:
Mózeshez hasonlóan egyszerű és szegény emberek gyer­mekeként született. Mint ahogy Mózes, ő is egy kegyetlen uralkodó kormányzása alatt jött világra, akinek a rende­lete halálra ítélte őt. Ahogy Mózest, őt is megmentette az isteni gondviselés, és Egyiptomba menekítette a halál elől, míg más gyerekeket megöltek. Mózeshez hasonlóan bár bölcsességgel telt volt, mégis éveken át nehéz kétkezi munkát végzett. Mint Mózes, ő is előjött a visszavonultságból, hogy csodálatos dolgokat vigyen véghez, és szaba­dulást hirdessen a népnek.
Mint Mózes, Jézus is egyedül volt a pusztában, ahol szem­től szembe beszélgetett Istennel. Krisztus is böjtölt negy­ven napig, és tartotta a kapcsolatot a mennyei Atyával, ahogy Mózes is. Neki is felajánlottak megbecsülést és ran­got, még a világ országait és dicsőségét is felkínálták, ám ő elfordult ezektől, hogy a fájdalmak férfi a legyen, és meg­ismerje a szomorúságot.
Mózeshez hasonlóan Jézus mindenben hűséges volt, mint Isten szolgája, fontosabbnak tartott az Atyja akaratát cselekedni, mint a testét táplálni. Mint Mózes, ő is szaba­dulást hozott népe számára, letörte a bűn igáját, megnyi­totta a börtönajtókat, és szabadon bocsátotta a foglyokat. Mint Mózes, ő is uralta az elemeket, a szelet és a tengert is lecsendesítette.
Mint Mózes, Jézus is új rendet hozott a világba, új népet alapított, emberek közösségét, akik olyan testvériséget mutatnak be a világnak, amilyet az ezelőtt nem ismert. Mint Mózes, ő is ezreknek adott eledelt a pusztában, akik majd elájultak az éhségtől. Mózeshez hasonlóan, aki vizet fakasztott a pusztában, a Megváltó is felajánlotta az élő vizet: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!« Mint Mózes, ő is megjósolta a zsidó nép jövőjét, engedetlenségük eredményét, és próféciái pontosan beteljesed­tek. O is eltűrte a bosszantást, de sokkal szelídebben, mint ahogy Mózes tette; mert amikor szidalmazták, ő nem kia­bált vissza. Mózeshez hasonlóan Jézus is egy Istennel való új szövetség közvetítőjeként működött. Mint Mózest, őt is ok nélkül gyűlölték, félreértették és bántották azok, akikért az életét adta. Mint Mózes, ő is a mások szolgálatára szentelte oda az életét, és azok bű­neiért halt meg.
Ahogy Mózes esetében is történt, Jézus legnagyobb munkáját halála után teljesítette, szavai és a törvények, amit adott, eljutott az egész világra.7
Olyan volt, mint Mózes. Ezek hatalmas, megindító és lenyűgöző szavak. Az emberiség történelmében senki nem járt olyan közel, hogy betöltse ezt a próféciát, mint Jézus. Teljesen nyilvánvaló, hogy ő a leg­apróbb részletekig beteljesítette.
Az eljövendő Király
Az eljövendő Királyról szóló egyik legismertebb ószövetségi próféciát már évszázadok óta úgy értelmezik, mint ami Jézusra utal. Minden évben felolvassák ezt a bibliai szakaszt világszerte a karácsonyi istentiszteleteken minden keresztény közösségben. Ésaiás félreérthetetlen szavai ezek az eljövendőről kb. Kr. e. 700-ból:
„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: csodá­latos tanácsos, erős Isten, örökkévaló Atya, békesség Fe­jedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.” (Ésaiás 9:5-6)
Öt dolgot kellene megfigyelnünk ebben a próféciában:
1. Az eljövendő gyermekként születik meg.
2. Az eljövendő fiúgyermek lesz.
3. Dávid királyi ágából származik.
4. Örökké tart majd az uralma.
5. Istennel egyenlőnek kell tekinteni.
Jézus születésének leírása Máté 1:18-22 és Lukács 1:26-33 szerint világosan bemutatja, hogy Krisztus mind az öt kritériumnak meg­felelt.
______________________
7 H. I. Hastings: Will the Old Book Stand?, Southern Publishing Association, 77-78.
Ne felejtsük el, hogy itt olyan verseket olvashatunk, melyek történelmileg megbízhatóak. John Stott lenyűgöző könyvében (The Incomparable Christ — Az egyedülálló Krisztus) azt mondja, hogy Jézus az Ószövetség és a próféciák beteljesítője.8
Születése és annak körülmé­nyei nem kérdésesek, azok történelmi tények. Ez csupán egy az Ésaiás könyvében található számos prófécia közül, mely Jézusban teljesült, és amit idéz az Újszövetség, nem ritkán maga Krisztus.
Természetesen e prófécia végső beteljesedése, a többi messiási jöven­dölés megvalósulásához hasonlóan, várat még magára. Erről a napról és Jézus legcsodálatosabb nevéről, „a királyok Királya és urak Ura”, Stott a következőket írja:PDVD_136
Jézus Krisztus nevei közül ez a legérzékletesebb, és szük­ségszerűen eszembe juttatja Handel: Messiás című oratóriu­mának tetőpontját. A földi királyok, királynők, császárok, elnökök és más uralkodók könnyen megmámorosodnak a hatalmuktól és hírnevüktől, hajlamosak zsarnokká válni. Ám Jézus Krisztus helyre rakja őket, mert őt illeti a legnagyobb dicsőség és magasztalás, messze nagyobb minden emberi hatalomnál, uralomnál és minden rangnál, ami adható a földön, mert minden az ő lábai alá helyeztetett… O a királyok Királya és uraknak Ura.9 Sokszor hallottuk már, hogy Jézus azért jött, hogy meghaljon. Ezzel együtt az is igaz, hogy azért jött el, hogy uralkodjon. Hozzáadva a többi róla szóló próféciát, melyek időben teljesedtek, nem valószínű, hogy éppen ez ne válna valóra. Uralkodni fog, ez olyan biztos, mint hogy meghalt.
Az, aki szenvedett
Ésaiás egy egész fejezetet szentel az eljövendőre, akinek szenvedni kell a népéért, hordania kell bűneiket és gonoszságukat a halálig. Az Ésaiás 52:13-tól 53:12-ig található rendkívülien megindító szakasz csaknem minden verse beteljesedett Jézus életében, különösen utolsó napjaiban, és e szakasz tetőpontján találjuk a kereszthalálát.
________________
8 John Stott: The Incomparable Christ, Inter-Varsity Press, 2001, 23.
9 I. m” 218-219.
Ezt a fejezetet az egyik legfőbb messiási próféciái szakaszként tart­ják nyilván. Annyira nyilvánvaló itt az utalás Jézusra, hogy sok ma­gyarázatot nem is követel. A rövidség kedvéért csak néhány verset idézünk, hozzácsatolva az újszövetségi kapcsolatokat is, hogy bemu­tassuk, hogyan teljesedtek be ezek a próféciák Krisztus életében és szenvedéseiben.PDVD_005
1. Jézusnak megyetettnek és elhagyottnak kellett lennie: „Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.” (3. vers)
Beteljesedés: János 1:11; Lukács 18:32
2. Jézusnak másokért kellett szenvednie és meghalnia: „Pedig a mi vét­keink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. O bűn­hődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyó­gyultunk meg.” (5. vers)
Beteljesedés: Máté 27:26; lKorinthus 15:3; Róma 4:25; lPéter 2:21-24
3. Jézusnak némának kellett maradnia vádolói előtt: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágó­hídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (7. vers)
Beteljesedés: Márk 14:61; lPéter 2:23
4. Jézusnak törvényszegők között kellett meghalnia, és közben kellett járni értük: „Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasok­kal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vál­lalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.” (12. vers)
Beteljesedés: Márk 15:25-27; Lukács 23:38-42
Hogy az Ésaiás 53. fejezete Jézusról jövendöl, nyilvánvaló még a hétköznapi Biblia-olvasó számára is. A szenvedő és áldozatos szolgá­ról szólva azt olvassuk: „Fájdalmak férfiaként kell majd hordoznia az összetört szívűek terhét. Együtt érző orvosként meg fogja gyógyítani a megkínzottakat, és bekötözi sebeiket. Kedves és türelmes tanító­ként vezeti az embereket a szentség útjára. Amikor küldetése végé­hez közeledik, gonosz kezekbe adatik, akik bántják és kínozzák, lelki gyötrelmet visel, és úgy érzi, hogy Atyja eltakarja orcáját előle, majd a legkegyetlenebb halállal hal meg.”10
_______________
10 R. F. Cottrell: The Wonderful Christ, Southern Publishing Association, 1947, 52.
Az által, hogy életét adja népéért, Jézus megszabadítja őket a bűn következményétől, az örök kárhozattól. Pontosan ezért jön a Messiás – hogy megszabadítsa népét, megmentse őket, új életet és új remény­séget adjon számukra. Kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: „Jé­zuson kívül az emberiség történelmének hosszú krónikájában kicso­da töltötte be e csodálatos fejezet követelményeit?” Csak a hallgatás adhat megfelelő választ erre a kérdésre, mert nincs más felelet.
Az Úr a mi igazságunk
Jézus születése előtt körülbelül 600 évvel Jeremiás próféta pontos és körültekintő leírást ad az Üdvözítő munkásságáról. Megjövendölte Krisztus megváltói szolgálatának fő jellegzetességeit, és hogy az olvasó ne tudjon könnyen átsiklani a téma felett, kétszer is visszatér rá. Mindkét próféciában Jeremiás ugyanazt az elnevezést használja az eljövendőre, mellyel megragadja Krisztus természetének és az embe­riségért végzett munkájának a lényegét. Ez egy újabb jelentős példája az ószövetségi prófécia precizitásának:
„Eljön majd az idő – így szól az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izrael is biztonságban él, és így fogják nevezni: az Úr a mi igazságunk.” (Jeremiás 23:5-6) „Azokban a napokban és abban az időben igazi sarjadé­kot sarjasztok Dávidnak, aki jog és igazság szerint jár el az országban. Azokban a napokban szabad lesz Júda, Jeruzsá­lem is biztonságban él, és így fogják nevezni: az Úr a mi igazságunk.” (Jeremiás 33:15-16)
Dávid királyi vonalából jön majd az a valaki, akit úgy neveznek, hogy „az Úr a mi igazságunk”. Az ausztrál Biblia-magyarázó, dr. Leon Morris a következőket írja: „Az „igaz” olyan kifejezés, ami azo­kat jellemzi, akiket Isten magáénak mond, mivel elfogadták Krisztus munkáját.”11 Jeremiás itt leírt szavai pontosan ilyen értelműek.
________________
1 L. Morris: The Apostolié Preaching of the Cross, Tyndale Press, 1965, 271.
Jézus a Dávid házából való igazság, aki azért jött, hogy az Úr visszafogadhassa az emberiséget a szeretetébe, hogy eltörölje az emberi lázadás és bűn következményeit. Isten a lázadó gonosz emberi fajnak a Megváltó engedelmessége, bűntelensége és igazságossága alapján megbocsát és elfogadja őket — és nem az ő érdemük miatt. Ezért ő „a mi igazságunk”!
Vajon az Ószövetség megerősíti mindezt? Csak tekintsük át a követ­kező verseket: Róma 1:17 és 3:21-22; lKorinthus 1:30; 2Korinthus 5:21. E két utolsó ige szó szerint állítja, hogy Jézus „a mi igazságunk”, és mindaz, aki hisz benne, részesül Isten igazságában.
Honnan tudta Jeremiás – 600 évvel korábbról hogy Jézus meg­váltói munkájának ez lesz a legfőbb jellemzője? Honnan tudta, hogy ez lesz az Újszövetség középpontja, és hogy ez alakítja majd a keresz­tény egyházak tanítását századokon keresztül? Valószínűleg az utóbbi dologról nem volt tudomása, és talán nem is mindent értett abból, amit leírt, azonban egy dolgot tudott, hogy jön majd egyszer egy igaz ember Dávid házából, és hogy az ő igazságossága alapján fogadja majd el Isten a bűnös emberiséget. Mily fenséges és csodálatos!
Áttekintettünk négy messiási próféciát az Ószövetségből, és lát­hattuk, hogyan teljesedtek be a názáreti Jézus személyében. Számos félreérthetetlen jövendölés van még az eljövendő Messiásról az Ótestamentumban, például Jákob is előre látta a napot, mikor eljön „Siló”, a békességszerző, a küldött (lásd: lMózes 49:10). Dávid az eljövendő király dicsőségéről beszél (Zsoltár 24:7-8); Aggeus arról szól, hogy eljön, akit minden nép óhajt (Aggeus 2:7 – Károli-fordítás). Malakiás várta, hogy fölragyogjon az igazság napja, hogy a sugarai gyógyulást hozzanak (Mai 3:20). Jézus maga mondta azt, hogy Ábrahám örven­dezett, mert látta a jövőt, látta Krisztus napját (János 8:56). Mindez meggyőző erőként bír. Sok igazság van Lawrence Turner lényeglátó megjegyzésében: „Azért, hogy megértsük a Jézusról írtakat az Újszö­vetségben, először az Ószövetségben kell találkoznunk vele.”12
Jézus születésének, életének és halálának
részletes jövendölése
Eddig az Ószövetségben található általánosabb messiási próféciákkal foglalkoztunk.
____________________
12 L. Turner: The Comming of Jesus Anticipated, In: Ball-Johnsson: The Essent- ial Jesus, Pacific Press Publishing Association and Signs Publishing Company, 2002, 63.
A következőkben egy válogatással szolgá­lunk a megjövendölt eseményről, hogy ki és mikor jövendölte meg, illetve annak beteljesedéséről Jézus életében az Újszövetség szerint.
A születéséről szóló próféciák
Jövendölés: kb. Kr. e. 700-ból: szűztől kell születnie
„Imé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek.”(Ésaiás 7:14 – Károli-fordítás)
Beteljesedett: Máté 1:18, 2:23, ami idézi is Ésaiás 7:14-et; Lukács 2:4-7
Jövendölés: kb. Kr. e. 700-ból: a születése helyét is előre megmondták „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nem­zetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen.” (Mikeás 5:1)
Beteljesedett: Máté 2:1
Jövendölés: kb. Kr. e. 1000-ből: a keletről érkező bölcsek látogatása, akik ajándékokat hoztak
„Tárzisz és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé.” (Zsoltár 72:10 – Károli-fordítás)
Beteljesedett: Máté 2:1, 11
Jövendölés: kb. Kr. e. 600-ból: a gyermekmészárlás megjövendölése, melynek célja Jézus elpusztítása
„Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.” (Jeremiás 31:15)
Beteljesedett: Máté 2:16-18, ami idézi is Jeremiás 31:15-öt
Jövendölés: kb. Kr. e. 1420-ból és kb. 750-730-ból: Józsefnek és csa­ládjának Egyiptomba kell menekülnie
„Isten hozta ki Egyiptomból [őket]… Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel.” (4Mózes 24:8, 17); „Egyiptomból hívtam ki fiamat.” (Hóseás 11:1)
Beteljesedett: Máté 2:13-15, ami idézi is Hóseás 11:1-et13

Próféciák Jézus életéről
Jövendölés kb. Kr. e. 430-ból és 700-ból: Jézus szolgálatának a kez­detét egy különleges küldött fogja bejelenteni
_____________
13 The NIVStudy Bible, Zondervan, 1985. Jegyzet Máté 2:15-ről
„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok.” (Malakiás 3:1); „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ké­szítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!” (Ésaiás 40:3)
Beteljesedett: Márk 1:1-3; Lukács 7:27
Jövendölés kb. Kr. e. 700-ból: Jézus, aki a szegényeknek hirdeti a jó hírt
„Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak.” (Ésaiás 61:1)
Beteljesedett: Lukács 4:18-21; 7:22
Jövendölés kb. Kr. e. 700-ból: a csodatevő Jézus
„Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában.” (Ésaiás 35:5-6)
Beteljesedett: Máté 4:23-24; 9:35
Jövendölés kb. Kr. e. 520-ból: Jézusnak fiatal szamáron kell bevonul­nia Jeruzsálembe
„Örvendj nagyon, Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és sza­máron ül, szamárcsikó hátán.” (Zakariás 9:9)
Beteljesedett: Máté 21:4-7; Lukács 19:32-35
A haláláról szóló próféciák
Jövendölés kb. Kr. e. 520-ból: 30 ezüstpénzért kell elárultatnia
„És mondtam nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst­pénzt fizettek béremül. És mondta az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vettem azért a harminc ezüstpénzt, és vetettem azt az Úrnak házába, a fazekas elé.” (Zakariás 11:12-13; Jeremiás 32:6-9)
Beteljesedett: Máté 27:6-10PDVD_047
Jövendölés kb. Kr. e. 700-ból: Jézusnak csendben kellett állnia vádolói előtt
„Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ésaiás 53:7)
Beteljesedett: Márk 14:61; 15:3-5
Jövendölés kb. Kr. e. 700-ból: Jézusnak szenvednie kell és megostoroz­tatnia
„Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arco­mat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől.” (Ésaiás 50:6)PDVD_043
Beteljesedett: Márk 10:33-34
Jövendölés kb. Kr. e. 1000-ből: a jövendölés szerint ecettel itatják
„A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Rész­vétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Éte­lembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.” (Zsoltár 69:21-22)
Beteljesedett: Máté 27:48; Márk 15:36
Jövendölés kb. Kr. e. 1000-ből: sorsvetéssel osztoznak majd a ruháin „Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” (Zsoltár 22:19)
Beteljesedett: János 19:23-24, ami idézi is Zsoltár 22:19-et; Lukács 23:34
Jövendölés kb. Kr. e. 1420-ból: nem töretik meg a csontja
„Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pon­tosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.” (4Mózes 9:12; lásd még: 2Mózes 12:46) Megjegyzés: A húsvéti bárány Jézus profetikus előképét szim­bolizálta, Isten Bárányát. PDVD_040
Beteljesedett: János 19:36
Jövendölés kb. Kr. e. 700-ból: tehetős ember sírjába kell kerülnie
„A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.” (Ésaiás 53:9)
Beteljesedett: Máté 27:57-60
Jézus maga is beszélt a róla szóló ószövetségi próféciákról, és sokra utalt is, mikor életéről és küldetéséről magyarázott tanítványainak. Azt tartják, hogy több mint 20 pontosan meghatározott prófécia tel­jesedett be a Jézus halálát is magába foglaló 24 óra leforgása alatt. Ezek a tények nem csupán Krisztus életének és halálának isteni természetét igazolják, hanem a Biblia isteni voltát is. Ahogy Floyd Hamilton he­lyesen megjegyzi, sok olyan részletes és pontos prófécia van, „melyet ember nem lenne képes megjósolni, hogy az az esemény be fog kö­vetkezni, hacsak nem az Úr szócsöve az illető”.14
_____________
14 Floyd Hamilton: The Basis of Christian Faith, Harper&Row, 1964, 307.

A betiltott prófécia

PDVD_0631656-ban tanácskozást tartott Lengyelországban néhány kiváló zsidó rabbi és egy csoport keresztény tudós. A megbeszélés folyamán a keresztények előadták Dániel könyve 9. fejezetének próféciáját, a „70 hetes” prófétai idővel kapcsolatban, bizonyítandó, hogy Jézus volt az igazi Messiás. A vitafórum döntés nélkül ért véget, de utána a rabbik egy összejövetelt tartottak, amelyen eldöntötték, hogy megtiltják a zsidóknak, hogy megkíséreljék megérteni ezt a próféciát, annak el­lenére, hogy része a zsidó Szentírásnak. Valójában átkot mondtak bár­mely olyan zsidóra, aki megkísérli ezt megtenni, ezekkel a szavakkal: „Bárcsak a csontjai és az emlékezete elrothadna annak, aki megkísérli megszámolni a 70 hetet.”15 Nyilvánvalóan nehezen tudtak ellenállni a prófécia meggyőző erejének, hogy Krisztus valóban a megígért Messiás volt.images-2

Meglehet, hogy a 70 hétről szóló prófécia a legmeggyőzőbb az összes messiási jövendölés közül. Az egyik szerző Dánielt „a próféták legnagyobbikának” nevezi, és azt mondja, hogy ezt a 70 hetes pe­riódusról szóló próféciát, amely konkrétan a „Messiás Fejedelemig” (Dániel 9:25) nyúlik el, hosszú idő óta minden keresztény úgy te­kinti, mint „a legvilágosabbat és legegyértelműbbet minden prófécia között”. Az után hozzáteszi, hogy ez az „isteni előrelátás és a prófécia természetfeletti inspirációjának legvitathatatlanabb bizonyítéka”.16
Ez a csodálatos prófécia csak négy versből áll: Dániel 9:24-27. Azo­kat a vonásait jegyezzük meg most különösen, amelyek az eljövendő Messiással kapcsolatosak.

„Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesz­telést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szent­jét.” (24. vers)
Ez Dániel egyik olyan „idői” próféciája, ahol egy nap egy valósá­gos évnek felel meg. Az egy nap = egy év alapelvet a protestantizmus már a reformáció kezdetétől követi. Így ez a 70 prófétai hétről szóló jövendölés, mivel az hetvenszer hét vagy 490 nap, 490 valóságos éves időszakot jelképez.
____________________
15 The Midnight Cry, 1843. október 10.
16 G. McCready Price: The Greatest of the Prophets, Pacific Press, 1955, 218.
A szöveg világosan mondja, hogy ez az időszak számos dologhoz kapcsolódik, amit az eljövendő Messiás fog meg­valósítani, amelyek szintén meg vannak jövendölve az ószövetségi próféciákban, mint például Ésaiás 53. vagy Zsoltárok könyve 22-24. fejezetében.
E vers szerint az a valaki, akiről Dániel beszél,

  • véget vet a bűnnek vagy a bűnért való áldozatnak;
  • engesztelést szerez a bűnre; és
  • elhozza az örökké tartó igazságosságot.

Ebből a három feladatból, amit a Messiás megvalósít, máris látjuk, hogy a próféciának Jézusra kell utalnia. Ki más tett bármit is ezekből a történelemben?
„Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhang­zott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, 7 hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még 62 hét, és újjáépül­nek a terek és a falak nyomorúságos időkben.” (25. vers)
Három dolgot kell megjegyeznünk ennek a versnek az alapján:images-2

  1. Az angyal azt mondja Dánielnek, hogy a 70 hét vagy a 490 év egy olyan rendelettel veszi kezdetét, amit Jeruzsálem újjáépíté­sére adnak ki, amit a babiloni Nabukadneccar rombolt le Kr. e. 586-ban. A lakosok többségét fogolyként Babilonba hurcolták, köztük Dániel is. Ahogy minden hűséges zsidó tette, Dániel is vágyott arra, hogy lássa a város korábbi dicsőségének a hely­reállítását. Dánielnek itt elmondják, hogy Jeruzsálem újjá lesz építve, és az a rendelet, amellyel megparancsolják az újjáépítés és helyreállítás munkáját, fogja jelezni a 490 év kezdetét. Ezt a királyi parancsot Artaxerxész perzsa király adta ki – annak a birodalomnak az ura, amelyik meghódította Babilon városát és a birodalmat – Kr. e. 457-ben. így a prófécia szerint ettől az idő­ponttól kell számítanunk a 490 éves periódus kezdetét.
  2. Ez a 490 éves periódus egészen addig nyúlik, amikor a Messiás­nak meg kell jelennie. Ez azt jelenti, hogy a Messiás az időszak végéhez közel jelenik meg, miután 69 hét letelt a 70-ből. Bár van néhány homályos kijelentés ezekben a szövegekben, az vi­lágos, hogy a Messiás és a munkája a központi témája az egész próféciának. Róla és megmentő munkájáról szól.
  3. Az angyal azt is elmondta Dánielnek, hogy a 70 hetes periódus három részre van felosztva:images-2
  • 7 hét, vagyis egy 49 éves periódus;
  • 62 hét, vagyis egy 434 éves periódus – ez a kettő együtt 483 évet tesz ki;
  • marad egy hét, vagyis egy hétéves időszak a 490 év végén.

A számításokat jobban megértjük egy egyszerű diagramon ábrá­zolva, ami azt is segít meglátnunk, hogy miért jellemzik ezt a prófé­ciát úgy, mint „Jézus Krisztus istenségének a matematikai bizonyíté­kát” és miért állítja az Újszövetség, hogy Jézus „időben” jött el (lásd: Gal 4:4):

Pontosan 483 évvel a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó Kr. e. 457. évi rendelet kiadása után Jézus nyilvánosan fellépett és megke­resztelkedett Kr. u. 27-ben, pontosan időben, és elkezdte a nyilvános szolgálatát és az életművét, hogy megmentse az emberiséget.pdvd_090

A Mes­siás azt is jelenti, hogy „felkent”,és egy speciális, nyilvános formában Jézus fel lett kenve a Szentlélek által keresztsége alkalmával. A földi messiási szolgálatának az utolsó fejezete kezdődött el abban az időben (lásd: Lukács 3:1-3, 21-22; 4:16-21).
„A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz.” (26. vers)
A 62 hétnek követnie kell az első 7 hetet, és azután a Messiást meg­ölik. A prófécia most az utolsó hétre vagy a 490 év utolsó hét évére összpontosít, mely időszak Kr. u. 27 után következik. Láttuk a Jézusra történő alkalmazását, aki az utolsó prófétai hét alatt „kiirtatik” (Károli-fordítás), vagy elszenvedi a halál büntetését, nem magáért, hanem másokért. Ahogy a 24. vers mondja, „engesztelést nyer a bűn”-re.
Ez volt a keresztény üzenet szíve az egyház kezdetétől fogva, ahogy vilá­gosan meg van jövendölve ezekben a versekben:
„Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegé­lyére odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem sza­kad a pusztítóra a végleges megsemmisülés.” (27. vers)
Az utolsó hét közepén a Messiás „véget vet a véres- és az ételáldo­zatnak”. Az utolsó hétnek a közepe három és fél évvel a kezdete után van. Mivel Jézus Kr. u. 27-ben keresztelkedett meg, három és fél évvel később Kr. u. 31-hez jutunk, és Jézus ebben az évben lett keresztre feszítve – kiirtva, nem önmagáért, hanem másokért, az egész embe­riségért.pdvd_089

A Biblia feljegyzi, hogy halálának a pillanatában nagy földrengés volt, és a jeruzsálemi templom kárpitja rejtélyes módon kettéhasadt tetejétől az aljáig, feltárva a szentek szentjét, ahol Isten jelenléte la­kozott, ami soha nem volt nyitva korábban az emberi szemek előtt (lásd: Máté 27:51). Megtörtént az elképzelhetetlen. Azt jelezte, hogy az egész zsidó áldozatirendszer, ami századokon keresztül előre mu­tatott az eljövendő Isten Bárányára, a végéhez érkezett. Nincs szükség többé állatáldozatokra, hogy előremutassanak a Messiásra. Ő eljött, és a saját halála szükségtelenné tette a további áldozatokat. Véget vetett a véres- és az ételáldozatnak.

A nagy tudós, Sir Isaac Newton úgy írta le ezt a próféciát, mint ami „a keresztény vallás alapköve”.17 Egy másik szerző azt mondja Dániel 70 hétről szóló jövendölésével kapcsolatban, hogy ez „az ószövetségi próféciák koronaékszere”.18 Természetesen ez több mint a matema­tika, több mint a kronológia és több mint a történelem. A keresztény üzenet szívéhez visz el bennünket, a Biblia szívéhez, minden prófécia céljához – és két alapvető és elkerülhetetlen kérdéshez: Valóban igaz a Biblia? Valóban Jézus volt a Messiás? A válasznak mindkét kérdésre nyilvánvalónak kell lennie.
Krisztus megjövendölt feltámadása
The Resurection of Jesus (Jézus feltámadása) című könyvében Pinchas Lapide zsidó rabbi a következő bizonyságot teszi: „Elfogadom a tényt, hogy Jézus feltámadt.
_________________
17 I. Newton: Observation ott the Prophecies of Dániel and the Revelation, 1733, In: D. Ford: Daniel, Southern Publishing Association, 1978, 198.
18 D. Ford: i. m.
Nem a tanítványok által kitalált történetnek tartom, hanem történelmi ténynek.”19 Ez itt egy figyelemre méltó megjegyzés: egy zsidó mondja ezeket, aki hisz Jézus feltámadásában. Természetesen rengeteg zsidó lett kereszténnyé a történelem folyamán, és nekik meggyőződésükké vált, hogy Krisztus valóban feltámadt a halálból. Hiszen mindez meg volt írva az Ószövetségben, és Jézus maga is előre jelezte azt. Ismét azt látjuk, hogy a prófétai szó az alapja a hitnek, és annak beteljesedése igazolja hitelességét.

Jézussal és a feltámadásával kapcsolatban talán a legfontosabb újszö­vetségi szakasz Lukács 24:44-47. verseiben található:
„Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a próféták köny­vében és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az írásokat, és így szólt nekik: így van meg­írva: Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő ne­vében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között Jeruzsálemtől kezdve.”

Jézus hitt a próféciában. Hitte, amit az ószövetségi próféták róla írtak. Az ószövetségi írások összes vele kapcsolatos részére utalt, bele­értve a Zsoltárok könyvét is. Kijelentette, hogy meg van írva: a har­madik napon feltámad a halálból. Nehéz félreérteni ezt a kijelentést. Ha hiszünk abban, hogy ő igazat beszélt, és szavait megbízhatóan le­jegyezték, abban is hinnünk kell, hogy mind a feltámadását, mind a halálát megjövendölte az Ószövetség.
A legfontosabb ótestamentumi utalást Jézus feltámadásával kapcso­latban Zsoltár 16:9-11. verseiben találhatjuk:
„Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; tes­tem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tená­lad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”
Az az általános nézet, hogy ebben a zsoltárban Dávid elsősorban magáról beszél. Ellenben valaki másról is szól, mert nem valószínű, hogy Dávid magára úgy utalna, mint szentre (az angol nyelvű Bibliá­ban egyértelműbb ez a rész – your Holy One, azaz a te szent egyetlened – a fordító).
_______________
19 M. Green: The Empty Cross of Jesus, Hodder&Stoughton, 1984, 103.
Sőt, mi több, ahogy Péter apostol is rámutat pünkösdi prédikációjában, Dávid meghalt és eltemették, a sírja megvolt még abban a korban is. Teste az enyészeté lett, mint ahogy minden halott test elenyészik, és nem támad fel a halálból. Tehát a 16. zsoltárban pro­fetikus utalás található arra, aki eljövendő.
Péter hosszasan időzik ennél a szakasznál a prédikációjában, és magabiztosan azt mondja, „Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmond­hatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy az Is­ten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; ezért előretekintve a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.” (Apostolok csele­kedetei 2:29-31) Erre a messiási zsoltárra gondolt Jézus, mikor egy­értelműen arról beszélt, hogy az Ószövetség előrejelzi szenvedését és feltámadását.
Sőt, több is van itt. A Megváltó maga is megjövendölte a halálát, és azt, hogy utána feltámad. Mind a négy evangéliumban találunk ilyen kijelentéseket. Máté beszámolója szerint Krisztusnak „sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia” (Máté 16:21). Márk Jézus sza­vait jegyzi le: „Az ember Fia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.” (Márk 9:31) Lukács leírja, hogy Jézus Krisztus kimondottan a tanítványinak beszél arról, hogy mi történik majd hamarosan Jeruzsálemben, ahol kigúnyolják, sértegetik, megostorozzák és megölik, „de a harmadik napon feltá­mad” (Lukács 18:32-33). János a Mester olyan kifejezését jegyzi le, melyet többször olvashatunk az evangéliumban: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” (János 2:19), ahol a saját testére utal, amikor a templomot említi. Teljességgel lehetetlen, hogy vala­ki hisz abban, hogy Jézus igazat mond, ugyanakkor ennél a pontnál félreértel­mezi őt. A saját feltámadásáról szóló jóslata megerősíti azt, amit Dávid jegyzett le 1000 évvel korábban.

Tehát vajon Jézus feltámadt a halálból, vagy mindez csak valami hőn óhajtott dolog volt, egy szörnyű félreértés, vagy ami még rosszabb, egy nagy átverés? Rengeteg könyvet írtak már a feltámadásról, és túl sok anyag áll rendelkezésre ahhoz, hogy mindet ebben a pár oldalban megtárgyalhassuk. Azoknak, akik többet szeretnének tudni erről, hasznos lenne elolvasni Frank Morris: Who Moved the Stone? (Ki mozdította el a követ?) című könyvét, mely már közel 50 éve jelent meg, vagy Dávid Marshall: The Essential Jesus (A nélkülözhetetlen Jézus) című könyvének a feltámadásról szóló nagyszerű fejezetét.
De ott van még Lee Strobel: The Casefor Christ (A Jézus-dosszié, Harmat Kiadó, 2005.), mely egy oknyomozó újságíró interjúit tartalmazza a törté­nelem legnagyobb rejtélye, a feltámadás körül.20 De hogy a kérdésre röviden válaszoljunk, három főbb bizonyítéksort állítsunk fel, melyek támogatják azt az alapvető keresztény hitet, hogy a próféciák valóban beteljesedtek, és Jézus igenis feltámadt a halálból.PDVD_077

Az Újszövetség ismétlődő és félreérthetetlen kijelentései Már említettük ezzel kapcsolatban Jézus szavait, azonban van több is. Az Apostolok cselekedetei és Pál levelei újból és újból utalnak a tényre, hogy Krisztus feltámadt a halálból. Ez a korai keresztény egy­ház legfőbb prédikációs témája volt. Péter kijelentése, hogy „de őt az Isten… feltámasztotta” (Apostolok cselekedetei 2:24) és Pál azon állí­tása, hogy „akit azonban az Isten feltámasztott” (Apostolok cselekede­tei 13:37), jellemző az újszövetségi könyvekre. Ha Jézus nem támadt volna fel a sírból, hanem ott maradt volna, akkor miért nem vonták kétségbe azokat az ismételten elhangzott nyilvános kijelentéseket, me­lyek szerint a Mester feltámadt? Miért nem tudták megtalálni a testét vagy a végső nyughelyét, hogy bizonyítsák a korai keresztényeknek, hogy tévednek? A kereszténységet megállíthatták volna, mielőtt az még lendületbe jött volna. Hogy nem így történt, az az ismételt, meggyőző és megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatása volt Jézus föltámadásának.

Számos szemtanú találkozott vele – A szemtanúk vallomása a legerősebb érv a bíróság előtt is, különösen, mikor több tanú állítja ugyanazt. Amikor többen erősítenek meg egy dolgot, akkor az szinte megcáfolhatatlan.
A feltámadása után Jézus legalább tíz alkalommal volt látható, nem egyszer nagyobb csoport előtt. A feljegyzések túlságosan egyértelmű­ek ahhoz, hogy félre lehessen érteni őket. Pál apostol minden kétséget kizáróan állítja, hogy Jézus a harmadik napon feltámadt „az írások szerint” – a prófécia beteljesedéseként. Az apostol lejegyzi, hogy Jézus megjelent Péternek, Jakabnak és a többi 9 tanítványnak, majd egyszer­re több mint ötszáz testvérnek, akiknek nagyobb része még életben volt, mikor Pál ezt a levelet írta a Korinthusban élőknek (lKorinthus 15:3-7).
____________________
20 Lásd: D. Marshall: The Risen Jesus, In: Ball-Johnsson: The Essential Jesus, i. m” 168-191.; Strobel: i. m” 255-348.
Talán jogosan kételkedhetünk egy vagy két tanú vallomásá­ban, ám több száz ember tanúságtétele elsöprő bizonyítékul szolgál. Sir Edward Clarké ügyvéd a következőket írta: „Számomra a bizo­nyítékok perdöntőek, és a legfelsőbb bíróságon számtalan alkalommal mondtam ki ítéletet olyan bizonyítási eljárások után is, melyek közel sem voltak ennyire megalapozottak.”21 Más nagy elmék is hasonló kö­vetkeztetésre jutottak a feltámadással kapcsolatosan.22

A keresztény hit terjedése és a keresztény egyház növeke­dése
– Krisztus feltámadása után néhány évvel egy új vallásos moz­galom terjedt nagy erővel a Római Birodalomban. Kis-Azsia, Görög­ország, Róma, Gallia és Britannia felé haladt nyugatra, majd keletnek Indiába, Kínába és délre, Afrika irányában. Az új vallás központi gon­dolata az volt, hogy a názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek Poncius Pilátus júdeai helytartó idejében, feltámadt a halálból, és most is él. A józan ésszel ellenkezik az az elgondolás, miszerint a kereszténység gyors terjedése és hatalmas növekedése a kemény ellenkezés és üldözés ellenére is megtörtént volna, ha az hazugságra, átverésre vagy vágy­álomra alapul. Vajon életüket adták volna egy tündérmeséért azok a milliók, akik a legborzasztóbb halált szenvedték el a római Colos­seumban és más hasonló helyeken a Római Birodalomban?
Dávid Marshall arra a következtetésre jutott sok más emberrel együtt, akik ezt a témát tanulmányozták, és bizonyítékokat kerestek, hogy „Jézus testi feltámadása valóságos dolog, egy történelmi tény”.23 Semmi más nem szolgálhat kielégítő magyarázattal a kereszténység létezésére, túlélésére és növekedésére. Krisztus feltámadása kétségte­lenül a legcsodálatosabb meggyőző erejű bizonyítéka a bibliai prófé­ciáknak.

E fejezet elején feltettük a kérdést: Vajon Jézus volt az igazi Messiás? Azt mondtuk, hogy a választ az ótestamentumi próféciákban találjuk, melyek a Messiás eljöveteléről jövendölnek. Figyelmesen elolvastunk néhányat ezekből, és áttekintettük a bizonyítékát annak, hogy mind­azok Jézusban teljesültek. E. A. Rowell: Prophecy Speaks (A prófécia szól) című könyvében az alábbi összefoglalását adja az általa tanulmá­nyozott ószövetségi messiási próféciáknak és azoknak a következteté­seknek, amikre velük kapcsolatban jutott.
_______________
21 Strobel, i. m., 320.
22 Lásd: Marshall, i. m., 172-173.
23 I. m., 171.PDVD_051

  1. Krisztus születése előtt számos zsidó író, akik mintegy 1000 éves időszakban éltek, határozottan megjövendölte, hogy lesz valaki, az ő nemzetségükből származó, aki mindenekfelett igaz lesz.
  2. Az a valaki próféta lesz.
  3. Elutasítja őt mint Messiást a nép, mely jövendölt érkezéséről, azonban a föld más népei elfogadják őt Messiásként.
  4. Áldásául lesz az egész emberiségnek.
  5. Egy meghatározott, megjelölt időben fog élni.
  6. Meg fogják ölni.
  7. Gonosztevőként fog meghalni.

„Senki másra nem illenek ezek a részletes jellemzők, csak Jézusra” – zárja Rowell az összefoglalást.24 A feltámadásról szóló jövendölések, azok beteljesedése és Krisztus ügye megcáfolhatatlan tény. Ugyanez a helyzet a Bibliával és a próféciával is.

Ezen próféciák teljesedésének matematikai jelentősége is lenyű­göző. Azon adatok szerint, melyeket az American Scientific Affiliation is bizonyított, és Peter Stoner professzor a Science Speaks (A tudomány szól) című könyvében is közzétett, annak a valószínűsége, hogy csupán nyolc ószövetségi prófécia egy emberre nézve teljesüljön, 1:1017 – azaz 1:100000000000000000. Ez a szám túl nagy ahhoz, hogy felfogja az ember.25

Például képzeljünk el egy Texas vagy Franciaország nagyságú terü­letet. Ha le akarjuk fedni az egész terimages (5)ületet 1017 számú közepes méretű pénzérmékkel, akkor 60 cm vastagságban tudnánk letakarni az egész helyet velük. Most jelöljünk meg egyetlen érmét ezek közül, és ke­verjük össze olyan alaposan az egésszel, amennyire csak lehet, addig, míg a megjelölt pénz teljesen eltűnik a szemünk elől. Majd kössük be valaki szemét, és kérjük meg, hogy emeljen ki egy érmét, lehetőleg azt, amelyiket megjelöltük. Mennyi a valószínűsége annak, hogy em­berünk a megjelölt darabot húzza elő? Pontosan 1:1017 – tehát csak­nem lehetetlen.

Stoner professzor azonban nem 8, hanem 48 messiási próféciát vizsgált meg, és kimutatta, hogy annak a valószínűsége, hogy a 48 prófécia egy személyben teljesül be, 1:10157. Ezt egyszerűen nem va­gyunk képesek felfogni.
__________________
24 E. A. Rowell: Prophecy Speaks, Review and Hearld, 1973, 55-56.
25 Ezek és az ezt követő statisztikák Peter Stoner: Science Speak c. művéből va­lók, Moody Press, 1963, 100-107, In: J. McDowell: Evidence That Demands a Verdid, Campus Crusade International, 1972, 175-176.
Sőt olyan végtelenül kicsi a valószínűsége annak, hogy egy ember személyében teljesül 48 olyan prófécia, me­lyek egy hosszú időperiódusban élő, különböző emberek jövendöltek, hogy biztonsággal állíthatjuk, soha nem is történhet meg.

Mégis megtörtént — és még ennél több is. Jézusban több mint 300 ótes­tamentumi prófécia teljesedett. Ennek a valószínűsége annyira elképzelhe­tetlen, hogy lehetetlen hinni abban, hogy azok a jövendölések csupán emberi szavak lennének.

Hogyan lenne képes néhány ember, aki több száz év különbséggel élt egymás után, a saját kútfejéből megjövendölni olyan eseményso­rokat, melyek egyetlen, több száz évvel később élő személy életében teljesednek be? Ez bizony hitért könyörög. Minden valószínűtlenség ellenére Jézus olyan dolgokat vitt végbe, amit senki más nem tett meg, és nem is fog soha. Az ő rövid élete során betöltötte ezeket a korszak­alkotó jövendöléseket. Ő a prófécia beteljesítője és bizonyítéka is egy személyben.

A fejezet elején feltett kérdést gondosan és nem elsietve megvála­szoltuk, és áttekintettük a legmeggyőzőbb bizonyítékokat. Ezek félre­érthetetlenül rámutatnak a tényre, hogy Jézus volt a megígért Messiás, a világ Megváltója és mindazok megmentője, akik belé vetik bizalmu­kat. Lehetetlen más választ adni erre a kérdésre vagy más Megváltót találni.
Dr. Paul Barnett: The Truth About Jesus (Az igazság Jézusról) című meggyőző erejű könyvében sokat beszél a bizonyítékokról: „Jézus személyének bizonyítéka”, „Jézus személyének és feltámadásának bi­zonyítéka”, „annak a bizonyítása, hogy Jézus Isten Fia volt”. A könyv döntő érvekre épül, mint ahogy ez a mű is. Majd világosan és félre­érthetetlenül kijelenti, hogy „ott van a bizonyíték”.26 Ez így is van, megkérdőjelezhetetlenül igaz. Találkoztunk pár argumentummal eb­ben a fejezetben is — Jézus személyére, messiási voltára vonatkozóan, a születését, életét, halálát és feltámadását illetően.

Meggyőződtünk arról, hogy sok ószövetségi prófécia Jézusban teljesedett. Tehát e könyv szerzője is teljesen egyetért dr. Barnett megállapításával, aki szerint nem lehet visszatartani mindezeket a bizonyítékokat.27
Végkövetkeztetés: A történelem és a beteljesült próféciák együttesen ál­lítják, hogy Jézus volt a megígért Messiás, aki az emberiség megváltásáért kereszthalált szenvedett, majd csodálatos módon feltámadt a halálból.
_______________________
26 P. Barnett: The Truth About Jesus, Aquila Press, 2000, 161-163.
27 I. m., 163.

Mondja el a véleményét!

One thought to “A tiltott prófécia és a Messiás fellépésének pontos ideje”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük