Reflexiók egy most megjelent könyv kapcsán. Kiadta a National Geographic. A témáról már a blog bemutatkozó fülszövegében is szó volt.
Izgatottan vettem kézbe, hiszen ebben a National Geografic rólam is beszélt. Eddigi életem fő tömege – kb 60 év – ámbár kissé „amerikás” változatban, de jól kivehetően kirajzolódik benne.
Az egyik fejezet „ Amerikai kék zóna” címmel a Kaliforniában élő adventista hiten élőket vette nagyító alá.
Ezek az emberek nem birtokolják a bölcsek kövét, nem találták meg „az örökös ifjúság italát” (J.A.) Hát akkor minek a következménye, hogy szinte már alig tudnak mit kezdeni szokatlanul hosszúra nyúlt életfonalukkal ?
Egy történet jól megvilágítja a valószínű választ. Az orvos,(aki 1914-ben született), szívműtéteknél asszisztál, mint a műtős stáb második, vagy harmadik személye. Akármelyik pillanatban kész azonban arra, hogy ha a szükség úgy hozná magával, a szikét átvegye a „főoperatőr” kezéből.
Nem árt tudni, hogy egyes esetekben az ilyen bonyolult műtétek 4-6 órát is igénybe vesznek.
Ezt állóképességgel bírni, hát nem csekély energia, az biztos!
Az már csak az ilyen munkához szükséges apróság, hogy a szem éles látása, a kéz abszolút biztonsága, szintén fontos ott, ahol egyetlen idegszál átvágása életre szólóan tolókocsihoz, ágyhoz köthet egy embert.
Ez az ember nem hagyta abba nyugdíjazáskor a tevékeny és szorgalmas életet. Minden nap tesz valamit azzal a szándékkal, hogy használjon, segítsen ahol kell. Ugyanezen elvek vezetik az 1904 -ben született idős asszonyt, akivel az Amerikai kék zóna c. fejezet kezdődik. Gépkocsiban utazva viszi a segítséget a rászorulóknak. A hét minden napja pontos beosztással ad programot, életcélt, értelmet idős életének.
Idézet: „….a kocsijához vezetett. Nem sétált,szinte rohant energikus, „majd én megmutatom” léptekkel.-Ugorjon be!-utasított.-Segíthet nekem.
A küldetésünk:újrahasznosítható üvegek szállítása egy szociális segélyeken élő hölgynek, aki aztán majd beváltja azokat….”
Mi lehet az ottani, mintegy kilencezer lélekszámú, egy hitet valló közösség nálunk is hasznosítható „titka”, amit a világon bárhol meg lehet valósítani?
Lakjon bár a gyorsétterem hálózatok versengésének kereszttűzében, adott lehet a környezet, ahol él, tehát a levegő, a zaj, a közlekedési stresszhelyzetek, a munkahelyi problémák sora. Mégis az élet összes gondjai, vagy kísértései sem tudnak semmit tönkretenni abból az összhatásból, amit ez a speciális hit ad a hívőknek. A lélek derűje, a szilárd elvek alapozása, a Teremtő Istenbe vetett bizalom,a küldetéstudat, mindez pénzzel nem megvásárolható tőke.
Amint a könyvben olvasható, ennek az életformának megvan a hozadéka.
Nem véletlen, hogy amikor az USA egészségügyi kormányzatának illetékesei az egyik hosszú ideig tartó felmérés végeredményét megtudták, ajánlást tettek közzé,amiben ezt az életmódot ajánlották.(Lásd Életmód és élettartam c. cikket a blog előző posztjában.)
Csak a tényekhez ragaszkodva: 1985 óta (akkor világelsőként !) sok-sok csecsemőn végeztek szívátültetést a Loma-Linda klinikán. Ez a méreteiben is hatalmas objektum képezi a település központját. A hozzátartozó egyéb egészségügyi létesítménnyel együtt világhíres és ismert.
Javaslom a Google keresősorába beütni ezt a két szót. Loma-Linda és igencsak érdekes tudósításokat olvashat a látogató.
Ha az interneten olvasható számtalan életjobbító és változásokat javasló honlapot, cikkek sokaságát olvasom, önkéntelenül keresem azt a szilárd fundamentumot, amire nemzedékek életformája épülhet. Ha mintát keresve lapozgatok, magamban elismeréssel nyugtázom a szemlátomást önzetlen és segítőkész emberek nagy, nagyobb, legnagyobb erőfeszítéseit.
Bár rögtön érzem a hiányzó láncszemet. Hiába ad remek recepteket, ötleteket, ha mindent csak a testi oldalról-szomatikusan- megközelítve akar megoldani.
Mens sana in corpore sano. (Ép lélek ép testben)
Tudott dolog, hogy a lélek és a test mindent összefüggéseiben működtető szerkezete szokásformálással, vagy külsőlegesen bevitt-olykor bekényszerített- megoldásokkal hosszú távon nem hoz eredményt.
A Dunántúlon elsőként nyitott NATURA boltban, ahová néha mint utolsó szalmaszálba kapaszkodóként jöttek betegek, elképesztő mennyiségű használható tanácsot adtam, olykor szinte kérlelve, hivatkozva a megvalósult, működő példákra. Későbbi találkozásaim sajnálattal hozták tudomásomra a többnyire lesújtó „eredményt”.
Vagy inkább eredménytelenséget.
A probléma súlya alatt görnyedve mindent megígértek, de amint a kitartás, a következetesség kellett volna, becsődölt és megadta magát a kapaszkodó nélküli ember.
Amit csak hittel lehet megtámogatni, azt a hitetlen és Istent nélkülöző tudományos nézetek – lásd a mégoly jól hangzó evolucionista „felismerések” – nem képesek hosszú távon garantálni.
A millió évekkel könnyedén gazdálkodó tudósok, írók… miért gondolják, hogy publikációikhoz, tételeikhez nem szükséges HIT ? Szerintem sokkal nagyobb, mint a Teremtő Istenbe helyezett bizalom !
Ez Darvin óta, az emberiség történelmének végéig nem eldönthető kettősség. Párhuzamossága nem kell, hogy konfrontáljon.
Hol a megoldás?