Az ezoterikus tan, mint segítség az életben?
Mi az igazság az asztrológiával, spiritizmussal, mágiával és varázslással kapcsolatban?
Részletek Lothar Gassmann könyvéből:
A parapszichológus Hans Benderhez csatlakozva a spiritizmus négy fajtáját lehet megkülönböztetni:
1. Népies spiritizmus (széles körben elterjedt halottidéző spiritizmus kíváncsiságból, hatalom- és tudásvágyból).
2. Kinyilatkoztatás – Spiritizmus (kapcsolat „mahatmák-kal”, „mesterekkel”, többek között: keresztyén körökben „angyalokkal”, „Jézussal” vagy magával „Istennel”, új, Biblián kívüli kinyilatkoztatások nyerése érdekében).
3. Etikus-vallási színezetű spiritizmus (a kinyilatkoztatás-spiritizmus alapján spiritiszta „egyházak” kialakítása, pl. Umbanda/Brazília, „Szellemi páholy, Zürich”, „Fiat Lux rend’VSvájc, „Univerzális élet”/ Németország).
4. Úgynevezett „tudományos” spiritizmus (a léleknek a szervezettől független létezési lehetőségének kérdésével foglalkozik; pl. Raymond Moody és Elisabeth Kübler-Ross halál- és túlvilágkutatásai).
A spiritiszta jelenségek értékelésénél – eltekintve a csalás gyakori eseteitől – két elmélet áll szemben egymással:
1. Az animista elmélet a spiritiszta jelenségeket olyan történéseknek értékeli, melyeket maga a média vált ki (pszichikai automatizmusok, lelki részek külön létezése, belemerülés a „kollektív tudatlanba”, energiagyűjtés akaraterő által stb.).
2. A spiritiszta elmélet az (elhunytak) szellemének a látható világba való reális beleavatkozásával számol.
Miközben egy racionalisztikus világnézet követői a spiritiszta jelenségeket kivétel nélkül csalásnak tekintik, a (para)pszichológiai iskolák képviselői hajlanak leginkább az animista értelmezés felé. Mindenesetre, minden immanens értelmezési kísérlet kimerítése után, még mindig marad egy „tisztázatlan maradék” (Koch)10, amelyik egy transzcendentális hatás lehetőségét nyitva hagyja. E téren a bibliakutatás válaszára van szükség.
Vajon a spiritizmus által megkérdezett szellemek esetében angyalokhoz hasonló szellemi lényekről, elhunytak szellemeiről, vagy akár démonokról van szó? A keresztyén teológia ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában nem egységes, azonban az én nézetem szerint a bibliai tényállás alapján, a legutóbb megnevezett lehetőségről van leginkább szó. A spiritizmus ugyanis ellentmondásban áll a Tízparancsolat első parancsolatával (2Móz 20.2k), és Isten előtt „utálatos” (3Móz 19,31; 5Móz 18,9 kk stb). Aki foglalkozik ezzel, ítélet alá esik, mint Izrael királya, Saul (1Sám 28,7kk). Aki szeretne megtudni valamit az isteni titkok felől, ne az elhunytakat, hanem a Bibliát („Mózest és a prófétákat”) kérdezze meg (Lk 16,19kk).
Ennek a bibliai nézetnek a megerősítése a következő megfigyelésből származik. A spiritiszta ténykedés a lelki, szellemi és gondolkodásbeli károk sokaságát hozhatja magával: többek közt félelmeket, hallucinációkat, hangok hallását, üldözési mániát, öngyilkossági gondolatokat, szenvedélyek erős kialakulását, nagyfokú szexuális vágyat és szexuális perverziót, káromló gondolatokat, ellenállást Istennel és az Ő Igéjével szemben. Valódi szabadulás a spiritizmus által előidézett kötöttségekből csak egy uralomváltás, a Sátán uralma alól az Isten országába való váltás által lehetséges, amikor valaki átadja életét a Megváltó Jézus Krisztusnak (Lk 11,20; Ef 6,10 kk).
Amint már mondtam, a spiritizmus gyakorlására, tehát a szellemek (állítólag gyakran „elhunytak szellemei”) megkérdezésére sok száz különböző technika és forma létezik, amelyeknek azonban mind ugyanaz a célja: kapcsolatfelvétel a „szellemi világokkal”, amelyek mögött azonban valójában a démonok rejtőznek. Tehát nem az elhunyt az, aki a spiritiszta üléseken beszél, hanem egy démon, „aki” annak adja ki magát, amivel/akivel az embert a valóság és a hazugság keverékével magához köti.
A kérdező már nem Istenbe helyezi bizalmát, hanem tragikus módon olyan szellemekbe, akik néha nagyon kegyesnek álcázzák magukat, így sokan használnak az ezoterikus tan követői közül keresztet, ereklyéket, szentképeket, rózsafüzért, sőt Bibliát is.
Szellemidézésüket „imádságoknak” mutatják, az isteni Szentháromság neveit alkalmazzák, akiket azonban mágikus-önhatalmú céljaiknak rendelnek alá, és így visszaélnek vele.
Részletek E.G.White: Nagy Küzdelem c. könyvéből
http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/36.htm
Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát, különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az élőknek, készítette el a modern spiritizmus útját. Ha a halottak Isten és a szent angyalok társaságába kerülnek, és sokkal többet tudnak, mint korábban, miért ne térnének vissza a földre, hogy eligazítsák és oktassák az élőket? Hogyha a halottak lelke földi barátaik körül lebeg – miként azt neves teológusok tanítják -, miért ne beszélhetnének velük, hogy óvják őket a vétkezéstől, vagy vigaszt nyújtsanak a gyászban? Hogyan utasíthatnák el a megdicsőült lelkek által küldött mennyei tanítást azok, akik hisznek a halottak öntudatos állapotában?
Ezek a látogatók, akik állítólag a szellem világából jöttek, néha helyénvalónak bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket mondanak.
Miután megnyerték az emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, és közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, hogy igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni, a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen, és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják.
Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság. Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma húzódik
Pusztán ez a szó: ördöngösség – ma megvetést vált ki az emberekben. Azt az állítást, hogy az ember ördögi lelkekkel érintkezhet, középkori mesének tartják. A spiritizmus azonban, amely híveinek százait, ezreit, sőt mi több, millióit tartja számon, utat talált a tudományos körökbe, betört az egyházakba,
A spiritizmus jelenlegi formája korántsem megengedhetőbb, mint a régebbi. Sőt a mostani még veszélyesebb, mert ravaszabbul vezet félre.
Korábban a spiritiszták elvetették Krisztust és a Bibliát, most pedig azt vallják, hogy el kell fogadni mindkettőt.
De a Bibliát a meg nem újult szív tetszése szerint magyarázzák, hogy súlyos és létfontosságú igazságait hatástalanítsák.
Kevés embernek van helyes fogalma a spiritizmus megtévesztő hatásáról, és a befolyásával járó veszélyről. Sokan csupán kíváncsiságból barátkoznak vele, de nem hisznek igazán benne. A gonosz lelkek hatalma előtt való meghódolásnak még a gondolata is rémülettel tölti el őket. De tiltott területre merészkednek, és a nagy hatalmú pusztító akaratuk ellenére uralkodik rajtuk. Csak egyszer hallgassanak rá, többet nem engedi ki őket fogságából. Képtelenek saját erejükből elszakadni az igéző, csábító varázslattól. Csak Isten hatalma – a hittel elmondott imára válaszként – tudja megszabadítani ezeket a tőrbe csalt lelkeket.
Ésaiás próféta így ír: „Ha azt mondják nektek az emberek: ,Kérdezzétek meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak’, akkor ezt mondjátok: ,Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy tán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől.’ Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala” (Ésa 8:19-20). Ha az emberek készek lennének elfogadni az ember természetéről és a holtak állapotáról kinyilatkoztatott világos szentírási igazságot, akkor a spiritizmus állításaiban és megnyilvánulásaiban felismernék Sátán munkáját, hatalmát, jeleit és hazug csodáit.
Sátán régóta készül arra, hogy erejét megfeszítve megtévessze a világot. Munkáját az Édenben kezdte az Évának adott ígérettel:
„Bizony nem haltok meg”; „Amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (l.Móz 3:4-5).
Sátán lassan-lassan készítette el legnagyobb csalásának útját a spiritizmus kialakításával. Szándékait még nem valósította meg teljesen, de meg fogja valósítani a végső időben. A próféta ezt mondja: „Láték… három tisztátalan lelket… a békákhoz hasonlókat; …ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára” (Jel 16:13-14). Ez a csalás az egész világot magával fogja sodorni. Kivéve azokat, akiket Isten hatalma őriz az Igébe vetett hit által.
http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/36.htm