MÉRGEZŐ HIT? Mi lehet ez? Mi benne a mérgező?
Aki hinni akar, annak ez a vigasz, az erő forrása, a túlélés esélye, megoldás testi-lelki gondokra…
Lehet ez a nemes és nagyszerű fogalom mérgező is? Lássunk erről egy komoly tanulmányt, amit a fordítójától vettem kölcsön. Remélem eléri célját: a GONDOLKODÁSRA késztetést. (Dénes Ottó)
– Az ókorban nyers, durva formában jelentek meg és ejtettek áldozatul a hamis vallások, a bálványimádás.
– A középkorban az eltorzult kereszténység már Krisztus nevében és az ő tekintélyére hivatkozva kínált, sőt kényszerített hamis alternatívát a társadalomra.
– 
A mi korunkban, amikor a nyugati társadalmakban az egyén már komoly szabadságjogokat és önállóságot élvez, még kifinomultabb eszközökkel jelentkezik Sátán, hogy a gyanútlanokat elejtse és megtévessze.
1. Néhány hónappal ezelőtt egy a modern egyházakban megjelenő viszonyokkal, módszerekkel, jelenségekkel foglalkozó honlapra hívta fel a figyelmemet valaki. Én magam tanulságos olvasmányokat találtam rajta, ezért ajánlom a híradó olvasóinak:
A bevezető: http://szellemieroszak.wordpress.com/
Maguk az írások: http://szellemieroszak.wordpress.com/irasok/
2. Azért döntöttem éppen most úgy, hogy megosztom ezt az oldalt az olvasókkal, mert egy másik anyag is eljutott hozzám, amely szintén ebbe a kérdéskörbe nyújt alapos betekintést, és amelyet itt lentebb közlök. (Kicsit terjedelmesebb írás, de megéri végigolvasni.
„Mérgező hit (összefoglaló B. Jacksontól)
1. BEVEZETÉS
A. Az alábbiakban a Mérgező hit (Toxic Faith) c. könyv összefoglalása következik. A könyv szerzői: Stephen Arterburn & Jack Felton (Kiadó: Oliver-Nelson, 1991)
B. Életem legmegpróbálóbb szakaszában írtam ezt az anyagot, amikor Istentől jövőnek éltem meg, hogy a szerzők által felvetett kérdésekkel találkoztam. A családi rendszerekkel és a vallásfüggőséggel kapcsolatos ismereteket alkalmazzák a gyülekezeti életre. Akkoriban egy olyan gyülekezet alapításában segítettem Indianapolisban, amelyikben a mérgezés jelei mutatkoztak, és az itt leírt elvek és igazságok képessé tettek arra, hogy megértsem és megmagyarázzam saját történetemet a családomban és az egyházban.
2. BEVEZETŐ GONDOLATOK
A. Vallásfüggőség
1. A függőség definíciója: amikor valaki túlzott mértékben, kényszeresen ragaszkodik – családot, hivatást, gazdasági biztonságot, Istennel való kapcsolatot, fizikai vagy mentális egészségét feláldozva – valamilyen anyaghoz, kapcsolathoz vagy viselkedésmódhoz 
2. Amikor az emberek attól szenvednek, hogy nem biztosak magukban, nem érzik magukat fontosnak (amit a családjukban kellett volna megtanulniuk, és végső soron az Istennel, Krisztus által megvalósuló kapcsolatban), akkor űr van a lelkükben, amely igényli, hogy betöltsék.
3. Lelkünk fájdalmának az volt a rendeltetése, hogy Istenhez vezéreljen minket, aki egyedül képes betölteni a szív mély vágyódását.
Ennek az üzenetnek az elfogadása helyett, büszkén harcolunk az ellen, hogy egyedül Istenre támaszkodva töltessenek be a szükségleteink. Úgy próbálunk kitérni a fájdalom elől, hogy önvédelmi játékokat játszunk.
Életünk során gyakran olyan viselkedési mintákkal találkozunk, amelyek tompítják a fájdalmat, így téve könnyebbé az azzal való együttélést. Ezek a fájdalomcsillapító szer lehet gyakorlatilag bármilyen anyag, kapcsolat vagy viselkedésmód, amelyek megkönnyebbüléssel szolgálnak. Amikor egy személy beteges (abnormális) kapcsolatot alakít ki egy hangulatváltozást okozó tapasztalattal vagy anyaggal, amelynek életet károsító következményei vannak, akkor fennáll a függőség.
4. A függőségek három alaptípusba sorolhatók:
anyagfüggőség (pl. alkohol),
érzelmi függőség (megengedjük egy érzelemnek, hogy irányítsa az életünket, pl. a depresszió),
folyamatfüggőség (pl. munka, vallás).
5. A függőség végeredményben bálványimádás, egy kapcsolat, anyag vagy viselkedésforma imádása Isten helyett. 
6. A vallás egészségtelenné válik, ha istentiszteleti részvételünk és szolgálatunk nem az Istenbe vetett hitből fakad, aki szeretett minket Krisztusban, és lehetőségekkel áldott meg, hogy ebben megnyugodva szolgáljuk Őt, hanem azért szolgálunk, mert igényünk, hogy szeressenek és értékessé váljunk.
A vallási függőséget nehéz észrevenni, mert az indítékon múlik. Lehetséges, hogy két ember szolgál egymás mellett, és míg az egyik Istenbe vetett hit által teszi ezt az örök jutalomért (arany, ezüst és drágakövek; 1 Kor 3,12), addig a másik a cselekedetekbe vetett hittel teszi a múlandó jutalomért, az örök életre szóló minden hozadék nélkül (fa, széna és szalma). A vallásfüggők általában a legjobb munkások is az egyházban, ezért a „működési zavart” az esetükben nem csak észrevétlen marad, hanem még díjazzák is. Mindeközben életük a katasztrófa felé halad.
B. 21 téves hiedelem, amely táplálhatja a mérgező hitet (az egészségtelen kereszténység különböző formái és fokai)
1. A biztonságom és Isten előtti fontosságom a viselkedésemtől függ.
2. Amikor tragédia történik, az igaz hívők szívében akkor is valódi béke honol.
3. Ha valódi hited lenne, akkor Istene meggyógyítana téged, vagy azt, akiért imádkozol.
4. A prédikátorok mind Isten gyermekei és mindegyikben meg lehet bízni.
5. Az anyagi áldások a lelki erősség ismertetőjelei.
6. Minél több pénzt adsz Istennek, annál több pénzt fog neked adni.
7. Munkálhatom saját utamat a mennybe.
8. Az életedben levő problémákat valamilyen konkrét bűn okozza.
9. Nem szabad abbahagynom mások szükségleteinek kielégítését.
10. Mindig alá kell vetnem magam a tekintélynek.
11. Isten csak lelki óriásokat használ.
12. Az igaz hit Istenre várást jelent, hogy segítsen, és semmit sem teszek addig, amíg ő nem cselekszik.
13. Ami nincs a Bibliában, az nem lényeges (minden igazság benne van a Bibliában).
14. Isten talál majd a számomra egy tökéletes társat.
15. Minden ami velem történik, jó.
16. Az erős hit meg fog védeni a problémáktól és a fájdalomtól.
17. Isten gyűlöli a bűnösöket, haragszik rám és meg akar büntetni.
18. Krisztus csupán egy nagy tanító volt.
19. Isten túl nagy ahhoz, hogy törődjön velem.
20. Isten mindenekelőtt boldoggá akar tenni (megszabadítani a fájdalomtól).
21. Istenné válhatsz.
C. 7 irracionális gondolkodásminta, amelyek vallásfüggőségben szenvedőknél gyakoriak
1. Szélsőségekben gondolkodás: A mindent vagy semmit, fekete vagy fehér gondolkodásmód a hajtóerő (nincs szürke; vagy megszoksz, vagy megszöksz), ami miatt a függő nagyon keményen bánik magával és a többiekkel.
2. Érvénytelen, nem a valóságon alapuló következtetések levonása; általánosító gondolkodás, pl. olyan szavak használata, mint „soha, mindig.”
3. A pozitív dolgok kiszűrése és a valóság eltorzítása. Ezek az emberek szelektív módon csak a negatívumokat hallják meg, és ezért mindenhez negatívan állnak hozzá, főleg önmagukhoz. Pozitív megjegyzésre azt válaszolják: „igen, de …”
4. A negatív dolgok kiszűrése és a valóság eltorzítása. Ezek az emberek szelektív módon csak a pozitívumokat hallják meg, hogy így védjék a már túlzottan alacsony önértékelésüket. Megengedik maguknak azt, amit másokban elítélnének. Kudarcok tömege az emberi kapcsolatokban; a helyreigazítás súlya alatt összeroppanhatnak, ha végül szembesülnek vele.
5. A szívükkel gondolkodnak. Az érzések válnak a valóság alapjává, mert úgy vélik, hogy saját észlelésük „biztosan pontos”.
6. A „kellene” gondolkozásmód. Folyamatos önkárhoztatás, amiért mert nem képesek megfelelni.
7. Társfüggés, a „mindenért én vagyok a felelős” énközpontú érzése; nekik kell irányítani; az egyik szemük mindig a mások szükségletein van, a saját szükségleteik rovására.
3. MÉRGEZŐ VALLÁSI RENDSZEREK
A. A mérgező hitrendszerek 11 jellemzője
1. A vallásfüggés mérgező hitrendszerben fejlődik ki. Ezt az alább felsorolt tulajdonságok különböztetik meg olyan rendszerektől, egyházaktól és lelkészi szolgálatoktól, amelyek az emberek hitbeli növekedése és Istennel való kapcsolatuk fejlesztése mellett kötelezték el magukat.
2. „Különleges” igények
a. A mérgező hitrendszerek vezetői azt állítják, hogy különleges kapcsolatban állnak Istennel, ami mindenki más fölé emeli őket az egyházban, a megközelíthetetlenség légkörét teremtve meg ezzel. A vezető ezt a felsőbbségét arra használhatja, hogy manipulálja a követőket, akik vagy hisznek és engedelmeskednek vagy elszenvedik a következményeket.
b. A mérgező rendszerben a lelkész úgy állítja be saját magát, mint akinek különleges rendeltetése vagy küldetése van, amit senki más nem tud elvégezni. Ez a különleges felkenetés vagy elhívás sok esetben nem több kóros szükségletnél, hogy értékeljék és megbecsüljék. Istentől kapott különleges hatalmat is igényelhet magának, mint például a természetfeletti gyógyítás képessége.
c. Az áldozattá lett követők, akik az Istennel való közelebbi kapcsolatot keresik, de közben egyre inkább a függőségben szenvedő vezetőre összpontosítanak, elvesztik az Istennel való kapcsolatot, és gyakran végleg távol eltávolodnak a hittől. A tévesen értelmezett lojalitás hozzájárul a vezető téveszméinek a növekedéséhez és lerombolja a lojális követők hitét.
Az egyedüli reményt az jelenti minden érintett számára, ha az Isten különleges szolgájának szerepére igényt tartó vezetőt elszámolásra kényszerítik vagy trónfosztják a további potenciális áldozatok megvédése érdekében.
3. Tekintélyelvűség
a. Egyházak és szolgálatok egy-egy erős vezető látomásának köszönhetően keletkeznek és növekednek. A tekintélyelvű vezető azért kerülhet hatalomra, mert tehetség és karizma társul az energikus és lendületes egyéniséggel. A mérgező rendszer akkor jön létre, amikor ez a vezető „szabad kezet kapva” kezd vezetni, minden valódi elszámoltathatóság nélkül. A vezető sok esetben ekkor tapasztalja meg először a tekintély és hatalom érzését. 
b. Azok, akik ilyen felállásban dolgoznak, olyan helyzetben találják magukat, hogy vagy egyetértenek a szolgálat irányvonalával, vagy távoznak. Nincs helye kompromisszumoknak, mert a diktatórikus vezető abban hisz, hogy mindenkinek kérdések nélkül alá kell vetnie magát az ő vezetésének. Azok, akik féltik a munkájukat, vagy úgy érzik, hogy nem képesek hasonló állást találni, inkább alkalmazkodni fognak a vezetőhöz, semmint kétségbe vonjanak bizonyos rossznak látszó döntéseket és tetteket. A vezető és az emberek tehát kölcsönösen megtagadják a felelősségre vonás rendszerét és kiiktatják a biztosítékokat a rendszerből.
4. A „mi őellenük” gondolkodásmód
a. A vallásfüggők harcban állnak a világgal azért, hogy megvédjék a területüket és olyan istenfélő emberként állítsák be magukat, akiket nem lehet más emberekhez hasonlítani. Élvonalbeli szolgálatnak és gyülekezetnek tekintik magukat, és más embereknek is a világossághoz kell jönniük.
b. Akik ebbe az előkelő társaságba tartoznak, azok azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de helyette egy embert szolgálnak, és az ember elképzelését arról, hogy mi legyen és mi ne legyen.
c. Mindenfajta ellenőrzést és vizsgálatot az ellenség támadásának tekintenek.
5. Természeténél fogva büntető
a. A hatalomtól megittasult vezető [szó szerint: a hatalomtól függő vezető] bünteti és eltávolítja a rendszerből azt, aki felborítaná a status quo-t.
b. A kívülállók számára az egész gyülekezet/szolgálat negatívnak és büntetőnek tűnik, ahol hiányzik az egyensúly, és eltorzítják az Isten és az Ő Fia által ingyen adott szeretetet, elfogadást és megbocsátást.
6. Lenyűgöző szolgálat.
Emberek égnek ki annak a rendszernek a szolgálatbeli elvárásai alatt, amely megszállott személyiségekből táplálkozik.
7. A követőket fájdalom emészti.
Sok, a rendszerben lévő vallásfüggő fizikailag beteg, érzelmileg zavarodott és lelkileg halott, mert a vezetőtől és a szolgálattól várják azt, amit csak Isten tud megadni.
8. Zárt kommunikáció
a. A kommunikáció fentről lefelé vagy belülről kifelé zajlik. A csúcson lévők nem hallják többé az emberek észrevételeit és szükségleteit. A belül tartózkodó függők nem törődnek többé a kívül lévő emberek szükségleteivel.
b. Valakinek az a feladata a rendszerben, hogy megvédje a vezetőt az igazságtól oly módon, hogy megbékíti a más véleményen lévőket és kielégíti azokat, akik közvetlenül a vezetőhöz akarnak szólni. A helyettes csak olyan dolgokat mond a vezetőnek, amit az hallani akar.
c. A szervezet végül is hatástalanná válik, mert elveszíti a kapcsolatot azokkal, akiknek a szolgálatára rendeltetett, éppúgy, mint amikor egy apa elveszíti a kapcsolatot a gyermekeivel.
9. Törvényeskedés.
Amit csinálsz, fontosabb annál, hogy ki vagy. Minden a teljesítményről szól.
10. Nincs objektív számadási kötelezettség
a. Ez a mérgező hitrendszer kulcsa. Ha a vallásfüggők egészséges, elszámoltatható kapcsolatban lennének másokkal, akkor a mérgező hit nem virágozhatna.
b. Az az ember, aki csak Istennek tartozik számadással, kezelhetetlen.
11. Címkézés
a. A címkézés megpróbálja személytelenné tenni az embereket, hogy sokkal könnyebb legyen eloszlatni őket, vagy a véleményüket. A függő ahelyett, hogy azt mondaná, hogy XY egy negatív megjegyzést tett, kijelenti, hogy ezek „árulók” és „kritikus lelkületűek”. A címkék gyülekezőhellyé válnak, aminek segítségével a többi követő mozgósítható a „felkelés leverésére”. Ha egyszer a címke rákerült valakire, akkor azt a személyt nehezebb lesz azután embernek tekinteni, akinek valódi szükségletei vannak és akinek kijár a jó megítélés lehetősége.
b. Mivel racionális, gondolkodó, de másként látó embereket nehéz lejáratni, a címkének olyannak kell lennie, hogy polarizálja, megossza az ellenfeleket, valamint energiával töltse fel a követőket az ezen ellenfelek elleni harcra. Miután az ellenséget „leterítették”, már elkerülhető az alapvető kérdések megvitatása.
B. Szerepek a mérgező hitrendszerben
Bevezető
a. Egy egészséges rendszer olyan egyénekből áll, akik teljes értékű érzelmekkel, intellektussal és szabad akarattal rendelkeznek és azzal a képességgel, hogy egymástól függetlenül működjenek. Egy rosszul működő rendszerben minden egyén olyan szerepet játszik, amire a rendszer működéséhez szükség van. Mivel az egyének képtelenek egymástól függetlenül működni, egymástól függve játsszák a szerepüket és járulnak hozzá a rendszer fennmaradásához. Ezeket a szerepeket játszani kell annak érdekében, hogy a rendszerben élők megmaradhassanak a tagadásukban és elkerüljék a jelentéktelenség gyötrő félelmét.
b. Egy rosszul működő rendszerben a szerepek úgy alakulnak, hogy támogassák a rendszert. Mindenkinek hajlandónak kell lennie arra, hogy eljátssza a függőség erősödésének arányában egyre határozottabban körvonalazódó szerepeket. Az egyének a kiszámítható viselkedések csapdájába esnek, amelyek eltávolítanak Istentől és a hittől, helyükre pedig egy szabályrendszertől való függés lép. Amikor egy személy viselkedése megfelel egy ilyen megjósolható szerepmintának, akkor az attól való legkisebb eltérés a rendszerrel szembeni lázadás jele lesz, amivel gyorsan elbánnak a megszégyenítés és az elutasítás eszközével. Bár mindegyik szerepet nehéz eljátszani és fenntartani, még ennél is nehezebb elhagyni a szerep adta biztonságot és kiszámíthatóságot, és függetlenül cselekedni. Az a személy, aki megteszi ezt a lépést visszafelé, a valóság irányába, kitaszítottá válik a rendszerből.
c. Egy mérgező hitrendszerben, legyen az család, gyülekezet vagy szolgálat, az üldöző [„persecutor”] szerepét betöltő személy vezeti a csoportot.
Az üldözőt az összeesküvőtársak, a hozzájárulók [„enabler”, kb. annyi mint „lehetővé tevők”] és az áldozatok támogatják. Ezeknek az embereknek az elsődleges szerepe: lehetővé tenni az üldöző működését, a valóságtól elszigetelten. Minden egyes szerepben minden egyes ember hisz abban, hogy a szervezetnek tovább kell működnie, ezért minden embernek az a feladata, hogy torzítsa, manipulálja, elrejtse vagy tagadja a valóságot annak érdekében, hogy a mérgező rendszer fennmaradhasson. Minden egyes személy különböző módon védi az üldözőt a külső bomlasztó tényezőktől, amelyek megakadályozhatnák az üldöző látomásának megvalósulását.
d. Ezek az emberek hamis valóságot hoznak létre azzal, hogy az üldözőt távolt tartják és elszigetelik a valóságos világtól való érintkezéstől. Miközben mindinkább elköteleződnek az üldöző és a mérgező rendszer mellett, függővé válnak a szerep diktálta viselkedésformáktól és a mérgező rendszer hamis valóságában való részvétel táplálta érzésektől. Ha nem támogatják többé a hamis valóságot, ami az üldöző és rendszer fennmaradását teszi lehetővé, akkor nincs szükség rájuk többé a rendszerben, és kivetik őket.
A szerepek
a. Az üldöző.
Az üldöző a családapa szerepét játssza. A gyülekezetben ő az a személy, akinek látomása van arról, hogy a szervezetnek fenn kell maradnia, és minden embernek az a dolga, hogy torzítson, manipuláljon. Az Istenben való bizalom helyett, és ahelyett, hogy vállalnák az Isten részéről történő elutasítás és árulás kockázatát, arra összpontosítanak, hogy mit tesznek Isten nevében, és amit érzékelnek, az az Istentől küldött azonnali jutalom. Ily módon minden hitüket elvesztik Istenben és saját képességeikre támaszkodva próbálják kiérdemelni Isten jóindulatát. Minden a misszió betöltéséről szól, de hibás az indíték, és olyan emberekkel veszik körül magukat, akik hajlandóak azt mondani, hogy rendkívül jól haladnak a cél felé. 
b. Az összeesküvőtárs.
Minden üldözőnek van legalább egy összeesküvőtársa, aki manipulál, terveket sző az üldöző hatalomban és pozícióban tartására. Az üldöző és az összeesküvőtárs egységként működik, egyként cselekszenek. Mindketten vallásfüggők, aminek révén a látomással rendelkező és a többiek értelmet találnak a megvalósításban. Az üldözők gyakran elutasításban részesülnek. Néhányan összefognak, hogy „bólogató Jánosok” egy csapatát alkossák, amely mindent megtesz, hogy óvja és védje az üldözőt. Ők az üldöző egóját táplálják és továbbra is vakságban tartják a valóságot illetően. Amikor konfliktus támad, rendszerint megtalálják a módját, hogy egyetértsenek az üldözővel és támogassák az álláspontját. Minden módon lojálisak. Egy mérgező hitrendszerben ők a legveszélyesebb követők, mivel önálló cselekvőként elkötelezettek a rendszer sértetlen fenntartása mellett. Az üldözőbe vetett lankadatlan hitük az oka annak, hogy sokan még akkor is támogatni fogják ezt az embert, amikor szóbeszéd kap lábra, vagy gondokra, valós, elismert hibákra derül fény.
c. A hozzájárulók.
Míg az összeesküvőtárs aktívan összejátszik annak érdekében, hogy az üldöző hatalomban maradjon, addig a hozzájárulók szerepe inkább passzív. Ők nem elősegítik, inkább csak hozzájárulnak az áldozattá váláshoz. Nem aktívak a szervezet döntéshozásában, de készségesen támogatják a csúcson hozott döntéseket. Tudják, hogy valami gyanús dolog folyik, de nem akarják felborítani a csónakot azzal, hogy felhívják rá a figyelmet. Attól értékesek, hogy valami „jelentőset” szolgálnak, ezért szándékosan „nem látnak meg” dolgokat, és így igazolják hozzájáruló tevékenységüket.
A félénk hozzájáruló addig fog várni, amíg valaki más közbe nem lép. Reménykednek a változásban, de nem mernek tenni érte. Ehelyett húzzák az igát, mert mindenért felelősséget éreznek.
d. Az áldozatok.
Az áldozatok teljes bizalmukat a mérgező hitrendszer vezetőibe helyezik és néma áldozataivá válnak valaminek, amit nem értenek. Annyira félnek az elutasítástól és a magukra maradástól, hogy inkább kihasznált tagjai lesznek valaminek, minthogy egyedül maradjanak és sehová se tartozzanak. Vak hűséggel engedelmeskednek.
e. A kivetett.
Ez az egyetlen olyan szerep a mérgező rendszerben, amit nem a függőség vezérel.
Általában minden mérgező rendszerben van valaki, aki látja a problémát és szembeszáll vele. Egy egészséges rendszerben az adott szervezetben szolgáló egyének tisztelik a vezető személyét és pozícióját. Annak érdekében, hogy a rendszer egészséges is maradjon, a dolgozók iránt is tiszteletnek kell megnyilvánulnia. Ahol nincs tisztelet, ott a „béreseknek” nem szabad ellenvéleményt nyilvánítaniuk. Ha valami nem tetszik nekik, akkor panaszkodóknak, negatívan gondolkodóknak címkézik őket, akik nem csapatjátékosok. A mérgező rendszerben nincs helye olyanoknak, akik megkérdőjelezik a vezető feddhetetlenségét vagy módszereit. Aki nem hajlandó az üldöző és az összeesküvőtársak játékát játszani, az kivetett lesz. Ezek elveszítik barátaikat és gyülekezetüket, mert kiállnak a meggyőződésükért.
C. A mérgező hitrendszer 10 szabálya
1. Mindenkor és minden tekintetben a vezetőnek kell irányítania és mindent az ellenőrzése alatt tartania.
2. Amikor problémák jelentkeznek, találj egy bűnbakot és azonnal hárítsd rá a felelősséget.
3. Ne kövess el hibákat.
4. Soha ne mutass rá a helyzet valóságára.
5. Soha ne fejezd ki az érzelmeidet, hacsak nem pozitívak.
6. Ne tegyél fel kérdéseket, főleg ha azok kemény kérdések.
7. Ne tegyél semmit, ami kívül esik a szerepeden.
8. Ne bízz senkiben.
9. Semmi sem fontosabb annál, hogy pénzzel támogasd a szervezetet.
10. Minden áron őrizd meg a szervezetről vagy családról kialakított jó képet.
D. Az egészséges hit jellemzői
1. Az Istennel való személyes kapcsolatra koncentrál Krisztus által, és nem a vallásra.
2. Istentől várja a biztonság és értékesség iránti szükséglete betöltését.
3. A hitbeli növekedést a fájdalom megtapasztalása [szó szerint: a fájdalomba való belesétálás] bizonyítja.
4. Tisztelet mások személyisége iránt.
5. A embereket önmagukért szolgálja.
6. Sebezhető.
7. Bizalommal teljes légkör jellemzi.
8. Örvend az egyediségnek azzal, hogy elismered mások lelki ajándékait.
9. Az emberi kapcsolatokat tartja a legfontosabbnak.
10. Az embereket gondolkodni tanítja.
11. Kiegyensúlyozott gondolkodás a fekete-fehér gondolkodás helyett.
12. Nem védekező.
13. Nem ítélkező.
14. A valóságon alapuló.
15. Képes elfogadni az érzelmeinket.
16. Képes elfogadni, hogy emberek vagyunk, amit az bizonyít, hogy szabad hibázni.
17. A nevetni tudás képessége.
4. Az én válaszom
A. Szerintem minden mérgező szerep valójában hamisítványa az Isten által adott eredeti ajándékoknak és szerepeknek:
a. Egy személy látást kap Istentől, hogy egy bizonyos típusú szolgálatot indítson útjára, legyen az gyülekezet vagy vasárnapi iskola. Ezt a látást világosan megfogalmazza és megosztja emberek egy csoportjának, akik társulnak a megvalósítására, de nem azért, hogy azonosságtudatot nyerjenek, hanem hogy hitben gyakorolják a Szentlélektől kapott ajándékaikat.
Az üldöző és az igazán istenfélő vezető között az indíték és a ellenőrzés alatt tartás mértéke a különbség. Az igaz vezető hitben engedelmeskedik és eléggé biztosnak érzi magát [Istenben – a fordító megjegyzése] ahhoz, hogy ne kelljen másokat az ellenőrzése alatt tartania. Nem kapitulál az emberek előtt és nem teszi azt, amit mondanak, a tőlük való félelem miatt (1 Sam. 15,24), de nem is uralkodik az általa vezetettek felett. A vezető egyértelműen vezet, de úgy, mint egy szolga és mint aki példaképe a nyájnak.
b. Az igaz vezetők örömmel alávetik magukat emberek olyan csoportjának, akiket ismerhetnek és akik ismerik őket. Bíznak a tanácsukban és a velük való kapcsolatot többre becsülik a látomás hajszolásánál. Bevárják a többieket, hogy együtt tudjanak haladni.
1. Az üldöző a hamisítványa a vezetés Istentől kapott igazi ajándékának, amit Isten ad embereknek a Szentlélek által. 
2. Az összeesküvőtárs az igazi véni szerep és kormányzat hamisítványa.
a. A vezetőknek szükségük van arra, hogy elszámoltathatóak legyenek és egy döntéshozatali struktúra vegye körül őket. Ők (a vezető és a vének) egyenlő felekként működnek együtt, az Istentől kapott ajándékaikon alapuló eltérő feladatukkal. Akik az őket szolgáló vezetőt szolgálják, úgy cselekszenek, mint akik önazonossággal rendelkeznek Istenben és csupán Isten nekik adott kegyelmére válaszul teszik dolgukat, a hitük mértéke szerint. A helyes indítékból gyakorolják a „véni szerepet”.
b. Nem „bólogató Jánosok”, de nem is független szellemiségűek. Felismerik a vezetés ajándékát az Isten által kijelölt vezetőben, és bíznak abban, amit Isten ráruházott. Abban is bíznak, hogy a vezető megérti, hogy a vének miként egészítik ki ezt a vezetőt és tudják, hogy a vezető hallgatni fog rájuk, megfogadja tanácsaikat. Miközben a vezető azáltal vezet, hogy irányt mutat és élen jár, a gyülekezetet/egyházat együtt kormányozzák.
3. A hozzájárulók az igazi szolgáló munkaerő hamisítványai az egyházban
a. Jézus azt mondta nekünk, hogy imádkozzunk aratókért, mert az aratni való sok, de a munkás kevés. Nehémiásnak gondja volt arra, hogy ne az ő, hanem az emberek feladata legyen felépíteni a falat Jeruzsálem körül. Gondoskodott arról, hogy minden, ami ehhez szükséges, rendelkezésükre álljon, képzés, eszközök stb.
b. Az igazi gyülekezeti munkaerő lelki ajándékainak megfelelően, hitben szolgál és nem a valahova tartozás vagy a megbecsültség tudatáért. Ők nem passzív társfüggők, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a beteg vezetőség fennmaradjon, csak mert nekik szükségük van a beteg rendszerre a fájdalmaik csillapítása érdekében. Tudják, hogy nem vezetésre termettek, ezért megbíznak a vének Istentől kapott vezetési adományában. De azt is tudják, hogy kérdésük adódna, még ha súlyos is az a kérdés, a vezetők nyitottak és meghallgatják aggodalmaikat, és ha szükséges, megteszik a megfelelő kiigazításokat. Örömmel a szívükben Istent szolgálják, és nem a vezetőt vagy a látomást.
4. Az áldozatok az istenfélő érdeklődők hamisítványai
a. Ők azok, akik eljönnek a nagyobb összejövetelekre és próbálják eldönteni, hogy csatlakozzanak-e (odaadják-e magukat) a helyi gyülekezetnek. Sokan olyan keresztények, akiknek rossz tapasztalatai voltak az egyházban és határozatlanok; néhányan közülük riadtan ülnek a padsorokban, akiket úgy kell „beszeretgetni” a családba és az örömteli szolgálatba; mások nem keresztények, hanem a hitet próbálják megérteni.
b. Bármelyik kategóriába esnek is, ők az a halastó, ahonnan a tanítványok kikerülnek. Jézus először 12, majd 70 embert választott ki az őt követő tömegből. Mitől függ, hogy ezek az emberek tanítványokká, vagy áldozatokká válnak? Minden annak a csoportnak a tetteitől és indítékaitól függ, amely körülveszi őket. Egészséges, Jézust dicsőítő és a személyiséget, egyéniséget tiszteletben tartó, vagy pedig mérgező, a vezetőt dicsőítő és a személyiséget, egyéniséget tagadó? Minden az indítékon múlik.
5. A kivetettek a bátor kritikusok („becsmérlők”) a mérgező rendszerben, akik megpróbálnak meggyógyítani valamit, ami beteg.
Ahogyan Isten meg fogja próbálni meggyógyítani azt, ami beteg, Sátán éppolyan bizonyosan megpróbálja elrontani azt, ami egészséges. Az egészséges rendszerben lázadók és farkasok egyaránt megtalálhatóak.
a. A lázadók keresztények, akiknek valamilyen okból kifolyólag elegendő sérülésük van ahhoz, hogy ezzel problémát okozzanak a nyáj többi tagjának a bűneikkel. Jó emberek, aki egyszerűen nincsenek tudatában annak, hogy mit csinálnak és miért. Lehet, hogy bűnbe estek és gyengéd gyógyításra van szükségük (Gal. 6.1). Lehet, hogy gyülekezeti fenyítéket szenvednek el, amit nem voltak képesek megérteni. Bármi legyen is a helyzet, a nyájat arra hívták el, hogy szeretettel nyerje meg ezeket a lázadókat, a Máté 18-ben leírt folyamat szerinti buzgó törekvéssel. Ez a bibliai leírás az igazi pásztorokról szóló leírással kezdődik, akik számára az elveszett bárány a legfontosabb.
Azután azt olvassuk, hogy el kell mennünk a testvérünkhöz, aki bűnben van és meg kell próbálnunk megnyerni őt. Számos alkalmat kell kínálnunk arra, hogy megbánhassa bűnét, és mindegyiket egyre magasabb kapcsolati áron. Ha a kapcsolat megtartása számít valamit a lázadónak (ez különbözteti meg a lázadót a farkastól), akkor végül bűnbánatra fog jutni és megtörténik a valódi változás a szívben. Ennek a folyamatnak a kulcsa a szeretet. A könyörtelen szolga példázata, ami a folytatásban olvasható, felhívja a figyelmet arra, hogy a légkört a megbocsátás lelkületének kell áthatnia.
b. Különbség van a lázadó és a farkas között.
A lázadók jó emberek, de sérültek, akiket egészségessé kell szeretni.
A farkasok megosztó, megkeményedett szívű emberek, akiket az ellenség helyezett oda abból a célból, hogy elpusztítsák a közösséget. A Tituszhoz írt levélben azt olvassuk, hogy „A szakadást okozó embert egy vagy két intés után kerüld.” (3,10). Pál azt mondta a korinthusi gyülekezetnek, hogy a gonosz embert távolítsák el maguk közül (1 Kor. 5,13). A lázadók megkülönböztetése a farkasoktól a vének egyik feladata (még a farkasokkal is szeretettel kell bánni, és tisztelni kell őket emberi mivoltukban!) A különbség a szívben van, és a szívet kell vizsgálni.
B. Következtés
1.Ha Jim Jones [hívei tömeges öngyilkosságot követtek el a guyanai Jonestownban 1978. november 18-án] számít 10-esnek a mérgező hitrendszer skáláján, a teljes egészséget pedig a 0 jelenti, akkor a legtöbb család és gyülekezet/egyház valahol a kettő között helyezkedik el. Az egészségest a ’kevés és valamennyi mérgező viselkedés’ közti sáv jelentené, míg az egészségtelen tartomány a ‘gyakori és a kényszeres mérgező viselkedés’ közé esne. Hogy mi mennyire voltunk mérgezők, azon lehet vitatkozni. Kétségtelen, hogy én és a gyülekezet rendellenesen működtünk. Az a kérdés, hogy milyen mértékben – az én véleményem szerint – csak gyümölcstelen mellékútra terelne. Akár egy darab rákos sejt van, akár ezer, annak rák a neve és kérjük Istent, hogy gyökerestől távolítsa el!
2. Ez a könyv azért volt rendkívül hasznos a számomra, mert fontos betekintést nyújtott abba, hogy mi történt velünk. Ha megértjük mi a mérgező hit és hogy mi élteti, akkor felismerhetjük és eldönthetjük, hogy soha többet nem járunk benne semmilyen mértékben sem.”
Forrás:
http://www.philosophy-religion.org/criticism/toxicfaith.htm
—