A vallás hirtelen hanyatlása

A Nagy Francia Forradalom idején már létezett a Deizmus ellentéte: az ATEIZMUS. Utólag már könnyű okosnak lenni és részletesen elemezni ennek azóta is tartó láthatóságát. A szekularizációs hullám erősödésének, vagy csak az egyházak iránti érdeklődés negatívan érzékelhető lecsapódásának vagyunk tanúi? Egyes események idején van ugyan látványos médiatéma,de a mélyben élő valóságot ez nem igazolja vissza. Az elfordulás a vallástól rögvalóság.

Egy protestáns felekezet előadója is beleszólt a jelenség kellemetlenül erősödő mivoltán spekulálva, amikor könyvében egy egész fejezetet szentelt ennek elemzésére. A VALLÁS ELUTASÍTÁSA címmel írt egyet-mást.

Érdemes lassan olvasva elgondolkodni és kihámozni a lényeget – összevetve az alábbi METAZIN írással. Részlet:  “Ronald Inglehart májusban elhunyt politológus tavaly év végi cikke, amelyben az idén már posztumusz megjelent utolsó, A vallás hirtelen hanyatlása: okok és következmények című monográfiájának téziseit foglalta össze.”

——————

A májusban elhunyt tekintélyes politológus utolsó művében közölt kutatási adatok szerint a 20. század végén tapasztalt kisebb vallási újjászületést a 21. század elején a szekularizáció nagy hulláma követte. Ahogyan azt a modernizációs elméletek mindig is sejttették, a fejlődés visszafordíthatatlan kulturális változásokat indít el.
„Egyre kevesebben keresnek támaszt és próbálják megtalálni az élet értelmét a vallásban. Ennek számos oka van, de a legfontosabb az, hogy szükségtelenné vált a magas születési arányszám fenntartása. A modern társadalmak részben azért kevésbé vallásosak, mert nem érzik szükségesnek a századokon át érvényes nemi és szexuális normák fenntartását” – olvassuk a Foreign Affairsben Ronald Inglehart májusban elhunyt politológus tavaly év végi cikkét, amelyben az idén már posztumusz megjelent utolsó, A vallás hirtelen hanyatlása: okok és következmények című monográfiájának téziseit foglalta össze.

Korábbi, 2011-ben publikált könyvében Inglehart az általa indított World Values Survey globális adatbázisának felhasználásával kimutatta, hogy a várakozásokkal ellentétben az 1980-as évektől világszerte nőtt a vallást elfogadók aránya. Különösen a posztszocialista országokban és a fejlődő világ több részén nőtt a hívők aránya. Akkor úgy tűnhetett, hogy talán mégsem helyesek a széles körben elfogadott modernizációs elméletek, amelyek azt jósolták, hogy a társadalmak fejlődésével és a jólét növekedésével szükségképpen visszaszorul a vallásosság, mivelhogy a vallásos világmagyarázat helyét a tudományos világkép veszi át, a jólét pedig csökkenti az emberekben az igényt a metafizikai támaszra.

Azóta azonban nagyot fordult a világ. A 2007 utáni adatok a vallásnak a korábbinál is gyorsabb visszaszorulását jelzik. Az Inglehart utolsó könyvében ismertetett statisztikák szerint a világ döntő részén visszaesett a vallás népszerűsége. A kivételek közé tartozik India, ahol a hindu nacionalizmus a politika meghatározó ideológiájává vált, és a muszlim országok, ahol szintén egyre népszerűbb a vallás. A világ többi részén azonban egyre inkább elfordulnak az emberek a vallástól. A fejlett országokban mára mindenhol, még az Egyesült Államokban és a dél-európai katolikus országokban is többségbe kerültek a világiak.

A gyors változás több okra vezethető vissza – írja Inglehart. Van, ahol a hívők politikai okokból fordulnak el az egyházaktól. Mint arról a Metazin is beszámolt, Amerikában a liberális fiatalok azért hagyják el felekezetüket, mert az egyházak elutasítják a melegházasságot és az abortuszt. (Sőt, egyes újabb felmérések szerint már a fundamentalista protestáns felekezetek fiataljai is kezdenek elfordulni a kultúrharcos konzervativizmustól.) A katolikusok arányának drámai csökkenése a fejlett országokban részben minden bizonnyal a pedofil papok botrányának tudható be.

A legfontosabb ok azonban az, hogy a fejlett világban az emberek nem érzik szükségét annak, hogy sok gyereket vállaljanak – véli Inglehart. Ahogyan csökken a nyomor és a gyerekhalandóság, úgy vesztik érvényüket a szexuális életre vonatkozó szigorú vallásos normák. Visszaesik a gyerekvállalási kedv (hiszen a megszületett gyerekek nagyon jó eséllyel megérik a felnőttkort), és ahogy a szex már nemcsak a reprodukció eszköze, úgy válik elfogadottabbá a válás és a homoszexualitás. A nők is szabadabban és emancipáltabban élhetnek.

Mindebből Inglehart azt a következtetést vonja le, hogy a nagy vallásszociológusoknak – Durkheimnek, Webernek és Marxnak – mégiscsak igazuk lesz. Még ha a pandémia, egy gazdasági válság vagy egyéb krízis miatt ideiglenesen megnőne is az igény a vallásosságra, a hosszútávú trend a szekularizáció marad. De ettől a társadalmak nem fognak összeomlani. Inglehart statisztikáiból ugyanis az is kiderül, hogy miközben a jólét növekedésével csökken a vallásosság, a társadalmak morális alapjai nem gyengülnek meg, csak átalakulnak. „A modern társadalmak nem süllyednek morális káoszba vallás nélkül.” A vallásos tilalmak helyét átveszik a hasonlóan erős szekuláris normák: az emberi jogok, az egyenlőség, a szólásszabadság és a környezetvédelem.

Az új idők új módiját mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy az egykor az angol puritánok által a lelkészképzés céljából alapított Harvard Egyetemen a lelki mentorálást koordináló „főkáplánnak” egy ateista humanistát neveztek ki a múlt héten. A diákok között ugyanis egyre több az olyan nem vallásos diák, aki igényt tart a humanista életvezetési és etikai tanácsokra.
Forrás: https://www.metazin.hu/index.php/item/4115-a-vallas-hirtelen-hanyatlasa

Mondja el a véleményét!