Elveimmel megegyező tanulmányra bukkantam. Változatosan elfolydogált életemnek vége felé közeledve utódaimra pillantok. Milyen országban fognak élni? Hitüket miként élhetik meg, már ha lesz nekik efféle igényük? Lesz-e szekularizmus utáni ország? Mit is jelent ez a fogalommá vált kifejezés?
„A szekularizmus tiltakozás a vallási elnyomás ellen, az egyházi zsarnokság ellen, az ellen, hogy jobbágyai, alattvalói, rabszolgái legyünk bármilyen fantomnak, vagy egy fantomot képviselő papnak.”
Forrás: https://pendulum.blog.hu/2015/10/04/a_posztszekularis_magyarorszag
Az egyik legősibb jelenség, ami a történelem első államalakulata (Bábel tornya) óta folyamatosan jelen van minden szervezetten működő államiság életében, a Trón-Oltár szövetsége. Vagy ennek ellentéte.
Miként tudta maga alá gyűrni a középkori katolikus – és később a tanulva az elődtől a protestáns – egyház azokat az alattvalóit, akik nem ritkán álltak vitában/perben egyházi, vagy világi uralkodóikkal? Egyszerűen: az EGYHÁZI ÁTOK (vagy protestáns módszerrel a fegyelmi eljárások, olykor a kiközösítés) módszerével. Ahol ezt a templomokban kihirdették, ott az uralkodó – vagy a gyülekezeti tag – mehetett Canossát járni, vagy egyéb módon behódolni. Abban az országban (gyülekezetben) „fű nem termett, szem nem maradt szárazon”. Csak a helyi püspök – lelkész – feloldozása után.
Nos ez a vallási hatalom ma már erre a technikára nem szorul rá. Elég, ha az éppen regnáló állami vezetőket megnyeri egy szövetség révén. Néha ezt törvénybe is iktatják. Néha csak a háttéralkukban rögzítik. Elég, ha a napi gyakorlatban él és virul a Trón-Oltár együttműködésen alapuló állapota. Ezt aztán a hívek mindennapi életében is lassan-lassan beszövi a szószékekről csepegtetett lazító/butító/bedaráló „tanítás”. A lényeg: ne láss, ne hallj, ne beszélj olyan dolgokról, amikkel meg lehetne zavarni a szépen csörgedező apanázst. Az ADÓGARASOKBÓL a különböző egyházi szervezetekhez utalt milliók (gyakran milliárdok) útját.
Az internet világában körülnézve jól láthatók a pénzek összege, jogcímei. Erre most nem térek ki. A fő csapásirány lényege az, amit már Konstantinus római császár is sikerrel alkalmazott. A vallások közti teret kiegyenlíteni a császári adományok, előjogok és egyéb – jórészt pénzügyi – juttatások révén. Mindenkinek jutott valamicske, amit akkor kapott, ha békében élte meg hitét a bonyolult pogány-keresztény hittérben. Ha nem akarta hangoztatni hitvilágának kizárólagosságát/egyediségét.
Ma ezt a vallási/világi békét az ökumenizmus (fedő)nevű fogalommal tudják jól-rosszul megvalósítani a legkülönbözőbb hittel/rituálékkal működő vallási közösségek. Látható, hogy azokkal is jól sikerült a bedaráló aktus, akik eddig még azt hitték, hogy van üzenetük a többiek felé. Az egyik protestáns egyház kis gyülekezetében kérdezte egy tagtárs: „Miért nem halljuk a szószékről azokat a speciális tanításokat, amikkel felnőttünk. Amiket a Dániel-Jelenések könyveiből olvashattunk?”
A szószék válasza: „Mert ma már nem lehet ezekkel felháborítani, megalázni a többi egyházakat!” Értsd ebben az esetben/egyházban a Jelenések könyve 14. fejezetében olvasható un. „hármas angyali üzenet” és az ehhez tartozó más bibliai könyvek végső időkre utaló jövendöléseit.
A mag beérett, a termés learatható. Az apanázsok (titkolt) valósága nem tartozik a hívekre. Ők továbbra is csak gyakorolják alapogaikat: Imádkozni – engedelmeskedni – fizetni. Plusz hallgatni, ami jól pengő arany.
„Abban egyetértünk, hogy a magyar állam nem keresztény állam. Nem csak azért, mert a vallásukat aktívan gyakorló, templomba járó keresztény polgárok számaránya alacsony…. A lényeg nem az, vajon hogyan határozzuk meg, ki keresztény, és hogy ők többségben vagy kisebbségben vannak-e.”
Többek között ez az a pont, ahol az ATEISTÁK joggal tiltakozhatnak, ha nekik nem jut semmiféle juttatás. Kivételezést emlegethetnének? Joggal!
Ezzel egyet lehet érteni. Ezért – is – nem tudom helyeselni azt a gyakorlatot, amiben – többek között – egyházam is sáros. Adópénzeket elfogadni hitéleti és egyéb ürüggyel azonos azzal, ha annak idején ILLÉS próféta JEZABEL elé járulva kért volna támogatást küldetéséhez.
Van kérdés?