Politika és kiátkozás (avagy világkormány és a pápa )

Már senki sem csodálkozik , ha a napi politika különlegességei néha extrém hírekkel bombázzák a “nagyérdeműt”.

De az, hogy ellenlábasok egymásközt a normális érveket mellőzve, a másként gondolkodó, illetve más párthoz tartozó notabilitásokat egyszerűség kedvéért meg, – vagy ki – átkozzák, már nehezen tolerálható.  Azt sejteti, hogy a  tehetetlen düh robbanóelegye, és a kulturált modor hiányából fakadó  viselkedés miatt a türelem és a konszenzus-keresés eltűnni látszik a közéletből.

“..Úgy döntöttünk, hogy a Szentszék tekintélyét hívjuk fel a magyarországi keresztény közösség védelmében.” 

A hír forrása egy nehezen értelmezhető kiszólás, amit alaposan kiforgatva – és “keresztény” köntösbe öltöztetett fellebbezéssel  – próbáltak néhányan az apostoli szentszékhez döntés (védelem?) céljából eljuttatni.

A kisiskolások veszekedéséhez hasonlító viselkedés (“Megmondalak apukámnak, aztán megnézheted magadat ….!!) rossz előérzéssel töltött el.

Ki, vagy mi a római pápa, hogy egy kis ország, abszolúte belső vitája okán, és a politikai kultúra hiánya miatt, olyan megoldással jönne elő, amit a középkori vallási többséget (és sok esetben az uralkodókat is) irányító római pápaság módszereivel lehetne csak megoldani?

Hova vinné a földkerekséget, ha ez a “problémamegoldó” jelenség szétterjedne a népek tengerében?

A glóbusz világosan mérhető, kutatások és nyilatkozatok százaival alátámasztott lepusztuló állapota miatti aggodalom már eljutott abba a stádiumba, hogy egyetlen, de erős felhatalmazással bíró szervezetért kiált. Az persze alapból benne lenne ebben a (közel)jövőben fellelhető grémiumban, hogy piramis-elven épüljön föl.

Miért kellene ezt a képződményt ezen módon kialakítani, miközben már évszázadok (netán ezred) óta létezik, méghozzá a római katolikus egyház építményében? Azzal, hogy ma, a lakott földön létező másik vallásoknak nincsen ehhez a (r.katolikus) piramishoz hasonló kiképzésük, máris determinálja az abszolút vezető szerepére.

Ne legyen illúziónk egy percig se! Ha ez a kérés (irányzat, terv,ötlet…)  a pápaságot a VILÁGKORMÁNY-nak elgondolt pozícióba hozná (?) mire lehet(ne) számítani a világon mai állapot szerint kétharmados többségben lévő “pogány” vallások követőinek?

További kérdés: mi lenne az ATEISTÁK sorsa? És a (még hithű) protestánsokkal mi lenne?

A szigorú ellenzéket alkotó kisegyházak hívei, akik a katolikus világnézetet (rendszert) a próféciákban különböző vadállatként megjelölő bibliai fogalommal azonosítják?

Megannyi, nehezen megválaszolható kérdés.

Ízelítőül némi visszatekintést ajánlok, hogy legyen összehasonlításra esélyünk a vallási alapokon megszervezett uralmi rendszer működéséről.

“Ahol a katolicizmus államvallás, ott állami szintre emelkedik minden, amit ők képviselnek, úgy mint:
– más egyházak, más vallású emberek üldözése
 a szólásszabadság megszüntetése
– inkvizíció
– az óvszerhasználat tilalma által az AIDS és más nemi úton terjedő kórságok terjedése
– a fogamzásgálás tiltása miatt gyerekanyák és a csecsemő gyilkosságok normává válása
– az abortusz tilalom miatt a genetikai és egyéb károsodott magzatokból születő emberroncsok számának növekedése
– vallásháborúk
– boszorkányok, tudósok, filozófusok, eretnek üldözése– a házasságokon kívül született emberek diszkriminációja
– gyermekek szexuális kihasználása”

A “főnök” hatalma a lexikon szerint: “Róma püspöke, a pápa, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egész egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van.”


Aki belép egy világi – vagy vallási – szervezetbe, ahol a működéshez szükséges rendszabályokat önként vállalja, nem bosszankodik, ha a kilógást ( a paragrafus-rengetegben amúgy könnyen meglelhető, kis “szabálytalanságot”) ráhúzzák.  A kiátkozásról, mint az egyházi rendszabályok legerősebb fegyveréről pár szót motyognék.

A középkori katolikus egyház erős fegyverei között a leghatásosabb volt az EXKOMMUNIKÁCIÓ.

A közösségből való kirekesztés. Ez azzal járt, hogy az egyént – aki valamilyen fegyelmi vétséget követett el – misével kombinált szertartás kíséretében testestől-lelkestől átadták az ördögnek.

Lényegében ezzel volt látványosan jelezve, hogy az illetőre az egyházközség nem tart igényt.

Vagyis azokból a speciális szolgáltatásokból, amiket kizárólag felszentelt egyén tudott  végezni (esketés-temetés-keresztelés-bérmálás…) a “bűnös” ki lett zárva.

Na bumm! És akkor mi volt?

Hát ez nem ilyen egyszerű tétel.

IV. Henrik a Canossai vár udvarán

Akit kirekesztettek az engedelmes  hívek soraiból, nem csak az általános jogokból lett távol tartva. Hanem (lásd IV. Henrik és VII. Gergely vitája az invesztitúra harc kellős közepén) akik ellenségei voltak, akár meg is ölhették. Mindenesetre az alattvalói engedelmesség alól ezen esemény (IV. Henrik esetében az exkommunikáció) következtében fel lettek mentve.

Későbbiekben ez a “fegyver” már eléggé elkopott. Luther a kiátkozó bullát a város falain kívül, népes diákcsapat asszisztálása mellett elégette. Az átok néha azért is lett tekintélyét vesztett tényező, mert abszolút nevetséges  és súlytalan eseteknél – például tyúklopásnál is – alkalmazták.

Nézzük meg ezt a ma is érvényben lévő kiközösítési eljárást közelebbről.

“A mindmáig érvényben lé­vő tridenti átkokkal kapcsolatban fontos megje­gyezni, ezek nem pusztán az alapvető protes­táns hitelvek elítélését jelentik, hanem kifejezet­ten az adott hitelveket valló emberek személyé­re irányuló átkok. Hogy mennyire, azt a kapcso­lódó szertartás mutatja. Mise keretében, harang-zúgás közepette, az illetékes püspök vezetésével, számos pap közreműködésével folytatták le. A főoltár előtt, teljes liturgikus díszben, a püspök vezetésével felsorakozott papok mindegyike égő gyertyát tartott a kezében, amely a kiátkozott személy(ek) lelkét, szellemét jelképezte. Az égő gyertyákat a püspök vezetésével úgy kellett egy­szerre a földhöz vágniuk, hogy azok mind ki­aludjanak.

XVI. Gergely teológiai bizottságot hívott össze Rómába,…Ennek eredménye volt a Mirari Vos (Csodálkozom rajtatok) kezdetű pápai enciklika, amely kimondja: „…ostoba és téves vélemény – vagy még pontosabban szólva őrült eszme –, hogy mindenki számára meg kell hirdetni és ki kell harcolni a lelkiismeret szabadságát”. Nemcsak a lelkiismereti szabadság volt „őrült eszme” és „ragályos tévtan” XVI. Gergely szemében, hanem a pápa az „eretnekség szennycsatornáinak” nevezte a sajtó, a gyülekezés és az oktatás szabadságát is.

Globális kormányzást sürget a pápaPDVD_137
A világméretű gazdasági válság Leküzdéséhez “globális kormányzást” tart szükségesnek a katolikus egyházfő kedden közreadott első társadalmi enciklikájában.
A Carítas Ín veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű pápai dokumentum az ENSZ átalakítását szorgalmazza. Csak egy ilyen testület lehet képes a válság, a leszerelés, a béke és a biztonság , a környezetvédelem ügyének előmozdítására- áll XVI. Benedek enciklikájában.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a vallásszabadság nem jelent egyet azzal, hogy minden vallás egyenlő . Minden vallás meg kell, hogy feleljen “a szeretet és az igazság” kettős következményének; a kereszténység (értsd a római egyház) magában hordozza ezeket a kritériumokat – szögezte le.” Forrás: http://denesotto.hu/2012/07/vilagkormany-es-katolicizmus/

Mondja el a véleményét!