Életmódtörténet. Anyagi kultúra 1500- tól napjainkig. (könyvismertetés)

Csaknem hárommilliárdnyian (kortársaink az információs társadalomban) vágják zseb­re okostelefonjukat, amikor elindulnak ha­zulról. Magukkal visznek tehát egy mobil távbeszélőkészüléket (ami automatikusan feljelentkezik az átjátszó állomásokra), egy fényképezőgépet (amivel számos eseményt dokumentálnak), egy videofelvevőt és – le­játszót, egy rádiót,

hangrögzítőt, számo­lógépet,

tévés és internetes csatlakozást,

közösségi oldalak elérhetőségét biztosító technikát,

monitort, klaviatúrát, CD-le­játszót, hőmérőt,

határidőnaplót, órát, vekkert, stoppert,

ismerőseik jegyzékét és elérhetőségüket, térképeket, zseb­lámpát,

íróeszközöket, levelek és üzenetek tárát,

lexiko­nokat, szótárakat, állat- és növényhatározókat

– mintha egy kamionnal közlekednének! —, szépirodalmat, fotókat, filmtekercseket, időjárás-előrejelzőt és még amihez po­tenciálisan hozzáférhetnek a könyvtárak, levéltárak, napi- és hetilapok archívumaiból és friss kínálatából, adatfel­hőkből.

Egyetlen perc alatt csak a Google-on kétmillió keresést indítanak el, száz órá­nyi anyagot töltenek fel a YouToube-ra,

2.4 millió honlaplátogató lép be a hálóra,

1.5 millióan osztanak meg valamilyen tar­talmat,

204 millió e-mailt továbbítanak.

Hírek, vélemények, állítások, közlemények a digitális virtuális térben. És a folyamatok gyorsulnak.
A glóbusz: egyetlen világfalu.

Miniatűr, sűrű, globális és ránk szabott. Egy ötforintosnyi mikrocsipen több százszor férne el az az információmennyiség, amit a 27 tonnás ENIAC elekt­roncsöves, lyukkártyás, katonai célú számítógép kezelni tudott hetven éve.

Gondoljunk bele: 1900-ban a házak fele Budapesten még istállóval épült…

1830 körül úgy vélték: a pipafüst fertőtlenít. A gáz pedig jó szamárköhö­gés ellen. És ez nem volt olyan régen!

(Lőrinc László: Életmódtörténet. Anyagi kultúra 1500- tól napjainkig. Akadémiai Kiadó.) ERDÉLYI S. GÁBOR