Csaknem hárommilliárdnyian (kortársaink az információs társadalomban) vágják zsebre okostelefonjukat, amikor elindulnak hazulról. Magukkal visznek tehát egy mobil távbeszélőkészüléket (ami automatikusan feljelentkezik az átjátszó állomásokra), egy fényképezőgépet (amivel számos eseményt dokumentálnak), egy videofelvevőt és – lejátszót, egy rádiót,
hangrögzítőt, számológépet,
tévés és internetes csatlakozást,
közösségi oldalak elérhetőségét biztosító technikát,
monitort, klaviatúrát, CD-lejátszót, hőmérőt,
határidőnaplót, órát, vekkert, stoppert,
ismerőseik jegyzékét és elérhetőségüket, térképeket, zseblámpát,
íróeszközöket, levelek és üzenetek tárát,
lexikonokat, szótárakat, állat- és növényhatározókat
– mintha egy kamionnal közlekednének! —, szépirodalmat, fotókat, filmtekercseket, időjárás-előrejelzőt és még amihez potenciálisan hozzáférhetnek a könyvtárak, levéltárak, napi- és hetilapok archívumaiból és friss kínálatából, adatfelhőkből.
Egyetlen perc alatt csak a Google-on kétmillió keresést indítanak el, száz órányi anyagot töltenek fel a YouToube-ra,
2.4 millió honlaplátogató lép be a hálóra,
1.5 millióan osztanak meg valamilyen tartalmat,
204 millió e-mailt továbbítanak.
Hírek, vélemények, állítások, közlemények a digitális virtuális térben. És a folyamatok gyorsulnak.
A glóbusz: egyetlen világfalu.
Miniatűr, sűrű, globális és ránk szabott. Egy ötforintosnyi mikrocsipen több százszor férne el az az információmennyiség, amit a 27 tonnás ENIAC elektroncsöves, lyukkártyás, katonai célú számítógép kezelni tudott hetven éve.
Gondoljunk bele: 1900-ban a házak fele Budapesten még istállóval épült…
1830 körül úgy vélték: a pipafüst fertőtlenít. A gáz pedig jó szamárköhögés ellen. És ez nem volt olyan régen!
(Lőrinc László: Életmódtörténet. Anyagi kultúra 1500- tól napjainkig. Akadémiai Kiadó.) ERDÉLYI S. GÁBOR