Érdemes felidézni a hatalmi jelképek erdejéből az obeliszkek rövid történetét. Főleg, mivelhogy ezek a napistennek szentelt kőoszlopok amúgy lopás, rablás és egyéb hasonlóan felháborító ténykedések útján terültek szét szinte az egész „civilizált” világon. Nem tudok obeliszk-vásárlásról. A pontos leltár olvasható ITT: https://hu.wikipedia.org/wiki/Obeliszk
Ahol álltak – templomok előtti téren, uralkodói palotáknál…- ezek a majdnem tűhegyesre kifaragott kőoszlopok kitalálójuk és létrehozójuk akkori szándékait lefedték. Mi „kultúrnépek” a mai vallási/politikai tudásunk birtokában kétféle magyarázatot sejtünk.
Egyik, hogy az uralkodónak a hatalmát és tekintélyét jól mutatták a népnek és a szomszédos országoknak.
A másik – ami biztosabb – hogy Amon Ré napisten tiszteletét fejezték ki pl Egyiptomban. De amikor divatba jött, hogy se szó, se beszéd elvisszük és másutt felállítjuk, vajon mit akartunk ezekkel a „pogány” építészeti elemekkel kifejezni, ott, ahová állítódtak? Például a „kereszténység fővárosában” egy sor téren, templom előtt… mi célja lehetett és mit jelentett – jelent – ma?
Ugyanazt, amit eredeti helyén és idejében? Az uralkodó (egyház, állam, illetve ezek kombinációja…) kifejezni óhajt szavak nélkül is! A hatalom és erő szimbóluma. Mindegy, hogy melyik ország, milyen terén, milyen épülete előtt áll. A lényeg: megtehettem és megtettem, hogy elhozzam és használjam. (Dénes Ottó kommentje)
Egyik római utam alkalmával mondta az idegenvezető, hogy Rómában több obeliszk áll, mint őshazájukban Egyiptomban. És tényleg, utánaszámolva a leltár: Egyiptomnak maradt 9 (kilenc) obeliszk. Míg egyedül Rómában áll 14 darab, amit mind eredeti környezetéből kiszakítva hoztak át és állítottak föl „Ad maiorem Dei gloriam.” Azaz Isten nagyobb dicsőségére. Ezek közül a leginkább nevezetes a Vatikáni Szent Péter tér mértani középpontjánál – azaz inkább a Bernini – féle kolonnádok fókuszában álló „napóra”.