Luthernek nem hagytak békét. Újabb meg újabb támadást intéztek ellene hivatottak és hívatlanok egyaránt. Adolf merseburgi püspök parancsára és Miltitz Károly pápai követ buzdítására bizonyos Alveld Ágost lipcsei mezitlábos barát is síkra szállt ellene egy 1520. április 7-ről keltezett, s kevéssel utóbb javított kiadásban is megjelent Super apostolica sede c. latin nyelvű iratban, amely nagy ügyefogyottsággal azt a tételt igyekszik bizonyítani, hogy az apostoli szék vagyis Péter katedrája isteni eredetű, s abban Krisztus parancsából Péter és az ő utódja, mint a küzdő egyház feje, mint főpap, pápa, rector, pásztor, Krisztus egyetlen fő helyettese, a számára kijelölt helyen, Rómában székel.
Ez irat Luthert név szerint csak egyszer említi meg, de nyilvánvalólag rá alkalmazza a „farkas a juhok aklában”, az „eretnek, eszelős, ördöngős” s több ehhez hasonló jelzőket. Maga Luther e sületlen
gyalázó iratot eleinte nem méltatta figyelemre. Famulusát, Lonicer Jánost bízta meg, hogy adott utasításai szerint válaszoljon reá, amit ez meg is cselekedett. De mikor Alveld a maga iratát átdolgozva német nyelvre 1520 május közepén a nép számára is kiadta, Luther sem hallgathatott tovább. „A szegény népet – úgymond – nem engedhetem megmérgezni.” Szintén német nyelven válaszol neki, és válaszát
még ugyanazon hónapban Von dem Papstthum zu Rom wider den hochberümten Romanisten zu Leipzig címen sajtó alá adta, s az június 26-án teljesen meg is jelent.
A teljes művet itt olvashatja: Luther Márton: A római pápáról. További könyvekért és írásokért látogassa meg keresztény könyvtárunkat!