Ahogy a XIX. század vége a bakteriológia és a táplálkozástan korszaka volt, úgy az ezredvég a biokémiáé és a molekuláris biológiáé. Az eltelt időszak alatt sok kérdés megoldódott a vitaminok hatásmechanizmusával kapcsolatban. Tudjuk már, hogy a zsírban oldódó vitaminok mint az A- és D-vitamin, nemcsak egy-egy fehérje működéséhez szükségesek, hanem származékaik sejten belüli receptorokhoz kapcsolódva gének egész csoportjainak átírását szabályozzák.
Ahogyan Szent-Györgyi előre látta, számos új vitamint fedeztek fel, illetve vegyületek egész soráról derült ki, hogy az emberi szervezet számára, ha nem is létfontosságúak (s ezért vitaminnak nem nevezhetők), de egészségesebbé tesznek bennünket, betegségeket előznek meg, s így javítják életkilátásainkat. A növények nagy mennyiségben termelik ezeket a molekulákat, az állati és emberi szervezet azonban képtelen az előállításukra.
A növényi anyagcsere jellegzetes termékei a különböző festékanyagok (fl avonoidok, antocianidinek), melyek a virágok és termések színét adják, de ezenkívül valószínűleg fontos szerepük van az oxigénből keletkező igen reakcióképes, rövid élettartamú köztitermékek hatástalanításában. E tulajdonságuk az antioxidánsok nagy családjába sorolja őket, azok leghatékonyabb képviselői. Fogyasztásuk tehát hozzájárulhat az emberi szervezet oxidáló hatások elleni védelméhez, melynek nemrég leírt példája az úgynevezett francia vagy mediterrán paradoxon.
Ismert tény, hogy a mediterrán országokban a szív- és érrendszeri kórképek előfordulásának gyakorisága, illetve az általuk okozott halálozás alacsonyabb, mint az észak-európai vidékeken. Mivel e betegségek rizikófaktorai (dohányzás, magas zsír- és koleszterintartalmú ételek, stressz) mindkét területen nagyjából azonos módon fordulnak elő, valamilyen más külső hatás kell, hogy felelős legyen a különbségért.
A kutatások a táplálkozási szokások különbözőségében találták meg a valószínű okot: a mediterrán országokban a vörösbor, az olívaolaj, a citrusfélék, a friss gyümölcsök és zöldségek a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek közé tartoznak, s mindezen táplálékok nagy mennyiségben tartalmaznak flavonoidokat. A flavonoidok kísérleti rendszerekben – s feltehetőleg az emberi szervezetben is – igen hatékony gátlószerei a vérben szállított lipoproteinek oxidációjának Ez a hatás lehet felelős az érelmeszesedés és így a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzéséért.
Az eredmények mellett azonban megoldatlanul maradtak fontos kérdések A mai napig vita tárgya például, hogy mi a vízben oldódó vitaminok optimális napi adagja. Egyesek a minél több, annál jobb elve mellett törnek lándzsát (ezt a nézetet képviselte Szent- Györgyi is), míg mások figyelmeztetnek a lehetséges veszélyekre is.
Érdekes módon a legtöbb megválaszolatlan kérdés a Szent- Györgyi szívéhez legközelebb álló C-vitaminnal kapcsolatban maradt fenn. Ismert, hogy számos enzim működésének hatásfokát javítja az aszkorbinsav, emellett antioxidánsként is elsőrangú. Ezek a funkciók azonban nem magyarázzák azt, hogy a C-vitamin hiánya, a skorbut, miért halálos kimenetelű betegség. Szent-Györgyi későbbi munkái azon a feltevésen alapultak, hogy az aszkorbinsav és a fehérjék között elektronátvitel történik így kerülnek a fehérjék elektronokban telítetlen, reakcióképes, azaz „élő” állapotba.
Az aszkorbinsav tehát nemcsak néhány, hanem valamennyi fehérje működéséhez is szükséges. A zseniális hipotézist, bár számos ezt erősítő megfigyelést tettek, nem sikerült egyértelműen bizonyítani, s lassan háttérbe szorult. Az utóbbi évek eredményei (melyek közül néhány ismét Magyarországon született) azonban úgy tűnik, hogy igazolják a feltevést.
Végül megoldatlan még egy – talán inkább filozófiai, mintsem természettudományos – kérdés. Mi az oka annak, hogy az állati szervezetek elvesztették azt a képességüket, hogy maguk állítsák elő az életük fenntartásához elengedhetetlenül szükséges vegyületeket?
Az evolúcióról alkotott elképzeléseink ( (D.O. megj. figyelem: ELKÉPZELÉSEINK, nem biztos tudásunk!) szerint ezeknek a változásoknak előnyöseknek kellett lennie, mivel fennmaradtak Mi lehet ez az előny? Talán a növény- és állatvilág életének összehangolása?
Maradtak tehát tennivalóink. Megoldásukban segíthet a Szent- Györgyi által képviselt kutatói magatartás, mely önzetlenül megosztja munkája eredményeit a nagyvilággal, és egyéni szemmel tekint az élet mindenki által ismert jelenségeire.
Bánhegyi Gábor: Természettudományi Közlöny 132. évf. 5. füzet