Keresztény ünnepekről I. (Karácsony)

Szándékom szerint az ünnepekről kezdenék egy sorozatot. Az évnek jelentős hányadát különböző címeken eltöltött un. „ünnepek” teszik színesebbé. Lazulást, feloldódást hoznak a néha sivár mókuskereket pörgető hétköznapokba. Azonban, ha kicsit nagyító alá tennénk egyik – másikat eredetüket illetően, bizony előjönnek kisebb – nagyobb „csontvázak” a szekrényekből. Elsőnek a „legnagyobb ünnepről” elmélkedik egy indiai keresztény szerző. (Dénes Ottó)

Az emberek hasonlítanak a nyájra és a nyáj hajlamos a sokaságot követni, anélkül, hogy bármit is kérdezne. Jézus azonban eljött és arra tanított bennünket, hogy Isten igéje alapján mindent vizsgáljunk meg. A farizeusok nagyra értékelték az emberi hagyományokat Jézus azonban Isten igéjét. Az embernek minden – Isten szájából származó – igével élnie kell. (Máté 4.4)

Jézus folyamatos küzdelmet vívott a farizeusokkal Isten igéje alapján, állandóan hadakozva az emberi hagyományok ellen. Az egyházban ugyanezt a csatát vívjuk ma. Isten igéje az egyetlen világosság a földön. Isten, amikor kezdetben teremtette a világosságot, azonnal elválasztotta azt a sötétségtől. Minden sötétség és az emberi hagyományok is bűn. Arra vagyunk elhívva, hogy ezt a kettőt Isten tiszta igéje alapján szétválasszuk úgy, hogy ne legyen semmi keveredés a gyülekezetben.

A Karácsonyt sokan megünneplik, mint Jézus Krisztus születésnapját. Minden vallásos kereskedő előre örül a Karácsonynak, mert az egy olyan időszak, amikor nagy haszonra lehet szert tenni. A Karácsony ezért inkább kereskedelmi, mint szellemi ünnep. Sok millió forintot költenek el az emberek karácsonyi képeslapokra és ajándékokra. A szeszes italok eladása is megnő ebben az időszakban. A forgalmi rendőrök az egész világon mozgósítva vannak, mivel az utakon ilyenkor van a legtöbb baleset, ezért több ember megy a pokolba ebben az időszakban, mint az év bármely más időszakában.

Ez valóban Isten Fiának vagy egy másik ’Jézusnak’ a születésnapja lenne?

Nézzük meg mindenekelőtt Isten igéjét. A Biblia azt mondja, hogy azon az éjszakán, amikor Jézus Betlehemben megszületett a pásztorok kinn voltak a nyájukkal Júdea legelőin. A pásztorok Palesztinában októbertől februárig nem tartják a nyájaikat éjszaka a legelőn, az időjárás ugyanis esős és hideg. Ezért a valóság az, hogy Jézusnak valamikor március és szeptember között kellett megszületnie. A december 25 tehát egy más ’Jézus’ születésnapja; a Sátán tehát becsapta a gyanútlan keresztyéneket!

Még ha tudtuk volna is Jézus születésének pontos idejét, akkor is kérdéses, hogy Isten akaratával egyezne-e, hogy az egyház megünnepelje azt. Jézus anyja, Mária bizonyára tudta Jézus születésének pontos idejét. Pünkösd után Mária éveken keresztül együtt volt az apostolokkal. Ennek ellenére sehol nem kerül megemlítésre Jézus születésnapja. Mit mutat ez számunkra? Valójában azt, hogy Isten szándékosan eltitkolta Jézus születésnapját, mert Isten nem akarta, hogy a gyülekezet megünnepelje azt.

Akkor hogyan honosodott meg a Karácsony a keresztyén gyakorlatban? A válasz a következő: ugyanolyan módon, ahogyan a gyerekkeresztség, a papság és más emberi hagyományok – a Sátán finom, következetes munkájának eredményeként.

Amikor Konstantin császár a 4. században államvallásává tette a keresztyénséget tömegek váltak „névleges” keresztyénné anélkül, hogy az emberek szíve megváltozott volna. Az emberek nem akarták feladni az évente megünnepelt két nagy ünnepüket, amelyek a nap, mint égitest imádatához kapcsolódtak. Az egyik ünnepük a Napisten születésnapja volt december 25-én, amikor a nap lemegy a déli féltekén és elkezdődik a visszafelé való útja (a téli napforduló).

Az Encyclopaedia Brittanica (a világtörténelmet illetően tekintélynek elismert mű) a következőt mondja a Karácsony eredetéről:

“December 25 a Philocalus naptár és a Midras (midraizmus – perzsa vallás) szerint a legyőzhetetlen nap ünnepe volt. A Karácsony megünneplése a keresztyénség időszakában régmúltra nyúlik vissza és egy fejlődés eredménye. A keresztyénség hanyatló időszakában pogány dolgok, vallások, nemzeti szokások, mesék és hagyományok honosodtak meg a keresztyén gyakorlatban. Krisztus születésének időpontja soha nem volt megnyugtató módon meghatározva, de amikor a gyülekezeti atyák Kr.u. 440-ben eldöntötték Krisztus születésének megünneplését, nagyon bölcsen (?) a téli napforduló napját választották ki, ami már beívódott az emberek gondolkozásába, mivel az a legfontosabb (pogány) ünnepük volt. Ahogyan a keresztyénség terjedt a pogány népek között, sokak szemében a téli napforduló gyakorlata egyszerűen egy keresztyén gyakorlattá vált.”

Isten igéje vagy emberi hagyományok?

A Karácsony megünneplése mögött az emberi hagyományok követésének sokkal erősebb halálos mérge rejlik annál, hogy egyszerűen nem engedelmeskedünk Isten igéjének. A hagyomány ereje ugyanis olyan erős, hogy sok hívő, akik az életük más területein követik a Szentírást, képtelenek lemondani a Karácsony megünnepléséről.

Meglepő, hogy sok hívő nem hajlandó elfogadni, amit még a világi írók is (mint az Encyclopaedia Brittanica szerzői) megértettek, hogy a Karácsony alapvetően pogány ünnep. Mondhatjuk egy szamárra, hogy oroszlán, de az akkor is csak szamár. A név megváltoztatása nem teszi ezeket az ünnepeket keresztyénné! Semmi különbség sincs a Karácsony és bármi más nem keresztyén ünnep között.

Jézus éppen ilyen – Isten igéjével ellentétes emberi hagyományok – miatt vívott állandó harcot a farizeusokkal. Jézus több ellenállással szembesült az üres ’atyai’ hagyományokkal való küzdelme során, mint a bűnnel szembeni igehirdetése miatt. Mi Jézushoz hasonló megtapasztalásokban részesülhetünk, ha hozzá hasonlóan hűségesek vagyunk Isten igéjéhez. Egyedül Isten igéje az iránymutató számunkra és nem az istenfélő emberek példája azokon a területeken, ahol nem követik Isten igéjét. “Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug” (Róma 3.4).

Dávid Isten szíve szerint való ember volt. Mégis negyven éven keresztül megengedte az izraelitáknak, hogy Mózes rézkígyóját imádják anélkül, hogy rájöttek volna, hogy az utálatos Isten számára. Nem volt világosságuk még egy ilyen nyilvánvaló bálványimádással kapcsolatban sem. Egy kevésbé jelentős király, Ezékiás volt az, aki világosságot kapott és lerombolta ezt a bálványimádó gyakorlatot. (2 Kir. 18.1-4). Követhetjük az istenfélő embereket az életük szentségében, de nem a világosságuk hiánya miatt gyakorolt emberi hagyományaikban. A mi biztonságunk egyszerűen Isten igéje tanításának követésében van és nem abban, amit emberek hozzátesznek ahhoz vagy elvesznek abból.

Az igazi szellemi embereknek Jézust kell követni az élet minden területén. Ebből következik először is a kereszt felvétele és az engedelmeskedés Isten igéjének a Szent Szellem erejében minden nap. Ez magába foglalja minden olyan emberi hagyomány elhagyását, amiknek nincs alapja az Újszövetségen. Isten egy tiszta bizonyságtételre vágyik minden területen. Egy gyülekezet nem csak minden bűntől, hanem a babiloni hagyományoktól is meg kell, hogy szabaduljon.

Miután a december 25-e rendszerint szabadság mindenki számára, amit az iskolások esetében megtoldanak az előtte és utána következő napokkal, ezért sokan arra használják fel ezt az év végi időszakot, hogy összejöjjön a család, ami nagyon jó dolog.

Vannak emberek, akik évente csak egyszer, december 25-én mennek el az Istentiszteletre, ezért jó, ha a gyülekezetek tartanak Istentisztelet ezen a napon és hirdetik nekik az evangéliumot megmagyarázva, hogy Jézus miért jött el a földre: hogy megmentsen minket a bűneinkből.

Azonban december 25-ét megünnepelni, mint Jézus születésnapját az a napisten születése pogány szertartásának folytatása lenne.

Az igazi hívők életük minden napján hálásak azért, hogy Jézus megszületett és nem csak az év egyetlen napján.

Következtetés: fontos emlékezni arra, hogy pusztán attól, hogy nem ünnepeljük meg a Karácsonyt, még nem leszünk szellemiek, azok pedig, akik megünneplik nem szükségszerűen testiek.

A szellemi emberek azok, akik követik Jézust a napi önmegtagadás útján és minden nap betöltekeznek Szent Szellemmel, akár ünneplik a Karácsonyt akár nem.

Amikor olyan hívőkkel találkozunk, akik megünneplik a Karácsonyt, szívélyeseknek kell lennünk velük és figyelembe venni, hogy ők tudatlanok ennek az ünnepnek a pogány eredetét illetően. Ezért ők semmiképpen sem vétkeznek, amikor megünneplik azt, mi azonban vétkezni fogunk, ha elítéljük őket emiatt.

“Kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve”. (Róma 14.4-5).

Ez az utolsó és a legjobb ige ebben a témában.

-§-– Zac Poonen

Christian Fellowship Church, Bangalore, India – Minden jog fenntartva!

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének (http://www.cfcindia.com) egyértelmű feltüntetésével.

Fordította: Abonyi Sándor

https://keskenyut.wordpress.com

Mondja el a véleményét!