Reisinger János igehirdetése Pécs, 2017, január 27.
A Timótheushoz írt második levél 1. fejezetének 7. verse az alap Ige-vers, amit jó, ha megjegyzünk fejből is, mert az életben a belénk ivódott Biblia-versek nagyon nagy erőt jelentenek az adott helyzetekben; ha ezek az eszünkbe is jutnak.
Ez a Biblia-vers talán sokak előtt ismerős is, hiszen sokat idézett Biblia-vers. De nézzünk ennek a mélyére! Mit is mond Pál apostol az egyébként testileg is gyenge, lelkileg is nagy problémával küszködő munkatársának, Timótheusnak?
„Mert nem félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét!”
Ez a rövid Ige-vers legalább négyféle alapvető kijelentést tartalmaz. Az első így hangzik.
„Nem félelem lelkét adta nekünk Isten.”
Miért kezdi ezzel Pál apostol? Miért kezdi a félelemmel? Régen is, de különösen ma, hiszen erről megint külön jövendölés szól Lukács evangéliuma 21. fejezetének 26. versében a mai korra nézve. Olyan korban élünk, mondta Jézus kétezer évvel ezelőtt, hogy eljön majd az idő, amikor
„Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész Földre vár.”
Az ember életében mindig is ott volt a félelem. A félelmünk nagyon sokarcú jelenség. De különösen a mai korra telepedik a félelem, mint egy sötét árnyék. Minden ember lelkében. Ez ellen mindannyiunknak küzdenünk kell. Kisgyermekkorunkban mitől féltünk? Emlékezzünk vissza! Ha nem láttuk ott a szüleinket vagy az idősebbeket. Megszűnt a biztonságérzetünk, és féltünk. Vagy leereszkedett a sötét. Én emlékszem, hogy mi kisvárosban nőttünk fel, és nem volt komfortos a házunk. A nővéreimet nekem kellett sokszor kikísérnem téli esténként. Habár ők tíz évvel idősebbek voltak nálam. De a lányok félnek, ha sötétben egyedül vannak.
Annyi mindenféle félelemmel találkoztunk. Bejutottunk az óvodába, iskolába, jaj, nehogy feleltessenek! Vagy jaj, hát annyira megtanultam a leckét, de nem fog eszembe jutni. Valami rövidzárlat fog bekövetkezni. Tele voltunk félelemmel! Később hogy fölvesznek-e ide vagy oda? Folytathatjuk-e a tanulmányunkat? A munkahelyen befogadnak-e? Szinte végig lehetne hosszmetszetben nézni az életet, hogy mennyiféle félelem tör az emberre! És olyan félelem is, amit nem is tudatosítunk! Például, ha én azt kérdezem, „Ki fél önmagától? Ki fél a saját természetétől?” Néha az embereknek eszébe jut, hogy „Jaj, most ilyen helyzetbe fogok kerülni, nehogy elveszítsem az eszemet! Nehogy az indulatomnak engedjek! Már olyan sokszor megtörtént ez!”
Nézzük át egy rövid áttekintésben, a Biblia szerint mióta van félelem a világunkban! Mit erről a Biblia? Mikor hangzik el először ez a szó a Bibliában, hogy „félni kezdtem”? Tehát amikor mi Istentől eltávolodtunk, Isten és mi közénk odakerült a rossz, a bűnösség, és mi, mint felnőtt emberek, úgy elbújtunk Isten elől, mint a kisgyerekek, amikor nem akarnak valakivel találkozni, aki a családjukhoz jön.
Istennek kellett megszólítani, hogy „Hol vagy?”
Ádám erre ezt mondta. „Meghallottam a hangodat a kertben, és megijedtem…”
Milyen érdekes ez az első esetben bekövetkezett félelem! A félelem első jelentkezése! Mert ebből mit tanulunk meg? Egyszerre kétféle dolgot is. Azóta van félelem a világunkban, amióta bűnösség van! Tehát az biztos, hogy a mi életünkben is, ha félelmet éreztünk vagy érzünk, ez mindig kapcsolatban van a bűnösséggel, a rosszal. Tehát egyrészt, ugye, a Biblia kimondja, Isten bennünket nem félelemre teremtett! Isten bennünket felszabadult, boldog, örömteli életre teremtett. Félelem azóta van, amióta beengedtük a világba a bűnt!
A második dolog, amit megtanulhatunk, figyeljük meg, hogy Ádám kitől félt! Sátántól félt?
Nem! Istentől félt!
A másik dolog, amit megtanulhatunk, hogy általában az emberek attól félnek, akitől nem kellene, és akitől kellene, nem félnek! Istentől félnek az emberek! Mert
„Jaj, hát, Isten hogyan fog belenyúlni az életünkbe? Mit fog tenni velünk?”
Isten nyiláról beszélnek az emberek. Isten háta mögötti falvakról beszélnek az emberek. Isten csapásáról beszélnek. Még a nyelv is elárulja ezt a furcsa értékfelcserélést! Nem Sátán háta mögötti faluról, nem Sátán veréséről meg Sátán nyiláról beszélünk! Attól félünk, akitől nem kellene; Istentől félünk, pedig tőle nem kellene félnünk, hiszen Istennél nagyobb jótevőnk nincs! Sőt, Isten jobban szeret bennünket, mint mi saját magunkat! Attól, akitől félni kellene, nem félünk. Nagyon könnyedén sétálunk a kísértésébe és a csapdájába, és azután, persze, ezért is Istent okoljuk, hogy miért következett ránk ez meg az az életünkben.
A Biblia szerint melyik a legnagyobb félelem a világban? Ami szinte minden embert érint, kivéve a nagyon mélyen hitre jutott embereket, és az egész életén át végigkíséri. Ki is mondja ez az Ige-vers, hogy ettől a félelemtől egész életükben rabok az emberek! Ez dönti rabságba az embereket! Nagyon fontos Ige-hely:
A zsidókhoz írt levél 2. fejezetének 15. verse. Az emberek a haláltól való félelem miatt az egész életükben rabok! És ez nagyon különleges rabság! Nem úgy kell elképzelni, hogy minden nap remegnek az emberek, hogy „Jaj, most megérem-e a holnapot?” Nem ilyen a halálfélelem. Nyilván van olyan helyzet vagy az idősödéssel együtt járó dolog, amikor ez a halálfélelem így is felszínre jut. De általában hogyan félnek az emberek a haláltól?
Hogy tudják, egyszer vége lesz az életnek. Nem keresik erre a megoldást! És mindent be akarnak zsúfolni ebbe a rövid kis életbe! Mert ezt mondják. „Egyszer el kell mennem, de ameddig itt vagyok, addig aztán minden férjen bele az életbe. Hogy elmondhassam, nekem milyen értékes és élményben gazdag életem volt.” Ezért van ez a mohó élethabzsolás! Ezért az élvezet keresése, az utazás! Az idő ilyenfajta eltöltése mögött ott lapul meg a halálfélelem.
Az emberek erről nem akarnak beszélni! Voltál társaságban? Előjött egy-két komoly téma? Az, hogy miért élünk, vagy miért kell innen elmennünk? Egyszerűen elütik ezt a dolgot! Mert nem akarjuk rosszul érezni magunkat. Vidám témáról kellene beszélnünk, nem ilyen lehangoló dologról! Ez a fajta félelem az egyik legálnokabb félelem, ami itt van a világban! Az emberek a halálfélelmük miatt rabok! Le vannak kötve! És én azt gondolom, a hitre jutásnak az egyik legcsodálatosabb ajándéka, hogy a hivő ember megszabadul ettől a fullánktól! Így mondja a korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezetében Pál. „Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te diadalmad?”
Csodálatos dolog, amikor látjuk azt, hogy a mi végső elveszésünk megszűnt, mert mindannyian végső elveszésre lennénk méltók, de Jézus a helyünkbe állt, és nem az egyszerű első halállal halt meg, hanem a második, a Biblia szerinti második halál megtapasztalásával halt meg.
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
Ennek a megtapasztalásával halt meg! Ezért lehet reménységünk. Jézus nem az első haláltól váltott meg bennünket, a hívő embereknek is meg kell halniuk az élet végén. De félelem nélkül, mert ha a második haláltól váltott meg Jézus, a végleges elmúlástól váltott meg, és én hiszek abban, hogy Krisztus által győzök a halált előidéző bűn fölött, akkor nem lesz második halálom! Akkor át kell mennem az első halálon, de lesz majd az igazak föltámadásakor az az osztályrészem, amit Jézus Krisztus fog elhozni.
Ugyanakkor azt is hadd tegyem ehhez, hogy akik ezt nem ismerik, azok nagy veszélyben vannak! Én is a környezetemben, a rokonságomban látom azokat az embereket, akik nem ismerik a Biblia evangéliumát. Elérkezik a hetven év, nyolcvan év, és az emberek akkor már érzik, hogy
„Jaj, mennyi van hátra? Jaj, most mikor kell távozni?”
Valami félelmetes rabság ez! És ebből Isten a hit által szabadít ki bennünket! Ez a legnagyobb rabság! Ez a legnagyobb félelem, a haláltól való félelem.
Azután még mitől félnek az emberek? A Biblia egyik legősibb könyve Jób könyve. Ott van egy érdekes mondat.
„A bűnt a nyomorúságnál jobban szereted!”
Nagyon érdekes mondat ez! „A bűnt a nyomorúságnál jobban szereted!”„Jaj, nehogy koldusbotra jussak! Nehogy ne tudjak megélni!” Az emberek szájából a legtöbbször kikívánkozó mondat, „Hogyan fogok megélni? Mi lesz holnap? Mi lesz holnapután? Megélek-e valamilyen módon?” Az emberek a haláltól való félelem után a legmélyebben ezt az egzisztenciális félelmet élik át. Az aggodalmaskodással, a szorongással, hogy vajon holnap miből fog megélni. Mintha már a holnapok sokasága nem lenne mögöttünk! Hát már hány holnap van mögöttünk, amikor ezt elmondjuk?! És mindegyiket túléltük! Érdekes, az ember ennek sem hisz, hogy már hány holnapot túlélt!
Még mindig fél! Mert érezzük azt, hogy a félelemből csak igazában Isten válthat meg. A félelem, mondja János az első levelében, gyötrelemmel jár! Ebből a gyötrelemből csak Isten válthat meg bennünket! Az ember nem tud megváltani! Sem a szüleink, sem a házastársunk, sem más, csak Isten!
Amikor erre a Földre jött, Isten Fia félt-e? Jézus életében volt-e félelem? Soha! Jézus miért nem félt? Azért, mert Jézus mindig az Atyával volt. Mindig Isten szerint élt. Közé és az Atya közé nem furakodott be a bűnösség! Nem furakodott oda a sötétség, bár Jézusnak is ugyanolyan volt a természete, mint a mienk. De soha nem engedett a bűnnek! Ezért neki nem volt oka félni. Tudta, hogy az Atya vele lehet! Nem adott alkalmat arra, hogy ne lehessen vele. Na, de egy ízben az életében olyan tapasztalatot kellett átélnie Jézusnak, amit soha! Még amihez a mi leggyötrőbb tapasztalatunk sem fogható! Márk evangéliuma 14. fejezete beszél erről. Amikor Jézus bement a Gecsemáné-kertbe, nemhogy félt… Két ilyen szót választ az evangélista, „kezdett rettegni és gyötrődni”. Ez nem akármilyen félelem! Kezdett rettegni és gyötrődni!
Miért? Mert az a bűnteher, amiről beszélt már Keresztelő János, hogy „Íme, Isten ama Báránya, aki majd magára fogja venni a világ bűnterhét!” Ez valóságosan az életére, a lelkére nehezedett! Neki át kellett vennie mindannyiunk bűnterhét! És ha átvette mindannyiunk bűnterhét, azt mondta (magyarul), hogy „Én ugyan ártatlan vagyok, nekem nem kellene meghalnom. Én visszamehetnék a Mennybe! De én annyira szeretem ezeket a teremtményeimet, én nem tudom elviselni azt, hogy ők elvesszenek! De tudom, hogy ennek az ára nagy! Csak úgy nem fognak elveszni, hogyha én átveszem a bűnterhet, ami miatt ők örökre elvesznének!”
Ez a pillanat a Gecsemáné-kertben jött el. Hogy Jézusnak azonosulnia kellett minden ember bűnterhével! És ha azonosul a bűnterhünkkel, akkor már ott is az a helyzet áll fönn, hogy itt van Jézus, itt van az Atya, és itt van a bűn! És akkor az Ő életében már nem akármilyen félelemnek kellett megjelennie, hanem rettegésnek és gyötrődésnek! És Jézus ezen hogyan diadalmaskodott? Hogyan győzte le ezt? Véres veríték gyöngyözött az arcán. Lukács evangélista jegyzi fel,- aki orvos volt, és aki mindennek utánanézett,- az agónia állapotába nem a keresztfán jutott Jézus, hanem a Gecsemáné-kertben! S nagyon helyes az a megállapítás, hogy az emberiség sorsa nem a Kálvárián, nem a Golgotán fordult meg, hanem a Gecsemáné-kertben! Ha itt nem győzi le ezt a rettegést és félelmet, gyötrődést Jézus, ha azután csak egyetlenegy hibát elkövet, már nem igaz az az elv, hogy a szeretet mindent legyőz! Az egész világunk sorsa és mindannyiunk sorsa a Gecsemáné-kertben dőlt el! Ezért kell nagyon sokszor a Gecsemáné-kertbeli küzdelemre figyelnünk!
Jézus érezte, hogy megosztottság lép fel a lelkében. Megosztottság. Ő tudta, hogy miért jött. Ő világosan megmondta, hogy milyen óráért jött, és hogy neki áldozatul kell adnia magát! Itt nem volt választási lehetőség! Vagy az ember vész el, minden ember, vagy pedig az ártatlan Isten vész el abban a pillanatban! Itt nincs harmadik út! Na, de Jézusnak emberi természete is volt. Nemcsak a Mennyből származó isteni természete, hanem a mi emberi természetünk is az övé volt.
Nézzünk csak magunkba! Mitől fél az ember a legjobban? A szenvedéstől! Amikor az emberi természet fél a szenvedéstől, és keresi a kibúvót, hogyan lehet valamit megcsinálni küzdelem és szenvedés nélkül, erről szól az élet! Hogyan lehet valamit elérni küzdelem és szenvedés nélkül! Ami a szenvedést illeti, még természetes dolog is, mert nem egészséges dolog, ha valaki szenvedni akar. A szenvedés úgyis jön az életben. Ezt szokták mondani. De ha én kiprovokálom a szenvedést, meg akarom, hát, akkor csőstül zuhan rám a baj!
Jézusnak ezt a megosztottságot és azt, hogy Ő kikerülje ezt az utat, ezt ki is fejezte. Hiszen mit mondott a Gecsemáné-kertben? „Atyám, minden lehetséges neked! Minden! Ha lehetséges, múljon el ez a keserű pohár tőlem!” Jézus tudta, hogy ez nem lehetséges! De akkor is, hát, ember is volt! Tehát ez is világosan mutatja, hogy volt benne isteni természet, és emberi természet. És az emberi természet fél a szenvedéstől! Ki akarja kerülni. A fizika szenvedéstől a lelki szenvedésig, ösztönszerűen fél az ember.
Jézus hogyan győzte le a félelmet, a gyötrelmet? Hogy leborult, és könyörgött Istenhez, s olyan megindító, hogy fölkelt, három alkalommal is, és kérte a három legszeretettebb tanítványát, hogy legyen vele együtt. Mert sokat jelentett volna a számára, ha nem aludtak volna el. Aki a félelmet olyan könnyedén veszi, gondoljon arra, hogy Jézus is milyen küzdelmet folytatott a legyőzéséért. És gondoljunk arra is, hogy az emberi együttérzés milyen sokat jelentett volna neki. S nem kapta meg!
Van a Bibliában egy külön könyv, hogy a szenvedő emberhez miképpen kell viszonyulnunk.
Ez Jób könyve.
A szenvedő emberhez csak megértéssel, csak együttérzéssel lehet hitelesen viszonyulni. Nem okoskodással. A félelem legyőzésében is a legfontosabb dolog, hogy elnyerjük az isteni segítséget, Isten Lelkének a segítségét, mert a félelmet nem lehet legyőzni emberileg! Ezért mondja a mi alap Ige-versünk, ezért beszéltem erről ilyen sokat, hogy nem félelem lelkét adta nekünk Isten. Isten szeretne kiváltani bennünket mindenféle félelemből, a halálfélelemből. Szeretne kiváltani bennünket a szenvedés miatti szorongásból és félelemből. Egyáltalán, a félelemnek mindenféle formájából, a jövő miatti félelemből.
Ezért adta Isten nekünk a próféciákat. Mert ha nem lennének próféciák, akkor ugyan hova tekintenénk, hogy mi lesz itt még, ezen a világon? Ha nem látnánk, hogy mi lesz ennek a lefolyása, és nem látnánk a boldogító véget, hogy Jézus meg fog jelenni, és addig is erőt ad azoknak, akik hozzá ragaszkodnak, és védelem alá helyezi a legborzalmasabb körülményben is azokat az embereket, akik az övéi. A zsidó népet is védelem alá helyezte a tíz csapás idején.
Az emberiségre rázúduló hét utolsó csapás idején is ott lesz a védelem. Akkor mi hogyan tudnánk legyőzni a félelmet, hogyan is tudnánk? Emberileg? Vagy hogyan? Magunkat vigasztalva? Magunkat erősítve? Ez nem megy!
Nem félelem lelkét adta nekünk Isten. Isten a Szentlélek által győzedelmes élettel akar megajándékozni. De most a félelem után rá kell térnünk erre a három fogalomra. Miért ezzel folytatja a mi alap Ige-versünket? Hogy
„Nem félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
Miért ezt a három dolgot mondja Pál? Miben működik közre ez a három, a Szentlélek által adott ajándék abban, hogy a félelmet teljesen legyőzzük? Nagyon érdekes, először az erőt említi Pál. Ez talán abból a szempontból érthető, hogy aki fél, az gyenge.
Aki fél, az gyenge. Tehát, ha Isten bennünket a félelem legyőzésére akar elvezetni, akkor annak az első megfogható következménye, hogy erőt érzünk, hogy erőt kapunk. Na, de mi adja nekünk az erőt? Nagyon sok ember próbál erőből élni. Nagyon sok ember próbálja mutatni, hogy ő milyen erős. Vagy nagyon sok ember akarja földi eszközökkel biztosítani, hogy ő pénzt gyűjt, például. Hallottam már Magyarországon is olyan emberekről, akik atombiztos bunkert építenek, amibe ők odamehessenek, azután bármilyen világkatasztrófát túléljenek ott. Ez teljesen dőre dolog. De az emberek maguk akarják az erőt biztosítani.
Egy nagyon fontos Biblia-versre hadd hívjam föl a figyelmet. Lapozzuk fel Ésaiás próféta könyve 54. fejezetének 14. versét! Itt a Bibliában egy egyedülálló Ige-vers van arról, hogy miáltal leszünk erősek. Ne magunk akarjunk erősnek látszani, vagy magunk akarjuk biztosítani az erőt, mert hiszen mi, emberek harmatgyenge emberek vagyunk.
Ezt A rómaiakhoz írt levél 7. fejezete le is vezeti. Abban ragadható meg a mi gyengeségünk, hogy még a jót akarva is a rosszat tesszük. Ennél nagyobb gyengeség nincsen! Amikor a jót akarom, akkor is a rossz sikeredik. Akkor hogyan lennék én erős ember? Ha a rosszat akarjuk, persze, hogy a rosszat tesszük, de ha a jót akarva is a rosszat tesszük, ez megmutatja, hogy a Biblia nem túloz, amikor a száraz pozdorjához meg a molyhoz hasonlít bennünket. Meg az elhanyatló sáskához, a reggel felnövő, és estére leszáradó fűhöz hasonlítja az embert. Ezek az ember jelképei a Bibliában. Megdöbbentő jelképek! Harmatgyengék vagyunk.
A Biblia szerint mégis erősek lehetünk, és ez az Ige-vers, Ésaiás próféta könyve 54. fejezetének 14. verse mondja ki ezt. „Igazság által leszel erős; ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mitől félned, és a rettegéssel, mert nem közelít hozzád.” Miáltal akar bennünket erőssé tenni Isten? Az igazság megmutatásával. Azáltal, hogy befogadjuk az igazságot. Mi hazug lények vagyunk. Mi igazságtalan lények vagyunk. A mi természetünkkel ellentétes dolgot, ha Isten igazságát befogadjuk, akkor az meg fog erősíteni bennünket. Ez hétköznapi tapasztalat is, hiszen ha valaki semmit nem tud a Bibliáról vagy a hitről, de a másik ember szemébe tud nézni, mert semmiféle elkendőzni valója vagy rejtegetni valója nincs, ha tiszta a lelkiismerete, az befogadja az igazságot. Így szoktuk mondani, a lelkiismeret az embernek erőt ad.
Ezért az első helyre a Biblia mindig az igazságot állítja. Az igazság megismerését és befogadását. Mert, mondom, a bibliai szemlélet, Isten kinyilatkoztatása szerint, sajnos, mi a bűneset óta eltorzult, hazug lények vagyunk. Minden ember hazug. Ez többször előfordul a Bibliában; a zsoltárokban, Pálnak a rómaiakhoz írott levelében. Sajnos, elvetemült lények lettünk. Hazug, hamis lények lettünk. Minden ember hazug.
Nekünk óriási megváltozásra van szükségünk! Mind a hatvanhat bibliai könyv megtérésről beszél. Fölszólít bennünket, hogy térjünk meg. Vagyis figyeljünk Istenre, és az isteni gondolkodást hagyjuk magunkba ivódni, hogy Isten gondolkodásmódja megváltoztassa a mi gondolkodásmódunkat. És amit eddig önigazolásként csináltunk, azt hagyjuk abba! Mert ez tulajdonképpen a hamisság alátámasztása. Fogadjuk be azt az igazságot, amit Isten mond nekünk, és akkor majd Isten erőssé tud bennünket tenni. Igazság által leszel erős. Ez félmondat, de ezt nagyon meg kell jegyezni. Igazság által leszel erős. Semmi más nem szükséges, hogy te erős legyél. Ne gyűjts pénzt, ne gyűjts emberi elismerést. Ne kívánj a világon úgy erős lenni, ahogyan az emberek általában ezt keresik. Fogadd el az igazságot! És akkor erős leszel!
Idén Arany János-évforduló van. Kétszáz éve született Arany János [1817. március 2-án]. Arany János tízszeres csodagyerek volt. Ő nemcsak a költészetben volt nagy! Például a népdalgyűjtés terén, népdalt is írt. Játszott hangszeren is. De nagyon érdeklődött a meseirodalom iránt. Egy erdélyi mesét fölfedezett magának. Az egyik kritikájában olvastam, és hadd osszam meg ezt az Arany által továbbadott kis mesét.
A mese arról szól, hogy van két testvér, az Igazság és a Hamisság. Azt mondják, hogy elmennek világ körüli útra. Az édesanyjuk készít nekik hamuban sült pogácsát. Nagyon egyszerű a mese, hallottunk már ilyeneket. Mindegyik beteszi a tarisznyájába az elemózsiát. Elindulnak, és megegyeznek egymás között, hogy először az Igazság pogácsáját fogják elfogyasztani.
Mennek, mendegélnek, és mindig az Igazság iszákjából kerül elő a hamuban sült pogácsa. Végül el is fogy. Arra kerül a sor, hogy most a Hamisság is adjon hamuban sült pogácsát. Azonban neki feltétele van. Azt mondja a Hamisság az Igazságnak,
„Én is adok neked hamuban sült pogácsát, akkor, ha levághatom a jobb kezedet. Akkor, ha levághatom a bal kezedet. Akkor, ha levághatom a jobb lábadat. Akkor, ha levághatom a bal lábadat.”
Milyen szemléletes történet, hogy ezen a Földön miképpen él az igazság! Az Igazság odaadja az élelemért előbb a jobb kezét, a bal kezét, a jobb lábát, a bal lábát. De akkor már nem tud menni. Akkor már nincsenek végtagjai! Akkor már mit tud csinálni az Igazság? Csak egy dombon le tud hempergőzni, és bele is esik egy árokba. De az árokban nagyon érdekes avar vagy pernye van. Az úgy gyógyítja meg az Igazságot, hogy nemcsak erre az életre, hanem az örök életre is! Feltámasztja, és meggyógyítja!
Elmondja Arany János ezt a mesét. Ezt mondja a végén. „De arra nem emlékszem, hogy mi lett a Hamissággal!”
Ha az igazságnak levágják a jobb kezét, a bal kezét, a jobb lábát, a bal lábát, akkor is igazság marad! Az igazság akkor is igazság marad, ha az egész világ a kétszer kettőt ötnek fogja mondani! Az igazság akkor is igazság marad, ha a feketét mindenki fehérnek mondja, vagy a fehéret feketének! De így is kell ragaszkodnunk az igazsághoz! Eljön az a történelmi korszak, – és már fél lábbal ebben is vagyunk, – amikor a fehéret feketének mondják, a feketét fehérnek; amikor a kétszer kettő soha négy, minden más, de soha négy! Nekünk akkor is ragaszkodnunk kell az igazsághoz! Miért? Hogy erősek legyünk!
De milyen érdekes az alap Ige-versünk! Hogyan fogalmaz?
„Nem félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet lelkét!”
Miért említi Pál az igazság után rögtön a szeretetet? Kedves gyülekezet, azért, mert a Bibliának egyik alapvető tanítása, hogy az a szeretet, amit mi itt megtapasztalunk a világban, az halványan sem emlékeztet arra a szeretetre, amit Isten ad nekünk, és amit Isten kíván tőlünk, hogy szeressük egymást! Némi túlzással azt mondhatnám, hogy inkább gyűlölködj, mert az legalább igaz, akkor megmutatod, hogy mi van a természetedben, de azt az álságos szeretetet, amire téged meg akar tanítani a világ, amit József Attila a „Tudod, hogy nincs bocsánat” című versében így fejezett ki.
„Megcsaltak, úgy szerettek; csaltál, s így nem szerethetsz!” A szeretet címén a világ nekünk lényegileg torz és becsapásos szeretet szolgált fel.
Szoktam az ujjammal mutatni, hogy már sokszor a szülők is a gyerekeiken keresztül önmagukat szeretik! Szép kis szeretet, nem? Hát, csak azért vannak a gyerekek, meg azért vannak a kicsik, hogy önmagunkat szeressük. Visszaemlékszem, hogy amikor kamaszodtam, az édesanyám egyszer leült a konyhaasztalhoz, hogy egy kicsit bensőségesebben beszélgessünk. Ezt mondta.
„Amikor kicsi voltál, olyan jó volt szeretni téged!”
Az életem legfájdalmasabb mondata! Amikor kicsi voltál… hát, akkor minden rendben ment. Akkor azt csináltad, amit mondtam! Most már kamaszodsz, most már van talán más véleményed, most már vitázol, most már odavan az a szeretet…
Miféle szeretet az, amiről azt mondja Hóseás próféta, hogy
„Olyan a ti szeretetetek, mint a reggeli felhő és a korán múló harmat!” Ez az emberi szeretet. Ezt jó megjegyezni! A Biblia szerint az emberi szeretet olyan, mint a reggeli felhő és a korán múló harmat! Vagyis mi a jellegzetessége? Hogy van, de gyorsan elmúlik! Ha például nem talál viszonzásra, akkor megsértődik, csalódik, azután volt reggeli felhő, nincs. Volt harmat az ágakon vagy a füvön, most már nincs!
Nekünk meg kell tanulnunk az igazi szeretetet! Az igazi szeretetet még a szüleinktől sem tudjuk megtanulni, sőt, még a pszichológusoktól sem! Az igazi szeretetet egyedül Istentől lehet megtanulni. Most három dolgot mondok röviden;
hogy Isten szerint mi az igazi szeretet. Amit Ő akar nekünk adni. Mert Ő az erő, a szeretet és a józanság lelkét akarja nekünk adni. Mi az igazi szeretet? Az egyik vonását már érintettem. Az igazi szeretet az, ami mindig igazságos! Szeretetet és igazság, ez tejtestvér! Nem is! Ezek ikertestvérek! Nem lehet megkülönböztetni a kettőt!
Az a szeretet, amiben nincs igazság, az majomszeretet. Ezt még a hétköznapi nyelv is így mondja. Jobban árt, mint használ! Az Isten által adott szeretetben mindig igazság van! Tehát Isten sem jobban, sem kevésbé jól nem szeret. Éppen úgy szeret, ahogyan kell szeretni, ahogyan egy adott pillanatban az embernek valamire szüksége van. És ennek az igazi szükségletnek a kielégítését nevezzük szeretetnek. Vagyis az igazsággal párosult szeretetnek!
Ezt fogalmilag is kimondja, például Az efézusiakhoz írt levél 4. fejezetének 15. verse. Nagyon nagy Ige-verse a Bibliának! Ezt is érdemes megjegyezni, „… az igazsághoz ragaszkodva, növekedjünk fel szeretetben mindenestől Őhozzá, aki a fej, a Krisztus…” Ezt az igazsággal párosult szeretetet csak Istentől és csak Isten küldöttétől, Jézustól lehet megtanulni.
Jézusról mit mond János evangéliuma 1. fejezetének 14. verse?
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
És szeretettel és 
igazsággal! Az Ő lényében, az Ő személyiségében a kettő így összefonódott! Szeretet és igazság! Nekünk Isten ezt akarja adni! A Szentlélek által ezt akarja adni! Tehát ne éljünk úgy, hogy „Az apukám így szeretett, a nagyapa így szeretett…” Biztos, hogy lépre megyünk! Krisztus hogyan szeretett? Krisztus hogyan szerette az övéit?! Isten gondviselése mi volt az életedben? Sokszor megengedett Isten nagyon nehéz helyzetet! Sokszor megengedte azt, hogy téged lekezeljenek, és ócsároljanak. De Isten szeretetében ez is benne volt. Te is éld át, hogy milyen ez a világ, de akkor is ragaszkodj az igazsághoz és a szeretethez, ha az emberek erre csóválják a fejüket. Az igazi szeretet az, ami igazsággal párosul. Ezt tanuljuk a Bibliából.
Az igazi szeretet második jellegzetessége. Az igazi szeretet nem érdem, hanem tartozás! Röviden mondom el ezeket a pontokat. Az igazi szeretet nem érdem, hanem tartozás. Megfigyeltem gyerekkoromtól fogva, hogy akkor, amikor az emberek szeretnek, azután szeretik magukat kitüntetni is, hogy ők milyen nagyon szerettek!
„Milyen nehéz ember, de én azért elviselem.”
„Ó, kemény ez a munkatársam, de én azért hordozom magamban…”
„Jaj, ez a gyerekem! Hát ez borzasztó! De hát azért én adok neki ételt a szájába, és ruhát rá…”
Érdem, hogy én mennyire szeretem az embereket! Ezzel szemben Pál apostol azt mondja A rómaiakhoz írt levél 13. fejezetének 8. versében,
„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.”
Miért nevezi a Biblia az igazi szeretetet tartozásnak? Azért nevezi, mert ha én megismertem Isten irántam megnyilvánuló szeretetét, akkor nekem ezt tovább kell adnom, vagyis az embereket úgy kell szeretnem, ahogyan Istentől tapasztaltam, hogyan szeretett és szeret engem! Ezzel tartozom az embereknek! Mert ők ezt még nem ismerik talán! Ők talán még csak az anyuka, apuka szeretetét ismerik. A barát szeretetét ismerik, aki néhány év után otthagyja őket. Vagy a házastárs szeretetét ismerik, aki ki tudja, hány évtized után majd nem annyira fogja őket szeretni.
Az embereknek olyan szeretet kell, ami nem emberi szeretet, ami nem reggeli felhő, nem korán múló harmat, hanem… Hogyan mondja a szeretet himnuszában A korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezetének 8. versében Pál apostol?
„A szeretet soha el nem múlik!” Olyan szeretetre van szükség, ami állandó, amire mindig számíthatsz, de ami mindig igazságos, tehát nem az, ami mindig simogat téged, és neked ad igazat. Ez nem szeretet! Ez a tönkretétel egyik formája. Csak hát a világ szeretetnek nevezi. Igazságos szeretetre van szükséged, olyantól, aki szintén átélte ezt Istentől, és ezt adja át neked! Ezért mondja a Szentírás ugyanabban, a rómaiakhoz írt a levélben, ahonnan a 13. fejezet 8. versét idéztem, az 1. fejezet 14. versében is ezt mondja Pál apostol. „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.” Tehát mindenkinek tartozom.
Ha egy emberrel találkozom, nem azt nézem, hogy mit várhatok tőle. Hanem azt nézem, hogy a tartozásomat hogyan róhatom le neki! Én nem kihasználni akarom az embereket. Amit én megismertem a jó Istentől, azt gondolkodva, bölcsen, de az embereknek át akarom adni. Egy francia író mondta azt, hogy
„Mi, emberek, tudunk adni az életben?” Hát, miből adunk mi? Amiből mi adunk, az elég silány matéria! Mi, emberek, ne adjunk magunkból az életben, mi továbbadjunk! A továbbadás az igazi adás! Nos, ezt érti a Biblia ezen! A továbbadás az igazi adás!
Engem Isten így szeretett. Engem Isten így hozott ki a nehézségből. Én Isten szeretetét így tapasztaltam meg az életemben. Eljutottam az Igéhez, még mélyebben beleláthattam Isten gondolkodásmódjába, tervébe. Én ebben akarom a másik embert részesíteni, hogy a másik ember is ismerje meg ezt az Istent, akitől mindig jóra számíthat. Tőlem nem! De én el akarok tűnni a feladatom végzése közben. Én Istentől tovább akarom adni, mint egy adós, át akarom áramoltatni a másik ember irányában azt, ahogyan ő is felismerheti, hogy Isten hogyan szereti őt. Tehát, az az igazi szeretet, amit a Szentlélek ad nekünk, ami az igazság is! Ezért mondja a Szentlelket is az igazság Lelkének a Biblia!
A másik dolog, hogy az az igazi szeretet, amikor tartozom. És bocsánatot kérek, hogy ha én tartozom… Önök hogyan gondolják? Ha valaki tartozik, hogyan gondolkodik a tartozásáról? Nem úgy gondolkodunk, hogy minél előbb azt vissza kell adni? És hiánytalanul? Vagy talán úgy gondoljuk, hogy nem is akarjuk megadni? Mindenki gondolkodjon el ezen! Itt válik ketté a kereszténység. Vannak olyan keresztények, akik zsebre vágják azt, amit Istentől kaptak. Nem szeretnék továbbadni. Mert ők így nagyon gazdagnak érzik magukat, hogy
„Ezt is tudom, azt is tudom.” És vannak olyan keresztények, akik azt mondják,
„Engem Isten kimentett a reménytelen életből! Én Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok” – ahogyan Pál mondja. És a másik ember még nem tudja, hogy kegyelemből élünk; aki azt gondolja, hogy érdemből él?
A Biblia szerint kétféle ember van. Az egyik ember úgy gondolja, hogy kegyelemből él, a másik ember úgy gondolja, hogy ő érdemből él. Nincs harmadik, csak ez a kétféle emberi magatartás van. A másik ember még mindig úgy gondolja, a saját érdeme, hogy itt jár az életben, vagy hogy ennyire jutott fel? Én tartozom azzal, miszerint szeretném megismertetni azt, hogy mi kegyelemből élünk! És Isten vendégeiként élünk. Isten óriási lehetőségeként élünk ezen a világon!
A harmadik dolog az igazi szeretetről, amit megint csak Jézus Krisztus mutatott be nekünk, hogy Ő adósságnak tartotta a szeretetet. Bemutatja Az apostolok cselekedetei 10. fejezetének 38. verse, ami a legrövidebb evangélium. „Ő szertejárt, jót tett…”
Ennél rövidebb összefoglalása nincs Jézus életének. Szertejárt, jót tett. Jézus mindenki irányában le akarta róni ezt az adósságot. És erre tanította a tanítványait. Nem mondott semmi különöset a tanítványainak, csak azt, hogy „Menjetek…” Semmi mást. Csak azt mondta, „Menjetek el a széles világra.” Mindenkihez menjetek! Majd veletek lesz a Lélek, aki adja nektek az új lelkületet, hogy igazságosan szeressétek az embereket, igazságot mutassatok be az embereknek ebben a hazug és elvetemült világban! Az embereket vezessétek arra, hogy mi mindnyájan adósok vagyunk, és egymás iránt letörlesztendő, gyorsan letörlesztendő adósságunk van. Amit Istentől kaptunk, azt adjuk tovább. De hogyan? És ez a harmadik dolog. Mindig kezdeményezve!
A Biblia szerint az igazi szeretet kezdeményező szeretet. Mindig megdöbben az ember, amikor családi konfliktusba néz, összeveszésbe, és akkor mindegyik fél azt mondja, hogy a másik nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Miért? Mert mindenkinek elvárása van. Ha a másik ember olyan lenne, amilyennek én elképzelem vagy elvárom, akkor rendben lenne minden. De a másik is azt mondja, „Ha a másik olyan lenne…”
Ezt az ördögi kört ki fogja megtörni? Az az ember, akinek nem elvárása van, hanem aki kezdeményez. Én ismertem egy nagyon derék asszonyt, aki kilencven-egynéhány évesen halt meg. Ő nem ment soha férjhez, és mégis három gyereket felnevelt. Ő azt mondta, a második világháborúban volt neki egy nagy szerelme, aki elveszítette a lábát, de a nő ragaszkodott őhozzá. De a férfi, aki elveszítette a lábát, úgy gondolta, hogy így nem fog megnősülni. Ő meg annyira összetört, amiatt, hogy a férfi úgy képzeli, a fél lábbal nem szeretné? Ez az asszony akkor elhatározta, ha ez volt az életében az egy nagy szerelem, és többször nem fér bele szerelem az emberi szívbe, akkor ő nem fog soha férjhez menni. Nekem elmondta, interneten is fönt van a vele való beszélgetés, nagyon lélekemelő, a www.eletado.hu honlapon meg lehet nézni a beszélgetést Varga Sárával, ez a címe.
Ezt mondta. „Elérkeztem a negyvenedik évemhez. És nem volt gyermek körülöttem. Tudod, ez egy asszonynak más ám, mint nálatok, férfiaknál. Akkor én elhatároztam, hogy kiveszek gyermekeket, és állami gondozott gyerekeket én felnevelek.” És egymás után vette ki, és három gyereket így felnevelt.
Mind a három gyerek kifosztotta. Hálából. A Földön mindenki megkapja a méltó büntetését, azért, hogy jót tesz. De ő nem csüggedt el, hogy kifosztották a gyerekek. Mindig vette a Bibliát, tanulmányozta, s Lukács evangéliuma 6. fejezeténél meg is állt a tekintete. Mert Jézus ott valóban mond egy érdekes mondatot. „Adjatok kölcsön, semmit sem várva azért.” Ami jót teszel, az az adósság kiegyenlítése. Kezdeményezz, s ne várjál semmit az emberektől.
Sára néni ezt mondta. „Néztem a Bibliát, semmi. A semmi az semmi. Az még a nulla egész eggyel sem egyenlő! A semmi az semmi! De néztem, ha azért én Megváltóm azt mondja, hogy semmi, hát, akkor semmi!” Micsoda erő, micsoda szeretet, micsoda igazi emberi magatartás, amit egyedül csak Krisztus kegyelme tud egye emberben elvégezni!
Kedves gyülekezet, ez az igazi szeretet! Ami igazsággal párosul. Ami adósságot akar törleszteni. És ami nem elvár, hanem mindig kezdeményez. És soha nem csalódik! Azért nem csalódik, mert nem vár el. Mert Istenre bízza a megítélést. Minekünk nincs jogunk az embereket megítélni. Akkor sem, ha kifosztanak bennünket. Ja, a tolvajlást, a kifosztást, azt van jogunk megítélni! Sára néni is azt mondta, „Nézd, hát a gyerekeim, és kifosztottak! Nemcsak a pénzemet, a házamat is elvették!” Azt van jogunk mondani, hogy ez fosztogatás volt! Ez bűntény volt! A bűntényt jogunk és kötelességünk néven nevezni, de a bűnös megítélése Isten kezére tartozik, és abban mi nem játszhatunk vezető szerepet.
A Szentlélek nekünk az erő, a szeretet és a józanság lelkét akarja adni. Ez a harmadik fogalom itt. Ez hogyan tartozik ide? Most már láttuk talán, hogy az igazság és a szeretet egysége, amit Isten akar nekünk adni, mint a legnagyobb ajándékot az életben, az teljesen igazolt és összefüggő a Biblia szerint. De hogy jön ide a józanság? Miért nem valami más szót illesztett ide Pál apostol?
Kedves gyülekezet. A józanság vagy mértékletesség, vagy önuralom, vagy alázat az emberi életnek egy hosszú küzdelem után kivívott hatalmas adománya! Józannak senki nem születik. Általában a fiatalkort ennek az ellentétével szokták azonosítani. Egy fiatal minden, csak nem józan! A józanságért sokszor kell küzdeni, sokféle kudarcon át, sokféle vereségen át vezet az út. Hogy ne legyek hosszú, mindenki számára egy bibliai könyvet szeretnék ajánlani a józanságról. Ez a könyv a legtöbbször beszél a józanságról. Ez Péter első levele. Mindenkit szeretettel kérek, hogy Péter első levelét vegye maga elé; négy oldal az egész a Bibliában. Sokszor, sokszor olvassuk el. Péter apostol miért mondja a következőt?
„Ezért tehát az elméteket felkészítve, legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pét 1:13)
Meg sem kísérlem ezt a verset, ilyen csodálatos verset elemezni! Ezt mindenkinek magának kell felfedeznie! A józanságnak először itt kell megszületnie. Hosszú küzdelem és verség és kudarc árán, itt kell megszületnie a józanságnak. Itt kell megszületnie annak, hogy a másik embernek legyél védőügyvédje, a másik embernek ügyésze soha ne legyél, soha ne kárhoztasd a másik embert, mert az Sátántól van, állj hozzá úgy a másik emberhez, ahogyan Krisztus hozzáállt. Ints, feddj, buzdíts, de mindig azzal a reménységgel, hogy a másik ember megváltozhat. Mint ahogyan ha te ebben nem hiszel, hogy a másik ember megváltozhat, akkor magadnál hogyan hiszed el, hogy te is megváltozhatsz?
Én azt gondolom, azért olyan sok ma a depressziós, lelki problémával küszködő ember, mert lemondtak a másik emberről. És egyszer a kör zárul. Hát mi is emberek vagyunk! Ha én lemondok a másik emberről, egyszer magamról is lemondok. És akkor ki segít rajtam? Józanság. Itt kezdődik. Erre tanít bennünket a Biblia. Egyszerre megítélni a bűntényt, és egyszerre szeretni a bűnöst! Egyszerre nem adni menlevelet semmiféle rossznak, de egyszerre mindent felhozni a másik ember támogatására, hogy nem fordulhatok el a másik embertől. Hogy mondja Ésaiás próféta a könyve 58. fejezetében? „A tested elől el ne rejtsed magadat!” Kit nevez a testének? A másik embert! A másik ember legyen olyan a számodra, mint a tulajdon tested! Mikor gyötröd a testedet? Mikor hagyod, hogy piszkos vagy retkes legyen a lábad… Magaddal jót akarsz tenni! A másik embert úgy tekintsd, mint a saját testedet! Ez a józanság! Ez nem véglet. Ez nem eszelősség. Ez a józanság. Ezért küzdeni kell. Mert az emberi természetünk nem ezt súgja.
Azután azt mondja később ebben a levelében Péter apostol, „Legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok!” Miért kell nekünk beszélni az egészségügyi törvényről? Miért kell beszélni a testi rendszabályról? Miért van a Bibliában táplálkozási törvény? Miért mondja ki a Biblia azt is, hogy Isten országa nem evés és ivás, de azt is kimondja, hogy
„Akár esztek, akár isztok, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”
Vagyis, hogy Istent megdicsőítsétek az életetekben, és ne meggyalázzátok, és másoknak ne adjatok alkalmat arra, hogy Istent gyalázzák, mert azt mondják, „Ti állandóan betegek vagytok” vagy „Ti csak beszéltek a keresztényi életről, közben meg sújtva vagytok egy csomó dologgal, amit el lehetett volna kerülni.” Mindnyájunknak nagy küzdelmet kell ezért vívni, hogy mértékletes, józan életet éljünk. Miért? Hogy Istennel el ne veszítsük a kapcsolatot. Hogy imádkozhassunk.
A harmadik nagy kijelentés Péter első levelében, az 5. fejezetben így hangzik. Azért kell józanoknak lennünk, mert van egy hatalmas ellenségünk, aki mint ordító oroszlán, szertejár. És akinek van elveszítési terve ránk nézve! Pontosan kidolgozott, precíz terve, hogy miképpen lehet minden embert ellehetetleníteni és tönkre tenni. Nem tudom, meggondoljuk ezt, hogy egy lény a világmindenségben ma rendelkezik hétmilliárd forgatókönyvvel! Hétmilliárddal, nem eggyel! Hogy miképpen lehet ezt elviselni! Az egyiknek itt van a gyenge pontja, a másiknak ott van a gyenge pontja.
Nagyon vigyázzunk, hogy mi elnyerjük Isten segítségét. Mert ezzel az ellenséggel egyedül csak Isten veheti fel a küzdelmet. És a mi életünkben csak Isten jelenléte hozhat győzelmet! Ezt hirdeti meg nekünk ez a Biblia-vers. Van győzelem! Krisztus által, és az általa küldött Szentlélek által van győzelem! Nem félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét! Lehetünk már itt a földi életben egészen más emberek! Élhetünk már egészen más törvény szerint!
Hiszen a Biblia az örök életet mindig a jelenbe helyezi, és Jézus is ezt mondja János evangéliuma 17. fejezetének 3. verse szerint. „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Itt nem azt mondja, hogy „az lesz az örök élet”! De az egyedül igaz Istent! Isten egyedül igaz, csak egyetlen van! Az a sok istenkép, amit a világban vetítenek, és ami milliárd embert von el az igaz Istentől, azok bálványistenek, hamis istenek. Tulajdonképpen Sátán trükkje és utánzatai. De mi nem félelem lelkét kaptuk, hanem a erő, a szeretet és józanság lelkét!
Kedves gyülekezet, én ezt a rövid Ige-helyet így gondoltam összefoglalni. De a szívem vágya az, hogy ha csak ez az Ige-vers megmarad bennünk, és ha majd egy hét, két hét után feltesszük magunknak a kérdést, hogy miképpen kezdődik? Mivel folytatódik? Azután meg azután, és magunk felfedezzük, és látjuk, hogy az életben ez így megy végbe! Ennek ez az útja. Akkor lesz Isten Igéje a miénk!
Egy Ige-hirdetés az csak késztetést adhat. Bizalmat ébreszthet. De Isten fönntartotta magának a jogot, hogy mindannyian Istentől tanítottak legyünk. Ne ember tanítson embert! Ő akar bennünket tanítani! Ennek jegyében kérek mindenkit, hogy a Szentírást ne nagy kortyokban vegyük magunkhoz, ne sokat olvassunk a Bibliából, de figyelmetlenül, inkább keveset, de ahhoz a kevéshez más részeket odagyűjtve, hogy az meggyökerezzen az életünkben, és ahogy Jézus mondta, Istennek az a szándéka, hogy gyümölcstermő életünk legyen. Hogy bőséges legyen a gyümölcstermés!
A gyümölcs az egyik jelképe a megtisztult emberi jellemnek, a Krisztuséhoz hasonló emberi jellemnek, mert Isten akarata az, hogy mi Krisztushoz hasonlók legyünk. És ugyanolyan jellemű emberek legyünk, amilyen Krisztus volt. És ugyanazokat a jó dolgokat tudjuk tenni, amit Krisztus az ittlétekor meg tudott tenni. És akkor mi már az örök élet életét éljük!
Csodálatos terv! Kívánom, hogy ezt mindnyájan örömmel fogadjuk el, és ha megmaradnának bennünk ezek az Ige-versek, akkor éreznénk, hogy ezekben a versekben milyen erő van. És mennyire át tudja rendezni az életet, és mennyire más irányba tud bennünket állítani! Ezt kívánom mindnyájunk számára, tiszta szívből!
Ámen!