Egy rövid kis idézet gyűjteményt küldök, amihez pusztán ennyit fűzök: „veresedik az ég alja”.
„Amikor beesteledik, azt mondjátok: Jó idő lesz, mert vöröslik az ég… Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok (Mt 16,1-3; Szent Jeromos Kat. Bibliafordítás szerint)”
Jézus is megküzdött azzal az alantas szándékkal, amiben az akkori államot és az egyházat ellenségei szerették volna egybemosni, vagy összeugrasztani.
„Adjátok hát meg a császárnak ami a császáré, és az Istennek ami az Istené!” (Márk 12,17)
Ez két olyan entitás, amiknek más–más a hatásköre, az emberekre gyakorolt fennhatósága. Erről is szól a mai politikai élet és aminek ehhez nem volna szabad betársulni: a VALLÁS.
Amerika eddig még a szabadságjogoknak olyan példásan működő, mintaértékű régiója volt, ahol a kormányzat nem tehetett egyetlen “félrelépést” sem, amivel az Alkotmányban biztosított alapjogokat megsérthette volna. Most nyílik – nyílni látszik – egy kis rés ezen az alkotmányos védelmi rendszeren, ha az a lobbierő, ami Trump elnököt a hatalom legfelső polcára segítette, valódi befolyáshoz fog jutni.
Egy XIX. századi protestáns írónő (EGW) mondta:” … Még a szabad Amerikában is a hatalmasságok és a törvényhozók, hogy a nép kegyét megnyerjék, követelésének engedve kötelezővé teszik a vasárnap megtartását. A lelkiismereti szabadságot, amelynek oly nagy volt az ára, már nem tartják tiszteletben.” (Nagy küzdelem. A közelgő küzdelem c. fejezet)
Ha azok, akik eddig még sikerrel álltak ellent az állam és az egyházak (a trón és az oltár) szövetségének, veszítenek ebből az alapállásból, és megtörténik a lehetetlennek látszó tény, hogy az ÁLLAM olyan dolgokba szól bele, amik a vallások, az egyének belügye (LELKIISMERETI SZABADSÁG!), azonnal elkészül pontos másolata a középkor vallási túlhatalmának. Amikor az EGYHÁZ diktált, az ÁLLAM pedig köteles volt azt (például akár halálos ítéleteket) végrehajtani. (Dénes Ottó kommentje)
Az alábbi írás egy összegzés az amerikai sajtóban megjelent információkról az újonnan megválasztott amerikai elnök alelnökével kapcsolatban.
“Mike Pence lesz az amerikai történelem legnagyobb hatalommal bíró keresztény szupremácistája”, (szupremácia: 1, fennhatóság; 2, felsőbbrendűség)
fogalmaz az amerikai The Intercept internetes lap Donald Trump megválasztott amerikai elnök alelnökéről, Mike Pence-ről megjelentetett cikkének címe. “Mike Pence Will Be the Most Powerful Christian Supremacist in US History,”
A keresztény szupremáciát hirdető mozgalom célja “Amerika visszatérítése Krisztushoz”, és az Egyesült Államok keresztény országgá alakítása, amelyet bibliai törvények szerint kormányoznak. Ennek érdekében arra törekszik, hogy a fontosabb állami, gazdasági, közéleti, oktatási pozíciókat a mozgalom tagjaival töltsék be.
Az említett írás központi mondanivalója Pence kapcsán az, hogy ugyan “Donald Trump megválasztása sokkszerű hullámokat vert a jólelkű, humánus emberekben szerte az országban és a világon,” “minden okunk megvan arra, hogy úgy tekintsünk rá [ti. Pence-re], mint aki ha lehet rémisztőbb a megválasztott elnöknél is.”
A cikk ezek után így folytatódik:
“Pence felemelkedése az amerikai kormányzat második legfontosabb pozíciójába a radikális vallásos jobboldal félelmetes puccsának tekinthető. Pence — és keresztény szupremácista militáns bajtársai — önmagukban nem lettek volna képesek a Fehér Ház meghódítására. Donald Trump számukra Isten küldötte volt. … Trump a trójai falova azon ármánykodó fanatikusoknak, akik már régóta sóvárogtak egy extremista keresztény teokrácia iránt, és Pence egyike a legfontosabb harcosaiknak. … ‘Az ellenség számukra a szekularizmus. Isten-vezette kormányzatot akarnak. Ez az egyetlen legitim kormányzat,” idézi a cikk Jeff Sharlet szerzőt, aki a témáról több könyvet is írt.
Pence vallási háttere kapcsán több írás, illetve elemzés (pl. “The Religious Backgrounds of Mike Pence and Tim Kaine and the 2016 Presidential Election,”)
http://www.huffingtonpost.com/david-stebenne/the-religious-backgrounds_b_12044966.html)
megemlíti az alábbiakat. Pence buzgó katolikus ír családban nevelkedett, ifjúsági tisztséget is betöltött az egyházi közösségben, egy ideig katolikus pap szeretett volna lenni. Később egy evangéliumi keresztény közösséghez csatlakozott, de hangsúlyozza magáról, hogy “evangéliumi katolikusnak” tartja magát. Korábbi politikai karrierje során (Indiana állam kormányzója volt) sikereit annak is köszönhette, hogy egyesítette kampánya támogatása mögött a morálisan tradicionális katolikusokat és az evangéliumi protestánsokat. Ahogy az egyik írás idézi a keresztény jobboldal vezető alakját, Paul Weyrich-et: “
a katolikusokat és evangéliumi protestánsokat a polgári jogokkal szembeni küzdelmük egyesíti.” Ugyanez a cikk hívja fel a figyelmet arra is, hogy mire Pence csatlakozott az evangéliumi közösséghez, a katolikusok és evangéliumiak közötti különbségek már inkább stílusbeliek, mint doktrinálisak voltak. (“Mike Pence, Postmodern Evangelical Catholic Conservative,”)
http://www.thedailybeast.com/articles/2016/10/03/mike-pence-postmodern-evangelical-catholic-conservative.html)
Egy másik írás pedig a következőképp fogalmaz Pence megválasztásának jelentősége kapcsán: “Trump jövendő ‘elnöksége’ feletti megannyi kéztördelés és hisztéria ellenére az igazság az, hogy Trump kampánya során világosan értésünkre adták: Mike Pence alelnök lesz a tényleges felelős a ‘kül- és belügyek’ intézéséért. … Mike Pence … a keresztény szupremácisták vezetője, akik az Egyesült Államok kormányzatának megszerzését tűzték ki célul. … Mike Pence és radikális jobboldali társai keresztény teokráciát akarnak létrehozni az Egyesült Államokban. Izgatottan készülnek arra, hogy a Fehér Ház, a Képviselőház és a Szenátus is republikánus ellenőrzés alá kerül és dédelgetett céljuk az, hogy fanatizmusukat a Legfelső Bíróságra kényszerítsék, reményeik szerint évtizedekre szélsőjobboldali irányba terelve annak működését.” (“Mike Pence Is A Theocrat. His Christian Supremacist Followers Seek To Take Over America. Seriously.”)
Az amerikai sajtóban több helyen is találkozni olyan véleményekkel is, melyek szerint elképzelhető: Trump előbb-utóbb lemondani kényszerülhet az elnökségről és ez esetben Pence veszi át az elnöki pozíciót. Az sem kizárt, hogy a következő választásokon már Pence indul elnökjelöltként. Mindezen lehetséges jövőbeli verziók mellett ugyanakkor az viszont már most tény, hogy az új elnök jelezte: Pence-re kívánja bízni a napi kormányzás munkáját. Bárhogyan is alakul a helyzet, Pence és a mögötte álló keresztény szupremácista mozgalom jelenlegi hatalomra kerülése reflektorfénybe állítja az állam és egyház politikai összefonódására törekvő csoportok befolyásának rendkívüli megerősödését, illetve a különböző protestáns és katolikus közösségek egyre intenzívebb egymásra találását az Egyesült Államokban.
(Trump lakásügyi és városfejlesztési miniszterének például Ben Carson adventista orvost kérte fel, aki örömmel vállalta a pozíciót a kormányban.)
_