Alkotmány és keresztény fundamentalizmus?

“Nem féletöltés (3)lsz?” Egyház, Fidesz … szövetség a hatalomért?

Vankó Zsuzsanna az egyház gyámságáról

A teológusprofesszor, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora azt mondja: történelmi bűn, hogy a keresztény egyházak nem szólalnak fel határozottan az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen. Beszél arról a veszélyről is, hogy Magyarország lehet Európa első keresztény fundamentalista „mintaállama”.

SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

Orbán Viktor a fatimai püspökkelimage

Nemrég cikket írt a Népszabadságban. Visszaidézi benne a KDNP tavaszi alkotmánymódosítási javaslatát, amely fölött elsiklott közéletünk: a keresztény istenhit kerüljön az alkotmány alapelvei közé. Ugyanők kezdeményezték nemrég azt is: a munkatörvénykönyvben mindenki számára tegyék kötelező munkaszüneti nappá a vasárnapot, amely a keresztény hívők pihenőnapja. Ön ritkán szerepel a nyilvánosság előtt. Most mégis úgy érezte, meg kell szólalnia. Miért?

Mert kevesen látják: ha a jobboldal esetleg kétharmados többséggel kerülne kormányra, az nem pusztán konzervatív hatalomátvételt jelentene. A KDNP mindkét „akciója” azt jelzi, hogy a törvény szintjére emelnék a keresztény normákat, hiszen kétharmaddal már módosítható az alkotmány is. Ha a preambulumába „beszavaznák” a keresztény istenhitet, az súlyosan sértené a lelkiismereti szabadságot. Ha az egyház politikai hatalmat kapna, veszélyes folyamat kezdődne. Elvileg bevezethetővé válna nálunk a kötelező hitoktatás, vagy tilthatnák akár az abortuszt és a fogamzásgátlást is. Szerintem nagyon kevesen gondolják át, miért fontos a lelkiismereti szabadság, miért nem szabad elbagatellizálni az állam és az egyház szétválasztásának kérdését.

Sokan talán nem értik: miért lenne baj abból, ha – mondjuk – a felebaráti szeretet, az alázat, vagyis a kereszténység eszméi politikai támogatást nyernének?

Visszakérdezek: a politika lehet tiszta? Az egyház korrumpálódás nélkül megúszhatja, ha a hatalommal szövetkezik? Az igazi kereszténység az önérdek nélküli szolgálatról szól: nem a hatalmat akarja megnyerni, hanem az emberek lelkét. Az istenhit önkéntes, személyes vállalás, nem lehet felülről, diktátumokban rákényszeríteni az emberekre. Bár még csak jelzések, próbálkozások vannak a magyar keresztény állam megteremtésére, már most fel kell hívni a figyelmet a veszélyekre. Később egyre nehezebb lesz.

Orbán Viktor régóta hangoztatja: vannak az „igazi” magyarok, meg a nem igaziak. Egy ilyen alkotmánymódosítás jogilag is megerősítené a jobboldal megosztó, diszkriminatív politikáját?

Igen. Ami azért is borzasztó, mert az igazi kereszténységnek semmi köze a nacionalizmushoz. Ráadásul a felekezeti egyenlőségnek is vége lenne: felülről jelölnék ki az egyházak közötti hierarchiát. A kereszténységen belül is sokféle irányzat van. Nyilván az lenne az igazi egyház, amelyik az állammal a legszorosabban szövetkezik.

Ön bizonyára sok egyházi személyt, teológust ismer. Ők hogyan fogadnának egy ilyen alkotmánymódosítást?

A túlnyomó többségük örömmel. De ez nemcsak hazai jelenség. Nemrég jelent meg egy híres német protestáns teológus könyve, amelyben azt írja: „Ha a Lélek vezérel bennünket, akkor nem olyan uralomban reménykedünk, amely majd egyszer valamikor eljön, hanem azért könyörgünk, hogy Isten országa épüljön bele a Föld uralmi rendszereibe.”

Ez már a politikai uralomért való nyílt fohász, amely nagyon távol áll a Miatyánk könyörgésétől: „Jöjjön el a te országod.” Ennek ellenére biztosra veszem, hogy a sok jó szándékú katolikus és protestáns nem akarná erőszakosan krisztianizálni a társadalmat, csak meg vannak győződve arról: ők a magyarság javát szolgálják az „erkölcsi rend megteremtésével”. Csakhogy nagyon rövidlátóak. Elfeledkeznek arról, hová vezetett a történelemben, amikor az egyház politikai hatalmat kapott.
Vankó Zsuzsanna teológusprofesszor: “Az igazi kereszténység az önérdek nélküli szolgálatról szól”
Orbán – a KDNP alkotmánymódosítási javaslatával szinte egy időben – a Parlament felsőházi termében tartott előadást több száz papnak és lelkésznek. Ott volt Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke is. Orbán arról beszélt: új Magyarország fog megszületni, a válságból a keresztény egyház fogja kivezetni az országot. Az ő dolguk lesz megnevezni, ki a Jó, és ki a Gonosz. A politikának pedig törvényhozással is teret kell adnia az egyháznak. Vastaps fogadta a pártelnök beszédét. Hogy látja: eszerint a Fidesz teljes támogatást nyújtana a „keresztény Magyarország” megvalósításához?

Valószínűleg igen.

De mi lenne azokkal, akik nem keresztények vagy nem hívők? Ők másodrendű állampolgárok lennének?

Ezt így senki nem mondaná ki. Viszont számukra is kötelező lenne az egyházi normák betartása. Mondjuk, nekik is részt kellene venniük hitoktatásokon.

Bár voltak arra vatikáni kezdeményezések is, hogy az unió alkotmánya a preambulumában rögzítse „Európa közös keresztény gyökereit”, ez nem történt meg, leszavazták a franciák és a hollandok is. Ön arról is írt: a hazai jobboldal szándéka, hogy nálunk valósuljon meg először egy ilyen alkotmánymódosítás. Lehet, hogy mi leszünk Európa első keresztény fundamentalista mintaállama?

Attól tartok, hogy a háttérben ez a stratégia áll.

De a magyar alkotmánymódosítás ellentmondana az unió szekularizált alkotmányának.

Az unióban e téren nincs uniformizálás. Nem emelnének kifogást, ha Magyarország eltérne az EU alkotmányától. Más kérdés, hogyan viszonyulnának ehhez a tagállamok. A nyugati modern demokráciákban még nagyon erős a liberalizmus és az individualizmus, noha azért már ott is látszik egyfajta szemléletváltás. Nicolas Sarkozy legutóbb már úgy nyilatkozott: tévedés volt, hogy annak idején tiltakoztak az unió „keresztény alkotmánya” miatt.

Vagyis elképzelhető, hogy a „magyar példát” többen is követnék?

Orbán Viktor a Vatikánban
image

Igen, és először a kelet-európai államok, ahol nem olyan erős a szabadság hagyománya: az emberek a régi állami gyámságot felcserélnék az újabb, egyházi gyámságra. És ezt az egész folyamatot a vatikáni politika is erősíti. A Vatikán mindig is az állam és az egyház összeolvasztását képviselte. És sokan úgy vélik, most jött el az igazi alkalom ennek az eszménynek a megvalósítására. Mindenütt ideológiai válság van a világban, sokasodnak a társadalmi, gazdasági problémák, az emberek félnek, s ezért még inkább a valláshoz menekülnének. Ez a szellemi válság Európában különösen a mi térségünkben erős. A szabadság, a liberalizmus eszméi lejáratódtak, az új ideál „a rend” lett. A fundamentalizmus látszólag kielégítheti a rend utáni vágyat. Csak kérdés: milyen áron, és miféle társadalom születne ebből.

Például a honi keresztény egyházak már a szélsőjobbtól sem zárkóznak el az utóbbi időben. A Magyar Gárda avatásán egyházi vezetők is részt vettek, rendezvényeiken megjelennek. De hallgattak akkor, amikor zsidóztak a Kossuth téri tüntetések idején, és nem tiltakoztak a melegfelvonuláson történt rasszista, homofób erőszak miatt sem.

Azt azért nem hiszem, hogy a vallási vezetők többsége egyetértene a szélsőjobbal. De erős bennük az ábránd és a vágy, hogy az egyházak újra visszaszerezzék vezető társadalmi szerepüket. Ezért semmiben nem mernek ellentmondani a jobboldalnak. Úgy gondolják: inkább ne bántsuk a szélsőségeseket, ők is a „mi oldalunkon” vannak.

És „csak” ezzel magyarázható, hogy Debrecenben Bölcskei Gusztáv, a református egyház püspöke mondott ünnepi beszédet az antiszemita írásairól is ismert Wass Albert szobrának avatásánál? Szeptemberben pedig újabb Wass-szobrot avatnak az újpesti plébánián.

Tragikusnak tartom, de ezek a jelenségek mind összefüggnek. Az egyházak úgy gondolják: az ő feladatuk a nemzettudat erősítése, s ehhez eszményeket is keresnek. De a legsúlyosabb problémának azt látom: az „új, napfényes keresztény jövőbe” vetett hit a hívők, köztük sajnos a keresztény értelmiség kritikai érzékenységét is tompítja. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, meggondolások nélkül igazodnak az egyházhoz: nem ismerik fel saját felelősségüket. Az egyházak máig nem néztek szembe saját történelmi szerepükkel. Mit tettek a két világháború között, vagy később, a kommunizmusban? Nem számoltak el azzal sem, hány tagjuk kollaborált a diktatúrával. Amíg ezek a belső tisztulási folyamatok nem zajlanak le, vajon milyen erkölcsi erőt tudnak közvetíteni a társadalomnak? Annak idején nem tiltakoztak a numerus clausus ellen, és ma sem tiltakoznak a zsidózások ellen. Pedig a társadalmi befolyásuk miatt sokat jelentene, ha megtennék. Történelmi bűnnek tekinthető, hogy nem szólalnak fel határozottan az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen.

Szokatlanul élesen fogalmaz. Nem tart attól, hogy ebből még hátránya lehet?

Már mások is kérdezték tőlem: nem félsz? Nem vagyok harcos alkat, de hová vezetne, ha mindenki úgy gondolkodna: semmit nem merünk vállalni, nem állunk ki semmi mellett. Van egy mondás: mi kell ahhoz, hogy a gonoszság uralomra jusson a világban? Csak annyi, hogy a jó és igaz emberek tétlenül, egykedvűen üljenek.

Mondja el a véleményét!