ELKERÜLHETŐ BETEGSÉGEK (csak felnőtteknek!)

Egy orvos érvelései a Biblia jelenlétében

1. Megőszült haj és a csörgőkígyó-olaj

„Ha el akarod kerülni, hogy a hajad megőszüljön, hintsd meg a fejedet egy fekete borjú olajban főtt vérével, vagy a csörgő-kígyó kövérjével”.1Fenti recept a híres Ebers Papyrus – ban, egy Kr. e. 1552-ben, Egyiptomban összeállított orvosi kézikönyv­ben található. A papyrus valóban nagyjelentőségű, amennyiben a korabeli orvostudományról tájékoztat.Többek között tanáccsal szolgál azoknak is, akiknek erősen hullik a haja.

„Ha kihullik, alkalmazzunk egy olyan ellenszert, amit hat különböző állat: a ló, a nílusi víziló, a krokodilus, a macska, a kígyó és a kőszáli kecske kövérjéből állítottak össze. Hogy hatá­sosabb legyen, keverjük össze a masszát egy szamár fogával és azután forraljuk fel mézben”.2Schesch egyiptomi királynő hatásos hajápoló-sze­rei közé tartozott az is, amit azonos mennyiségben állítottak össze az egyiptomi vadkutya lába sarkából, olajban főtt datolyavirágból és egy szamár patájából.

Ez a különleges keverék állítólag jótékony hatással volt a királyi hajak növesztésére.Ha mérges kígyó harapott meg valakit, az orvosok „mágikus vizet” adtak inni az áldozatnak. Ezt a vizet előzőleg sajátos szertartás kíséretében egy különle­ges bálvány előtt „megtisztították”.3 Halszálka ment valakinek a bőre alá, azt gilisztavérrel és szamártrá­gyával kezelték.

Ez a trágya rendszerint tetanuszbaktériumokkal volt telítve s ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, ha a sebesültek többsége nem élte túl a kezelést.Az Ebers Papyrus több száz betegség gyógyítására alkalmazott receptet tartalmaz „A gyógyszerek alapanyaga általában a következő volt: gyíkok vére, ser­tésfogak, rothadt hús, bűzös zsiradék, a sertések orrváladéka, erjesztett tej, szamárpata, különböző állati zsiradékok, végül az ember, a szamár, a macs­ka, a nyúl és a legyek ürüléke”.4

Hozzávetőleges számítások szerint Mózes az emlí­tett orvosi kézikönyv szerkesztésének időpontjában született. Szülei jóllehet izraeliek voltak, őt azonban a király udvarában nevelték. „ … így aztán Mózest megtanították az egyiptomiaknak minden bölcsességére, és ő nagyon kitűnt mind beszédeivel, mind cselekedeteivel”.5 Egészen biztos, hogy otthonosan mozgott korának orvostudományában is. Ugyanúgy az izraeliták tízezrei jól ismerhették és igénybe is vették az Ébers Papyrus közismert receptjeit.Mikor Mózes kivezette Izrael népét Egyiptomból, Isten egy rendkívül figyelemre méltó Ígéretet adott neki és népének:

„Ha hűségesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és azt cselekszed, ami helyes őelőtte, ha figyelsz parancsaira és megőrződ minden rendelését: egyet sem bocsátók rád azok közül a betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátot­tam; én, az ÚR vagyok a te gyógyítód”.6„…

Egyet sem azok közül a betegségek közül…” Micsoda Ígéret! Az izraelitákat és az egyiptomiakat vajon nem sújtották évszázadokon át a különböző betegségek? Orvosi könyveik receptjei gyakorlatilag hasznavehetetlenek voltak. Néha sokkal ártalmasabb­nak bizonyultak, mint maga a betegség. Ilyen körül­mények között adta az ÚR azt a hihetetlenül hangzó Ígéretet, hogy megszabadítja Izraelt az egyiptomiak minden betegségétől.Az ÚR azután a törvények sokaságát adta Mózes kezébe s ezek képezik még ma is a biblia tekintélyes részét.

Miután az ÚR orvosi utasításai alapvetően különböznek az Ebers Papyrus-ban foglalt receptektől, bizonyosra vehetjük, hogy Isten nem másolta le azo­kat a korabeli orvosi irodalomból. Mózesen múlt — akit a hagyományos királyi tudományok ismeretei alapján neveltek ugyan — hogy maradéktalanul átve­gye és továbbítsa az isteni recepteket anélkül, hogy kiegészítse azokat az egyiptomi bölcsesség ismeretei­vel. Az írás alapján tudjuk, hogy Mózes bizalommal fogadta Isten parancsolatait és utasításait s nem egész­ítette ki azokat egyetlen hagyományos orvosi előírás­sal sem.

Ha Mózes csak egyszer engedett volna a kísértésnek és a törvényekbe csempészte volna korának modern ismereteit akkor még ma is ilyen ízű re­cepteket olvashatnánk: „Egy abesszíniai vadkutya bokája”, vagy „mézben forralt szamárfogak” stb. Ne is említsük a vezető orvosok gyógyszereit, me­lyeket baktériumokkal fertőzött kutya-, macska-, és légyürülékből állítottak elő. Az isteni parancsolatok­ban közölt receptek nemcsak hogy mentesek minden­féle káros behatástól, hanem mindegyike jótékony ha­tású, eredményes javaslatot tartalmaz.

Nézzük meg, milyen szerepet töltöttek be a történelem során a fer­tőző betegségek továbbterjedésének megakadályozá­sa szempontjából.

A félelmetes leprajárvány több száz éven át milliók életét oltotta ki Európa szerte. E borzalmas betegség európai méreteit a Kolumbia Egyetem híres professzora, dr. George Rosa az alábbiak szerint ismerteti:„A lepra szörnyű sok fájdalmat és bajt okozott, s rányomta bélyeget a középkor emberiségének min­dennapi életére is. Az egyéb betegségektől való féle­lem nem hasonlítható össze az elhatalmasodó lepra pusztító terrorjával. A XIV. században fellépő „fekete halál” és a XV. század végén elterjedt szifilisz oko­zott hasonló rémületet. A korai középkorban, vagyis a VI. és VII. században a szél sebességével terjedtek ezek a betegségek Európában és ez igen komoly szociális, valamint egészségügyi problémát jelentett.11Ez a ragály különösen a szegény sorsúak közül szedte ál­dozatait és hallatlan erőfeszítést követelt még a XIII. és a XIV. században is”.7

Az orvosok milyen eszközök igénybevételével igyekeztek fékezni ezt az emberiség zömét veszélyeztető ragályt? Egyesek komoly meggyő­ződéssel vallották, hogy „ezt a ragályt az erősen fűszerezett ételek, a bors, a fokhagyma és a megbete­gedett sertések húsának élvezete okozza”. Mások a kedvezőtlen csillagászati konstellációt teszik fele­lőssé a ragályok elterjedéséért ilyen felfogás mellett természetesen az óvintézkedéseik értelmetlenek vol­tak.Az egyébként is sötét középkort egy másik csapás, az u. n. „fekete halál” még sötétebbé tette. E tömeg­gyilkos ragálynak a XIV. században — becslés alap­ján — hatvan millió ember esett áldozatul. Ez volt az embereket addig sújtó legnagyobb katasztrófa: a ra­gály gátlástalanul tört utat magának, s ezt pánik és zűrzavar követte.

A halottakat gyors iramban dobálták az előre megásott óriási gödrökbe össze-vissza, ke­resztül-kasul. Oszlásnak induló, rothadó hullák hever­tek mindenfelé a házakban és az utcákon. Még a szü­lésznőket és az orvosokat is tömegsírokba dobálták. Az örökhagyókat és a végrehajtókat egyazon gödör­be hányták”.8Végül mi fékezte meg a sötét középkor e mindent megemésztő ragályát? G. Rosen ad erre választ:„Miután az orvosi tudomány csődöt mondott, az egyház vette kezébe az ügyek további intézését.

Egy jól bevált receptet alkalmazott, mely az ótestamentumi időkben Íratott meg … Az elvet és annak gyakor­lati konzekvenciáit Mózes III. könyvében találjuk me­gírva, mégpedig a lehető legpontosabb fogalmazás­ban: Ha a pap poklosságot fedezett fel / leprát/, azt az embert azonnal el kellett különíteni és kirekesztet­ték a közösségből.

Az egyház korlátozó intézkedések nélkül hajtotta végre a biblia tanácsát és leküzdötte a leprát…12Higiénikus rendelkezései jelentették az első nagy lépést e betegség módszeres kiirtása felé”.9A higiénével kapcsolatos rendelkezéseket Mózes III. könyve tartalmazza:„És amíg a folt látható, tekintsék tisztátalannak, lakjék egyedül, lakása legyen a táboron kívül”.

A bib­lia úttörő rendelkezéseit sok történész elismeri, mert ezekkel új korszak kezdődött. Utasításai nagy segítsé­get jelentettek és jelentenek még ma is a betegségek eredményes leküzdéséhez.„A Mózes III. könyvében közölt lepratörvényt példa­mutatónak tekinthetjük és úttörő jelentősége révén az egészségügyi törvényadás kódexei közé sorolható”.10

Amikor felismerték a biblia karantén-előírásainak hatékonyságát, leküzdötték a leprát. A „fekete halál”ellen ugyanazokat a módszereket alkalmazták s így emberek millióit mentették meg a pusztulástól. Ha végig tehetetlenül szemlélték volna a járványok akadálytalan terjedését, kipusztulhatott volna Európa népessége, vagy a renaissance kiváló személyiségei sohase látták volna meg a napvilágot, esetleg idő előtt elpusztultak volna. Miután nemcsak megfogad­ták, hanem alkalmazták is az Izrael népe számára adott isteni parancsolatokat, ezzel döntően befolyá­soltak Európa történelmét. Az említett parancsolat így kezdődik: „Ha hűségesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, ha figyelsz parancsaira és meg­őrződ minden rendelésit: egyet sem bocsátok rád azok közül a betegségek közül…”2.

A tárgyi bizonyítékokkal szemben támasztott gőgös előítéletEurópában lassan megfékezték a mindent elpusztító ragályokat, mert rávették az embereket a biblia higié­nikus előírásainak betartására. A betegeket már el­különítették. Ennek ellenére itt is ott is felütötte fejét egy-egy járvány és tovább tizedelte az emberiséget, de nem olyan méretekben.13A bélbetegségek: vérhas, ko­lera és tífusz embermilliókat követeltek. A XVIII. század végéig még a nagyvárosokban is igen primitívek vol­tak a higiénikus előírások. Mint mindenütt, ott is a gondozatlan, kövezetlen utcákra dobálták az ürüléket. Emiatt elviselhetetlen bűz ülte meg a városokat és a falvakat. A legyek milliárdjai eszményi költőhelyet találtak mindenütt. Petéiket a szennyes utak zugaiba rakták s így akadálytalanul, észrevétlenül terjesztették a betegségeket és a járványokat. Milliókat ragadott el a halál.Megmenthették volna őket, ha betartják a biblia „primitív” rendelkezéseit.

A biblia egy mondatba tö­mörítve közli a halálos járványok – tífusz, kolera, vérhas – leküzdésének módját: „Legyen valami helyed a táboron kívül, ahova félremehess. És legyen fegyvered mellett ásó, hogy amikor kint leülsz, gödröt áshass azzal, és azután betakarhasd^ azt, ami elment tőled”.1

Egy egészségügyi történész „primitív”-nek nevezte a fenti rendelkezést, ugyanakkor elismeri hatékony­ságát, mert „egészségünk ápolásának haladó elve nyilvánul meg benne”.2Feltehetnénk a kérdést, mennyiben voltak haszno­sak és eredményesek azok az egészségügyi rendel­kezések, melyeket Mózes közel négyezer évvel ezelőtt kapott s lényegüket tekintve még ma is alkalmaznak? Nem téves az az állítás, hogy a Biblia az Isten szava?

A tudatlanság és az előítélet olyan ellenségek, melyek konokul tagadják a legkézenfekvőbb bizonyítékokat is.Nézzük meg, mi történt Bécsben 1840 körül, abban az időben, amikor ifjak és idősek Johann Strauss keringőinek a hatása alá kerültek. Bécs városát már abban az időben is az orvostudomány fellegvárának tekintették. Vessünk tehát egy pillantást a bécsi köz­kórházba mely akkor az egyik legismertebb egészségügyi intézménynek számított.14Ennek ellenére a szü­lőosztályon például majdnem minden hatodik gyer­mekágyas nő meghalt.

Egyébként ez a magas halálo­zási arányszám nemcsak a bécsi kórházra volt jellem­ző. A világ összes kórházaiban hasonló állapotok ural­kodtak. Ennek okát különböző – ma már elfogad­hatatlan — tényezőkre vezették vissza: székrekedés, későn kezdett szoptatás, szorongás, mérgezett leve­gő, stb.Az elhalt szülőanyákat és nőgyógyászati betegeket levitték a boncterembe. Az orvosoknak és medikusok­nak reggel az volt az első feladata, hogy az előző napon elhunyt betegek holttestét anatómiailag meg­vizsgálják. A boncolást követően az orvosok kéz­mosás és fertőtlenítés nélkül azonnal felmentek a szülőszobába és a vizsgálókba s minden további nél­kül folytatták vizsgálataikat. Gumikesztyűt természe­tesen nem húztak fel.

Az 1840-es évek végén, tehát közel másfél évszá­zaddal ezelőtt, egy fiatal magyar orvosra, dr. Semmel­weis Ignácra bízták az egyik szülőosztály vezetését. Ő megállapította, hogy azok a nők betegedtek meg, illetve azok haltak meg, akiket előzőleg a professzor és orvos urak megvizsgáltak. Dr. Semmelweis három éven át figyelte ezt a jelenséget s tanácstalan volt. Eközben mégis eszébe jutott valami. Elrendelte, hogy azok az orvosok és medikusok, akik feljönnek a kór­bonctanról, az újabb nőgyógyászati vizsgálatok előtt mossák meg a kezüket.

A fent említett rendelkezés életbe lépésének idején, 1847. áprilisban 57 asszony halt meg a szülészeten. Júniusban már csak minden 42-ik, júliusban pedig minden 84-ik szülőnő, illetve nőbeteg halt meg.A statisztikai adatok minden kétséget kizáróan igazolták, hogy halálos kimenetelű betegségek kóro­kozóit vitték át a hullákból az élő betegek testébe.Egy napon a boncolás és az azt követő kézmosás után az orvosok és a professzorok egymást követően12 nőbeteget vizsgáltak meg.15Egy kivételével mind belázasodott és meghalt.

Ekkor világosodott meg dr. Semmelweis előtt, hogy kórokozókat vittek át egyik betegről a másikra s ez okozta halálukat. Mint felelős orvos elrendelte, hogy minden egyes beteg megvizs­gálása után alapos kézmosást kell végezni. Az orvo­sok a helyszínen tiltakoztak a szerintük értelmetlen kézmosás ellen. A halálozási arányszám azonban csökkent.Azt gondolhatnánk – mégpedig jogosan – hogy kollégái elismerték dr. Semmelweis érdemeit. Ennek az ellenkezője történt. A szülésznők és irigy felettesei kinevették, bírálgatták s végül munkaszerződését sem hosszabbították meg.

Utóda kidobáltatta a szülőszo­bákból és a vizsgálókból a mosdókat. A halálozási arányszám ennek következtében ismét rohamosan emelkedni kezdett s rövid időn belül elérte a régebbi, ijesztően magas fokot. – Kollégáit sajnos nem tudta meggyőzni. Ez az eset világosan mutatja, hogy jólle­het kézzel fogható bizonyítékok álltak rendelkezésre, az előítéletek mégis oly nagy befolyást gyakoroltak az emberekre, hogy a letagadhatatlan tényeket sem vették figyelembe.Ilyen előzmények után Semmelweis nyolc hónapig próbálkozott, hogy újabb kórházi álláshoz jusson, de hiába.

Végül elkedvetlenedve és csüggedten távozott Bécsből és visszament szülővárosába, Budapestre. Oly lehangolt volt, hogy ismerőseitől és barátaitól sem búcsúzott el. 1850-ben a Rókus-kórház szülészeti osztályának főorvosa lett. Itt is ijesztően magas volt a szülőasszonyok halálozási arányszáma. Azonnal elren­delte a vizsgálatok előtti alapos kézmosást. Ennek eredményeként csökkent az exitálások száma. Kollé­gái itt is megvetették Semmelweist.

Munkáiról és kutatásairól tudományosan megalapo­zott könyveket írt. Ellenfeleit ezek még elkeseredet­tebb gúnyolódásra késztették. Az ocsmány rágalmak, és a haldokló anyák jajkiáltása üldözték és megter­helték felettébb érzékeny lelkületét.16Végül teljesen összetört, elméje elborult s később a Döblingi elme­kórházban fejezte be életét.

Mielőtt dr. Semmelweis forradalmasította volna a kórházi gyakorlat bizonyos fázisait, Mózes néhány ezer évvel ezelőtt több, ehhez hasonló értelmű ren­delkezést adott a kézmosás alkalmazásáról olyan esetekre, ha valaki elhalt vagy fertőző betegségben szenvedő egyént érintett.3 Az orvostársadalom nehe­zen ismerte el dr. Semmelweis tisztasági rendelke­zéseinek hatékonyságát annak ellenére, hogy kézen­fekvő volt az eredmény s igen sok ember életét men­tették meg. A biblia rendelkezései előrelátók, ami abból is kitűnik, hogy a kézmosást nemcsak mosdótál­ban, hanem folyóvízben, ismételten végezteti, a kezet pedig tűző napon kellett szárítani, hogy az esetleg még élő baktériumok is elpusztuljanak.

Azt is előírták, hogy a beteggel érintkező személyek ruhát is váltsa­nak. Egyetlen szakember se vonja kétségbe e bibliai rendelkezések hatásosságát. Mai ismereteink alapján nehéz elképzelni, hogy az akkor élő emberek agyából pattantak ki. Nem lenne vakmerőség, ha az említett, hatásos higiéniai előírások eredetét nem az Istenben és az Ő Igéjében keresnénk?A sebészet terén ugyanilyen méreteket öltött a kéz­mosással szemben megnyilvánuló tudatlanság és előítélet. Még a XIX. század folyamán is igen primitív módon készültek a műtétekhez.

A beteg ruhástól ment a műtőbe, ott vetkőzött és fellépett a műtőasztalra. Itt vette le felöltőjét az orvos is, felgyűrte ingujját, táská­jából vagy a szekrényből elővette a műszereket s operálni kezdett. Ha a medikusok tanulmányozni akar­ták a vágatot, a sebész minden további nélkül belee­gyezett, s baktérium-mentesnek semmiképpen sem nevezhető kezükkel hozzányúlhattak a nyitott sebhez. Nem nehéz elképzelni, hogy a sebészet területén is magasra emelkedett a halálozási arányszám.17Dr. Roswell Park, az „Orvostudomány története” című köny­vében ezt írja:„Mikor 1876-ban Amerika egyik legnagyobb kórhá­zában belgyógyászként kezdtem praxisomat, a tevé­kenységem idejére eső első télen — egy-két kivételtől eltekintve — az itt műtött betegek — robusztus em­berek is — vérmérgezésben haltak meg”.4

Nem tudom elképzelni, hogy valaha is felléphetett volna ehhez hasonló magas halálozási arány, ha a sebészek és nőgyógyászok figyelembe veszik a kéz­mosással, illetve ruhaváltással kapcsolatos, Mózes által kiadott isteni rendelkezéseket arra az esetre, ha fertőző betegekkel vagy hullákkal érintkeznek. Dr. Park elmondja, hogy a működését követő második évben bevezették a kezek és a műszerek antiszeptikus tisztí­tását, s ennek eredményeként feltűnően csökkent a halálozási arányszám.A mérhetetlen sok szenvedés után Tyndall, Pasteur, Koch, Lister és mások kutatásai meghozták a kézzel­fogható bizonyítékot, s ezek fokozatosan leépítették a tudatlanságot és az előítéleteket.

A XX. században egyetlen műtétet sem kezdenek anélkül, hogy a kezet előzően meleg vízben, kefével, szappannal és fertőtlenítőszerrel alaposan meg ne mossák. Ezek mellőzése végzetes következményekkel jár.A staphylococcus baktériumok által előidézett fer­tőzések félelmetes járványt okoztak néhány csecse­mőotthonban. A kézmosás elhanyagolása 1958. nya­rán egy ehhez hasonló epidémiát okozott az USA ke­leti partvidékén lévő egyik kórházban is. A különböző biotikumok alkalmazása alig segített, s mielőtt meg­fékezhették volna a ragályt,86 férfi, nő és gyermek esett áldozatul.

New-York állam egészségügyi hatóságai felháborod­tak az eseten, mert ez a tragédia a kézmosás elhanya­golása miatt következett be.18Ezen okulva, 1960-ban egy könyvet bocsátottak ki, melyben a szakszerű kézmosás módszereit ismertették, s érdekes, hogy majdnem ugyanazt tárgyalja, amit az Ószövetség higiénikus előírásai tartalmaznak.3.

A tudomány állása 4000 évvel később

„Ragaszkodom hozzá, doktor úr, mondja meg, rá­kos vagyok-e vagy sem! Mit mutat a laboratóriumi vizsgálat? Tudnom kell!”

A csinos, takaros, 36 éves hölgy, miközben e két­ségbeesett szavakat mondja, a szék szélén ült. Az orvos több mint két hete halogatja a tényállás közlé­sét. A valóság nagyon lesújtó. „Ne hagyjon meghalni, doktor úr! Segítenie kell rajtam, gyermekeimet nem hagyhatom magamra, még kiskorúak, ellátatlanok, most nagyobb szükség van rám, mint valaha!”

Arcát zokogva rejtette a párnák közé. Az ilyen pillanatokban kettőzött súllyal nehezedik az orvosra hivatástudata. Mit tehet? Fájdalomcsillapító és nyugtató gyógyszert adhat. A betegség olyan előrehaladott állapotban volt, hogy emberi számítás szerint csak hónapjai voltak hátra.A beteg, fiatal nő méhrákban szenvedett.

Abban az évben, amikor meghalt, tizenháromezer embert te­mettek el Amerikában, akik ugyanilyen betegség kö­vetkeztében haltak meg. Ezek között több középkor­ban lévő nő is volt. Ez a betegség a 31-50. életév között lévő nőknél fordul elő leggyakrabban.1 A méhrák az egyik legelterjedtebb női betegség.

A rákmegbetegedések 25%-át teszi ki. Az összes rákbetegségek 80 %-a a nemi szervekre esik.

A statisztikai adatok kísérteties színjátékká válnak, ha meggondoljuk, hogy amennyiben betartják azokat a higiénikus előírásokat, melyeket Isten Ábrahámnak adott, igen sok halálesetet akadályozhattak volna meg.E tények felismerését egy roppant izgalmas történet előzte meg. A XX. század elején dr. Wineberg H. N., az egyik New Yorki kórházban végzett vizsgálatai so­rán megállapította, hogy a zsidó nőknél viszonylag ritkán fordul elő méhrák.219

Meglepő eredmény!

A kór­házban egy olyan csoport volt éppen együtt, akiknél aránylag ritkábban fordult elő ez a félelmetes beteg­ség.Dr. Ira Kaplan kollégáival együtt figyelemmel kísérte ezt a nyomot és egy másik New-Yorki kórházban át­nézte az összes zárójelentéseket. Az orvosok való­sággal megrőkönyödtek, mikor megállapították, hogy mily ritkán fordul elő méhrák a zsidó nők között.3 A Mayo-kórház nőgyógyászai 1949-ben megdöbbenten tapasztalták, hogy az egymás után fellépő rákos ese­teknél 568 személy között egyetlen zsidó nő sem szerepelt.

A betegek 7%-a rendszerint zsidó szárma­zású, s ebből következtetve jogosan feltehető lenne, hogy a rákban megbetegedett nők között 7%, vagyis 40 nő zsidó volt. Ezzel szemben egyetlen egy zsidó nő sem volt köztük!4

Egy 1954-ben, Bostonban végzett széleskörű vizsgálat kiderítette, hogy a nem zsidó nők­nél a zsidó nőkhöz viszonyítva nyolc és félszer több méhrákos eset fordul elő.5

Mi lehet az oka, illetve mire vezethető vissza ez a jelenség? A rákkutatók nyíltan bevallják, hogy ez a zsidó férfiak körülmetéltségére vezethető vissza — arra a rendelkezésre, melyet Ábrahám Isten paran­csára négyezer évvel ezelőtt honosított meg.A nemrég lefolytatott vizsgálatok egész sora szin­tén arra az eredményre vezetett, hogy az altesti rák­megbetegedések nincsenek összefüggésben a faji tulajdonságokkal, a táplálkozás módjával, a környe­zettel vagy egyéb befolyást gyakorló tényezőkkel, ha­nem kizárólag a körülmetélésre vezethetők vissza. Indiában is végeztek ilyen célból vizsgálatokat. A lakosság ugyanis közös származású, azonos környe­zetben él, de két különböző vallási csoportra oszlik. Az egyik vallási csoport, a mohamedánok, Ábrahám egyik utódát tisztelik. Fiaikat ők is körülmetélik.20

Ennél a csoportnál ritkábban fordul elő a méhrák, mint az ugyanahhoz a fajhoz tartozó többi asszonynál, jóllehet táplálkozási módjuk és környezetük azonos.6Egy amerikai nőgyógyászati szakfolyóirat cikkírója megállapítja, hogy úgy a zsidó, valamint a muzulmán asszonyok között alig fordul elő méhrák. Megfigyelték, hogy e merőben különböző népességi csoport törté­nelmében csak a férfiak körülmetélése közös.

Ugyan­ebben a cikkben közli azt is, hogy a Fidzsi-szigetek lakói között ritkábban fordul elő méhrák, mert itt is körülmetélik a férfiakat. A cikkíró végül azt tanácsol­ja, hogy — a méhrák elkerülése érdekében – metélje­nek körül minden újszülött fiúcskát.7 Az orvostudo­mány nem zárkózhat el tartósan e nyilvánvaló tények általános elfogadása és realizálása elől. A népesség széles köreiben ma még nem veszik komolyan a körülmetélés szükségességének tényét, jóllehet a higiénia szempontjából döntő jelentőségű.

Önként adódik a kérdés, mennyiben gátolja a körül-metélés a méhrák kifejlődését? — A férfiak nemi szer­vének hegyét, az u. n. makkot egy mozgatható előbőr veszi körül. A körülmetélésnél /circumcisio/ eltávolít­ják a fölös bőrdarabkát. Ha meghagyják, az nehezíti az alapos tisztálkodást. Az előbőr alatt megteleped­hetnek a különféle betegséget okozó baktériumok és rákkeltő smegma-bacillusok.

A nemi érintkezésnél ezek a bacillusok bekerülhetnek a méhbe. Amennyi­ben a méh nyálkahártyája egészséges, akkor alig for­dulhat elő károsodás. De ha csak egy kis repedés, vagy hasadék található a hüvely felületén, — ami szülés következtében gyakran előfordulhat — ott ezek a bacillusok könnyen gyulladást okozhatnak. Testünk bármely gyulladásos része könnyen elrákosodhat eb­ből kiindulva megérthetjük, miért fordul elő gyakrab­ban méhrák azoknál a nőknél, akiknek körülmetéletlen a férje.

Az említett baktérium-típus nemcsak a nőknél idézhet elő rákosodást, hanem a férfiak nemi szervében is okozhat gyulladást, ami a hímvessző /penis/ elrákosodásához vezet.21Hogy ez milyen ritkán fordul elő a körülmetélt férfiaknál, azt az a tény is bizonyítja, hogy az orvostudomány történetében 1955-ig össze­sen négy ilyen természetű rákosodást jegyeztek fel.8 Nyugodtan állíthatjuk, hogy a körülmetélés egyik biz­tos eszköze a halálos kimenetelű rákos megbetegedé­sek megelőzését célzó intézkedéseknek.

A körülmeté­lés — mint bajmegelőző tényező — az orvosi kezelés­nél is fontosabb. Ha az elrákosodás megtörtént, akkor az esetek többségénél csak műtéti beavatkozás se­gíthet. El kell távolítani a nemző szervet.A titok továbbra is titok marad: az orvostudomány sokévi fáradságos, szorgos kutatás után egy olyan eszközre bukkan, mely elejét vehetné a nemi szervek elrákosodásának, holott Isten legalább négyezer éve kínálja az emberiségnek. A tudomány nem a labora­tóriumi vizsgálatok eredményeként bukkant rá, hanem számtalan statisztikai adat segítette hozzá. Kiértékelé­sük azért vált lehetővé, mert a zsidók nemzedékről nemzedékre hűek maradtak Istennek Ábrahámmal kötött szövetségéhez.’

Sokan kétségbe vonják, hogy Isten megőrizte vá­lasztott népét az egyiptomi sanyargatás idején. Töb­bek között nem hisznek a Vörös tenger kiszárításában sem, mely a szolgaságból való menekülésüket tette lehetővé. Ezek a csodák eltörpülnek, ha Isten utasítá­saival, rendelkezéseivel és parancsolataival hasonlít­juk össze őket, mert évezredeken át megőrizték nem­csak Izraelt, hanem más népeket is a különböző csa­pásoktól, súlyos kimenetelű járványoktól és a rákos megbetegedésektől.

Egy, a körülmetéléssel kapcsolatos másik tényezőre is szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Egy amerikai szakfolyóirat / Journal of the American Medicinal Association / cikke 1946. novemberben rámutatott azokra az okokra, melyek a csecsemők körülmetélést indokolják. Három hónappal később ugyanebben a folyóiratban egy szakorvos tollából újabb cikk jelent meg e tárgykörben.22A szerző egyetértett a körülmetélés helyességét illető megállapításokkal, csupán egyetlen bíráló megjegyzést tett, mégpedig, hogy nem em­líti a circumcisio végrehajtásának legmegfelelőbb idő­pontját.10

Nem árt, sőt hasznos, ha erre is rávilágítunk. L. E. Holt és R. Mclntosh azt állítják, hogy „az újszülött gyermek életének második és ötödik napja között feltűnően vérzékeny… E néhány napon belül be­következő vérzés igen súlyos kimenetelű lehet — jóllehet az esetek többségénél nem von maga után semmiféle következményt. Előfordul, hogy a belső szervekben idéz elő károsodást, különösen az agyban és halálos kimenetelű lehet az idegsokk, illetve a nagyfokú vérveszteség következtében”.11

A csecse­mők vérzékenységének okát abban látják, hogy még nem fejlődött ki bennük elegendő mennyiségben a vér alvadásához szükséges alapanyag, a „K” vitamin.

Miután a csecsemő bélrendszere élete 5—7-ik napjáig nem termelt elegendő mennyiségű „K” vitamint, ennél fogva a körülmetélés végrehajtásához a nyolcadik nap látszik a legalkalmasabbnak.

Csodálatosképpen ez az-az időpont, melyre nézve Isten parancsolatot adott Ábrahámnak Izsák körülmetélésére.Egy másik vérzés gátló tényező a prothrombin / a thrombin előanyaga /. Az alant látható táblázat a Holt­féle „Gyermekgyógyászat” eredményei alapján azt szemlélteti, hogy a csecsemő szervezete, életének harmadik napján a normális prothrombin – szükségletnek csak 30%-ával rendelkezik. Ezekben a napokban tehát bármilyen orvosi beavatkozás komoly vérzést okozna.

A táblázatból kiderül az is, hogy a prothrom­bin mennyisége a fejlődés nyolcadik napján 110%-os magasságot ér el.

Ezek alapján a nyolc napos csecse­mő több prothrombinnal rendelkezik, mint további éle­tének bármely napján.23Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a „K” vitamin és a prothrombin szempontjából a nyolcadik napot szemelték ki a körülmetélés végrehajtásának legalkalmasabb napjaként.Elismeréssel tartozunk azoknak a kutatóknak, akik hosszú éveken át nagy ráfordítással dolgoztak és me­gállapították, hogy a körülmetélés végrehajtása szem­pontjából a nyolcadik nap a legalkalmasabb.

Ennek ellenére – önhittség nélkül – felhívjuk az orvostudo­mány művelőinek figyelmét arra a tényre is, hogy Isten kereken négyezer évvel ezelőtt megparancsolta Ábra­hámnak: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék nála­tok minden fiúgyermek nemzedékeiteknél”.12

E tudományos eredmények ismeretében alig való­színűsíthető hogy Ábrahám önként határozta meg ezt a határnapot. Se ő, se az Úr városában élő kortársak közül egyetlen ember sem volt körülmetélve!

Az egészséges gyermek életének első hetében kimu­tatható prothrombin-tartalmát ábrázoló görbe. / Forrás: Owen, Hoffmann, Ziffren, Smith /24FÜGGELÉK:1 – 3 fejezet forrásirodalma1. FEJEZET¹ S. E. Massengill, A Sketch of Medicine and Phar-macy / Bristol, Tenn., S. E. Massengill Company 19437,16. old.² Idézett mű 7 a továbbiakban „i. m.” /³ Scope / Summer 1955 /, 13. old.⁴ Massengill, op. cit., 16-17. old.⁵ Ap. Csel. 7:22. v. ⁴ II. Móz. 15:26 v.⁷ George Rosen, History of Public Health / New York, MD Publications, 1958 /, 62-63. old.⁸ Fielding Garrison, History of Medicine / Philadel­phia, W. B. Saunders Co., 1929 /, 187. old.⁹ Rosen, op. cit., 63-65. old.¹⁰ Arturo Castiglione, A History of Medicine / New York, Alfréd A. Knopf, Inc., 1941 /. 71. old.2. FEJEZET¹ V. Móz. 23:12-13. v.² Arturo Castiglione, op. cit., 70. old.³ IV. Móz. 19. rész⁴ An Epitome of the History of Medicine, second edi­tion / Philadelphia, F. A. Davis Co., 1901 /, 326. old.3. FEJEZET¹ Harold Thomas Hyman, An Integrated Practice of Medicine / Philadelphia, W. B. Saunders Co., 1946 / 32551² Hiram N. Wineberg, „The Rare Occurrence of Cancer of the Womb Among Jewish Women”, Bulle­tin of Mt. Sinai Hospital /1919 /.³ l. Káplán, and R. Rosh, American Journal of Roent-genelogy / June 1947 /, 659-664. old.⁴ „Cancer of Cervix and Non-Jews”, Journal of the American Medical Association / July 23,1949 /1069. old.⁵ W. B. Ober, and L. Reiner, „Cancer of Cervix in Je­wish Women”, New England Journal of Medicine / November 30,1954 /, 555-559. old.⁶ A. Symeonidis, „Acts Union Internationale Contre le Canver”, Bulletin of US Public Health Service / Vol, VII, No. 1 /, 127. old; P. S. Rao, R. S. Reddy, and D. J. Reddy, „A Study of the Etiological Factors in Guntur”, Journal of the American Medical Associa­tion / November 7,1959 /, 1421. old.⁷ S. L. Israel, „Relatíve Infrequency of Cervical Car-cinoma in Jewish Women: Is the Enigma Solved?” / American Journal of Obstetrics and Gynecology / March 1955 /, 358-360. old.⁸ A. J. Paquin, Jr., and J. M. Pearce, Journal of Uro-logy / November 1955 /, 626-627. old.⁹ l. Mózes 17:10-12. v.¹⁰ Martin C. Rosenthal, Journal of the American Medi­cal Association / February 1947 /, 436. old.¹¹ L. Emmet Holt, Jr., and Rustin Mclntosh, Holt Pedia-trics, twelfth edition / New-York, Appleton — Cen-tury – Crofts, Inc. 1953 /, 125-126. old.¹² l. Mózes 17:12. v.