Címfotó: CNN
Hogy miért érdekli egy öregembert a tanárlázadás?
Hát csak azért, mert elég sok mindenre emlékszik gyerekkorából. 1941 – születésem – után hamarosan jöttek az ÖTVENES ÉVEK! Szabad gondolkodás, önálló vélemény, politikai nyomás nélküli szabad társulások? Ugyan kérem!? Állami túlsúly volt a “védelem” minden területen, az “egyének túlkapásai” ellen (Dénes Ottó)
Óriási siker! Lesz krétapénz! Ha ennél többet akarunk, azt ki kell belőlük préselni.
John Peters a Királyi Légierő pilótája volt. Első küldetésén lelőtték Irak felett, majd az iraki tévé bemutatta, amint töredelmesen bevallja, hogy nem kellett volna odamennie. A megbánás hitelességét kissé csorbította, hogy a nyilatkozatot megelőző kerekasztal zárt ajtók mögött ült össze, és hogy Peters jól láthatóan kékre-zöldre volt verve.
A Herman-gimnázium igazgatója, Madarász Péter, és Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke ezzel szemben ha nem is vidáman, de jó egészségben fejezték ki meggyőződésüket a Köznevelési Kerekasztal alakuló ülése után, hogy a tárgyalások ígéretesen indulnak, lesz krétapénz, meg a tanfelügyelők is szíveskedtek lemondani a vízbefojtásos vallatásról. Eztán még volt egy körük a parlamenti bizottságban, ahol Hoffmann Rózsa kicsit kezelésbe vette őket, és tudatta velük, hogy nem kéne járatni a pofájukat, mert az senkinek se lesz jó. Ekkor már csak riadt bólogatásra futotta a lelkierejükből. Nem kellett volna odamenniük.
Egészen civilizáltan folytak le tehát a tárgyalások, és tényleg lesz krétapénz, szóval mindenki nyugodjon le, menjen haza, és főleg ne tüntessen. Ők is engedtek, mert például elismerték, hogy tényleg akadnak gondok, és ennek felelősei vannak, meg is kapták a büntetésüket. Hoffmann Rózsát például verőemberré fokozták le. Czunyiné pedig egy világsikergyanús appot fejleszt, amelyben 45 percig egy helyben kell ülni.
Azért se tételezzük fel a megfélemlítést, mert hiszen mitől is tarthatna ma egy iskolaigazgató, ha felemeli a hangját? Kirúgja talán az egyetlen szóba jöhető munkáltató, az állami monopólium, és mehet korrepetálni a kisszobába? Az életben többet nem taníthat Magyarországon? Ugyan. Jó, jó, végül is az elvi lehetőség megvan, de hát éppen most tolják vissza a biciklit. Biztosan nem élnének vissza vele. Becsszó! Ez csak olyan, mint a terrorveszélyhelyzet, jó, ha van a háznál, de adja isten, hogy sose kelljen.
Abban mondjuk hajthatatlanok, hogy ezt a szigorúan elvi lehetőséget, vagyis a totális állami kontrollt fenntartsák. De hiszen nincs itt semmi komoly, rendszerszintű probléma, csak apróbb hibák a szocializmus építésében, amit az imperialisták zsoldjában álló osztályellenség mesterségesen felfúj.
Azonnali kérdések
Tegyük a szívünkre a kezünket: nem így van? Talán nem igaz, hogy a gyerekeink örömmel mennek iskolába, és élményekkel telve jönnek haza? Nem igaz, hogy az iskola hagyja őket gyereknek lenni, játszani, hibázni, kísérletezni, ámulni és bámulni? Nem adja-e meg az iskola azokat az alapképességeket, amelyekkel sikeresek lehetnek az életben? Ugye nem kell különórákra járatni ahhoz, hogy ne legyen teljesen esélytelen a továbbtanulásra?
És ti, gyerekek, ti is tegyétek fel a kérdést: valami baj van netán az iskolával? Nem jó ott? Nem ad-e a kezetekbe korszerű, érdekes és használható tudást? És azt tudjátok, hogy titeket ki képviselt ezen a kerekasztalon? Hát a Magyar Ifjúsági Konferencia! Nem csodálatos, hogy van nektek saját választott érdekképviseletetek, amely szorgalmasan kikéri a véleményeteket?
Ja hogy nincs? Hogy a KISZ-nek több értelme volt? Hát akkor csinálnotok kell, mert ha alkalmatlan miniszterek és terrorizált igazgatók döntenek rólatok, akkor a ti érdekeitek nem lesznek jelen sem az asztalnál, sem az utcán. Pedig van még kérdés bőven. Ugye, hogy csak a kréta hiányzik? Nem fárasztanak tök fölösleges anyagokkal, amit érettségi után azonnal elfelejtetek? És nagyon … a munkafüzetek is, nem?
Mert ha minderre esetleg az a válasz, hogy nem, akkor sajnos már most az látszik, hogy a kerekasztal mellett a halottnak osztogatnak csókot. Esélyt sem kínál arra, hogy megoldódjanak a legveszélyesebb, legsúlyosabb problémák. Erre szándék sem mutatkozik. Az oktatáspolitika célja nem módosult, és az a mostani szintű szolgáltatás fenntartása minél olcsóbban, hőbörgés nélkül. Hogy ez megváltozzon, azt ki kell préselni belőlük, és nem kerekasztal mellett. Aztán hepciáskodjon Hoffmann Rózsa tízezrekkel a Kossuth téren, meglátjuk, ki ugat le kit.
Maguktól sosem fogják bevallani, hogy nem kellene ott lenniük.
http://hvg.hu/w/20160210_koznevelesi_kerekasztal_mendrey_laszlo_herman_otto_gimnazium#utm_source=hvg_weekly&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2016_02_10&type-id=HvgWeekly&user-id=BCD9E2BC&utm_content=normal
Ingenieur egy napja
Én lefagytam tegnap, amikor Menderyt meghallottam a Klubrádióban, ahol Bolgár György kérdezte a kerekasztalról a megbeszéljükben. Mintha egy nap alatt kicserélték volna, vagy egyszerűen bedrogozták. Ugyanis pontosan 24 órával azelőtt ugyanebben a műsorban, csak Pikó András volt a kérdező, Galló Istvánnéval voltak vendégek, természetesen ugyancsak a tanárlázadásról volt szó. A hétfői, szokás szerint oly megfontoltan kemény és következetes Mendreyből tegnapra egy hebegő-habogó, egyetlen határozott szót kimondani nem képes verbális báb vált, aki csak azt nem tette, amit a legenda szerint II. József a halálos ágyán, hogy minden eddigi véleményemet visszavonom, Balog, Palkovics, de még Czunyiné és Hoffmann R. is aranyos, jópofa emberek, akik csak jót akarnak a tanároknak. Szóval, mindenki mennyen szépen haza, nincs itt semmi látnivaló, a tanarak meg fogják be.
Szóval, elhánytam magam, hiába mondta Mendrey, hogy a szombati tüntetés semmit sem vesztett az aktualitásából, ez annyira erőtlennek és hiteltelennek hangzott, hogy csodálkoznék, ha nem maradna otthon az összes tanár.
Ez az egész felbuzdulás nekem óriási csalódás. Nem csak azért, mert magam is aláírtam a hermanosoknál, azon kívül elég sok mást is tettem ennek érdekében. Bármibe fogadok, hogy Mendreyt és a hermanos igazgatót is vagy megvették, vagy megfélemlítették.
Az pedig külön pikáns, hogy eddig Gallóné volt szememben a nagy kiegyező, és ezért nem is tartottam semmire a PSZ-t, most meg helyet cseréltek: Gallónéék mertek nem elmenni és a PDSZ-nek sikerült becsicskásodni.
Soha nem lesz képes senki felszámolni ezt a gazember rendszert, mind szépen lementünk kutyába, még az ük-ükunokáink is csak abból tudnak majd megélni, hogy valamilyen hatalom kezét nyalják a jó falatokért. Ha csak nincs olyan szerencséjük és bátorságuk, hogy itt hagyják ezt a morális és gazdasági csődtömeget, és ezer kilométerekről röhögnek a Kárpát-medencében maradottakon a német, angol, amerikai, jó ég tudja holi alsó-középosztálybeli polgári jólétükből néha kikukucskálva.
Tóta W.: A kerekasztal gyalogjai
2016. február 10