D. C. JARVIS „A MÉZ ÉS MÁS TERMÉSZETES KÉSZÍT­MÉNYEK” CÍMŰ KÖNYVE ALAPJÁN

A KÁLIUMSZÜKSÉGLET

Számos, a népi gyógyászatban használt kezelés célja a szervezet kálium-szükségletének kielégítése. A zöldségfélék, fák és növények rügyei, a fa-kéreg,a növények gyökerei, a szőlő, az áfonya, az alma és sok más nyers táplálék voltaképpen nem más, mint káliumforrás.

A lovak az istálló fafalát rágcsálják, mert káliumra van szükségük és ezt a fában találják meg. Ha egy faágat teszünk jászlukba azt rágják, és nem nyúlnak többet az istálló falához. Ha a borjak vizéhez almaecetet adunk, nem nyalják tovább a karám farészeit. Ha a tehenek takarmányához algá­kat adunk, nem nyalják tovább a karám vasrudait.

A kálium használatával kapcsolatos tanulmányaim alatt meggyőződtem róla, hogy a kálium segítséget nyújt a szervezet sejtjeinek a baktériumok elleni küzdelemben. Virágoskertem talaját káliummal és más ásványi anyagokkal trágyáztam. Először évekig csak káliumot adagoltam, de rá­jöttem, hogy az a nyersanyag, amit szereztem, nem tartalmazza azokat az elemeket, amelyekkel a kálium a természetben együtt fordul elő.

Elhatároztam, hogy gránitporral fogok kísérletezni, úgy, ahogy az őrlő­ből kijön, finom liszt alakjában. A gránitpor 16 más ásványi elemmel keverve 5 % káliumot tartalmaz. Már az első használat után azt észleltem, hogy növényeimmel különös dolgok történtek.

A virágaim között 125 tő sarkantyúvirágom (Delphinium) is volt. Évről évre egy szívós atkával harcoltam, amelyek miatt a növények levelei meg­feketedtek és összesodródtak. Mindenféle vegyszerekkel próbálkoztam ellenük harcolni, de hiába. Mikor a virágok körül elszórtam a gránitport, az atkák eltűntek, nem is jelentek meg többé.

A népi gyógyászat a legfontosabb kulcselemnek tartja a káliumot. Fon­tossága olyan nagy, hogy az élet nem létezhet nélküle. A természetben bőségesen található azt mondhatnánk, hogy az elemek közül a legbősége­sebben. Annak dacára, hogy ennyire el van terjedve, szabadon vagy tisz­tán sehol sem fordul elő, csak valamilyen más elemmel keverten.

Lakóhelyem környékén a talaj káliumszegény. Ismeretes hogy a talaj ásványi sói a növényeken keresztül jutnak el az ember és az állat szerveze­tébe. Ha a talajból egy vagy több ásványi só hiányzik, a növényeket fogyasz­tó ember vagy állat szervezetének sejtjei elszegényednek az ásványi sók­ban, ami fiziológiai vagy kémiai zavarokhoz, tartósabb hiány esetén kli­nikai betegségtünetekhez vezetnek.

A kálium kölcsönzi a magnak az energiát, amelyek segítségével virágzó növénnyé alakul. Nélküle a növény nem fejlődik. A kálium kölcsönzi a növények szárának a szilárdságot, amellett, hogy a betegségekkel szemben ellenállóbbá teszi azokat. A káliumhiány első jele, hogy minden látható ok nélkül a növény fejlődése megakad. Ha nem gondoskodunk káliumról, a növény elhervad és elpusztul. Ha az embernél vagy állatnál azt észleljük, hogy fejlődése abnormális, vagy nem képes az elhasznált szövetek helyre­állítására, arra kell gondolnunk, hogy a szervezetből hiányzik az életet szabályozó kálium.

A káliumszükséglet a gyermeknél fokozottabb, de az embernek egész életén át szüksége van rá, pótolhatatlan.

Ha a táplálék feldolgozása során elvész a kálium, a szervezet természetes egyensúlyában zavarok lépnek fel. A parasztok, akik közelebb állnak a természethez, mindig azt tanácsolták nekem, hogy ne fogyasszak sok tartósított táplálékot, különösen tartósított fehérjéket, mert – szerintük – ezek csökkentik a munkakészséget. A Hoard’s Daíryman folyóirat egyik számából kimásoltam különböző fajú borjak születéskori és fejlődésük alatti magasságát és e táblázattal a kezemben megmértem egy Jersey te­héncsorda 25 borját. 17-nél a táblázathoz képest kisebb magasságot ta­láltam. Azután megmértem két kitüntetett Jersey csorda borjait, és azt ész­leltem, hogy mind a születésnél, mind a növekedés ideje alatt a normális­nál alacsonyabbak.

Ezek a megállapításaim ahhoz a kérdéshez vezettek, jogy nem lenne-e helyes a hasas tehenek fejadagját káliummal kiegészíteni.

Hogy a kérdésre választ nyerjek, a teheneknek káliumot adagoltam:

Naponta kétszer 60 g almaecettel egészítettem ki, mégpedig négy változatban;
Minden egyes adagot tengeri alga adaggal egészítettem ki;
A tehenek fejadagját 60 g almaecettel és a vemhesség 6. hónapjától kezdve az egyik fejadagot naponta, egy másikat hetenként háromszor 3 csepp jódoldattal egészítettem ki. A vemhesség utolsó két hetében az adagokat megdupláztam.
A talajt kálitrágyával trágyáztam, úgyhogy a takarmányok, a széna a tengeri káliban gazdag talajon fejlődve az állatok káliumigényét teljesen kielégítették.
Mind a négy változatnál életerős, jól fejlett borjakat nyertünk, melyek születéskor normális magassággal rendelkeztek. Mikor a világra jöttek, azonnal, vagy röviddel azután talpra álltak, és legkésőbb félóra elteltével szopni kezdtek.

Növeltem néhány kecskénél a káliumadagot, és a gidák nagyobb súllyal születtek. Születés után 15 perccel felkeltek, és körmük 12-18 óra múltán megkeményedett.
Az ivóvizükbe adagolt almaecet a csirkéknél gyorsabb toll- és faroktoll- növekedést, nagyobb súlyszaporulatot eredményezett.

A Vermont környéki emberek azért kisebb növekedésűek, mert a talaj káliumban szegény. Az élelmiszerek ipari feldolgozásánál az a kevés, amit tartalmaznak, teljesen elvész.
A közepesnél alacsonyabb egyéneknél a növekedés ideje alatt a napi káliumadagot növelni kell. A szervezet kiegyensúlyozott fejlődése, a nor­mális fejlődés alatt végbemenő folyamatok lefolyása, az elhasznált szö­vetek felújítása megfelelő káliumadag biztosításától függ. Valahányszor abnormális fejlődést, a talpak kérgesedő hajlamát, vagy egyes szövetek helyreállítására irányuló képtelenséget hajhullást, foglazulást vagy hullást, a körmök meggörbülését és azok töredezését észleljük, elsősorban elégtelen káliumellátásra kell gondolnunk.

Nagyon érdekelt, hogy a parasztok hogyan ellenőrzik fejlődésüket. Szerintük a kéz hüvelykujján a köröm 5 hónap alatt
nő meg, a lábon 10 hónap alatt. Reszelővel megjelölik a körömház szélét és feljegyzik a napot. Ha a fejlődés normális, 5, illetve 10 hónap alatt a jel a köröm széléhez ér. Ha a jel előbb vagy később ér el a köröm széléhez, a fejlődés gyorsabb vagy las­súbb a normálisnál. Abban az esetben, ha lassúbb a normálisnál, kálium­ban gazdagabb élelmiszereket kell adnunk az illetőnek, hogy siettesse a növekedést.

A kálium a lágy szövetek számára ugyanazt jelenti, mint a szaruképződ­ményeknek a méz. Nagyon valószínű, hogy a kálium késlelteti a véredé­nyek elmeszesedését.
A népi gyógyászat azért ajánlja az almaecet fogyasztását, mert ez a kálium mellett foszfort, klórt, nátriumot, magnéziumot, ként, vasat, flu­ort, szilíciumot és számos nyomelemet tartalmaz.

Egy ismert közmondás szerint „Egyél naponta egy almát, és nem lesz szükséged doktorra”. Az almaecet is tartalmazza az almában lévő ásványi elemeket. Az almaié, almabor, vagy ez utóbbiból készült almaecet egyaránt tartalmazza mindezeket. Más ecetfélék nem rendelkeznek ezzel a sajátos­sággal. Az olaszok által használt borecet hatása megközelíti az almaecetét.

Ha megfigyeljük, hogy milyen hatást vált ki a szervezetben az egész almából készített almaecet, megállapíthatjuk, hogy az alma tulajdonságai változatlanul mennek át az ecetbe, és csak a cukor alakul át savvá, gya­korlatilag ecetté. A minden étkezésnél egy-egy pohár vízben oldott 2 kanál almaecet segíti az emésztést, és ezzel hozzájárul a szervezet egészségesen tartásához.

Fentiek illusztrálására felsorolok néhány esetet:

Két nővér halat készített ebédre. Az egyiknek úgy tűnt, hogy a hal nem friss, és el kell dobni. A másik úgy találta, hogy a halnak nincs semmi baja. El is készítették. Egyiküket ismertem, és megtanítottam, hogy valahány­szor olyat eszik, amire gyanakszik, igyon két kanál almaecetet egy pohár vízben oldva. Ez a hölgy — mielőtt a halat felszolgálták — ivott az alma­ecet vizes oldatából. Massachussett-i nővérének is, akinél látogatóban volt ajánlotta, hogy igyon, de az nem tartotta szükségesnek. Kapott is közvet­len ebéd után olyan erős hasmenést, hogy nyögött bele, míg Vermonti nővérének — akit az almaecet megvédett — semmi baja sem lett.
Egy nyári kirándulás alkalmával 19-en romlott homársalátát ettek. A társaság tagjai egy kivételével súlyos hasmenést kaptak.Ez az egy elő­vigyázatosságból evés előtt nagy adag almaecetes oldatot ivott. Míg a többiek nagyon rosszul érezték magukat, neki — aki kétszer is vett a salátá­ból — semmi baja sem lett, emésztőcsatornájában az almaecet sterilizálta a homársalátát.

Más alkalommal egy országos orvos összejövetelen vettem részt. A szál­lodában egy pincérfiú arra kért, telefonáljak az egyik szobába, ahol egy orvoskollégám lakott, aki rosszul érzi magát, és segítségre van szüksége. Éjjel arra ébredt, hogy rosszul érzi magát, és hányt. Reggel 10 óra felé még mindig nem érezte magát jobban. Áthoztam szobámból az almaecetes üve­get, anélkül sohasem utazom hosszabb útra. Miután egy pohár vízbe egy kanál almaecetet öntöttem barátomnak, ötpercenként egy-egy kanállal adtam. Hányással kísért mérgezéseknél a szervezet csak keveset bír el egy­szerre az almaecetből. Egy pohár körülbelül 50 kanálnyit tartalmaz, a kezelés 4 órát vesz igénybe. Az első pohár után elkészítjük a második pohár almaecetes vizet, amiből ötpercenként két kanálnyit adunk a betegnek. Ez újabb két órával hosszabbítja meg a kezelést. A harmadik pohárból 15 per­cenként itatunk egy-egy kortyot.

Ha reggel hányással kísért hasmenésünk van, gyomrunkat és beleinket a fent ismertetett módon egész napos almaecetes kezeléssel hozhatjuk rend­be. Este már könnyű vacsorát fogyaszthatunk. Ezután 2-3 napig naponta minden étkezésnél fogyasszunk egy-egy pohár almaecetes oldatot. Ba­rátom is — az ismertetett programot betartva — este már evett egy ke­veset.

Ezek az esetek kihangsúlyozzák a népi gyógyászatban használt kezelések egyszerűségét, kényelmességét és hatásosságát. Nem is olyan régen nem állt a telefon az asztalon, hogy felhívjuk az orvost. Az emberek azonban jobban ismerték a növényeket, a füveket és gyümölcsöket, amelyek segít­ségével sok betegséget számoltak fel, és állították vissza egészségük egyen­súlyát.

Egyetlen éléskamrából sem szabadna hiányoznia az almaecetnek. Útra pedig vigyünk magunkkal egy kis üveggel, úgy, ahogy a fogkrémet sem felejtjük otthon.
Felmerült az almaecet adagolásának problémája. Meg akartam tudni a helyes adagot. Rájöttem, hogy ilyen nincs, ez egyénenként változik. Van­nak, akik poharanként egy kanál almaecetet tartanak megfelelőnek, má­sok egy, illetve két ujjnyit. Találtam olyanokat is, akik fele-fele arányban keverték az ecetet a vízzel. Egy negyven év körüli ismerős hölgy azt mond­ta, hogy ha savanyút kíván, tiszta almaecetet iszik. Megkérdeztem, hogy nincs-e hátrányos hatása az ecetnek. Azt válaszolta, hogy utána jó ideig nem kíván savanyúságot, de semmi káros hatását nem észleli.

Vannak egyének, akiknek a szervezete nem bírja az almaecetet. Ezeknek azt tanácsolom, hogy igyanak almalevet, hogy az alma jótékony hatását a szervezet számára ez úton biztosítsák.

Miután foglalkoztunk az almaecetnek az emésztőszervekre gyakorolt hatásával, ismerjük meg, hogy a vesékre és az epehólyagra hogyan hat.

Az étkezésnél 2 kiskanálnyi almaecetet használva a vizeletben nem je­lenik meg vörös porszerű üledék. Erről a fontos kémiai változásról meg­győződhetünk, ha éjjeli edénybe vizelünk. A vizeletben megjelenő, gennytől kísért vesemedence gyulladásnál a betegség tünetei almaecetes kezelés­re rendszerint eltűnnek (2 kiskanál almaecet egy pohár vízben).

Egy negyvennyolc éves férjes asszony 15 éve szenvedett vesemedence­ gyulladásban. A krízisek 6 hetenként ismétlődtek. Ritkán fordult elő, hogy 1-3 hónapig békén hagyják. Almaecetes kezelésre a betegség tünetei alábbhagytak.

Napjainkban elég gyakran hallunk a szervezet különböző zavarairól. Idült fáradtság, fejfájás, melyet gyakran kellemetlen fejgörcs kísér, magas vérnyomás, szédülések és különösképpen szívzavaroktól kísért elhízás. A kálium és a vele együtt előforduló ásványi elemek nagy szerepet töltenek be mindezen betegségek kezelésénél a népi gyógyászatban. A következők­ben részletesen akarom ismertetni e zavarok orvoslása terén lett megfigye­léseimet.

 

AZ ELHÍZÁS

Gyakran halljuk, hogy térfogatunk csökkenésével nem csökken okvet­lenül testsúlyunk is. Ezzel arra akarják felhívni figyelmünket, hogy a csont- és izomrendszerben beálló változások kompenzálhatják a szervezet zsírtartalmának veszteségeit. Az elhízás rendszerint abban nyilvánul meg, hogy túlzott mennyiségű zsírsejtek rakódnak le a szervezetben.

A normális testsúlyt mérlegelés nélkül is kiszámíthatjuk. A népi gyógyá­szatban a következő számítást alkalmazzák: a csukló kétszeres kerülete egyenlő kell legyen a nyak alsó kerületével. A nyak alsó kerületének kétszerese egyenlő a derékbőséggel.Ha a derékbőség meghaladja a mellbőséget, vagy tokát kezdünk eresz­teni, akkor a szervezet biológiai mechanizmusának zavarára következtet­hetünk. Ilyen esetekben, hogy a szervezetet a fölösleges zsírtól megsza­badítsa, a népi gyógyászai az almaecethez folyamodik.

Ha egy nő nem fér a szoknyájába, igyon minden étkezésnél egy kiskanál almaecetet tartalmazó pohár vizet, és és két hónap múlva 2,5 cm-t beve­het a szoknyájából. Újabb 2 hónap múlva ismét 2,5 cm-rel, a kezelés ötö­dik hónapja végén újabb 2,5 cm-rel szűkítheti szoknyáját. Almaecet egy évi fogyasztása után az 50-es ruhát viselő hölgy 42-est vehet fel, az pedig, aki 20-ast hordott, 18-ast, a fiatalabb, aki 16-ost hordott, 14-est. A súlyveszteség fokozatos. A 168-181 cm magas nő 95 kilóról minden étkezés­nél 2 kiskanál almaecetet fogyasztva 2 év alatt 81,5 kg-ra fogyhat. A po­cakos férfi 1 év alatt visszanyerheti rendes alakját. Az almaecet nemcsak, hogy nem segíti elő a zsír lerakódását a szervezetben, hanem hozzájárul an­nak elégetéséhez.

Az étrenden is kell változtatni! Mellőzni kell az olyan ételeket, amelyek hozzájárulnak a zsírképződéshez.
Ha nap mint nap folytatjuk az almaecet fogyasztását, fölösleges súlyunk­tól egyszerűen és könnyen megszabadulhatunk. Ha olyanok a körülménye­ink, hogy az almaecetes kezelést nem tudjuk az étkezéseknél betartani, ihatjuk azt reggel, vagy a nap folyamán bármikor, sőt, este lefekvésnél is.

IDÜLT (KRÓNIKUS) FÁRADTSÁG

Ahhoz, hogy a társadalomban, a mesterségünkben és a családban el­foglalt helyzetünket megtarthassuk, elsősorban egészségesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy valamit el is érjünk az életben, hosszú életre és egész­ségre van szükség, csak így felelhetünk meg munkánknak. Ellenálló képes­ség hiányában az ember nem élhet úgy, ahogy szeretne.

Az ember egészsége rendszerint nem hirtelen roppan össze. Észre kell vennünk az egészség romlására figyelmeztető jeleket. Ahogy a vekkeróra felébreszt álmunkból, úgy figyelmeztet a szervezet arra, hogy valami nincs egészen rendben, valahol túlléptük azokat a törvényeket, melyeket az emberi szervezet számára a Teremtő alkotott.

A krónikus fáradtság egyike azoknak a jelenségeknek, melyek figyelmez­tetnek erre. Fokozatosan (vagy hirtelen) azt észleljük, hogy hamarabb fáradunk. Az éjjeli pihenés sem szünteti meg a fáradtságot, és reggel ki­merülten ébredünk-Mindennapos munkánk fárasztóbb, mint azelőtt. Ener­giánk és kezdeményező képességünk csökken, sokszor levertek vagyunk.

Ilyen esetekben első dolgunk legyen megállapítani, hogy mennyit alszunk éjszaka. Mikor fekszünk le, és mikor kelünk fel.

Ne feledjük el, hogy a mesterséges fényt, ami mellett napnyugta után dolgozunk az ember találta fel. A természetes program napkeltével kezdő­dik, és napnyugtával végződik. Tehát igyekeznünk kell a pihenőidőt minél inkább a természet nyújtotta lehetőségekhez igazítani. Legfontosabb, hogy jóval éjfél előtt kezdjük el a pihenést. Igaz, vannak egyének, akik néhány óra pihenéssel is megelégszenek, és másnapi munkájukat teljesen frissen kezdik, de aki krónikus fáradtságban szenved, nem tartozik ezek közé.
Tehát ha nehezen alszunk el, és nincs egészséges, pihentető álmunk, folyamodjunk a mézhez. A szervezetre megnyugtatóan hat, ezért a legmeg­felelőbb altatószer. A méz előemésztett, illetve invertcukrot tartalmaz. Ez a folyamat a méh mézhólyagjában megy végbe. 20 perccel azután, hogy lenyeltük, a cukor a véráramba kerül A krónikus fáradtság legyőzésére a népi gyógyászat nem ismer jobb szert, mint a mézet. Tartsunk egy széles szájú üvegben 10 dkg mézet 3 kiskanál almaecettel keverve a háló­szobánkban. Lefekvés előtt vegyünk be ebből a keverékből 2 kiskanállal. Félóra alatt álom jön szemünkre. Szükség esetén emelhetjük az adagot. A méz sokkal egészségesebb, mint a különböző altatók, mert a szervezet természetes szükségletére alapul, és minden következmény nélkül foly­tatólagosan alkalmazható. A méz egyedül is kiváló altatószer, de a népi gyógyászat úgy tartja, hogy almaecettel keverve hatásosabb.

Felkelés után ellenőriznünk kell vizeletünket. Savasnak kell lennie, a lak­musz papírt vörösre festi. Ez az ellenőrzés lehetővé teszi, hogy meggyőződ­jünk álmunk kielégítő voltáról. Egyúttal informálódhatunk arról is, hogy elég tartalékkal rendelkezünk-e a következő napi munkához. Szervezetünk a pihenőórák, az alvás alatt gyűjt energiát. A vizelet reggeli ellenőrzése kimutatja, hogy elhasználtuk-e energiatartalékunkat, szükség van-e új tartalék gyűjtéséhez pihenésre, hosszabb alvásra.

Ha a reggeli vizeletvizsgálat azt mutatja, hogy nem jól állunk energiatar­talékunkkal, dörzsöljük be almaecet oldattal egész testünket. Törülközőre nincs szükség, mert a bőr enyhe dörzsölésre igen hamar beissza az oldatot.

A savas szerrel fokozzuk bőrünk vérellátását. Szappan használatától a bőr színtelenné válik, sminkelni kell, hogy egészséges színt nyerjen. A nor­mális véráramlás a bőrnek rózsaszínű árnyalatot kölcsönöz, a sápadt arc­szín savasság hiányára enged következtetni. Ha valamilyen szennyeződés eltávolítása érdekében kénytelenek vagyunk szappant használni, használjunk minél kevesebbet, és utána alkalmazzunk almaecetes oldatot, hogy bőrünk megőrizze normális savasságát.

Miről ismerhetjük fel — kérdezhetnénk —, hogy bőrünk reakciója savas-e? A módszer igen egyszerű. Lúgos bőrű egyéneknél a fejbőr vagy a test más részén viszketés lép fel. Ilyen esetekben fel kell hagyni a szappan használatával, és azt olyan mosószerrel kell helyettesítenünk, ami meg­szünteti a fejbőr viszketését, és visszaállítja a bőr savasságát. Férfiaknál egyszerűbb az eljárás: almaecetes oldatba mártott fésűvel fésülködjenek mindaddig, míg hajuk teljesen nedves lesz. Nőknél valamivel bonyolultabb az eset, főleg azoknál, akiknek tartós hullámmal készített frizurájuk van. Ok kénytelenek fejmosás előtt alkalmazni az almaecetes bedörzsölést, hogy el ne rontsák frizurájukat.

KRÓNIKUS FEJFÁJÁS

A krónikus fejfájást a szem, a gyomor, a vese, a máj és a homloküreg betegségeivel hozzák kapcsolatba. Egyes fejfájások valamilyen szervi bajjal vannak összefüggésben, a vesebajoknál például kísérő jelenség. Mások lelki eredetűek, ezeket feszültség, érzelmi állapotok — gyűlölet, félelem, nyugtalanság — váltják ki. Legkellemetlenebb közülük a migrén.

A migrén öröklődő, és bizonyos típusú embereknél gyakori. Leginkább energikus, intelligens, érzékeny és ambiciózus emberek szenvednek tőle. A migrénnel kapcsolatban hallottam azt a mondást, hogy a „nagyravá­gyásért fizetni kell”.

Az orvosok maguk is hajlamosak sok megtévesztő fejfájást migrénnek vélni. A klasszikus tünetek azonban sajátosak. A betegnek „kisugárzó” fájdalmai, „roham előtti előérzetei” vannak. Enyhébb fájdalmak előre jelzik a voltaképpeni migrént. Az illető fényfelvillanásokat vél látni, a fájdalom a fej egyik felére lokalizálódik. Maga a migrén szó féloldali fejfájási ro­hamot jelent, melyet gyakran hányinger, gyomorémelygés kísér.

A migrénes fejfájást izgalom, félelem, nyugtalanság váltja ki. A korral a rohamok erőssége és gyakorisága csökken. 60 éven felül a migrén nagyon ritka jelenség. Ennek részben az a magyarázata, hogy az ember idővel lehiggad, és igyekszik beilleszkedni környezetébe.

Önként ajánlkozó, migrénben szenvedő pácienseim segítségét igénybe véve sokat foglalkoztam a migrén tanulmányozásával. Mint számos más kóros állapotnál, melyek a szervezete egyensúlyának zavarára utalnak — fent ismertetett módszeremmel — azt igyekeztem megállapítani, hogy összefüggésben van-e a migrén a vizelet savas vagy lúgos reakciójával. Savas kémhatásnál a rohamok ritkulnak vagy megszűnnek, ha fel is lépnek, sokkal enyhébbek. A migrénben szenvedőkön természetesen csak úgy segíthetünk, ha az illető tisztában van azokkal a hatásokkal, melyek lúgos­sá teszik a vizeletet, és igyekszik azokat kiküszöbölni.

Minden étkezésnél két kiskanál mézet fogyasztva megelőzhetjük, hogy a fejfájás ismét megjelenjen. Ennél a fejfájásnál a méz nyújtotta csillapító hatás a legmegfelelőbb.
A migrén kezelésére a népi gyógyászat egy másik módszert is ajánl: az almaecet gőzének használatát. Lapos edényben egyenlő mennyiségű alma­ecetet és vizet keverünk össze, majd lassú tűznél felforraljuk. Mikor gő­zölögni kezd, fölé hajolunk, és 75-ször belélegezzük a gőzt. Ezt a módszert használva nyugodtan felhagyhatunk a fejfájás elleni pirulákkal.

Forrás: Published on április 18th, 2016

MAGAS VÉRNYOMÁS

Kevés olyan fontos egészségügyi problémánk van, mint a magas vér­nyomás kezelése. Amennyire gyakori, annyira komolyan kell venni. A vér­nyomás és a környezethez való alkalmazkodás között összefüggés van.

Ha szervezetünk túlterhelt, működési mechanizmusában zavar támad. Ez megnyilvánulhat a vérnyomás megváltozásában.

A magas vérnyomás, mint általános egészségügyi probléma egyre fontosabbá válik, mert a szív- és vesebajban elpusztuló betegek az esetek 3/4 részében magas vérnyomás miatt is szenvednek. Felmerül azonban a kér­dés, hogy a magas vérnyomás betegség-e, vagy tünet. Ezzel kapcsolatban sok vita folyik.

A magas vérnyomásban szenvedőket két csoportra oszthatjuk. Ha az előidéző ok nem valamilyen ismert betegség, esszenciális (ismeretlen okú) magas vérnyomásról, míg ha a szervi ok kideríthető, másodlagos magas vérnyomásról beszélünk.

A szakirodalom az esszenciális magas vérnyomás kialakulására látszó­lag egyszerű magyarázatot ad. A véráram a hajszálerekben fokozott ellenállásba ütközik. A betegség kezdeti stádiumában a hajszálerek összeszűkülése visszafordítható. Az álom ideje alatt a vérnyomás normális­sá válik, ami a hajszálerek relaxációját bizonyítja.Legtöbbször azonban ez a reverzibilitás idővel megszűnik és a pihenés sem csökkenti normálisra a vérnyomást. Az orvostudomány szerint a haj­szálerek összeszűkülése két okra vezethető vissza:az egyik a szimpatikus idegrendszer túlzott igénybevétele, ami a hajszálerek szűkülését idézi elő, a másik az a tény, hogy a véráram olyan anyagokat is szállít, amelyek szintén beszűkítik a hajszálereket.

Magas vérnyomásban szenvedő pácienseimet megfigyelve arra a meg­győződésre jutottam, hogy a legtöbb esetben a baj egyéni jellegzetességre vezethető vissza. A legtöbb magas vérnyomásban szenvedő betegem di­namikus, energikus, tevékeny ember, aki igen rövid idő alatt sokat akar elérni. Az egyéneket és rokonaikat tanulmányozva rájöttem, hogy a beteg­ség kialakulásában egy természetes hajlam is közrejátszik.

A magas vérnyomás nem fiziológiailag állandó, hanem napról napra, hétről hétre változó jelenség. A változékonyság a kifejtett fizikai mun­kával, pihenéssel, étkezéssel, időjárással, betegséggel, idegfeszültséggel és az egyén természetével van összefüggésben. Különösen az időjárás gya­korol jelentős befolyást. Hidegben emelkedik, míg melegben csökken. Saját körzetemben a legmagasabb vérnyomásértékeket januárban és február­ban, a legalacsonyabbakat július és augusztus hónapokban mértem. Az is előfordul, hogy az orvosi rendelőben az első mérések magasabb értékeket mutatnak, ez azonban a beteg izgalmi állapotára vezethetők vissza, és nem felelnek meg az illető normális vérnyomásának. Miután a páciens megszok­ta a vizsgálatokat, a vérnyomása is alacsonyabb értékeket mutat, mint az első vizsgálatnál. Milyen álláspontot foglal el a népi gyógyászat a magas vérnyomással szemben?

Az ember természetes táplálkozása sok gyümölcsből, zöldfélékből, méz­ből, vagyis szénhidrátban gazdag élelmiszerekből kellene hogy álljon, és nem tojásból, húsból, tejből, túróból, babból, borsóból, dióból, vagyis fehérjékben gazdag élelmiszerekből. Az első lépést a magas vérnyomás irányába akkor tesszük meg, amikor megszegjük ezt a tanácsot és fehérje­dús, szénhidrátszegény táplálékot nyújtunk szervezetünknek, mert a gyor­suló élettempó több energiát igényel, ezt pedig elsősorban a fehérje biz­tosítja.
A fehérjeadag növelése nem káros a szervezetre, ha a vér lúgosságát szer­ves savakkal: almaecettel, szőlővel, almával, áfonyával vagy ezek levével egyensúlyozzuk. A vér mindig kissé lúgos reakciójú, s ha a lúgosság fo­kozódik, a vér megsűrűsödik és a vértestecskék kicsapódnak. Az érhálózat igen finom ereinek falán a vér ugyanúgy áthatol, mint a tinta az itatós- papíron. A megsűrűsödött vér viszont nehezebben hatol át az érfalon, tehát idővel itt egy fordított folyamat áll elő, ami a vérnyomás emelkedésében nyilvánul meg.
Erre az esetre mit ajánl a népi gyógyászat?

Emelni kell a napi szerves sav adagot. Ezt alma, szőlő, áfonya vagy ezek levének fogyasztásával érhetjük el. Igyunk tehát naponta négy pohár ilyen gyümölcslevet, almaecetből pedig 2 kiskanálnyit egy pohár vízben oldva.

Vizsgáljuk felül táplálkozásunkat a szénhidrát-fehérje arány szem­pontjából. Amennyiben a fehérje túlsúlyban lenne, igyekezzünk azt egyensúlyba hozni.
A búzalisztet kukoricaliszttel helyettesíthetjük. Miután a fölösleges folyadékot a vesék szűrik ki a szervezetből, a vizelet lúgos reakciója — amit a lisztes készítmények, a cukor és a hús fokozott fogyasztása idéznek elő — figyelmeztet arra, hogy a vér lúgosságát csökkenteni kell.

A konyhasó magához vonzza és visszatartja a vizet, éppen ezért a magas vérnyomásban szenvedő betegeknek le kell mondaniuk a sós ételekről. Ismeretes, hogy a sós étel után szomjasak leszünk, vizet kell innunk. A sós ételre ivott víz egy részét addig míg a szervezetből ki­ürül, a vér tartja vissza. Ez a vízfölösleg a vérkeringésben magas vér­nyomáshoz vezet. Ha lemondunk a sóról és a sós ételekről, a vesék el­távolítják a fölösleges vízmennyiséget, és a vérnyomás újra normális­sá válik.

A méz hatása pontosan ennek az ellenkezője. A méz a szervezetben víz­mágnes szerepét tölti be. Az étkezéseknél fogyasztott méz kivonja a vérből a fölösleges vízmennyiséget, így hozzájárul a vérnyomás csökkentéséhez. Miután nyugtató hatása is van, könnyít a magas vérnyomás okozta ideg­feszültségen is.

Az ország egyik híres klinikáján egyik nőbetegem maximális vérnyomá­sa közel 300 Hgmm értéket mutatott. A klinika személyzete azon csodál­kozott, hogy még életben van. Ennek ellenére a vér lúgosságát a népi gyó­gyászat által ajánlott kezeléssel csökkentve a beteg 84 éves kort ért meg. Lánya vérnyomását ellenőrizve azt 225 Hgmm-nak találtam. Az anyja számára megállapított kezelést alkalmazva ő is megérte a 81 éves kort.Hosszú évekig tartó megfigyeléseim alapján a szédüléseket négy csoport­ba osztom:

  1. Típus: Pillanatnyi szédülés. Vannak emberek, akik a magasban szédül­nek. A lépcsőn lefelé jövet meg kell kapaszkodniuk, különösen magasabb épületekben járva. Ha a magasból a mélybe tekin­tenek, szintén elszédülnek. A lábak mozgása és a látás között hiányzik az összhang, ezért a lépcső minden fokát látniuk kell.
  2. Típus: Ez a szédülés a test hely- és helyzetváltoztatásánál áll elő. Akik ilyen szédülésben szenvednek, felkelésnél meg kell kapaszkod­janak valamiben, különben elesnek. Reggel kénytelenek 5-15 percig az ágy szélén üldögélni, különben felállás után elszédül­nek. Ezeket a betegeket gyakran epebaj ellen kezelik, mert az a vélemény alakult ki, hogy ez volna a szédülés oka.
  3. Típus: Az ilyen szédülésben szenvedő egyén hosszú napokig kénytelen fekve maradni, mert sem felkelni, sem felöltözni nem képes. A szédülésnek ennél a fajtájánál a beteg nem érez hányingert, és azt sem, hogy a szoba forogna vele.
  4. Típus: Az ebben a szédülésben szenvedőknek súlyos rohamaik vannak, melyet hányinger, fülzúgás és néha gyengülő hallás kísér. Hét­számra az ágyat kell őrizniük, mert a szédülés mellet úgy érzik, hogy a szoba forog velük. Nem viszi őket a lábuk, és ha felkel­nek, mindkét oldalról támogatni kell őket.

A szédülés oka a vizelet lúgos reakciója. Ahogy a vizelet savassá válik, a szédülések enyhülnek vagy eltűnnek. A szédülés megelőzésére a népi gyó­gyászat szintén az almaecetes kezelést ajánlja, éspedig a más zavaroknál előírt módon és adagolásban. A szédüléstől meg lehet szabadulni, ha az ember úgy él, hogy vizelete állandóan kissé savas legyen.
Ehhez a tanácshoz csak annyit teszünk hozzá, hogy ne várjunk csodát, ne képzeljük, hogy egy-két pohár almaecet után elmarad a szédülés. Az almaecet állandó és megszakítás nélküli használata két hét után némi javulást, egy hónap után jelentősebb javulást, vagy a szédülés teljes meg­szűnését eredményezheti.

Forrás: budapest24

TOROKFÁJÁSOK

A népi gyógyászat torokfájásnál azt ajánlja, hogy a beteg gargarizáljon almaecetes vízzel, mégpedig egy kiskanál almaecetet oldva egy pohár víz ben. Ezzel az oldattal óránként gargarizáljunk, utána a vizet nyeljük le, mert a népi gyógyászat szerint így a torok legrejtettebb zugaiba is eljut, ami a szokásos toroköblítésnél nem mindig fordul elő. Ahogy a kellemet­len érzés alábbhagy, gargarizálni is ritkábban kell.

Meglepetéssel tapasztaltam, hogy ezzel a kezeléssel a torok streptococcus bántalma 24 óra alatt megszüntethető. Rendszerint mire megjön a laboratóriumi lelet, hogy a torokváladékban streptococcusokat találtak, a kezelésre már el is tűntek. A mandula lepedéke ugyancsak rövid 12 óra alatt eltűnik.

Forrás: Wikipédia

A KÁLIUM ÉS A NÁTRIUM AZ EMBERNÉL ÉS AZ ÁLLATOKNÁL

Egy időben néhány tehéncsordát hétről hétre ellenőriztem, és vizsgála­taimat több szempontra is kiterjesztettem. Azt észleltem, hogy egyes te­henek könnyeznek, néha úgy tűnt, mintha sírnának. Az orruk is folyt, ami zavarta őket, egyre nyaldosták az orrlukaikat. Mások köhögtek, ami arra utalt, hogy torkukban sok a nyálka.

Az orvosi szakirodalomból tudom, hogy a kálium vízelvonó, úgy vonzza magához a vizet, mint mágnes a vasat. Kezelésként a tehenek fejadagját naponta mintegy 60-80 g almaecettel egészítettem ki. A szemekből és az orrlukakból azonnal megszűnt a váladékfolyás. Eredményeimre azt az egyetlen logikus magyarázatot tudom adni, hogy a napi fejadag nem tar­talmazott elég káliumot, és a tehenek szervezete nem tudott mit kezdeni a fölösleges vízmennyiséggel. A könnyezés, az orrfolyás, köhögés nem más, mint a szervezet pillanatnyi igyekezete, hogy megszabaduljon a fölösleges folyadéktól. A fejadag káliummal való kiegészítése dehidratálási folyama­tot eredményezett. A túlzott nyálkaképződés nem jelent meg, és a test nedvegyensúlya normálissá vált.

Ha betegeim valamelyike — főleg az idősebbek — arra panaszkodnak, hogy szemeik könnyeznek, természetesen a tapasztalatomban oly gyakran bevált kezelést ajánlom: kiskanál almaecetet és egy csöpp jódtinktúrát egy pohár vízben alaposan összerázni, étkezéseknél úgy inni, mint a kávét vagy teát. A kezelési két hétig kell folytatni.

Erre az időre azonban abba kell hagyni a citromfélék vagy azok levének fogyasztását, mert ezek is előidézhetnek a szokásosnál bőségesebb orr­folyást. Nem nehéz megállapítani az összefüggést a kálium vízszívó sajátossága és az orrfolyás, illetve a vízfölöslegnek a szervezetből a vesék útján való eltávolítása között. Ha a káliumadagolás mellett a beteg a búzalisztes készítményeket rozs- és kukoricalisztes készítményekkel helyettesíti, igen hamar megszabadulhat az orrfolyás kellemetlenségeitől.

Miből következtethetünk a szervezet káliumhiányára?

  • Csökken a szellemi frissesség. Az egyén nehezen határozza el magát, emlékezőtehetsége is romlik.
  • Gyakrabban és hamarabb fárad. Az izmok munkavégző képessége csökken.
  • Könnyebben meghűl. Keze, lába gyakran hideg, mint a jégcsap.
  • A talpon gyakran bőrkeményedések, tyúkszemek keletkeznek.
  • Hajlamos a székrekedésre.
  • Betegségekkel szemben érzékenyebb.
  • Étvágytalan, gyakran émelyeg a gyomra, hányingere van.
  • Sebei és horzsolásai nehezen gyógyulnak.
  • Gyakran viszket a bőre.
  • Fogai a szokottnál gyorsabban romlanak.
  • Bőrén pattanások jelennek meg.
  • Szemhéjuk, szájszögletük reszketésre hajlamos.
  • Izomgörcsök lépnek fel, leginkább a lábon, és főleg éjszaka.
  • Nehezen piheni ki magát.
  • Alma nem pihentető.
  • Az ízületekben fájdalmak lépnek fel, ilyenkor köszvényre gya­nakszik.

Ahogy öregszünk, úgy kell növelni napi káliumadagunkat. Méz, friss zöldségek és gyümölcsök útján általában kétszer annyi káliumot kell magunkhoz venni, mint nátriumot, amit konyhasóval nyújtunk szerveze­tünknek. A szervezetben betöltött sokoldalú szerepe következtében a ká­lium nemcsak az egészség megőrzésének, hanem a nátrium-kálium egyen­súly megtartásának is fontos tényezője.

A kálium mennyiségét könnyen emelhetjük.

  • Erős paprikával, ami káliumban igen gazdag. Egy erős paprika fedezi a szervezet napi káliumigényét.
  • Almaecet és méz — pohár vízben oldva — mint már több ízben említettem, szintén kiváló káliumforrás.
  • Naponta egy-két pohár must, alma vagy áfonyálé fogyasztásával.
  • A must sokak számára a legkellemesebb és a legkönnyebben hozzáfér­hető káliumforrás.

Igyekeztem ezzel kapcsolatban néhány adatot szerezni.

Tartalom

  • víz 77,4
  • fehérje 1,3
  • növényi zsiradék 1,6
  • szénhidrátok 19,2
  • hamuanyagok 0,5

A must hamutartalmában a következő ásványi elemeket találjuk %-os arányban:

  • Kálium 11,49
  • Nátrium 0,97
  • Mész 1,63
  • Magnézium 1,21
  • Vas 0,36
  • Foszfor 7,08
  • Kén 1,01
  • Klór 0,42

A must még kis mennyiségben is azonnal oltja a szomjat. Gyors hatása annak köszönhető, hogy cukortartalma közvetlenül a véráramba kerül anélkül, hogy valamilyen átalakítási folyamatnak lenne alávetve.

Szükségesnek tartom, hogy megismerjük a kálium, a vas, a mész és a nátrium közötti összefüggést. A káliumszegény talajon termesztett kukorica gyökereit különböző gom­bák megtámadják és elrothasztják. A szár bütykeiben vöröses kicsapódás gátolja a nedvkeringést a gyökérzet és a levelek között. Ha káliummal trá­gyázunk, a kukorica egészséges, életerős lesz, magasra nő, és gombák sem támadják meg. A növény gyökerei és hegye nem rothad meg, a kicsapódó ásványi elemek sem zárják el az edénynyalábokat.

Ha az elzáródott bütykökre pár csepp sósavat, majd pár csepp kálium- ferrocián oldatot cseppentünk, vörös elszíneződés keletkezik, ami azt mutatja, hogy az nedvkeringést vaslerakódás gátolja. Ha néhány szárvéget metilénkék oldatba mártunk, hasonlóképpen meggyőződhetünk róla, hogy az edényeket vaslerakódások zárják el.
Hagyjuk el a növényvilágot, és térjünk vissza az emberi és állati szerve­zethez, amelyek hasonló nyirokáramlással rendelkeznek. A nyirokkeringés edényekben, üregekben, nyirokcsomókban zajlik. Betegeimnél észleltem a nyirokcsomók duzzadását.

Ezzel kapcsolatban egész sor kérdés merül fel. Megakadhat-e az emberi és állati nyirokáramlás ugyanúgy, mint a kukorica nedvkeringése?

Lerakódhat-e a vas a nyirokcsomókban és üregekben?

A káliumhiányos állati és emberi szervezetet szintén megtámadják a gombák és más káros mikroorganizmusok? Védelmet nyújt-e ez ellen az ásványi anyagok egyensúlya?
A nyirokcsomók duzzadásban megnyilvánuló elzáródásánál elsősorban a vas kicsapódására kell gondolnunk, amit a szervezet káliumhiánya idéz elő. Ha pótoljuk a káliumot, a nyirokedények elzáródása és a nyirokcso­mók daganata megszűnik.

Sokat tanultam a teheneken végzett megfigyeléseimből. Mikor elha­tároztam, hogy a természet megismerése és a népi gyógyászat gyakorlása érdekében az „ állatok iskoláját” fogom követni, azt is elhatároztam, hogy csak megfigyeléseket teszek, és nem avatkozom az életfolyamatokba.

Egy 45 Yersey tehénből álló csordát tanulmányozva meggyőződtem arról, hogy milyen védelmet nyújt a kálium az állati szervezetnek a gom­bák és más kórokozók ellen. Mielőtt megfigyeléseimet elkezdtem volna, a csorda állatorvosi kezelése évi 150 dollárba került. Miután elkezdtük a savas közegű káliumos kezelést (minden tehén napi fejadagját kb. 120 g almaecettel öntöztük meg), 14 hónap alatt kétszer volt szükség az állat­orvosra. Nyilvánvaló, hogy a kálium hozta olyan állapotba a szervezetet, hogy képes volt ellenállni a káros mikroorganizmusok támadásának.

Feltételezésemre szerettem volna több bizonyítékot nyerni. Az alkalom­ra vártam, hogy ehhez a varjak és rókák segítségét is igénybe vehessem. Hamarosan adódott is alkalom: az egyik tehén súlya és ereje napról napra csökkent. Étvágya volt ugyan, evett is, de táplálékából semmit nem hasz­nosított.

Az állatorvos csak annyit állapított meg, hogy valamilyen ásványi só hiányában szenved. A tehén rohamosan fogyott, míg a végén elpusztult. A végelgyengülésen kívül semmiféle betegség nyomait nem találták.

Megkértem a tulajdonost, aki egyben barátom is volt, hogy adagoltasson nagy mennyiségben káliumot az állatnak, elhullása után pedig szállíttassa egy hegytetőre, ahol tudomásom szerint sok rókalyuk van. így alkalmam nyílt megfigyelni, hogyan viselkednek a varjak és a rókák a káliummal telített hullával szemben.

A varjak rendszerint azonnal tömegesen lepik el a hullákat, de ehhez, akárcsak a rókák, hozzá sem nyúltak. A tehénhulla február 11-től június 5-ig érintetlenül maradt, mikor is a férgek kezdték el munkájukat, és rövidesen csak a csontok maradtak.

A kálium és mész viszonyának tanulmányozása közben egy megdagadt térdű tehén keltette fel érdeklődésemet. Abból, ahogy nagy keservesen fel­állt vagy lefeküdt, nyilvánvaló volt, hogy a térdízületeivel valami nincs rendben. Ahogy a többi tehén, ez is megkapta a napi 60 g-os káliumada­got. Bevallom, magam sem hittem, hogy az almaecet befolyásolhatja a térd betegségét.

Idővel az állat állapota javulni kezdett, könnyebben állt fel és feküdt le. Egy év múlva térdízületei teljesen rendbe jöttek. Természetesen feltettük a kérdést: a kálium és az almaecet savtartalma befolyásolták-e olyan ked­vezően a mészanyagcserét, hogy az állat térdízületei rendbe jöttek?

Ekkortájt járt rendelőmben egy farmer, aki elmesélte, hogyan járt egy hétéves tehenével. Az állat ízületei megmerevedtek, nehezen járt, nehezen tápászkodott fel és feküdt le. Teje annyira megsűrűsödött, hogy az egyik tőgy-negyedet még géppel sem tudta fejni.

Hogy normális tejet nyerjen, naponta kétszer 60 g almaecettel öntözte meg a takarmányt. Mikor látta, hogy a tehén szívesen eszi az abrakot, meg­duplázta az almaecet mennyiségét. A kezelés nemcsak a tejet hozta rend­be, de kigyógyította az állatot az ízületi gyulladásból is. A kezelés kezdetén alig tudott napi 5 liter tejet adni, gyógyulása után 15 litert tejelt naponta. Egy másik farmer mesélte, hogy ő maga mennyit szenvedett ízületi gyul­ladástól. A kezelést 10 kiskanál almaecettel kezdte, ezt minden étkezés előtt egy pohár vízben feloldva megitta. Összes ízülete merev volt. Az első nap után úgy érezte, hogy állapota legalább 20 %-al javult, a következő nap ismét könnyebbülést hozott számára. Negyedik nap fájdalmait 50 %- al érezte javulni, egy hónap után úgy találta, hogy 75 %-ban meggyógyult. A merevség melleit ízületei fájtak is. Azonban ahogy a merevedés múlt, fájdalmai is úgy csökkentek, míg végül teljesen megszűntek azokkal együtt, melyeket koponyája hátsó részén és nyakán érzett.

Nagyon érdekelt az almaecet befolyása a mészanyagcserére úgy az álla­ti, mint az emberi szervezetben. Megfigyeléseket folytattam, hogy megért­sem az ízületi gyulladásoknál elért eredményeket.

A talaj jelentős mésztartalma következtében Vermont környékén a gya­kori márvány előfordulások miatt az ivóvíz, származzon az forrásból vagy folyóvízből, igen sok meszet tartalmaz.

A teavízforraló edényt két havonként meg kell tisztítani a mészkőlera­kódásoktól. Akik bojlert használnak, évente ki kell cseréljék a fűtőtestet, mert a mészkő teljesen beborítja. Abban az épületben, ahol a rendelőm van, a meleg víz tartály falára öt év alatt 2,54 cm-es mészkőréteg rakódott le. Az emberek megtanulták, hogy milyen egyszerűen eltávolíthatják a teafőző faláról a lerakódást. Egy liter vízhez egy csupor almaecetet öntenek, majd a tisztítandó edényben felforralják. Az ecet feloldja a mészkövet, az edény tiszta lesz. Előfordul, hogy az eljárást meg kell ismételni.

Megfigyeltem, hogy mit csinálnak a szerelők, amikor a kazán falára mészkő rakódik. Ha látják, hogy a víz a szokásosnál lassabban forr fel, 2 liter almaecetet öntenek a forró vízbe, és két napig állni hagyják. Ez idő alatt az almaecet leoldja a mészkövet, amit a forró vízzel együtt kienged­nek a kazánból.
Ezek a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a savas folyadék feloldja a meszet. Azt is szerettem volna megállapítani, hogy a folyadékból hogyan válik ki és rakódik le az edény falára. Ha forrás előtt lakmuszpapírral el­lenőrizzük a vizet, kémhatását semlegesnek fogjuk találni. Forrás után a víz kimondottan lúgos reakciót mutat. Világos tehát, hogy a mész lúgos közegben rakódik le, és savban oldódik fel.

A Vermontiak ismerik a mész kicsapódásának jelenségét, a juharcukor gyártásakor találkozunk vele. A fákat tavasszal megfúrják, nedvüket összegyűjtik. A nedvet a gyárban addig főzik, míg szörpszerűen sűrűvé válik.

A kőzet márványtartalma következtében a fák nedve magas mésztartal­mu. Főzésnél a mész kicsapódik, és „juhar cukorhomok” ismert üledéket alkot, amit 1.25 cm vastag filcszűrővel távolítanak el. Meg kell jegyeznünk, hogy főzésnél a nedv lúgossága teszi lehetővé a mész kicsapódását.

A népi gyógyászat gyakran használ egy fél-folyékony szert, melyet úgy állítanak elő, hogy üvegbe helyezett tojáshéjra annyi almaecetet öntenek, hogy éppen ellepje, majd az üveget lezárják. A héj külső felületéről hama­rosan buborékok szállnak a folyadék felszínére. Egy-két nap alatt a héj eltűnik, csak egy vékony hártya marad belőle. Mésztartalma az almaecet savas közegében feloldódott.

A fenti példákkal azt kívántam bizonyítani, hogy a szervezeten kívül a mész savas közegben feloldódik, lúgosban kicsapódik és lerakódik. Milyen bizonyítékokkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogyha a test sejtjei és a sejthártyák között lévő folyadék — a vér és nyirok — lúgossága emelkedik, ez a mész kicsapódására alkalmatlan környezetet jelent?
Az orvosi szakirodalom arról tájékoztat, hogy a sejten kívüli nedvek kémhatása enyhén lúgos, illetve semleges. A vér a sejten kívüli folyadékok mintegy egynegyedét teszi ki, kémhatása enyhén lúgos. Ha a lúgosság emel­kedik, a mész kicsapódik és lerakódik a szövetekben.

Megragadta figyelmemet egy cikk, melyet a Mayo alapítvány Élelmezé­si Osztályának tanársegéde írt. Címe „Utasítások káliumszegény ételek összeállításáról és elkészítéséről” volt. A cikk elsősorban az Addison-kórnál (mellékvese-elégtelenség — a fordító megj.) előírt káliumszegény élel­miszerek jegyzékét közli.

A jegyzéket egy érdekes tájékoztatás kíséri: „A zöldségféléknél és fő­zelékeknél az értékeket főzés után állapítottuk meg. Főzés során a sárga­répa, hagyma, karalábé, paszternák, burgonya, tök és spenót kálium tartal­mának 70 %-át, a karfiol, káposzta, borsó, spárga és kelbimbó 60 %-át, a kukorica és paradicsom 50 %-át veszti el.” A gyakorlatból és az említett cikkből ismeretes, hogy amikor a környezet kémhatása savasból lúgosra változik, bizonyos mennyiségű mész és kálium elvész. Bizonyított tény, hogy a kálium befolyásolja a szervezet mészanyag­cseréjét.

Hogy a kálium és a nátrium viszonyát jobban megértsük, tudnunk kell, hogy a sejtekben lévő folyadék a testsúly 50 %-át, míg a vér folyadék­tartalma a testsúly 5 %-át, s a sejtekben lévő folyadék ennek 15 %-át teszi ki. A test folyadéktartalmának többi része a sejteken kívül foglal helyet. Mind a kálium, mind a nátrium vízszívó sajátossággal rendelkezik. A sejteken belüli nedvtartalmat a kálium szabályozza, a sejteken kívülit a nátrium. Leggazdagabb káliumforrásaink az erős paprika, a méz, a friss zöldség, főzelék- és gyümölcsfélék. Nátriumhoz főleg a konyhasóból jutunk. A kálium és a nátrium a meglévő folyadékért állandó harcban állnak egymással. Ha a nátrium kerekedik felül, a víz kiáramlik a sejtek­ből, ha a kálium, akkor az áramlás ellentétes irányú. Az ember nem enged­heti meg, hogy szervezete elveszítse káliumkészletét, mert az idegsejtek normális működéséhez ez az elem feltétlenül szükséges. Ahhoz, hogy életünk értelmes, hasznos legyen, meg kell tanulnunk szer­vezetünk kálium-nátrium egyensúlyának ellenőrzését. Utóvégre szerveze­tünket ásványi elemek is alkotják, ezekkel is törődnünk kell. Köz­érzetünkből következtethetünk arra, hogy szervezetünknek milyen elemekre van szüksége ahhoz, hogy az ásványi anyagok egyensúlyát fenn­tartsa, zavar esetén pedig minél gyorsabban helyreállítsa.

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük