I. Viktor Emanueltől – II. Viktor Emanuelig, avagy hatalommal élés, vagy visszaélés rövid története

A VIKIPÉDIA olvasgatása közben érdekes történetek kerülnek elő. A HAZA fogalmát elemezni, jó példa az Olasz állam létrejötte.   II. Viktor Emánuel királlyá koronázásával –1861 Március 18-án –  megszületett az egységes Olasz királyság, Ezen közben az előzményeket  is szemügyre vettem, a dicstelenül, zsarnoki módra uralkodó elődöt, I. Viktor Emánuelt.

A VIKIPÉDIA közléseinek felhasználásával – csekély átszerkesztés árán, (lényegében csak a téma szempontjából felesleges részleteket hagytam ki) – egy máig ható tanulságos összevetésre adódott lehetőség. Miért lehetett az egyik uralkodóból utált és megvetett személy, míg az utód díszes emlékművet és díszsírhelyet kapott.

image_thumb1_thumb
A kérdések megválaszolásához elég, ha a két példaszemély, trónralépése (megválasztása ?)  utáni országépítő tevékenységét összehasonlítjuk és mérlegeljük a néplélekben – is – bekövetkezett jelentős változásokat. Az önkényúri attitüd  és a demokratára hajazó, valódi uralkodó  között nem kétséges, hogy melyik lehetett a “HAZA ATYJA”. Minden idők „uralkodói” számára intő példák. Lehet válogatni a hatalomgyakorlási stílusok/technikák között.
 A II. Viktor Emánuel emlékmű

Lássuk az elrettentő, a hatalmi gőg mámorától megszállott ember példáját ! 

I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király

Az  ancien régime helyreállítása

Armoiries Sardaigne 1815.svgimage                                                                             I. Viktor Emánuel király

Napóleon bukása, 1814 után Viktor Emánuel visszakapta korábbi birtokait, Piemont és Savoya hercegségeket. Királysága területének helyreállása után erősen konzervatív politikát folytatott, megvalósította a francia forradalom előtti királyságok merev, abszolutisztikus uralkodói hatalomkoncentrációját. Kérlelhetetlenül gyűlölte „az ősök hitének árulóit”, a francia forradalmárok és Napóleon újításait.

Alighogy visszatért Torinóba, nyomban (1814. május 14-én) ediktumot (királyi rendeletet) adott ki, amelyben eltörölt minden törvényt, amit az 1770-es alkotmányozás óta hoztak. Felülbíráltatott minden bírósági döntést, helyreállította a 19. századi ancien régime-re jellemző politikai intézményeket, a jobbágyságot, a kasztrendszert. Ismét kinevezte a régi királyi tisztségviselőket, visszaadta nekik korábbi kiváltságaikat. Ismét bevezette a dézsma (dîme) intézményét és a főnemesség javadalmazásának majorátusi rendszerét. A nemeseknek kiváltságos helyet biztosított a hadsereg tisztikarában. Helyreállította a feudális előjogokat, a jobbágyok utáni földesúri öröklés jogát (mainmorte), és az egyházi cenzúrát.

Kemény kézzel igyekezett elejét venni mindenféle demokratikus és liberális próbálkozásnak. A bécsi kongresszus azzal honorálta uralkodói működését, hogy 1815-ben a Szárd–Piemonti Királysághoz csatolta a korábbi Genovai Köztársaság területét is.

A királyi hatalmat „elbitorló” Napóleonnal szembeni gyűlölete odáig vitte, hogy leromboltatta Savoyát és Piemontot összekötő, a Mont Cenis hegyvidéken átvezető alpesi utat és a folyó hídját, mivel ezeket Eugène de Beauharnais marsall, az itáliai francia alkirály, Napóleon császár fogadott fia építtette.

Lemondásának körülményei

A feudális viszonyok erőszakos helyreállítása elégedetlenséget szült a polgárság körében, az uralkodó személye gyűlöletessé vált népe szemében. Egymást érték a király elleni szervezkedések, erősödött a karbonári mozgalom. A helyzet 1820-ra annyira kiéleződött, hogy küszöbön állt a karbonárik kiterjedt felkelése. Viktor Emánuel meghátrálásra kényszerült, és 1821. március 13-án lemondott a Szárd–Piemonti Királyság trónjáról öccse, Károly Félix herceg javára.

Az egységes Olasz állam “atyjának” története merőben ellentéte volt I. Viktor Emanuel királynak.

II. Viktor Emánuel olasz király

(A Vikipédia által közzétett  írásokból  szerkesztett tanulmány. )
……. A király csapatai ezután elfoglalták Umbriát és Marchét. Castelfidardónál vereséget mértek a Pápai Állam hadseregére. IX. Piusz pápa a Vatikánba kényszerült visszavonulni, és emiatt II. Viktor Emánuel királyt kiközösítette a katolikus egyházból….

Padre della patria (a haza atyja) II. Viktor Emanuel szarkofágja a Római Panteonban.image_thumb4_thumb1

Az 1861-ben összeült országgyűlés 1861. február 18-án kikiáltotta az Itáliai Királyságot (Regno d’Italia, magyarul: Olasz Királyság), és március 17-én II. Viktor Emánuelt Itália királyának (Ré d’Italia, magyarul Olaszország királyának) koronázták….. A következő években az alkotmányos rendet tiszteletben tartva uralkodott Itáliában, közben támogatatta Garibaldi katonai expedícióját is, amellyel 1861 szeptemberében megdöntötte a Nápoly-Szicíliai Királyságot. Novemberben ez az állam is Viktor Emánuel hatalma alá került. Viktor Emánuel ügyesen kihasználta a kínálkozó politikai alkalmakat.

Szeptember 20-án Viktor Emánuel csapatai elfoglalták Rómát, megszüntetve a pápaság világi hatalmát. 1871 májusában Rómát az Olasz Királyság fővárosává nyilvánították..

II. Viktor Emánuel király uralkodásának utolsó éveit nem színezik látványos politikai akciók…. Ezeket az éveket a király főleg diplomáciai tárgyalásokkal töltötte, számos kulturális fejlesztést kezdeményezett, igyekezett egységbe kovácsolni az új ország sokféle mentalitású népeit.
Viktor Emánuel király 1878. január 9-én hunyt el Rómában. Még eljutottak hozzá IX. Piusz pápa küldöttei, akik tudósították, hogy a pápa feloldotta az őt sújtó pápai átkot. Az Olasz Királyság első uralkodóját a római Pantheonban temették el.

Mondja el a véleményét!